Délmagyarország, 1932. szeptember (8. évfolyam, 199-223. szám)

1932-09-20 / 214. szám

IX. 20 § Nagy részvét melleit temették el dr. Dézsi Lajost (A Délma'jijarorszdrf munkatársától.) Hétfő délutánra fekete szövettel vonták he a központi egyetem épületének előcsarnokát. A lépcsők tetején emelt katafalk közepén helyezték el dr. Dézsi Lajcs dus arannyal díszített koporsóját. Az előcsarnokot megtöltötte a koszorúk sokasága. A család koszorúja mellett ott virított a rektor, az egye'.emi tanács, a mathematikai kar, a bölcsészeti, a jogi és államtudományi, az orvosi kar, a Magyar Tudományos Akadémia, az ifjúság, a DugonicsTársaság, az Árpád Bajtársi Egyesület, az egyetemi könyvtár, a Stádium igazgatóságának, a bölcsészetkari altisztek, a Csaba Bajtársi Egyesület és az Irodalom Történeti Társaság koszorúja. A koporsót virágok borították el. a koporsó mellett szerény fej fa állott:: »/// nyugszik Dézsi iMjos, élt 64 ével...* Az előcsarnok bejáratánál díszruhás egye'.emi altisztek állottak sorfalat. A katafalk baloldalán gyülekeztek a meghívottak: az egyetemi tanács, élén Schmldt Henrik rektorral, az egyetemi tanárok, magántanárok. Megjelentek többek között: dr. Glattfeldsr Gyula püsnők, dr. Bartók György a Tudományos Akadémia képviseletében, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, dr. Szalay József, a DugonicsTársaság elnöke, dr. Berecz János, a katolikus kör elnöke, dr. Buócz Béla helyettes főkapitány, dr. Balogh István lelkész és még sokan mások. Négy órakor dr. Bakó László református lelkész lépett a koporsó elé. »A Te Benned bíztunk eleitől...« kezdetű zsoítár elhangzása után Bakó rövid imát, maju bestédet mondott — önkéntelen tisztelet veszi körül a koporsót — mondotta. íme a léleknek' egy ujabb foglya: dr. Dézsi Lajos. Mert lankadatlan kitartással futni az előtte lévő pályát csak' az képes, akinek az izmait a lélek feszíti... ő egy életre odakötözte magát az irodalomtörténethez, másképen nem tudott volna egy életen keresztül csak dolgozni és csak alkotni. Uj világok születtek, valamennyien döbbenten álltunk, de C zavartalanul dolgozott tovább, mert fanatikusa volt egy szenvedélynek". A fejfájára a következő szimbólumot lehetne vésni: Sötét erdőben égbenyúló férfikar tart egv fáklyák.. A kart kigyók marják, ellenségek veszik körül, de a fáklya mégsem alszik el, mert a lélek táplálja ezzel a * igével: Én tartom a fényt... ö egy életen keresztül tartotta ezt a fáklyát, amelyet a magvar tudomány reábízott. A nagyhatású beszéd után az egyetemi énekkar énekelte el a »Mért oly borús« kezdetű éneket Dr. ,'mre Sándor, a bölcsészeti kar dékánja állott ezután a koporsó elé: — Még szinte ott állunk ajtód előtt az Ifjú doktorjelöltek — mondotta —, lépéseink még • akaratlanul is szobád felé rezeinek és Te már itt fekszel előttünk holtan. Végigfut előttünk e termékeny és utóbb már zárkózott, magányos élet minden mozzanata. Látjuk az eredményeket és látjuk árván maradt Íróasztalon élete nagy müvéne'd félhenmaradt utolsó kőtelét. Az élete nem volt egyszerű: a magyarság szellemi életének szálait bogozta; nem volt egyhangú, mert az elmúlt korok lelkében vetett tekintetet. Élete 26 éven keresztül egvűtt futott az egye'em életével, el lehet mondani róla a legnagyobb dicséretet: hü volt egyeteméhez az utolsó pillanatig. Meghatott bennünket utolsó kívánsága, hogy ilt akar pihenni a szegedi földben és meghatott, hogy utolsó gondolata az egyelem volt. Folytatjuk a munkát, megyünk tovább az uton. Amit véglett, csak az utánajövők veszik hasznát... Dr. Bartók György a Tudományos Akadémia nevében vett bucsut az elhunyttól. Azzal zárta beszédét, hogy emlékét az Akadémia kegyelettel fogja megőrizni. Dr. Sik Sándor, az irodalomtörténeti Társaság nevében, dr. Ban. ner János a Dugonics-Társaság nevében búcsúzott — Abban a földben akari pihenni, ahol Dugonics András, Vedrp-. István és Tömörkény István hamvai nyugszanak — mondotta. Ezután a koporsót kivitték az épület elő'.t várakozó halottaskocsira. Négy fekete ló vontatta a koporsót a temető felé. A kocsi után egy gyászruhás hölgy: az elhunyt professzor egyetlen leánya, majd a nagyszámú gyászoló hal.idt. A kocsit két oldalt a bajtársi egyesületek tagjai vették körül. A koszorúkat különkocsi vitte. Dr. Dézsi Lajos holttestét a református temetőben, dr. Jancsó Miklós sirja kőzelélen hantolták el. A sírnál dr. Bakó László mondott imát, majd a tanítványok búcsúztak a halottól. Ilucsv beszédeikben hangoztatták, hogy Dézsi Lajos nem távozott el körükből, műveiben elevenen él tovább. Az egyetemi énekkar éneke után leeresztették a koporsót a sirba. A friss hantra rákerültek a friss koszorúk. Dr. Dézsi Lajos sirját virágerdő vette körül. 99 »Csődbefutoti kereskedők, lezár! boltok, tönkrement iparosok dicsérik a tízéves rendszeri" Kéíhly Anna vasárnapi beszámolófa — „A munkásságnak éa a polgárságnak együttesen kell dolgozni a demokráciáért" 80 esztendős apák nyakán kell tengődniók, amikor itt volna az ideje, hogy saját lábukra (A Délmagyarország munkatársától.) Vasárnap délelőtt tóbbezer főnyi hallgatóság jelenlétében tartotta meg beszámolóját Kéthly Anna, Szeged szociáldemokrata képviselő é a Korzó Mozi kerthelyiségében. A rendőrség nagy létszámmal vonult fel a gyűlésre. Dr. Valentiny Ágoston nyitotta meg a gyűlést, majd Kéthly Anna lépett a pódiumra és mondotta el nagyhatású beszámoló beszédét — Rendes, normális körülmények' között a beszámoló a párt munkásságáról szól — kezdte. De rendkívüli körülmények kőzött élünk ma, nem tarthatunk tehát beszámolót, hanem ahelyett nyilvános vádemelést a korrflány ellen. Ezek a rendkívüli körülmények közé tartozik, hogy országok és kormányok legnagyobb gondja az, hogy miképen tud minél több keserűséget és gyülöle'.et létrehozni, rendkívüli körülmény, hogy a kapitalizmus halálos sebet kapott. Ma már látják, hogy a Jobbrafordulás csakis azon az uton érhető ela amelyet a szociáldemokrácia hirdet A kapitalizmus nem tudja ellátni a tömegeket. Telt magtárok mellett éhstg tombol, millió és millió etlátallania van a világnak. Ma már nincs dolgozó, aki talpon tud maradni, ez is a rendszer hatalmasságainak bűne. Ezeknek' az uraknak nincs egyéb gondjuk, minthogy miképen lehetne vissza, menni a középkorba, ahol nem volt más. csak ur és szolga. — Ez volt a háború után uralom ráfutott pártok mentalitása. Lehetett volna alkotni ezen a kSs ferüVen Is, de ehelyett bűnbakot kerestek és fantasztikus álmokat szőttek: Tu. ránról, Kemálról, Mussolínirö!. Mussolini kellett nekik, ahelyett, hogy a józan ész politikáját folytatták válna. Olyan barátokat szerezte'*' az országnak, akik semmit sem adtak", csaknem mindig köve'eltek. Olaszország elzárkózik a magyar termények elől és — milyen irónia! — a szovjettel kőt kereskedelmi szerződést, azzal a szovjettel, amellyel ilyen körülmények' között nekünk se lett volna veszélyes gazdasági együttműködésbe kerülni Tartott ez a politika addig, ameddig telt a békeérek tartalékjából, amig a kölcsönöket felvették és amig ezeket elköltötték', anélkül, hogy hasznos beruházásokat eszközöltek volna. Most már Bethlen is ugy látja, hogy az ellenzéki program népszerűbb, pedig a Belhlen.éra ürítette ki a mar^ tárakat. Az adóalapok teherbíró képességének fokozására azonban nem te't semmit Csödbejutott kereskedők, lezárt toltok, tönkrement iparosok dicsérik ezt a rendszert. , Ilyen körülmények kőzött éppen elég ok van vádemelésre. — Ezekben az időkben jelentkezik az ifjuság véresen komoly problémája, nem a 1618 éveseké, hanem a 30—34 éves szakállas fiataloké. A legnagyobb erkölcstelenség az, hogy. a fiatal leányoknak és férfiaknak öreg, álljanak. Mindezekkel a problémákkal szemben kifejlődött az a vélemény, hogy c c';röl beszélni nem szabad, mert aki heszél, az könnyen megütheti a bokáját. így,, ebben a mesterséges sötétségben születhettek meg a panamák, a kijárások, a népjóléti ügyek és a tóbblek. Az ország valósággal fellélegzett, amikor a mult évben uj kormány vette kezébe a hatalmat Az elmúlt év azonban megmutatta, hogy nem történt változás A miniszterelnök könnyűi filozofálgatással intézi él a dolgokat Ez a kormányzat még jobban félrevezeti a parlamentárizmust mint az előző tette. A 33-as éa a 6-os bizottságok mimdaripjal kormányosnak. A legrosszabb demokrácia U több. mint a diktatúra. A diktatúra hívei is csak abban litják a diktatúra jogosságát, ha az eredményeket tutit felmutatni. Milyen eredményeket ért él a diktatúra? Azt jól látjuk az adózás tulfeszitésén, a munkanélküli tömegeken, a karlellek gazdálkodásánál. A bajok morajlása eljutott az egységes pártig is. Lehet kormányozni szuronyok hegyén is, de szuronyok hegyén ülni kényelmetlen dolog lehet. Ezért kezdenek kon. centrációról beszélni. De nem személyi változások keltenek Ide, hanem rendszerváltozás, még pedig gyökeres rendszerváltozás. Beszédét Kéthly Anna a következőképen fejezte be: — A munkásságnak és a pof;?árságncik rgyüt_ tesen kell dolgozni a demokráciáért, akkor az eszme győzni is fog. Vád alá kell helyeznünk a rendszert és ennek a követelésnek nem szabad frázisnak maradnia, a nép erejének kell hozzá megadni a szankciót. Mi azt kérjük a néptől, hogy adja meg nekünk ehez a vádemeléshez szükséges erőt A beszámoló beszédet hosszantartó taps fogadta. Dr. Valenliny Ágoston zárószavaival ért véget lelkes hangulatban a beszámológvülés. Nyilatkozat Igen tisztelt Szerkesztőségi Becses Lapjuk 1932. évi szeptember 17-iki számában közli a lapkiadók közös válaszát Wolf Miksa ur közgyűlési felszólalására. E közlemény személyemet érintő részével kapcsolatban a sajtótörvény 20. és 21. g-aiban lefektetett jótokra utalással kérem, szíveskedjék helyreigazításul a következőket közölni. Valótlan aj:, hogy bármelyik lap támadó cikkemet utasitetta volna vissza. Ellenben való az, hogy a házikezelésbe vétel, illetve várakozási álláspontot védő tárgyilagos cikket egyes lspok nem közölték. Valótlan az is, hogy én a többi lapokról meg nem engedett módon nyilatkoztam volna a Délmagyarország embere előtt. Való ellenben az, hogy egy lapra vonatkozóan csakis megengedett, való és azonnal bizonyitott dolgot mondtam. A tekintetes Szerkesztőség szívességét előre Is megköszönve, maradtam tisztelettel: Dr. Lázár Ferenc kir. járásbiró.«