Délmagyarország, 1932. július (8. évfolyam, 148-174. szám)

1932-07-31 / 174. szám

A íissiviselöRéraés a pénzügyi biztonság előli Jt bizottság eddig 1,100.000 pengővel redukálta a város t Kiadásait . , • 1 (A Délmagyarortzág munkaiársálól.) A törvényhatóság pénzügyi bizottsága szombaton déhrtán folytatta • jövő évi költségvetés távgyalását Mintán a kiadási tételek végére dérkezett a bizottság, visszatértek a tisztviselői illetmények, illetve a személyi kiadások léte. lére, amelyeknek elintézését — mint ismeretes — függőben hagytak. A bizottság ugyanis pontos kimutatás készítését rendelte el a létszámfeletti tisztviselőkről A szombat délutáni ülést teljes egészében • tisztviselőkérdés felet' indult vita töltötte kt A bizottság egyik tagja a legkategórikusabban követelte a tisztviselők fizetésinek ét létszámának redukálását. Megállapította, hogy a város a Jelenlegi tisztviselőlétszámmal és a Jelenlegi tisztviselőilletményekkel nem kezdheti meg a Jövő évet, mert ez katasztrófába vinné a város háztartását Ez ellen a felszólalás elJe ^ többen felszólaltak. Kijelentették, hogy a tisztviselőkérdést máról-bolnapra, esetleg elhamarkodott intézkedésekkel nem lehet és nem Is szabad megoldani. Az ügy annyira fontos, és kényes, hogy alapos előkészítésre szorul, .«mi hónapokig tartó munkát jelentene. Figyelembe keli venni azt Is, hogy sokszáz tisztviselőcsalád egzisztenciájáról van sző. ' A' polgármester kijelentette, hogy a félvetett kérdés nágy fontosságára való tekln'et tel,, alaposabb előkészítésre van szüksége Mivel konkrét indítványt senki sem tett, arra kérte a kérdés -felvetőjét,' hogy határozott formában jelölje meg az általa javasolt megoldás módját ; - • * - «i: ! A bizottság ülését ezután félbeszakította a polgármester és folytatását hétfőn délután öt órára tűzte kL * A bizottság eddig 1,100:000 pengővel redu-\ kálta a kőllségvetésteruezet kiadásait és Így afedezetlen hiány 2,700.000 pengőről 1,600.000 pengőre szállt le. ami kereken tzáz százalékot pót adónak felelne meg PIPÁS PISTA ÉLETE ;• AZ ALSÓTANYAI HOMOKON Királyhalmi tanyáján beszél volt feleségéről Rieger Pál, akit Pipás Pista „eltemetett" Vasárnap exhumálják Börcsök József és Dobák Antal holttestét Kirdtghálom, julius 29. (A Dél magyar ország munkatársától.) A perzselő, tikkadt alsótanyai nyárban Pipás Pista nyomait keressük. Sorban állnak a keresztek, járnak a gépek' és mozdulatlanul álmodnak a tanyák. Őe az ákácok alatt kézről-kézre adják' az újságokat: nehéz tempóval, verejtékesen megszólalnak a sorok és ahogy összegyűlnek, ülnek és hallgatják a Pipás Pista véres reg'Anyét. Alig szólnak valamit hozzá, de mindenki emlékszik az utak nyugtalan vándorára, aki egyszer itt tűnt fel az ut porában, egyszer a Börcsöktanya udvarában és egyszer a Dobák.tanya kamrájában... Itt élt, itt járt lomha-lompos járásával foltos nadrágjában, nyűtt kabátjában és zsebei szélén szépen és szabályosan hintázott a dohányos zacskó sallang ja... Mert a pipa miatt ismerték már régen Födi Viktóriát, Rieger Pálnét, akiből egyszerre Pipás Pista lett, amikor elhagyta a férjét és a szoknyát fölcserélte a nadrággal. Azóta • az útszéli nép regényes alakja volt: bizonytalan, furcsa és különleges. Mindenre kapható volt és minden munkát elvégzett. Szép lánynak indult a fehér falu juhásztanya udvarán, módos gazda feleség lett a Rieger Pali oldalán és aztán a pipa következett... a pálinka, az országút, a nyugtalan vándorlás és a Börcsök-!anya, a Dobák-tanva.... (És mesélik, hogy egyszer rendőrnek L •, csapni, fel akart amikor a forradalom után ki akarták egésziteni a tanyai rendőrcsapatot. Amikor fiatal rendőröket toboroztak, ott találkoztak vele a várostanyai uton, Ott pipázgatott az ákácok alatt és minden további nélkül rendőrnek jelentkezett a toborzók előtt. Már épen fel akarták venni, amikor iótt valaki az uton és megkérdezte: — Kivel beszélt felügyelő ur? — Rendőröket toboroztunkI - Az az ember pedig a Pipás rista volt! — hangzott a felvilágosítás és igy a parola viszszament: Pipás Pistából nem leltelelt lányai rendőr...) És béres is volt, kocsis is volt idegen tanyák udvarán és ö döcögött be a szekéren Alsókőzpontra, hogy bejelentse: öngyilkos lett a Bőrcsők gazda... Nyugodtan, mintha mi sem történt Volna, mondotta el, hogy felakasztva holtan találták a kamrában Börcsök Józsefet. Nem vettek észre rajta semmit. Nekikészülődött a rendőri bizottság hogy kidöcögjön a helyszínre: — Pipás Pista vitte kl a rendőri bizottságot Csorvára és azt mesélik a régi tanyai emberek, hogy ezen a tizenhárom év előtti uton tnégis történt valami. Azt mesélik, hogy Pipás Pista vállalkozott a szolgálatra, hogy Jelentést tesz az öngyilkosságról az orvosnál, a rendörségen; vállalkozott, hogy a bizottságot kiviszi a csorvai tanyára, de az uton egy kicsit — vélettenüt és érthetetlenül — rosszul hajtotta az álmos tanyai lovakat és egy kicstl kiforgatta a kocsiból a bizottság taglalt. Neki hajtott az ároknak és a szekér egyik kereke eltörölt... De baj nem történt, a bizottság mégis kiérkezett a véres tanyára. És Pipás Pista mutatta meg Börcsök József holttestét.. Tizenhárom év mult el, amig nőni kezdtek a véres éjszaka árnyai és Pipás Pista most az ügyészségi cellában mondogatja: — Nem csináltam semmi rosszat, mert hál nagyon rossz ember volt a Dobák Antal, meg a Börcsök József... A két véres éjszaka minden részlete ismeretes. Négy rendőr érdeme a bravúros nyomozás munkája: dr. Vastagh Zoltán rendőrkapitányé, Balogh Tibor főfelügyelőé, akik a Széchenyi Mozi m terem jóflpel van hQtvel -M Repris I Vasárnap július hó 31-én utoljár« Repríz 1 tábornok ur inspiciái (Feldmarschall) Katonai bohózat Irta: Roda Roda £.!*»dAi>ok hítkfanspokon 5, 7, 9 Arakor. TiiÄrnap 5, 7, 9 nyomozást logikus következie;«öcl, okszerű előrelátással irányították és Bemer Ede detekthré, Pintér Ferenc őrmesteré, akik végrehajtották a nvomozást és reggeltől hajnalig járták a tiikasztó tanyákat Atokházától Pusztamérgesig, Kiskunhalastól Tompáig. Pipás Pista most összetörten ül az ügyészségi cellában és * ma délelőtt zokogni kezdett, ahogy mégegyszer «lébe tárták a véres éjszakák emlékeit. Pipás Pista — a gonosz és ravasz, a kegyetlen és számító — a cellában levetette országúti pipás gúnyáját és most a n'ígl ruhában, a szürke-darőc szoknyában összetörött és ráébredt kobgr életének véres bűneire. " Az alsótanyai nyár tikkasztó tengerében Pipás Pista nyomait keressük és ahogy fölraj. zolódnak a porban az ijesztő árnyékok, a hallgató-bólogató ákácok alatt ujabb kérdőjel tűnik fel Pipás Pista elvadult életében. Kihallgatásakor • özvegynek mondotta magát, váltig hajtogatta, hogy már régen meghalt volt férje, az öreg Rieger Pali bácsi. MinU ahogy meghált gyermek-leánya h. Beit járunk a tanyai tengerben és a lassan kimondott szavakból, az eleitelt megjegyzésekből kiderül, hogy Pipás Pista térte él, ott dolgozik, morzsolja alkonyati napjatt * Riegrr-tanya örökföldjén. ' * . Nekiindulunk a tanyai útvesztő pornak, tengelyig süpped az autó, meg-megzökken a kerél: a kátyúkban, árkokban és lassú keresés után megtaláljuk az eltemetett férjet a klrályhalm! »írod a sor« Irányában megtaláltak a 72 éves Rieger Pált. Megsárgult ingében ott ül az udvar közepén az ákác árnyékában, apró szemeivel a szemüveg mögül az újság betűit keresi. A Pipás Pista rendőri regényét betűzi, mialatt a ház népe a gépet ösztökéli a tarlón. Hunyorgat ahogy ráköszönünk és helyet mint az asztal köriiL Nem kérdi — csak kémleli —, hogy kik vagyunk és kérni sem kell: a Pipás Pistáról beszél. — Hát hogy eltemetett engem az az aszszony... Pedig hát nincs nekem semmi bajom, csak épen két tornyot látok a szememmel, ha a kápolnára nézek... Nagyon jól emlékszem rá, pedig ő nem akar tudni rólam. Talán két-három évig éltünk együtt és két év alatt kilencszer voltunk össze meg széllel A Rácskából kerültem ide. megismertem, aztán elvettem. Itt volt ez a családi örökföld, de olyan kívánsága volt, hogy bérfőidet vettem ki a Ruzsa-járásban, az apja1 mellett. Ott éjiünk az apja szomszédságában, az ablakból átláthatott a Födi-tanyára. A kedvét kerestem ezzel is, aztán mégis olyan asszony volt... Nem mondom, az urlhölgyek is füstölik a cigare tát, de az mán mégis csak furcsa volt, hogy mindig pipát keresett... Mindig csak kipkodott, nem értett az semmihöz se... Nem akart dolgozni, ott bitangolt az egész tanya... Pipált, mint a cigányasszony, szerette a bort, de a pálinkái is kedveUe... — Mindig kodorgott csak akkor tölt haza, amikor már leszakad! a ruhája. Még egy ebédet sem tudott rendesen megfőzni, de ónkor .5n nálam volt, méa nem j<*rt nadrágban...