Délmagyarország, 1932. szeptember (8. évfolyam, 199-223. szám)

1932-09-04 / 202. szám

DELM AGYAKORSZAG SZEGED. Szerne*dO«égi Somogyi ncoa 22.1. em. Telelőn: 23-33. ^ Kladóhlratal, killotHnkanyrMlr «• legylrodn - Aradi uccu S. Telefon s 13-06. - Nyomda : LOw LIPól ucca 19. Telefon : 29-34. TAvlrntl levélcím DélmagynrorazAg Szeged Zajló élei és pihenő közigazgatás Ha egy pillanatra elébünk -vetődik mindaz a feladat, aminek megoldása az elkövetkező betekben ennek a városnak polgárságára vár, elviselhetetlennek érezzük a lelkiismerét ter­heit. Mintha évek óta félretettük volna a leg­nehezebben megoldható kérdéseket s a prob­lémákat, melyekre nem találtunk feleielet s most egyszerre évek feladataival és köteles­ségeivel kellene megbirkózni. Előttünk áil a költségvetés, amelyik egy év. munkatervét kell, hogy megállapítsa, munkatervet a munkanél­küliség esztendejére. Ki mer arra a kérdésre válaszolni, hogy a jövő őszön mennyi bevé­tele lesz a városnak s mennyi kiadásra köte­lezheti el magát egy egész évvel a kiadások folyósítása előtt? Amikor nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap s mivel fog fenyegetni a holnapután, akkor arról kell dönteni, hogy a jövő év tavaszán s a jövő év őszén a vá­ros mennyi adót hajtson be a polgáraitól s milyen célokra milyen összegeket szavazzon meg. A »sötétbeugrás« valamikor kedvenc és gyakorta kifejezése volt a magyar politikai disputának, de azt hisszük, soha még nem volt hasonló ok ennek a kifejezésnek haszná latára Mert ma költségvetést csinálni nem a holnapi napra és nem a jövő hétre, hanem a jövő évre, ez már nem is egyszerű sötétfce­ugrás, hanem olimpiai bajnoksága a sötétbe­ugrásnak S el kell végezni ezt a feladatot is, meg kell birkózni a lehetetlennel. S talán a költ­ségvetés nem is egyetlen pódiuma a iehe'et­fennel való birkózásnak. Gondoskodni kell a jövő tél s az idei ősz ínségeseiről. S vájjon ez a feladat s ennek a feladatnak emberséges elvégzése nem lehetetlenebb a lehetetlenség, nél is? Miből adunk munkát és miből adunk kenyeret? Amikor a takarékosság nemzeti kö­telességgé vált, akkor is vannak' ügyek', melye­ken bün lenne takarékoskodni. Nem szabad, nem lehet takarékoskodni azon a különbsé­gen, ami a népkonyha főzíjét az állati ele­deltől még elválasztja. Nem lehet takrrékos­kodni a kenyéradagon, ami már úgyis ke­serves megalkuvás az emberi irgalom s az irgalmatlan pénz között, nem lehet takaré­koskodni azon a szemernyi zsiron, ami a nép­konyha főztjébe a kalóriák illúzióját viszi bele. Nem akarunk mégegyszer olyan zárszámadást látni, mint amilyennel a népjóléti ügyosztály örvendeztette meg a belügyminisztérium szám­viteli osztályát, — mert más nem talál uatott abban örömet, hogy a város az elmúlt évben a belügyminisztérium által az inségmunkákra küldött összeget sem költötte cl egészen. Most kellene a nyilvánosság elé állani a már ki­dolgozott, letárgyalt és elfogadott tervvel, ami szerint a városi Ínségesek ellátása történik. De ezt a tervet hiába várják az ínségesek s hiába várják azok is, akik ugy gondolják, hogy a városi szociálpolitika a legfontosabo ügy­osztállyá vált ezekben a keserves időkben. A szeptember hónap számonkéri ezt a mun­kásságot is a közigazgatástól. S most kerül elintézésre a színház problé­mája is. Nem a mi szemmértékünk hibás, amikor egy sorba állítjuk a színház kérdését az elintézésre váró gázgyári szerződéssel, a költségvetéssel s a városi inségakcióval, ha­nem azoké, akik a színház kérdését a vele Vasárnap, 1932 szepí. 4 Ara 24 fillér vili, évfolyam, 202. sz. való foglalkozás kedvtelésével és szabadossá­gával ezerszeresen túlméretezték s akik több időt, kedvet, energiát és odaadást áldoztak a színház kérdésének, mint a város jelenét és jövőjét megszabó, valóban sorsdöntő kér­dések összesének. A szinház kérdése nem, csak azért okozott mérhetetlen kárt ennek a városnak, mert miatta elsőrendű feladatok­tól vonták el az anyagi bázist, csak azért, hogy a házi kezelés katasztrófálisan drága és a könnyelműségig tulfizetett álsikereivel di­csekedhessenek, hanem azért is, mert meg­zavarta a helyes Ítéletet és mtegzavarta a he­lyes sorrendid:. Törődik-e valaki azzal, hogy a város pol­gársága elé ugy kerüljenek ezek a kérdések, ahogy a város érdekeinek védelme azt meg­követeli? Tőrténik-e valami annak érdekében, ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 •Id6ken «• Budaptaten 3-00, kUHHldHn 9-40 pengd - I5gye» MCám Ara hétköz­nap 1®, vasér- és Ünnepnap 2-« HU. Hir­detések felvétele tarifa szerlnl. Megje­lenik hétld kivételével naponta reggel hogy a város közgyűlése minden, legalább döntőfontosságú kérdést az objektív megisme­rés felsővilágitása mellett érleljen meg dön­tésre? Vájjon a pártelfogultságok és személyi tekintelek felett tud-e győzedelmeskedni a köz­érdek, a város egyetemes érdélre legalabb azokban a kérdésekben, amelyekben a mind­annyiunk élete s a mindannyiunk életének nyugalma közvetlen érintkezésbe jut? Ugy látszik, hogy a problémák kavarognak, a feladatok egymásra torlódnak, a kérdések megoldás után kiáltoznak, minden kavarog, sistereg, lendül és ágaskodik, csak a köz­igazgatás folytatja a csipkerózsikák álmát s a nyárvégi bűbájos, andalító, mézédes szabad­ságot Hátha még a problémákat is szabad­ságra tehetne küldeni, akkor tenne csak uri foglalkozás ez a közigazgatás! A francia államtanács állást foglalt a német Jegyzék ellen (Budapesti tudósttónk telefonjelentése.) Pá­risből jelentik: A szombat délelőtt megtar­tott rendkívüli államtanácson, amelyen Lebrun köztársasági elnök elnökölt, a kiadott hiva­talos jelentés szerint egyöntetűen állást fog­laltak a német katonai egyenjogúsítás! köve­teléssel szemben Az államtanácson Heniot ismertette a német jegyzéket, amelynek je­lentősége — mint mondotta — túlnő az eddigi politikai események jelentőségén- Ezután az államtanács egyöntetűen állást foglalt a köve­telésekkel szemben. Herriot kijelentette, hogy Franciaország ebben a kérdésben kikérte mindazon államok véleményét, amelyek csatlakoztak az angol­francia konzultatív paktumhoz és ha ezek a vélemények megérkeznek, akkor adja meg Franciaország válaszát a német kormánynak. Br. Aigner Károlyi kosz jegy szőve nevesziék lei (Budapesti tudósítónk telefonjelsntése.) A szegedi közjegyzői kamara választmánya — mint ismeretes — nemrégiben ejtette meg a jelöléseket a negyedik szegedi közjegyzői ál­lásra A pályázók közül hatot jelöltek és a nyilvánosságra nem hozott jelölést felterjesz­tették az igazságügyminisztériumba. Az igazságügyminiszter szombaton hozta meg döntését és a dr. Köszó István halálával megüresedett' negyedik szegedi közjegyzői ál­lásra dr. Aigner Károlyt nevezte ki. A tiszt­ségéről lemondott főispán közjegyzői kineve­zése a hivatalos laD vasárnapi számában je­lenük meg. A főispán lávoszása Dr. Somogyi Sxilvesxíer polgármestert IsixxáK meg ideiglene' sen a főispáni leendők ellátásával (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország tegnap jelentette, hogy a kor­mányzó dr. Aigner Károly főispánt saját ké­relmére tisztségé ől felmentette és a főispánnak újból elismerését és köszönetét fejezte ki. A főispán felmentéséről szóló belügyminisz­teri leirat szombaton érkezett le a város ható­ságához. A leirat a következő: : »A kormányzó ur Őfőméltósága 1932 augusztus 30-án kelt legfelsőbb elhaláro­zásával, előterjesztésemre dr. Aigner Ká­rolyt, Szeged szabad királyi város főis­pánját ezen állásától saját kérelmére fel­menteni és egyúttal megengedni méltózta­tott, hogy dr. Aigner Károlynak buzgó szolgálataiért újólagos legfelsőbb elisme­rése tudtul adassék, amiről a város kö­zönségét értesiiem. Keresztes-Fischer Fe­renc belügyminiszter.* Dr.. Pálfy József polgármesterhelyetles dr. Aicner Károly főispán lemondásával kapcso­latban a következőket mondotta a Délmagyar­ország munkatársának: — Dr.. Aigner Károly tizenkét esziendeig volt a város főispánja és a legkritikusabb idő­ben is annyi tapintattal, higgadtsággal, annyi városszeretetlel és oly reprezentáló készséggel töltötte be felelősségteljes állását, hogy a város hatóságának és közönségének osztatlan bizal­mát és ragaszkodását érdemelte ki. — A város hatósága és közönsége gondos­kodni fog arról, hogy megfelelő ünnepélyes "ke­retekben vegyen bucsut a távozó főispántól, akit, reméljük, hogy Szeged köz- és társa­dalmi élete nem fog nélkülözni a változott vi­szonyok között sem. — A felmentés — mondotta még a pol­gármesterhelyetles — a dr. Kószó István ha­lálával megüresedett közjegyzői állás betöl­tésével függ össze. A felmentés nem volt meg­lepetés a hatóság számára sem, mégis fájó érzéssel érintette a város hatóságát a minisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom