Délmagyarország, 1932. szeptember (8. évfolyam, 199-223. szám)

1932-09-02 / 200. szám

DÉLM AGYAKORSZAG péntek, 1932szeptember 2 Arx*M mi«r Vni. évfolyam, 200 CLOF|ZBT£I»I i a« mi Hir­deMMk MTMele ««vlfe MWIBI. Meot«­lenik h«ttff MvAMérel nnoon»« renget SZEGEu. SSERKMXUMG: Somogyi OOCA M.Z. Lem. Telelőn t 2M3.^KIadAhlratal, kaicMnkOnyrMr «• tegylroda t Aradi ucca 8. Telefon 2 13-00. # Nyomda x Ufw Updi ucca 11*. Telefon * Zft-3«. TAHratl **lev*lelm • Mlmagyaronsda Szeged Szaglatadó Az a hesseni nagyhecpeg, aki arról vált hl­rcs é a történelemben, hogy felfedezte a bel­földi emberhússal való kereskedést és azért Bo­roztatott országában, hogy a férfilakosság, be­sorozott virágát eladja az angol királyoknak, az adópolitika teren sem panaszkodhatott a ter­mékeny ötletek hiányáról Ha volna fizikai esz­köz, amelynek segítségével össze lehet mérni a különböző adórendszerek szubtilis finomsá­gait, bízom ára még akkor Is nehéz volna meg­állapítani, hegy kit illet meg a pálma, a hessenl nagyher eget-e. vagy azt a kései Ismeretlen adóztatot, aki i ;4tszatadót akartá meghonosí­tani a magyar adórendszerbea Személyileg mindenesetre n íesseni nagyhercegnék kélléné jutatni az elismerést, mert róla tudjuk, hogy ő volt, ?kl a i>zii}jlatadót kitalálta és vállalta is ért a felelősséget kortársai és az utókor előtt, míg a vissza vo ti t látszatadónak az eddigi meg­állapítások szerint egy ártatlan nyomdatechni­kai tévedés a g-»?dája. A hessenl nugyhcr~ •><? « Va rónák áruba bocsáj­tásának kívül két en'.cribanerösebben divatba jött uj cikknek, a dohánynak és a kávénak külön megadóztatásával igyekezett államháztar­tásának egyensúlyát helyreállítani Kiindulván pedig ahljól a feltétlenül és. igazságos elvből, hogy ugy a dohánynak, mint a kávénak élve­zete luxusnak minősítendő, nem elégedett meg azzal, hogy a dohányt és kávét, amely országá­ban nem termett, csak a behozatal alkalmával vámoltassa el, hanem személyileg is adó alá akarta vonni azokat, akik ennek a két bódító jellegű szernek élvezetével akarják szaporítani gyönyörűségeik tömegét Minthogy pedig 'a felsőbbség rendelkezéseit mindenkor kijátsza­ni szerető alattvalók titokban is hódoltak adó­köteles szenvedélyeiknek, pénzügyi apparátusá­nak keretében az ötletes hessenl nagyherceg szemlészek mellett szaglászókat is alkalmazott akiknek kötelességük volt, hogy feltűnés és az adókötelesek zaklatásának lehető elkerülése mellett a konyhákban kávéillat, lakásokban pe­dig dohányfüst után szaglásszanak. Házkutatás csak abban az esetben következett, ha pozitív szaglászati észleletek alapjárt fel lehetett és fel kellett tételezni a kincstár megrövidítésére Irá­nyuló bűnös szándékot Precedens szempontjából nem mutatkozik jer íentöségnélküllnek az adótörténelem ezen ke­véssé ismert adalékának felelevenítése. Soha­sem lehet tudni, hogy az ilyen ötletek mikor n erűinek fel újra. Ez esetben pedig a hesseni nagyherceget illett meg a kezdeményezés di­csősége. övé volt a szaglat. Az utódok már csak utánozták, mikor a látszatot akarták meg­adóztatni De ha az ember a multak történelmének lapjait forgalja. másutt is találkozik igen ér­dekes és esetleg követésre méltó és alkalmns adópolitikai ötletekkel. Már a régi athéniek is tudták, hogy az adóztatás sohasem lehet teljesen arányos és igazságos. Főleg azért nem, mert az emberi természetnek egyik alapvető vonása, hogy mindig elégedetlen» a hatóság intézkedéseivel. Athénben is voltak bizonyára kellemetjenebb fráterek, akik kifogásolták a rájuk kivetett adó magasságát és arra vete­medtek, hogy összehasonlításokat tegyenek má­sokkal, akiknek adója kevesebb volt, mint az övék, holott vagyoni és jövedelmi viszonyaik alapján többet érdemeltek volna. Az ilyen es­hetőségekre találta ki az athéni pénzügyigaz­gatás a vagyoncsere szellemes intézményét A gyakorlatban ez a vagyoncsere ugy műkö­dött, bogy például Arisztidesz polgártárs, aki mint olajkereskedő állott a nemzeti közgazda­ság szolgálatában, sokallotta a maga adóját és keveselte azt, amit Taszilidesz polgártárs, aki viszont háromevezős hajókkal fuvarozott Attika és archipelágus szigetei között, fizetett a kincstárnak. Arisztidesz polgártárs erre a körülményre való hivatkozással megfellebbezte az adóját az archonoknál, akik olyan közigaz­gatási bíróság féle tisztet töltöttek be az athéni állami életben, csakhogy nem Írásbeliség alap­ján Ítélkeztek, hanem meghallgatták a feleket és nyomban ki la mondták a szentenciát A szentencia pedig igen sok éaefben ugy szólt hogy Arisztidesz polgártárs tartozik jövedelmet hozó vagyontárgyalt Taszilidesz polgártára Ingó és Ingatlan vagyonával elcserélni Az egyik kapja az olajosboltot, a másik kapja a hajókat Aki pedig értelmetlenséggel vát'olná ezért a régieket vonja vissza hirtelen meghozott Ítéle­tét A vagyoncsere elvének a pénzügyigazga­tásba való beállítása tömérdek felesleges mun­kától kímélte meg az archonokat Mindenki óvakodott a hiábavaló árulkodáatól és cél­talan fellebbezésektől, mert kétszer is megfon­tolta, mielőtt ilyen lépésre szánta , volna magát Imgy akar-e olajos bolt helyett hajót és akar-e olyan mesterséget folytatni amihez nem ért? Az ötlet olyan szép és kedves, hogy nyugodtan ajánlhatjuk még a modern pénzügyi hatóságok figyelmébe is. Aki csak a magáét ismert biz­tosan, bizonyára óvakodni fog a kétes kimene­telű összehasonlításoktól, ha feje fölött lebeg a vagyoncsere veszedelme. A látszat ugyanis gyakran csal és ha ketten is panaszkodnak, nem lehessen tadrú, hogy kinek van valójá­ban Igaza. „A szegedi vegyesdandárt Gyula honvédelmi miniszter „megnyugtató" nyilatkozata t ' • n:-v í . i - • (Budapesti tudósítónk tekfonfelentése.) Az egységes párt csütörtöki értekezlete után Gömbös Gyula honvédelmi miniszter fogadta a Délmagyarország budapesti munkatársát aki tájékoztatta a minisztert r.rról a nyugtalanság­ról és izgalomról, * amelyet Szegeden a oegyes­dandárparancsnokság áthelyezésének híre oko­zott. A honvédelmi miniszter munkatársunk kér­désére a következőket mondotta: Wv* ' • — Szegednek nincsen oka nyugtalanságra. A vegyesdan­d&rt nem fogfuk Áthelyezni, — egyelőre. Amikor munkatársunk a miniszter által erő­sen hangsúlyozott »egyelőre« szó jelentösé­...'i-'roVt (,..". . ... _ géről Intézett-kérdést a miniszterhez. Gömbös Gyula a következőket mondotta: , — A nemzeti hadsereg ügyeinek az intézésé­nél nem lehat Irányító szerephk vidéki érdekek­nek. Csak az ország egyetemes érdekei lehet­nek az irányadók a honvédelmi kormány min­den ilyen irányú elhatározásánál ;< Ha sor kerülne a vegyesdandár áthelyezésére — mondotta a hon« . \i védelmi miniszter —, Szeged vá­rosét, annnk lakosságát nem fog)a semmiféle sérelem érni. Szegednek az a fontos, hogy az esetleg bekö­vetkező kormányintézkedés folytán a fogyasz­tók száma ne csökkenjen, erről pedig meg­felelő módon gondoskodni fogunk. Nagy Izgalom Párisban a német jegyzék miatt A Papen-kormány tlz Követelése a katonai fegyver­kezésről Páris, szeptember 1. Az a német jegyzék, amit a katonai fegyverkezés egyenjogúságáról nyújtott át Neurath báró német külügyminisz­ter Francois Pouret berlini francia nagykövet­nek, Párlsban nagy izgalmat keltett. A némei jegyzék tiz követelést tartalmaz. Ezek: 1. A jelenlegi sorozásl rendszer megváltozta­tása a német birodalmi véderőben és a 12 éves katonai szolgálati idö leszállítása. 2. A hivatásos véderő és az általános katonai köte­lezettség között egy ujabb szolgálati rendszer, a milícia bevezetése. A jelenlegi hadilétszám felemelése SOOOOO főre. 4. Nehéz tüzérség fel­állítása. 5. Tankezredek szervezése. 6. A hadi­repülés teljes kiépítése. 7. Katonai repülőisko­lák létesítése. 8. A hadiflotta kiegészítése uj nagy csatahajókkal és repitlőgép-awjahajókk il. 9 Várerődök és határeröditések. 10. Harmincöt hadianyaggyár alapítása. A francia sajtó a legnagyobb szenvedéllyel Ír a német jegyzékről Az Ere Nouoelle azt írja, hogy Schleicher tábornok azt hiszi hogy »csak meg keli pengetnie sarkantyúit és nem­csak a weimari alkotmányt, hanem a versaillesi szerződést is eltemetheti.« A francia kormAny miniszter­tanácson foglalkozott a német fegyzékkel (Budapesti tudósítónk leicfonjelcntés^j Párisból jelentik: Régen előzött meg olyan idegesség és fe. szültség minisztertanácsot, mint a csütörtökit, amelynek legfontosabb tárgya a katonai egyenjogú­ság kérdésében átnyújtott német jegyzék volt A miiisztertanácson Herriol elnökölt, aki részletesen ismertette a kormány tagjaival a jegyzék tartal­mát, majd beszámolt a katonai egyenjogúságról folytatott genfi és Jausannei tanácskozásokról

Next

/
Oldalképek
Tartalom