Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-01 / 274. szám

DELMAWORSZAFI •2C ED. ScerkMBtOeégt IX.Lem. Telefoni ZM3.^KlAd(UUTataI, iBletdnkdnyTtAr ée teoytroda • Aradi uccn »• Telelőn i t3-Oft. - Nyomda : L»w LIPÓT MM 19. Teleion * TA-34. Távirati ee levélcím > DélmaoyarnnsAfl *«eoed Cb , ,iiök, 1932 dec. 1 Ara 16 mi«r vm. Nincs bántóbb gony... A novemberi közgyűlés tárgysorozatán két körirat szerepelt, az egyik az iskolafogorvosi intézmény megvalósítását sürgette, a másik az iskolafenntartó egyházak államsegélyéért szállt gikra; ezeket a kóriratokat a társtörvényhatósá­gok küldték meg a ha nem küldték volna el, akkor a novemberi közgyűlés még az iskola.' fogorvosi állások rendszeresítésének ügyével sem foglalkozhatott volna. Amit azonban nem idegen törvényhatóságok, idegen tollak és ide­gen gondolatok terjesztettek a közgyűlés elé, amiben a város vezetői terjesztették a köz­gyűlés elé gondolataikat, ötleteiket, javaslatai­kat és Indítványaikat, az egypár nyugdíjazási így és egypár Vregvdij iránti kérvény volt a közgyűlés napirendjén. A közgyűlés elintézett ugyan. — hogy miként, «rról most ne essék szó, — egy-két admi­nisztrációs feladatot, de az adminisztratív te­endőkön kivüi a kisgyülési előterjesztések so­rán csak Czikora Benjáminnénak és a többi Czikoránénak kegydij é~ rvucrdij iránti kérvé­nye szerepelt. Ha egyszer, vagy százötven esz­tendő múlva visszalapozná valamilyen járat­lan kiváncsiság a közgyűlés aktáit s meg­találná a város 1932. évi novemberi közgyűlésének jegj/.őkönwóí. csak azt az im­pressziót kelthetné s azt a meggyőződést ér­lelhetné ki ennek a jegyzőkönyvnek tartalma, hogy ebben a városban 1932. év novemberének és decemberének mesgyéjén a békés elégedett­ség a csöndes munka uralkodott, mert ime, a város közgyűlésén, ahol meg kell szólalni min­den bajnak és jajnak s ahol szóhoz kell jutni minden kívánságnak és minden panasznak, se baj. se jaj, se kívánság, se panasz nem hang­zott el az 1932. év telének küszöbén. Mi, szegedi polgárok, természetesen jól tud­juk, hogy a hazug látszat alatt mi ment végbe ebben a városban, hány kiniódás torzította el a vonásokat s mennyi nélkülözés szántotta vé­gig a lelkeket. Mi, szegedi polgárok, jól tud­juk azt is, hogy hányszor fordultunk segít­ségért, támogatásért, felgöngyölíthetett "ín gond­jaink súlya alatt összeroskadva, hányszor emel­tünk fel cselekedetet és elhatározást sürgető szavunkat a város közigazgatásához. Mennyi lenne itt a feladat, mennyi lenne itt a teendő, mennyi tere lenne ebben a városban a szociális közigazgatásnak, hány éhező ember kínlódik ebben a városban, hány gyerek jár ruhátlanul, hány rrunkás izmait málasztja szét a tétlenség s az elégtelen táplálék a munka megsrervezése, a lakáj, a táplálkozás, a közegészségügy, a "cpnevt'és, a közterhek viselésének és megosz­lanak kérdésé, a város tartozásai és követc­'• sei, az adósságok és kintlévőségek, az irreáli­sba fulladt költségvetés, az iparnak, kereske­delemnek, mezőgazdaságnak, szellemi foglalko­zásnak egyre ijesztőbb és egyre tragikusabb mérvű munkanélkülisége, a növekvő terhek és p|maradó bevételek, a hetvenezer hold föld °sökkenó-vesző jövedelme s az elefantiázisz­^an szenvedő bürokrácia, — talán elég is a •flsoi-o^ból annak demonstrálására, hogy mi­¡ven szakadék van az él:t és a közigazgatás között s mennyire elváltak egymástól utjai az r,etnek és a közigazgatásnak. Amikor a mai polgár felcs^mrl gondjainak éjiére nyomása alól s talán reménykedve, ta­feffedezhetnét Ha már nem Iát cselekedete­ket s ha már nem lát elhatározásokat, legalább szavakat hallana, legalább készülődéseket látna, legalább azt érezhetné, hogy a törekvés meg­van, az iparkodás készséges arra, hogy át­vegyen valamit a köz terhére a minden egyén bajaiból. De még ennek nyomát sem látja a novemberi közgyűlés tárgysorozatán. Ez a tárgysorozat ugy hat most, a tél küszöbe s az Ínséges tél feladatainak és kötelességeinek dandárja előtt, mint az önkormányzat zsák­uccája. Ez az önkormányzat elsorvadt, mert kigyomlálták belőle a polgárság felelősségének érzését. Egy intézkedés újra elvesz évi 300.000 pen­gőt a város bevételeiből s njra adóemeléssel akarja pótolni a hiány egy részét. A hiány má­sik részének fedezetéül a legkíméletlenebbül végrehajtott takarékosságot jelöli meg a rende­ELO FIZETÍSI Havonta helyben MO TidAken és BsSiipailinS^O. kUlWMBn a^o penga Bqres uta Ara hétkSa­nno IS. ra»Ar> M Ünnepnap 34 fül. Htf­tfeteselc «elvétele ««Inl. Meote­lentx hétiA urvételével naiwnia re gel let S minderre a közgyűlésnek nincs szava? A közgyűlést nem akarják foglalkoztatni an­nak problémájával, hogy az elmaradt bevételt hogyan pótolhatja az önkormányzat s nem foglalkoztatják a közgyűlést azzal a még súlyo­sabb s még nehezebben megoldható prob'é­mával sem, hogy az adót hogya í lehet emelni s a felemelt adót hogyan lehet behajwni? Rossz színigazgatók mondhatják azt, hogy jó darab nincs, de a közigazgatás vezetői nem mondhatiák azt, hogy ügy nincs. Amerre néz­nek, az mind ügy. Az élet minden megnyüvá­nulása kötelességeket ró a közigazgatásra, mi­nél nagyobb a nyomor, minél jobban terjed a munkanélkülinél járványa, annál több teendője s annál több kötelessége vai a kör igazgatásnak. Nincs bántóbb guny a mai időkkel s a mai idők követeléseivel sremben, mint a szerdai közgyűlés tárgysorozata. Tomboló magyarellenes lUníeiéselc Kolozsváron Támadás a magyar Konzulátus ellen — Fáklyával felakarták gyvfíanl az épületet — Bevették az Üzletek és lakások abla­kait, inzultálták és megtámadták a magyar Járókelőket ¡án vigasztalást keresve a kö.yyülés felé tekint. üeyan mit talál ott. mit hall onn.in, amiben a ^ménynek és vigasztal.isnak csak egy atomját (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bu­dapesten az esti órákban futótűzként terjedi el az a hir, hogy Kolozsvárott a kora esti órák­tól kezdve natfijaránnn maffnarelienes tun felesett lolunak, amelynek során megtámadták a magyar kon­zulátust, annak épületére kitűzték a román lo­bogót, beverték a konzulátus épületeinek abla­kait, a.r uccákon és vendéglőkben inzultálták a magyarokat. A sajtó munkás*« v h'ságos telefonostrom alá vették az erdélyi magyar lapok szerkesztőségeit, ahonnan azonban csak semmitmondó szűkszavú értesítések jöttek. Az erdélyi ható­ságok a magyar lapoknak megtiltották, hogy a hivatalos jelentésen kivül bármilyen más hírt továbbítsanak Budapestre. Ezzel magyarázha­tó, hogy az erdélyi magyar lapok szerkesztő­ségei részben nem jelentjieztek a budapesti te­lefonhívásokra, részben fcsak a román hivatalos jelentés adatait közölték. A késő éjszakai órákban a Dclmagyarország budnoesii munkatársa az alábbi részletes ÉS meüblihaM leien­lést kapta a kolozsvári tüntetésekről : A csütörtökre összehívott antirevizionista tüntetés előkészületei már szerdán nagy izgal­mat és nyugtalanságot okoztak a kolozsvári magyarság soraiban. Az esti órákban kiderüli, bogy a kolozsvári magyar lakosságnak az galúmra és aggodalomra alapos oka van, mert egyetemi hallgatók és a hozzájuk csat­lakozó nacionalista elemek nagv ma­gyarellenes tüntetéseket rendeztek. amelynek során csaknem felgyújtották a magyar konzulátust, beverték abla­kait, azonkívül sok magyar lakás és üzlet ablakait verték be és sorra inzul­tálták a magyar járókelőket, később a nyilvános helyeken is terrorizáltak az ottartózkodó magyarokat. A magyarellenes tüntetések azzal kezdőd­tek, hogy a diákok az esti órákban fáklyásme­netet rendezett Hosszu Vazul tiszteletére. A püspöki palota felé haladó tömeg elvonult a magqor konzulátus elölt, pmikor a diákok zajos magvarellenes tüntetésbe kezdtek. A menet megtorpant, a tömeg egyre nőtt, kövek repültek az ablakokra. Az épület földszintjén a konzulátusi tisztviselők lakásai vannak, az egyik betört ablakon át ttft Idkludt dobtak az egqlk lakásba. A fáklyától meggyulladt az ablakfüggöny és csak a tisztviselők lélekjelenléte mentette meg az épületet a tűzkatasztrófátót. Közben a diá­kok zajosan követelték a román zászló kitűzé­sét, mire az egyik diák a szomszéd épületről levette a román zászlót és a magvar konzulá­tus épületének egyik betört ablakába tűzte. A rendőrség az eseményeket féllenül nézte. A menet azután tovább vonult. mindenütt beverték a matfoar üzletek es lakások ablakalt, a Newyork-kávéházitól az összes magyar ven­dégeket kiverték és Gara Ernő magyar újság­írót, az „Ellenzék" munkatársát véresre verték. A késő esti órákban a kolozsvári pályaudva­ron a tüntetések megismétlődtek. Schleicher kancellári kinevezése előtt »Hiába várfák Berlinbe Hitlert, ha nem akarják kezébe adni a hatalmat« (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ber­linből jelentik: A nemzeti szocialisták weimari értekezlete szerdár este véget ért. Az értekez­letről nem adnak közelebbi felvilágosítást, azonban Hit'.erék weimari lapja szerint a nem­zeti szocialistáknak nincsen tudomásuk arról, mintha Hitler valóban Berlinbe utazna. A lap azt Írja, hogy hiába várják Berlinbe Hitlert, ha nem akarják kezébe adni a hatalmat. Berlini politikai körök szerint Hitler torábbi vonakodása esetén Hindenburg csütörtökön meghozza végleges döntését, amely csak egy lehet: Schlelchcr tábornokot bízza meg az uj kormány merjalakitásáoaL

Next

/
Oldalképek
Tartalom