Délmagyarország, 1932. november (8. évfolyam, 250-273. szám)

1932-11-27 / 271. szám

Elegáns wm CIPÓT legolcsóbban ZSURKO-nái Ä 4, v á s á r o 1 h mort a nagybani gyártás lehetővé testi a prima minőségnek olcsó áion vsló árusítását Irányárak: ^ Női cipő . . . p 8-SO iöl férfi cipő. fekete és barna P lV3>0-től Gyermekcipők nagy vdlasxtélcban. __ A B. C. beszerzési fiely. Ko»»ulh Loto* supArul B. Telefon: 17 -7Z. Szeged város két év éta a nyugdíjjárulék kétszeresét vonla le tisztviselőitől A Jogtalanul visszatartott 70-80 ezer pengőt kl kell fizetni (A Délmagyarország munkatársától.) A torony alján napok óta nagy izgalommal tárgyalnak egy ügyet, amelynek lényege a tisztviselők közölt abban a varázslatos szóban csucsorodik ki: — Pénz áll a házhoz! Szeged törvényhatósági bizottsága ugyanis még 1915-ben megalkotta a tisztviselői nyugdíjszabályrendeletet áruit a miniszter jóvá is hagyott. Ennek 84. és 86. §-a alapján szolgp'athalépése után tizenkét hónapig mindenkinek a fizetéséből 30 százalékot vonnak le nyugdij-törzsjárulék cimén. A második évtől kezdve csökken a levonás, amely csak a 3—8.4 százalék közt váltakozik, aszerint, hogy a tisztviselő hány éves korában lepett szolgálatba. Ez a levonás aztán állandó marad. Hogy senki se irigyelje túlságosan a hivatalnok urakat, eláruljuk, hogy van azonkivül lakbér-nyugdíjjárulék is, még pedig mindig a A Szegedi Zsidó Leényegylel nagy vig revue vei összekötött jótékonycélu táncmulatsága december 10-én a Tisza szálló nagytermében. Mulatságos műsor. KIM fázz. legyek Délmagyarország legylrodálábai. fizetési százs'ékkulcs fele, ami szintén a nyugdijalapba folyik be. Ezt fizették a szegediek, sőt fizetik még most ^'iíáf'ítt kezdődik a dolog érdekesebb része, mondhatnánk romantikája. Az 1924. évi IV. te felhatalmazása alapjan kiadott 1925. évi 5600. számú belügyminiszteri rendelet ugyanis kimondja a többek kőzött, hogy a városi közigazgatási alkalmazottak illetményének utalványozásánál az 1925. évi 7000. számú miniszterelnöki rendelet rendelkezéseit kell alapul venni. Viszont ennek a rendelitnek 50. pontja utal a nyugdijjávulék-százalék na ságának megállapításra vonatkozó 1912. L' tc. 30. jj-ára, ami nem ismer nyugdíj-törzsjárulékot, lakbérnvugdijjárulékot, csak a beszámított fizetés másfél, illetve 1 százalékát mint állandó nyugdíjjárulékot. AT*5600. számú belügyminiszteri rendelet, nemkülönben az 1927. V. tc. 49. §-a kimondja azt is, hogy a törvényhatósági jogú városok tisztviselői ugyanolyan fizetésben részesülnek, mint amilyen fizetés az ugyanabban a a fizetési osztályba tartozó állami tisztviselőt megilleti. Az egyenlő jogok egyenlő kötelezettségeket is vonnak maguk után. Szeged város hatósága szintén honorálta a törvény, világos rendelkezéseit és 1025. julhis elsejétől 1930. december 80-Ig a jogszerű nyugdíjjárulékot vonta le. 1931. Januárjától kezdve azonban egyszerre visszatért a városi szabályrendelet 84. és 86. 8-aiban megadott mértékű és elnevezésű nyugdíjjárulékok !eXL2; vonásához. Est a határozatot as érdekeltit nvomban megfellebbezték a belügyminiszter, hez, aki azonban 1931 áprilisa óta nem H. laszolt arra. Baja város tisztviselői, akik ugyancsak igy jártak, nem fellebbeztek, h»nem sokkal 'ügyesebben bírói panasszal u. madták meg az Intézkedést, ami annál he. Ívesebb eljárásnak bizonyult, minthogy mér elintézést is nyert as ügyük. A közigazgatási biróság ngyanli Helyt adott a panasznak és elrendelte, hogy az 1929. évi február 1-tól kezdődóleg levont másfél, illetve egy százaiák nyűgdijjáruléktöbbletet a város fizesse vitassa as érdekelteknek. Kimondja a biróság Bothos-tanácsának iUlete, hogy a magasabb nyugdíjjárulék sndlé* 1925 juIius elsejét őt kezdve érvényesnék ne® tekinthető. Az illetmények utalványozásánál az 1925. évi 7000. számú miniszterelnöki rendelet rendelkezéseit kell alapul Tenni. Ez • miniszteri rendelet pedig a százalék nagysága t.kintetében utal az 1912. LXV. tc. 30. |-án. Az 1927. V. te. is elrendeli az állami tisztviselőkkel való egyenjogúságot fizetés tekintetében, tehát a nyugdíjjárulék sem lehet nugasabb. A kétségtelenül tisztázott baja! preerifcm alapján most a szegedi tisztviselők ls beadványban kérték a polgármestertől a visszatartott másfél százalékok visszatérítését Ei jogos követelés, még csak a közgyűlésre ftm tartozik, mert egyszerű adminisztrációnál« flgy. igaz ugyan, hogv közel 70—80.000 p?*ng6t Jelent, változtat a költségvetésen h. de fed** hető lesz a pótbltelból. Végeredményben pedig ez a HWgargallsl tévedés igy hittatja karácsonyi meglepetésbe* a toronyalattiakat. Általában száz pengő IcÓrfll jár fejénkint a visszautalandó összeg. Még csak á birói Ítélet hiteles szövegét várja a hatóság, aminek megküldésére megtörtónt sí intézkedés. Mikulási ajándékok réaSIatra is « TÓTH órásnál Előnyős ABO heoersA». KSkmj lavItómiihelY Tört u. T. Nagy óra, éksser ezüst beváltál. Az utolsó gepida királylány Irta Hóra Ferene. I Kunimund. a gepidák utolsó királya, élete derekán sajnálatos alkotmányjogi tévedésnek esett áídozatul. Azt hitte a gepidák legfőbb hadura, hngv mikor háború van, akkor neki is be keli rukkolni és nem a holttérből biztatni a népeket, hogy „előre", hanem az előtérből kurjongatni hátra, hogy „utánam." Ez eléggé elterjedt felfogás /olt azokban a barbár időkben, amelyek még nem ismertek magasabb szempontokat ós nem jöttek rá arra hogy a királyok életét kímélni kell a népek érdekében, es mivel Alboin, a longobárdok királya szintén nem tudott kora tökéletlenségén túlemelkedni, a két uralkodó nekiszaladt egymásnak a front első vonalában és Alboin király levágta a fejét Kunimnnd királynak. De Alboin király ezt a hős. tetret nem erős felindulásában követte el, hanem \rerő véletlenségből s ezért a történelem ítélőszéke W is mentette őt. A longobárdok királya a gepida-dinasztia Iránt érzett nagyrabecsülését f'zal fejezte ki, hogv Kunimundnnk a koponváttt megnyúzatta, kiffízette és Ivóser'eget csináltatott magánnk. Ezt egyrészt kegyeletből tette, wá^részt abban a bitben, hogv ha a legyőzött ellenség koponyájából iszik, akkor annak az ereio és bölcsessége rászáll örökségbe Ez a szép «rokás Tnlnjdonkép még most is divatban van. < * iklioffv most már nrm e régi, durva -formábon. .Most már nem a legyőzött királyok. Hanem a lervőrfttt nrmretíA: kop» i"ájából Isznak áMoriást crŐ7elmi toron. ^ nevezete«« eseménv, amikor a g*n!Stil? nt»T•ő slkol'nányos királva ivóserleggé vnl'ozott, valahol a Tiszán tul történhetett Kr. n. M7-beu. Y.s a srJm v.m a gepida-nemzet sírkövére vf«ve A longobárdok teljes sikerrel paciükálták a gepidákat: levágták őket az utolsó csecs^ropóig. Annál nagyobb elismerés illeti őket érte. mert a pacifikálást teljesen önzetlenül végezték. Amint a gepida-kérdést megoldották a longobárdok, azonnal elhurcolkodtak ismén a Pó völgyébe, amit máig Is róluk neveznék Lombardiának. Alboin nem vitt el innen magával agyebet, csak a dicsőséget és az apósa koponyáját Alboin tudniillik természettől szülid és kegyes ember volt s dokumentálni akarta a középeurópai közvélemény előtt is, hogy ő kormányzati politikája tengelyévé az engeszlWékeuységet tette. Miután kiirtotta a gepida neme**, Meségfll vette Rozamundát, az utolsó gtpMa királykisasszonyt ^ tl Rozanmnda bájos és szép volt, mint minden királykisasszony és tudta, mire kötelezi őt az, hogy utolsó sarja a gepida dinasztiának. Fehér kezét csak azért nyújtotta apja gyilkosénak, hogy ki ne haljon benne az ős uralkodó-család s ez a fenkölt vonás maga méltóvá tette őt arra, hogy nevét tisztelettel említse a történelem. Tőrtént azonban, iiogv Alboin klráTv egyszer díszebédet adott székvárosában, Veronában, ar. ekkori nagyhatalmak követeinek tiszteletére. Ott volt az avar követ, a gót követ, a bizánci követ és valamennyi fosztot mondott a békére. Az egyik aranykupából, a másik ezü<»tser1egböl. a harmadik gyöngyös Wllikomból s kl miből Ivott, ant a poharat emlékbe kapta Alboin királvtól. A követ nrak elkezdtek versenyezni, melyiküknek a serlege ér többet, a vitának a vendéglátó királv vetett véget: — Várjatok nrak. -- simogatta régig az aranyszín szakállát — kihozom nektek nzt a serleget, amire legbüszkébb vagyok, mert az nem örökség, hanem a mngnm szerzeménye. . N Ezzel bement a kincstárba, amelynek a kulc;át mindig magánál hordta az övében és kihozta az apósa koponyáját. Hát az csakugyan páratlan egy s~rleg volt, arannyal borítva, ezüsttel bélelve, kirakva karbunkulusokkal és igazgyöngyökkel. — Ez as én ünnepi poharán — mondotta ke vélyen Alboin király — a azt emelem as ta szépsége« hitvesemnek, a királyi RocMnondáask egészségére. Ez bizonnyal ru.gy Mtflntetís voll ami . «101 kitérni halálos sértés lett volna. * királyasszony mély főhajtással vette et az vráftól a feléje nysjtott poharai és halk szóval visszaadva a köszöntést, apja koponyájából ivott a férje egészségére, ugyanakkor eömtározván a—Ék stwaitéaét As előkelő társaság Wkeeen megtapsolta a királyi párt s ezután oly fesztelenné vélt a aralatság, hogy estefelé m' iden nagy urat, a titkárának kellett elcipelni a medvebőrre. Utol Jár? csak hárman maradták a teremben t a király, aki félrebillent fejjel horkolt a trónusban, a király»' és a király tejtestvére és ppjzshordőfa, HeTm'"kis. A királyné kivette Hlbofn »rrtMT a «fcestlr kulcsot fogta az apja koponyáját és odaszólt * pajzshord ónak: f — Helmeehls, hozz egy fáklyát Is kísérj d * kincstárba 'A longoKárd k!ráTyok HncsesHízaSa * Br* Ivon kívül még eddig senki se tette ín Ubá' Rozamimdn és kísérője snédftlten áTHaí meg ' boltíves teremben, amelv tömre veit a három íígrész rablott kincséivé*. "A drágaköveit vgf esfl lo«»t»k a fáklya lobogásáhan, mint a lidércek mef. — Mennyi Vlncsl — foctödzott 1B6C I KI RTIY* a pajzshordő karjába. — Milyen szén asszoovl — dobbant me* s 1*' fl srive. j-jfa Rozamim'da megérezte ezt a sztvdobbaslí' Megszorította az udvamoS karját - Helmechis, én a longobárdok királyává teszlek s ezt mind neked adom, magammal együtt 1,1 gondoskodsz róla. hogy a longobérd trőa üresedjen.