Délmagyarország, 1932. július (8. évfolyam, 148-174. szám)

1932-07-31 / 174. szám

VH. 31. Szaiay Pist« bácsi nyugalomban Pista bácsi boont mond '-Szögednek s tri­l* esak a sorok megjelennek, talán már a tatai piarista-rendházban nézegeti a szobák méreteit, a mfektorium boltozatát amely szivarfüstök nyomai­val beszél az idők múlandóságáról, nemkülön­ben, hogy minden esztendőben oj diák-raj kerül Id az életbe, jóllehet az élet — akár nagy betű­vel írj ok, akár kicsi vei — nem tudja, hogy mi­hez kezdjen velük. Harminchét év a tanári pályán sokkal több, mint bármilyen más elfoglaltságban. A vakációs két hónapok körülbelül semmit sem számítanak, annyira ráült a többi tiz hónap a tüdőre, meg az idegekre. Alig kezdi meg az ember a pihenést nem szokhat hozzá, máris abba kell hagynia, mert Vttd Sanctéra hivja a kis pajkosokat az oskola csengője. Szinte ugy tetszik, hogy a tanár életében meg­akad a fejlődés, minduntalan előlrül kell kez­denie azt *mit a nyár jöttén abbahagyott s ha szédületes tudománynak tetzik szeptemberben a consecutio tempó rum, májusban az alauda-alaudae a megmosolyogni való naivság Aztán igy megyén ez évről-évre, harminchét esztendőn keresztül min­dig felfedezni és a felfedező ravaszságával -yökér­szándéku palántaként elültetni azt .a sok szépsé­get ami öreg korban is megremegteti a szivet Vergilius nevének ballatára, az ezerszínű római mezőket közelebb hozza, mert csak 'sirkülö fő­vel jövünk rá, hogy máig se tudtak okosabbat kitalálni a procul negolfcs-nél, hasztalan keresik hajszolva a boldogságot As öreg tanár azonban mondja, esztendőnkint előlrül kezdve mondja az igéket álmodozik ő is sok mindenről, amit kflm hagyott a profán vi­lágban, mikor beköltözött a szerzetesi ház falai közé, — mondja a tudományt behunyt szemmel, habár tekintetét néha ráveti a könyvre, mert hogy pap is volna, az pedig megszokta, hogy a mi­atyánk textusát is olvasnia kell, kívülről akár­mennyire megtanulta. Pályája 37 évéből huszonötöt Szegeden töltött •I Szalay Pista bácsi, megszakítva egyszer ezt az időt is ugy, hogy az utolsó 18 év egyha­zamba esik. Már régen nagyapák azok, akik kike-' rültek az ő keze alul és ifjú generációk iák meg­szépítve mesélik a hajdani történeteket, k'javit­va a kalkulust is, amit egyszer-má: kor felületesen elnontottak. Már nem őt okolják a balesetekért, hanem magukra vetnek, mert hogy a diák élet na­gyon lassan érik meg, sokkal a hivatalos érett­ség után. Azonban ha valahol az életben »fején találják a szöget« s kutakodnak, hogy honn"n is ragadt rájuk as a tudomány, amellyel éppen brillíroznak, — okvetlenül felmerül előttük 2*a­lay Pista bácst emléke, amely piaristahagyomány­ból végezte mindig azt »mit a törvény csak sokk-il később talált ki. — »A középiskolának az a feladata, hogy a ta­nulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevese..« A többit nera Is mondom, mert ebben a szöveg­ben benne van a legfontosabb szó: NeveljeI Sok pedagógiai vita folyt már erről, talán ma Is vannak iskolák, ahol kimondják nviltan, hogv| az ő feladatuk a tanítás és nem a nevelés. Az is­kola megköveteli a jó modort, azt tessék minden­kinek magával hozni az en-?cdelmességgel, a kV telességtudássaf együtt Aztán már hidegen keze­lik ar »anyagot« és minde<ty nekik a szokás, a szorgalom foka. ők azt a kalkulust szolgáltatják ki, amire a diák magát érJcra*«é tette, habár annak mértékével megelégedve soha n'u:s. Szalay Pista bácst az osko'ás rendnek abban a hagyományában nőtt Tel, amely Kubr'n>zky László, az első szegedi rektor óta, — aki a 210 év előtti diákokat dik'inálta — hozzáta-»ozik a levegőnkhöz és ezer mr* e?er ejész embe. adott ennek a szegény hazának. — Piarista-növendék volti — mondják még ma Is, sokszor kellemes felfedezéssel, valakire, mert ez kitetszik az embereken és szint? cltörölbetetlen R A piarjsták mindig neveltek is, Qem Csak taní­tottak és nem nyugodtak bele, hogy a diák meg­maradjon a hazulról hozott, vagy maga-választ:>t­ta szokásában; vergődtek, javilotlak, cseppnyi jó­ság-hajtásért képesek voltak lenyesni egész Inmb­korona-ferdeségeket, ahol aztán nem boldogultak, ott körülbelül az Jsten sem boldogul. Szalay Pisi» bácsi a legnagyobb ollóju nyesik közé tartozott, de az ő tudásán., tárgyszeret©­tén kívül elvitték magukkal ^ diákjai emlékbe örök adományként a kedélyét is. KA, a szinti >3­ta, az élet aprólékosságain felülemelkedni tudó derűt, jótékony mosolyt, emberszerctetet és em­berséget, amely agy vonta «KgffioC a formálható kis szíveket hogy elébük helyest» a maga meleg szivét csalogatónak. — Harapj btle, nyugtalan potvkájn. tudom, hogy Mm ereszted el soha. Tudott a pajtása lenni a diáknak és — cso­dálatost — sosem ártott vele a tekintélyének; elő­ször őszinték voltak gyontatószék nélkül is, mert nem vallotta, hogy összedől a világ a diákstlklk miatt « akit valamikor elnáspángolt az előbb­utóbb elment hozzá és kézcsókkal köszönte meg. Volt olvan is, aki nagy idők multán azzal állitott be: „ — Bár félig agyon tetszett volna akkor verni most nem tartanék itt! ... As öreg piarista végigsétál még néhányszor az öreg platánok alatt amelyek naponta köszön tötték korán reggel és vacsoraidő előtti sétáin, lát­ták megelégedet arcát ib befelé pergő kömiystt s tekintete "elkalandoz huszonöt szegedi év emlé­kein. Hiába emelődtek körülötte" diszes paloták, hasztalan meregeti hosszú nyakát a fogadalmi templom kettgj tornya — üzenetet küldve az os­kolától elmaradt délvidéki diákoknak — ő most is azt a régi várost látja, amelyik talán nem volt ennyire díszes, mint a mai, de egyszerűsé­gében melegebb s amelyikben benn? van a mi ifjúságunkkal együtt a Szalay Pista bácsié is. Min­denre kapható szónokok nem búcsúztatják el ezt a 37 esztendős munkát, csak a multakból meg­maradt jóbará<ok szorítanak kezet Pista bácsival, akt, mivel piarista, katona is és most pihenőre wezényeltetett De én tudom, hogv álmaiban ha­zajár s ez ő emlék-rózsáiból az illat marad meg. nem a.tövis. ,, * NE JARjON DRÁGA HARISNYÁBA •M nálam megblshatá tm hibátlan <«aO mtlMljMn haritnyát kap • &S9-*ri II Fehérc^gtábiA» BOROS MIKSA cég SZÉCHENYI-TÉR 15. MA egets rap nyitva. lesz az ul rókusl plébános Brelsach Béla augusztus elsején elfoglalta préposti méltés&góf látott kérvényt nyújtott át a rob irm. sVmek. Ebben azt kérik a rókusiak b polgániiesiurtől, mint a kegyúri bizottság előlitől,-hogy rroz­ditsa elő Gönczi Károly Wkószn k, a ¿«ige­lomba vonuló Breisach Béla r<' <51 ár­sának, plébánossá való megv álasztásái jvai­koznak arra, hogy Gönczi é k ói a ¡)t Béla mellett dolgozott a rókusi H<"i tián, hivei őrömmel vennék, ha m it y'ól'ípo Foly­tathatná munkáját A polgármester kijelentette a küKölt^V előtt, hogy értékeli Gönczi tevékenység «le a plébánost a kegyúri bizottság választja meg titkos szavazással a püspök kijelölése alap fán Neki, mint a bizottság elnökének, nir s is szavazati joga, csak akkor, fra a szavazatok egyenlően oszlanának meg két jelölt V izük Mindössze annyit tehet, hogy a választás elől? kérdést intéz a rókusi egyházközséghez ¿s ez egyházközség kívánságát a kegyúri biz s.'p; eló terjeszti. A háromezer aláírással ell uött kérvényt eljuttatja a megyéspüspökhöz (A Délmagyarország munkatársától.) Brel­sach Béla püspöki helynök augusztus elsején foglalja el nj egyházi hivatalát, a szegedi prépostságot, amelyre akkor nevezte kl dr. Glattfelder Gyula püspök, amikor Szeged tör­vényhatósági közgyűlése hoz: Ijárult a köz­tiszteletben álló főpapnak, mint rókusi plébá­nosnak nyugdíjazás iránti kérelméhez. Rókus régi plébánosa augusztus elsején hagyja el plébániáját és ezzel ténylegesen megüresedik ez a város kegyurasága alá tartozó tisztség. A plébános! állásra kiirt pályázat határideje augusztus tizenötödikén jár le. A jelek szerint igen erős harc lesz a plébánost állás betöl­tése körül, több érdemes szegedi lelkész kí­vánja benyújtani a pályázatát A papválasztási harcot az a népes rókusi küldöttség vezette be, amely szombaton dél­előtt járt dr. Somogyi Szilveszter polgármes­ternél Forgács István törvényhatósági bizott­sági tag vezetésével. A küldöttség a rókusi hivek nevében egy háromezer aláírással el­A fillér becsülete ! I! cHvkfiil Váséro'lon „azakUalatakbMi" a okvetlen tekintse meg flHéraa kirakatainkat, mag I... lepve, hogy Qfi „„^ J^ 78 fillérért adnak sok szép Iparéi ^íl ••I „A Fillére» Mozgalom szaküzletei a következeik | Hirtart és flmnmin» | | . Drsitria szskais | | Owi it mrtellán | | 0l'»i «rtai Ji Szántó lózset zománcámháza, városi bérház. Kohn Jenő edinykereskedő. Tina Lajos-körut 55. &z. |Clafi és t »Ilitek száknál • Zsurkó János cipőgyára, Kossuth L.-s.-ut Remelz Dezső Illatszertár Tisza lajos-körut 38, Paalr *s Iriszsrsk Tranb B. és Társa Klauzál-tér. Remzetl Sajtéváliaiat Kárász-ucca. Háf Miksa Széchenyi-tér. Schillinget Kálmán Csekonlrs-ucca >5s Feke'a«as-ucca sarok. Bdler edénrcsefiiok ahol háztartási ét lony. hafel szerel i?sl cikkek is kaphatók. Tisza Lajos-köret Feiiercéqláhlá Boros Miksa Schwarcz Testiéi: f a Szé?henyi-térer Lampel és Hagy Püspök-bazárban. z\ Arainkkal íeh&ltt versenyezhet s< Altalmi veid folutón divatos férfiruhák olcsó árusítása! Tábor ucca 7/b. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom