Délmagyarország, 1932. július (8. évfolyam, 148-174. szám)

1932-07-06 / 152. szám

VII. o Kedvezményes jegyek a Nagy-Strandra a DÉLMAGYARORSZÁG olvasói részére fordölegg motoros átkeléssel oda-vissza és vetkőző szekrénnyel Strand Weekend ebedlegQCK vasár- és ünnepnapokra, azaz fürdőjegy motoros átkeléssel oda-vissza, vetkőző szekrény és 4 tál étel (leves, has, főzelék és tészta) 35 niier 1 p 20 L Kedvezményes jegyek csak a Délmagyarország kiadóhivatalában válthatók. » A :Délmagyarorssúg regénye HULL: A SEIK FIAI A végrehajló titkára Redves szerkesztő url Az ember! életnek anynyi kedves apró megnyilvánulása van, hogy semmit ae érne ez a savanyu világ, ha méc,»' dertttö* is meg volnánk fosztva £n például különösen tudok mulatni azon az Ötletességen, amellye« a kormány szereli le nyugtaiankodások esetén a tisztviselőket Ugyanis nem ad nekik pénzt, hanem előlépteti őket címben. — Hallod-? tc Julcsa, mondta az egyszeri Inas is a szobalánynak. Nincsenek itthon a guzdáék, csináljunk magunknak jó napot Te nagyságos umak bivsz mgem. én pedit; téged nagyságos asszonynak. Nagyszerű rendszer ez, eltereli a figyelmet a fontosabb lényegről s lesem már, milyen címekkel édesiti meg a redukálásra ítélt tisztviselői fizetések savanyu borát a kormány. Akárki meglássa, lesznek itt nagyságos Írnokok éa méltóságos Iktatók isi Addig ugy segít magán a szegény ember, ahogy Aid. Aszóngya ugyanis a barátom,' hogy aszóner — A száz pengőn aluli, bíróilag megítélt követeléseket tudvalevőleg a városi adóhivatal hajtja be. Hogy ne legyen tóbb az ügyvédi költség, mint maga a követelés. Ügyvéd volnék én is, de hát ha már igy van... Elég az hozzá, elmegyek az adóhivatali)« érdeklődni, ml van egy ilyen ügyemmel! — A végrehajtó ur szabadságon van. világositanak fel — Azért most megáll a világ? — tör ki belőlem az ijedtség. — Dehogy áll, megy minden a maga rendes utján. Itt van a végrehajtó ur titkára. Nagyon nagy mostanában a meleg, megdöraaölöm a homlokomat, nyilván hallucinálok. — Kicsodái A titkárt — Na, igen, a végrehajtó ur titkára. Ha nincs amúgy is kezemben a kalapom, most levettem volna, igy azonban csak Vneglengettrm. Még pedig »fennen«, ahogy azt a népközi szc'njkok olvan szivetandalitóan szokták kifejezni. Kedves szerkesztő ur, vagyok már egy-két évtizedes ügyvéd, talán csináltam Is egyet-mást, mint nem épp legutolsója a pályának, de most bevallom, hogy a tisztességes megélhetésen tui egyetlen álmom v«lt mindig: Hogy nekem ls legyen titkárom Valami fölemelő érzés lehet az! 0« a* ember az irodájában, lesi a makacs tömeget, amely rőllett; magában, hogy az Istenért se pörösködik, nem ö, ha megpukkad is a világ, — s akkor odainti azt az ifjút, aki kivégezte a negyedik, vagy az ötödik gimnáziumot, miközben leendő fizetésére támaszkodik. — Hallja, fiatal barátom, súrlódjék közelebb, titkárommá avatom és súgok magának egy titkot Nekem sose lehetett ilyen szerencsém. MegpróDálkoztam a feleségemmel, ?!:iben finom jogérj, zék fejlődött ki, (főleg mikor engem próbál végrehajtani), de a barátnői minden titkomról jobban és gyorsabban vannak informálva, mint én Hogy honnan tudják meg, el se képzelhetem, hiszen az én szófukar, hallgatag párom zárkózottabb egyéniség az őtvenperces bankbetétnél is. Kégi tervem igy aztán nem sikerül. Akárki meglássa, hogy a közalkalmazottak fizetésredukciója címemeléssel jár. Az adóhivatalban nyilván tudják már azt, mert — előleget vettek fei rá. Cséplőgépek részére tompon mentőszehrénu fp's/preiés 20—25 P.-ljj IPQrl VAllalatnOk, u. m. malmok, miihe 'vek ^ oyámk részCre pótlás, pipere és más gazdneáons Cikkek OlCSÓIt beszerezhetők : „noflltu" drogéria, Tisza Lfllos körül 38 ,24 Kerékpárosok! Kgyik nagy gyáramtól sikerült az alanti kerékpár íummikat és kel!'' * ' olcsón me?vScámlnl: K«PP*njr ker. ha un. C-.TO—5'— | Keríkrwncd k«r. h. 1-90— 2'40 Titmlfl . . I'*V—|-flO I KiipruifAi nyer.. . 6'»-7 50 PedU . . 1-80-2-10 PArvMfl . . |-70— 2*20 . . 1-40—I"fl0 r^b«»-pnrap. . . 1-flO— 250 l loo . . t-SO—2-JO I Bosch dynimó . . 16-20—17'50 Kerékpárokból a világhírű »STYK1A«. .TRirMPH« é» »PIICH« gyártmányok raktáron. A magyar Byártmánvu »CSEPEL« kerékpár ná'am kapható. RADIO és VAHR0C,ÉPEKBEN vezető márkákat tartok. GYFRMFKKOC.SJKBOl. a legolcsöbbtól a legdíszesebbig. Javítások olcsón, összes alkatrészek raktáron. 174 Szántó Sándor gépkereskedő Szeged. Kiss Dávid-palota, Kiss ucca 2. szám. 8 MÁSODIK FEJEZET. Messze, tul a sziklakiszögellésen, amely elrejtette őt kísérői aggódó szemei elől, száguldott a sivatagon át hatalmas fekete paripáján a lovas, de szép arcán nyoma sem volt aggodalomnak. Már meg is feledkezett emberei kitartó unszolásáról, a maga hirtelen felfortyanásáról, csak a fiatalságára, az erejére, a rá várakozó gyönyörűségre gondolt és lóhalálában nyargalt egy második szikladomb irányába. Az is, mint a mögötte lévő, messze klszögellett a homokba. E két szikla. nyúlvány között természetes amfiteátrum terült el, patkóalakban, melynek három oldalát hullámosan kanyargó dombok zárták be, míg negyedik oldala a szabad síkságra nyilt. A reggeli nap piros világításéban büszkén meredeztek a csipkésen szaggatott sziklatömegek, élesen rajzolódtak az ég felhőtlen, tiszta kékjére és hosszú, sötét árnyakat vetsttsk a. csillogó, széltől barázdált homokra Szinte páratlanul nagyszerű és elragadó volt ez a látvány. De a siető lovas nem látta a táj vadregényes szépségét. Nem nézett az sem jobbra, ?em balra, az arab szokásos közönyével nyargalt egyenesen célja felé. Élvezte a szokatlan szabadságot — csak ritkán sikerült (nem is igen iparkodott) megszabadulnia a kíséretétől, amely gyerekkora óta állandóan a sarkában volt — kipirult az arca, sötét szeme csillogott. Közben friss, fiatal baritonján, azt a panaszos szerelmes dalt ónekelte, amit minden szerelmes ismert a barbár országok széllél*n-hosszában; »Zokogj, zokogj, ó megtört sziv...« dalolta gyászosan, a hazájabeliekmódjára, boldogságában nem Is gondolva arra, hogy e szöveg aligha alka'mazható valakire, aki, távol attól, hogy elhagyatottnak érezze magát, száguldó paripán röpül imádottjához. Rö\|desen azonban felébredi benne a bcléjeneve't óvatosság és amint közeledett az utja végcélját ielző sziklanvulványhoz, ajkán elhalt a dal. Valahol, a dombok között már várta őt a karcsu, félénk leány, álmai leánya. Hanem itt ő idegen földre lépett és, idegen léiére, elővigyázatosnak kellett lennie. Mert hátha a leányon kivül mások is lesték a jöttét. Lovát 1 epédre fogta, megkerülte a kés-élességü sziklanyulványt, párhuzamosan, lassan követte a vonalát, mig elérte a csupasz sziklafalat, a dombok déli halárát. Az egyedüli bejárat egy meredek, hozzáférhetetlennek látszó keskeny szoros volt, amit egy, azóta már régen kiszáradt folyó vájt a sziklába. A kis szoros ferdén öblösödó, lehullt görgetegek mögött rejtőző bejáratát nehezen lehetett megtalálni, de a lovas egyszer már járt itt és ezúttal nem habozott. A nagy, fekete ló is emlékezett, mert mikor gazdája leugrott róla és a homályos, kanyargó ösvényre próbálta vezetni, az állat visszatorpanj horkantva és reszketve a rémülettől. Csak hosszú, konok küzdelem után szánta rá magát, hogy meginduljon, vadul lobogó tekintettel nézegetett minden Irányba, selymes bőrét kiverte a verejték, idegesen meg-megrándult, gazdája pedig egy arab részéről szokatlan türelemmel biztatta, bátorította. Magas szirtek közé zárva botorkáltak a köves talajon, követve a holt meder szeszélyes knnyargását, mig egy fordulónál hirtelen parányi völgy tünt elő, mely zacskószerüen ékelődött a dombok közé. Itt már a környező szirtfal nem volt annyira meredek és később, mikor a nap emelkedik, behatolnak a fényes sugarak, hogy átmelegítsék a sziklák között gyéren tenyésző, makacsul élni akaró, korcs bokrokat. Kiérve a borzalmas hegyszorosból, a ió idegessége megszűnt és nyugodtan türtc, hogy gazdája, kezének és hangjának becézései közepeit; egy korhadt tamariszkushoz kösse s aztán, bucsuzóul mégegyszer megsimogatva íit; magára hagyja. Hosszú, szökellő léptekkel haladt át a kis lapályon, kapaszkodni kezdett fölfelé, a szemben levő dombra. Nehezen ment a dolog: csuszamlós volt a sziklaut és lábai alatt minduntalan engedett a laza talaj. De macskaügyességgel, tökéletes testi eről>en, kitartóan kapaszkodott; lebegő burnusza és magas lovaglócsizmája nem akadályozta. Csak egyszer állt meg, hogy jobban kezeügyéi* igazgassa a nehéz revolvert, ami dereka közé csavart fekete-ezüst öv mély ráncai közé volt rejtve. Az ismerős fegyver érintése eszébejuttatta az embereit, akik tul a domiwkon vártak rá. Mosolyodva idézte emlékezetébe, milyen vonakodva engedték útjára és mennyire nyugtalankodtak előző nap, amikor közölte velük tervét. Bosszúsan kapta fel a fejét. Nincs joguk, hogy számonkérjék, merre jár-kel, nincs joguk, hogy ellenállást fejtsenek ki az ő kívánságaival szemben, gondolta magában, miköz-