Délmagyarország, 1932. november (8. évfolyam, 250-273. szám)

1932-11-10 / 256. szám

DELMAGYARORSZAG SZCOEU. »ierke»ilO»6fji Somogyi ucco 22. Lem. Telel«***: 2V33.^KladdhlTBlal, naictOnkHnyYtAr «• tegylroda • Afadl ucca S. Telefon > 1VOA. * Nyomaié t tílw LIpAI ucca 1«. Telefon t 2B-34. TAvtrall ét levélcím • MlmagyaromAg S«efled Csütörtök, 1932 nov. 10 Ara 16 fillér VIII. évfolyam, 256. sz. ELÖ riZETɧ: Havonta helyben 3.20 vidéken é* Budapetten MM». KUlfflldMn «V40 pengd <«• Boye» »Am Ara hélkn». nap 1«. vaiér« Unnepnan <4 ftll. ntr. detétek felvétele «arlfa «erlnl. MegteInni'r Kdlii «ftyéielével w»n«»nta rengel Az amerikai választás A magyar bortermelök nem hiába imádkoztak Roosevelt győzelméért, — Roosevelt döntő győrelmet aratott a a borárak Magyarországon egyre emelkedő tendenciát mutatnak. »Amikor a magunk panasza is beszél«, talán nem is engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy az európai Monroe-elv utmut?. fásai ellenére ennek az eseménynek amerikai jelentőségét mérjük fel, bennünket elsősorban most az európai jelentőség érdekel s talán mindenek felett az, hogy egyes orszá?okban lezajló események hogyan váltak a világérdeklődés tárgyaivá s hogyan függnek össze belpolitikai Jelenségek világpolitikai Vö"f •keményekkel. S talán az első. amit revideálni kell. c »belpolitikai esemény« fogalma. Valamikor belpolitikai esemény volt a német választás is s vájjon van-e annak történelmi érzéke, aki a most lejátszódott német választásokban csak Németországot érdeklő eseményt lát? Belpolitikai eseményszámba ment volna valamikor a liberálisok kivonulása az angol kormányból s most az egész világ érdeklődése kisérte és jósolta a fejleménveket. Amerika saját ügye volt mindig az elnökválasztás is s most a világ tflzsdél Ideges rtyupM*n«á;n?a1 reagáltak hónapók éta az amerikai hirekre, a bizalom és bizalmatlanság világválságában döntő tényezővé vált az elnökválasztás esélye, a newyorkl tőzsde ftosz-szal felelt az első elektorválasztásl eredményekre, melvek mamikban véve nem mondtak még semmit, csak egy eresztéket oldottak meg az Ideges feszültség lelkiállapotán s nyomban felszöktek az árak, felszökött a bizalom s a pros-perity rem^nve és sürgetése. Felmérhetetlen erejű nemzetközi kapcsolatok állanak elő a szemünk láttára, az egymásrautaltság olyan érdekegységet ndvel ki az emberiségből, ami'yent évszázados országhatárok sem tudtak megteremteni. A sorsközösség érzése jobban összetereli az emhe-eket, mint a mesterségesen mesraizolt határok s a mechanikus módszerekkel összeterelt nemzenek. A francia kormányváltozás, az amerikai elnökválasztás, a német választások, a kinai japán viszony szinte Jobban determinálják a magunk sorsát is, mint elhatározásaink és cselekvéseink. Függvényei vagyunk a gazdasági élet rend nélküli rendjének s a válság kompján hányódunk a hullámok taréján. Milyen kis jelentősége van a szél erejéhez, a vihar nagyságához s a viz sodrához képest annak, hogy a Wmány és kötelékek nélküli kompon veszteglők mit gondolnak a viharról és vizről. A mi pondolataink lehetnek a legtermékenyebbek s elveink lehetnek a 1e<rtlsztázottabbak. mit *r W-.dez, ha nem tudunk hatással lenni azokra a tényezőkre, amelyek az országhatároktól fügpetlenfllt emberi társadalom életíeltétc'eit megszabják. Az a mi gondunk, hogy enyhítsük a sebeket, de azt nem tudjuk megakadályozni, hogy sebek ne legyenek. A mi kötelességünk, hogy enyhítsük a szenvedést, de nincs hatalműnk arra, hogy a szenvedések forrását betömjük. A világpolitikának és világgazdaságnak függvényei vagyunk s a sorsunk azt parancsolja, hogy osztozkodtunk a mások által felidézett végzetben. Ez a tudatossá váló összetartozás s az egymásrautaltságnak kényszerű felismerése Ieíogja 'örni a nemzeti sovinizmusból azt, ami abban kártékony, ami nem a megértésnek és békülékenység nek, hanem a szembenállásnak és vetélkedésnek útjait Jelöli ki. Az országhatárok elválaszthatják egymástői az impériumokat, de nem választhatják el egymástól az érdekevet s a sorsközösséget nem vagdoshatják szét játékos térképek szines foltdarabjaira. Minden esemény felelősségében osztozkodnunk kell. Nem függött tőlünk, hogy ki lesz az amerikai elnök, de az elnökválasztás hatása alól nem tudjuk kivonni magunkat. Nem lehettünk befolyással a német választások eredményére, de ennek az eredménynek hatását magunktól távoltartani nem tudjuk. Egy nagy család lett a világ, amit sok családfő kormányoz még s a legtöbb viszálynak és egyenetlenségnek ez a forrása. A család tagjai békében és szeretetben élnének egymás mellet*, csak a családfők szeretnék folytatni a harcot tovább. Nem a genfi szószékek s nem a dinamltszagu pénzzel jutalmazott békeapostolok, hanem az élni akaró élet maga fogja megteremteni a bék? uj világrendjét. Minél gyökeresebbé válik az egymásrautaltság belátása, annál sápadtabbak lesznek a vérrel meszelt országhatárok s annál bátortalanabbak lesznek a nacionalista szenvedélyeket korbácsoló fzavak. A nemzeti érzést meg kell őrizni a maga zengő tisztaságában, de ha a nemzet érdekét az emberi társadalom szolidaritása szolgálhatja a leghatékonyabban, akkor a nemzeti érzésnek is a nemzetközi béke, a nemzetközi megértés s a népi szolidaritás elmélvülését kell sürgetnie. Gömbös Gyula megérkezett Rómába A magyar miniszterelnököt Mussolini fogadta a pályaudvaron Trieszt, november 9. Szerdán délelőtt 10 óra 30 perckor érkezett - Gömbös miniszterelnök Triesztbe. A vasúti állomáson a városi prefek-; tus üdvözölte a községi képviselők élén és a rendőrfőnök Is tisztelgett nála. Háry András követ a miniszterelnök elé utazott a határig s elkísérte Gömböst utjának további részén. Mussolini miniszterelnök saját különvonatát küldte Triesztbe, hogy Gömbös miniszterelnök azon folytassa az utat Rómáig. Huszonhat órai utazás után este 21 óra 40 perckor érkezett be a vonat a római Terminipályaudvarra. Elsőnek Gömbös Gyula szállt kl, akit a jelenlévő Mussolini olasz miniszterelnök üdvözölt. Rövid Időzése után Hóry András követ bemutatta a pályaudvaron megjelent előkelőségeket. A bemutatkozások . után Mussolini autöjáig kisérte Gömböst, aki ezután a magyar követségre hajtatott, ahol a követség tagjai tisztelegtek előtte. Gömbös miniszterelnök még az este fogadta a budapesti napilapok Rómába kiküldött tudósítóit s a kővetkezőket mondotta előttük: — Az a szivélyesség, amellyel fogadtak, meghatóit, mert tudom, hogy ez a fogadtatás a magyar nemzetnek szól. Az, hogy őexcellenciája Mussolini miniszterelnök ur minden bokros teendője mellett több minisztertársával együtt és több dignltáriusával fogadott a pályaudvaron, annyira lekötelező volt. hogy méltatására szavakat nem ls .találok. Benyomásom az, hogy Olaszországnak nincsenek problémái. Itt ínindtn kérdés meg van oldva, vágy rendszeres megoldás stádiumában van. Magyar—olasz—osztrák vámunió (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Milánóból Jelentik: Mussolini és Gömbös Gyula római látogatása szempontjából érdekes, hogy a félhivatalos Popolo rTftalla egész terjedelmében közli Görgei kénvis^'ő javallatát. amely magyar—olasz—osztrák vámunióra Irányul. Görgei terve abből az elgondolásból indul ki, hogy a gazdasáql érintkezés egészséges feltétele csak politikát összhang mellett blztostt•ható és hogy ilyen körülmények között Magyarországnak mindinkább Olaszország felé kell orientálódnia árukivitelével. Ausztriának a magyar—olasz gazdasági szövetségbe való bevonását azért kell megteremteni, mert ebben az esetben Magyarország és Olaszország-között nem lennének vámhatárok és nem állanának fenn az idegen államokon át irányítandó transitforgalom veszedelmei. 99 4 közvéleményt elő kellene készíteni az elkerülhetetlen operációra €€ A Keresztény Gazdasági párt panasznapja (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A keresztény gazdasági párt szerdán este értekezletet tartott, amit igen nagy érdeklődéssel várt a politikai közvélemény, mert olyan hirek terjedtek el, hogy a pártban egyenetlenség van a kormány támogatásának kérdése körtll. Állítólag a párt egy része a nyilt kormánytámogatás mellett kivár, állástfoglalni. Beszéltek arról is, hogy emiatt grój Zichy János, a párt elnöke elkedvetlenedett és a pártelnökségről is lemondani készül. Mindezekről a kiadott kommüniké szerint az értekezleten nem rsett szó, de Zichy János az értekezleten nem vett részt és az értekezletet elnökként Ernst Sándor vezette, aki hosszabb felszólalás keretében rámutatott arra, hogy számolni kell a hitelviszonyok további romlásával. Kedvetlenül és szomorúan látja — mondotta Ernst Sándor —, hogy a gazdasági élet megjavítására vonatkozólag a szénkartel feloszlatásán kívül programszerű cselekmény nem történt. Az adóbehajtás rendkívül szigora formát ölt és a termelök az alacsony árak mellett kötelezettségeiknek eleaet tenni nem tudnak. Hibáztatta, hogy a költségvetésben nincsen gondoskodás a munkanélküliségről, az ínségesekről, az állami költségvetés deficitje ügyé-