Délmagyarország, 1932. szeptember (8. évfolyam, 199-223. szám)

1932-09-04 / 202. szám

IX. 4t GYERMEKEK AZ UCCÁN Szabad legyen egyszer nekem is azzal foglalkozni, ami nem tartozik munkakörömbe. A jelen esetben az orvostudományról, illetve közelebbről ennek a tudománynak a Heine Medin-féle gyermekbetegséghez való viszonyáról van szó. Ha jobban meggondolom a dolgot és a tájékozatlanságot képesítő tényezőnek fogom fel, akkor étn is hozzászólhatok e szomorú betegséghez, mellyel szemben az orvostudomány is majdnem teljesen tájékozatlanul áll. Ahány nyilatkozatot hallunk, ahány szakközleményt olvasunk, ezek majd mindegyike megegyezik abban, hogy e szörnyű gyermekkórságnak kórokozója ismeretlen. Nem lehet tudni biztosan, mi idézi elő. Ismeretlenek az utjai, nem lehet tudni, honnan jön, hova megy és ami az egészben a legszomorúbb: gyógyításának biztos eszköze is majdnem teljesen ismeretlen. Hogy mennyire tapogatódzik e betegséggel szemben az orvostudomány, arra vonatkozóan csupán egyetlen példára hivatkozom. „Vannak abortiv (gyorsan, teljes kifejlődés nélkül lefolyó) esetek, — emliti az az orvosi szakközlemény, melyet olvastam. Előfordul, hogy két testvér egyszerre betegszik meg a Heine Medin-féle betegségben. A testvérek egyike végigszenvedi a betegséget, rajta a bénulás tünetei észlelhetők. A másik egy-két napon belül felgyógyul és egészséges kis pajtásaival tovább játszadozik. Pár nap múlva az egészséges pajtások egyike-másika betegszik meg, mi annak a jele, — mondja a szakközlemény —, hogy az egészségesnek vélt testvér a kórokozóját magábanhordta, azzal fertőzte meg kis pajtásait anélkül, hogy ő maga a betegség súlyosabb stádiumán esett volna át»"^A tájékozatlanság tehát ott kezdődik, hogy csupán a kis pajtások megbetegedéséről lehet következtetni, a testvérek egyikében fel nem ismert kórokozó jelenlétére. Ez a rettenetes gyermekbetegség nem először jelentkezik Szegeden. 1928. év juliusában lépett fel tömegesebben. Az időbén tizenkilenc gyermekbénulási esetet jelentettek. Kilenc megbetegedés Szegeden, a többi Vedresházán, Röszkén, Szaíymazon, Szentmihály teleken, Sándorfalván fordult elő. Akkor is elsősorban a poros levegőre gyanakodtak, mint ami e betegség terjedését nagyban elősegíti. 1928. augusztus 23-án épp ugy, mint most, jelentette a tiszti főorvos, hogy a járvány elérte kulminációs pontját, mégis szeptember hónap még 17 megbetegedést hozott, azután megszűnt, hogy helyét az ugyancsak járványszerüen fellépett tifusznak adja át. 1928-ban mintegy 40 megbetegedés fordult elő. Az egyidős lapokból olvashatjuk azt is, hogy a tiszti főorvos a közigazgatási bizottság ülésén arról tett jelentést, hogy a népjóléti miniszter „érdeklődik" a betegség lefolyása iránt. Most még az érdeklődésről sem olvashattunk. Az 1928. évben felelős helyen megjelent nyilatkozatok egyben mind megegyeztek. Ez pedig áz volt, hogy a város poros levegője elősegíti a betegség terjedését és fejlődését. Hogy azonban, 1928. óta a város portalanítása érdekében jelentős dolog történt volna, alig hiszem, ha csak nem visszafejlődés. Ha laikus szemmel is, de bizonyos logikai következtetéssel vizsgálom az 1928. évi és a mostani megbetegedéseket, ugy állithatom, hogy Szeged városának poros levegője, sétányainak elhanyagoltsága és züllöttsége, természetadta kincsének, a Tisza vizének pestises disznóhullákkal lelkiismeretlen egyének által történő tudatos fertőzése, a Rudolf-térnek fertőző baktériumokat tenyésztő kiirtásra régen rászorult fészke, a várost egyenesen arra predesztinálják, hogy melegágya legyen necsak ennek a szomorú gyermekbetegségnek, de más fertőző, pusztító járványnak is. Az 1928-ban és a most felelős helyekről elhangzott nyilatkozatok ugyancsak megegyeznek abban, hogy a betegségnek, a város poros levegője, a tömeges, zsúfolt, egészségtelen nedves lakás, valamint a fertőzött Tisza viz, egyenesen melegágya. Ezt nem én állapítom meg, hanem a dologhoz hozzáértő orvosok. Az 1928 évi megbetegedések idején a város különböző részeiről estek gyermekek e betegség áldozatául. Ez annak a jele — hangzik az akkori orvosi nyilatkozat —, hogy a megbetegedéseknek a város területén gócpontja nincsen. Az ez irányban megjelent mostani nyilatkozatok ellenben aart hangoztatják, hogy a megbetegedések Szegeden szinte kivétel nélkül, a Nagykörúton kivüli városrészekben fordultak elő, ott, ahol tömeges, zsúfolt, egészségtelen, nedves lakások vapnak és a lakosság kellően nem táplálkozhatik. Szomorú mindenesetre azt a' jelentést is olvasni, mely a betegség kezdeti stádiumában jelent meg. A felelős helyen elhangzott ez a nyilatkozat azt állítja, hogy normális körülmények között az ország egész területén évente nem fordul elő 2—3-nál több ilyen megbetegedés. Ezt a nyilatkozatot igazol ja a M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal szerkesztésében megjelenő Statisztika Havi Közlemények vonatkozó kiadmánya is, mely a fertőző betegségek által 1928—1932. években okozott halálozásokról számol be. Szinte érthetetlen, de ugy van, hogy a statisztika még csak említést sem tesz a Heine Medin-féle gyermekbénulásos megbetegedések okozta halálesetekről, holott 1928Aas Iskolaév Iceascleiési első uíja a fehércégíáhlás Leányának: Kombinát 1*80 Hálóinget . 2*98 Műselyem nadrágot, csíkos . . 1*68 Zsebkendőt ....... —"28 Frottler törölközőt 1*28 1. flórharisnyát 1.60 Vékonyszálú flórharisnyát ía . . 2.5© 1. müselyemharisnyét .... 1.08 Iskolatáskát chagren boritással BOROS céghez vezesse, ahol vásároljon Fiának s inget, ;Ia minőség, egy anyag. 4'48-tól Hálóinget reklám minőség . . 3*98 Szines alsónadrágot .... 1*68 Sportharisnyát . —*98 Sfrapazoknit, müselymes . , . —*68 Zsebkendőt la ...... —.36 Törülközőt, darázsfészkes . . — *68 Cérnakeztyüt, színes 1*48 *••«••••• >08 Iskolatáskát zöld melino borilással 1 58 Patentharisnyát l-es szám .... -30 1 csomao illatos kézmosószappan 3 drh 48. 6 drb 08 fillér Telfiiilse isiea lőtoisiiiosság számba menő kirakataimat! 36 BERLETE ÍO havi kedvezményes részfizetéssel DÍLMAGYARORfZÁG JEGYIRODÁBAN HŐI TÍLIKÜBÍTOK létező színben, perzsa, pézsma, róka sfb. szőrmével díszítve szezon elfifti vásárlásnál 30% megtakarítás. Férfi télikabátok. „ átmeneti kabátok, gyermekőltünvök nagy vá'asziékban, elsőrendű kivitelben. 14ft FEIER MOR Kárász ucca 3. válthatók és előjegyezhetek wannaiiOH Brajssi'.."'."'" Arak l 5 pengőért, fizetendő szeptem be r-t un tus lg ban és éppen Szegeden már előfordultak e betegség által okozott halálesetek. Ez a megállapítás a nyilatkozatot tett felelős hely állítása mellett tanúskodik, hogy a betegség tényleg olyan szórványosan jelentkemot. Ezzel a megállapítással szemben azonban a valóságban, Szegeden e betegség jelentkezéséével „vezető helyre" kerültünk. Felteszem ezért a kérdést, hogy nem kötelessége-e min-: den felelős tényezőnek azon munkálkodni, hogy ez a lehetőség, amennyire emberi hatazett, hogy azzal a statisztika sem vetett szálomnak és tudománynak módjában áll, megszüntettessék. Ha tényleg a por és fertőzött viz elősegíti a betegség terjedését, nem kötelessége-e minden kinek azon munkálkodni, hogy a városnak tiszta levegője és tiszta vize legyen. Nem engedik „a jelenlegi" gazdasági viszow nyok — hallom az ellenvetést —. És amikor1 engedték? Vájjon 1928 óta történt-e valaminő haladás e téren és az akkor rendelkezésre állo gazdasági eszközök, vájjon a népegészségügy, avagy pedig a szociális követelmények teljesítésének szolgálatába állittattak-e? És kérdeni azt is, hogy vájjon, ha a gazdasági eszközök most rendelkezésre állanának, ez eminens feladatok teljesítésére gondolnának-e a város sorsának intézői? Hiába, a város legteljesebb felkészültséggel rendelkező tiszti főorvosi hivatala és hiába a nagy áldozatok árán itt otthcnra talált egyetem, ugyancsak a legnagyobb tudományos felkészültséggel rendelkező egészségügyi intézményei, ha a város hatósága ez intézmények segítségére nem siet azzal, hogy teljesiti azokat a követelményeket, amelyeket parancsoló szükségként a népegészségügy szolgálata eléje állit. A napokban jelent meg a téli inségmunkák programja. Szó van ott arról, hogy a többek között a Nagybuvár-tó feltöltése is programba van véve. Nem lenne-e egyszer- mar célszerű és időszerű az is, hogy a város egyik-másik arra alkalmas helyén tiszta levegőjű, pormentes és árnyas helyén gyermekjátszóterek létesíttessenek, ahol a gyermekek kellő felügyelet alatt, homokban, napsugárban játszhassanak és ne legyenek kénytelenek, mint azt magam is a Stefánia-sétányon láttam, kis kezükkel Összekapart köpéses porral homokvárat építeni. Azoknak szemei elé, akik a város ezirányu feladatait intézik, egy képet szeretnék vetíteni. Lássák azt a 100 éc 100 hálószobát, melyek kislakóinak ágyai fölé remegő sziwel anyák hajolnak éjszakánkint, hogy vájjon nem jelentkezik-e féltett kincsükön a rettenetes rém nyoma és lássák maguk előtt az uccákon tucatszámra szaladgáló gyermekeket. Figyeljék őket azzal az aggódással, hogy vájjon a kedves szemek, melyek ma még pajzánul néznek a világba, a gyengén ölelő karok, holnapra, a rém érintésére, nem zárulnak-e le és a gyenge karok nem hullanak-e alá bénultan, hidegen. Ez a meggondolás irányítsa a város intézkedő hatóságának munkáját. De mindenekfelett tegyék megfontolás tárgyává azt, hogy a betegségnek bizonyos időközökben Szegeden ilyen tömegesen történő jelentkezésében nincs-e valami adottság, valami törvényszerűség, ami Szegeden ennek a betegségnek fellépését és terjedését lehetővé teszi. Várjuk tehát a hatóság céltudatos, megfelelő intézkedését. Dr. Landesberg Jenő.