Délmagyarország, 1932. július (8. évfolyam, 148-174. szám)

1932-07-24 / 168. szám

vn. 24. Szeged' jövő fejlesztésének előkészítése Irta gróf KLEBELSBERG KUNO hatott és voltaképpen a Tisza-szabályozás meg kezdésétől, • múlt század 50es éveitől aránytalanul sokat kellett saját erejéből áldoznia, *A Pesti Napló múlt vasárnapi és mai szálában cikkeket tettem közzé, melyek közül sz elsőben, szerves közlekedési politikai koncepció keretében sürgettem az csztrák határtői Budapestig már kiépített autóutnak Kecskemét és Szeged érintésével a szerb határig leendő folytatását, andnek fokozatos megvalósítására alapos reményünk van; a második cikkben pedig — a külföldi városi politika Irányalt és eredményeit ismertetve — Jeleztem,' bogy Szeged vám» erősítése, adóerejének és gazdasági területinek növelése érdedében mit kelt tenni Az alábbiakban azt Igyekszem megmutatni, hogy Pesti Napló-beli cikkeimnek szeged! vonatkozású részei nem külföldi viszonyok szemléiele alapján tett odavetett megjegyzések csupán, hanem szerves alkotóelemei egy őasaelgondolásnak, agy konaepciónak amely alapján — a táros nagyérdemű vezetőségével egyetértve — Szeged jövő fejlődését előmozdítani igyekszünk. A Magyar Iparművészet Idei évfolyamát azzal kezdte, bogy szegedi számot bocsátott ki, «oelytenmlnö «unk, ahhoz az kívántatik meg, hogy'ezekben - "" ~ ~ e rossz időkben ne csüggedjünk el, ne torpanjunk meg, hanem ellenkezőleg a tevékenységben beálló kényszerű szünetet ne engedjük teljes stagnálássár, fajul ni, használjuk ki a jövő tervek alapos kidolgozására és megvitatására«. c . -rn v;:-,- •, . t célzattal mit tettünk. Kiemeltem, hogy a szegedi városépítésnek két markáns korszaka volt és pedig az árviz után a XIX. század 80-as ételben a rekonstrukció és a XX. század 204« . iveiben a nagy építkezések, amelyeknek tulnyomólag az volt a céljuk, hogy Szegedet egyszerű Iskolavárosbél az Alföldnek Kezelő kultur-gócpontjává íejlrsszűk, miközben az a meggyőződés vezetett ¿bennünket, hogy kultúra nélkül nincs urbauitás és fejlett, magas műveltség nélkül nincs nagyvárosi jelleg. Szeged szempontjából rendkívül hátrányos volt. htogy ugy a mult század 80-as éveinek, mint a jelen század 20-as éveinek fejlődési periódusa Méláit szakadt meg." A királyi biztosság intézményét és akcióját oly Időben szűntették me&. mikor az n] nagy keretek jóformán csak fel voltak rajzolva,- de kitöltésűk alig kezdődött meg. A jelen század 20-as éveiben folyt akdó teljes kifejlődését pedig éppen abban a ¿rádiumban szakította raeji a gazdasági vílágválságv mikor a kultur-gócpont kigpitése után áttértünk közgazdaság természetű ler. veknek r«gvo'ósitására. így azután Szeged az állapi részéről nem kaphatta meg mindazt, amire szüksége volt,, amire Joggal sZámottartMost ttt ütők agy kávéház terraszán és disputálok kebelbaráfommal. Evolucionisták vagyunk míndaketten s hiszünk a felsőbbrendű emberben. Mindent ei Is követünk, hogy útját egyengessük az uj, tökéletesebb fajnak, A magam részérőt az őszinteségben igazságosságban és az indokolt gyilkos. hajlamban látom az öntudatos ideáig A bará. tora konzervatívabb s ő helyet ad az intelligens alakoskodásnak is. Nehéz meggyőzni, mert humorista s szívesen mókázza af komoly érve'met Ahogy így ülünk, a szemben tévő asztalnál egy megtermett, Idősebb ur telepszl* le. Széles, bozon. tos arca van s tagtejtése is egészen goriltás. A pin. cérek hajlonganak körülötte s kegyelmesnek titulálják. Mereven bámulok rá. mintha már láttam volna valahol Turkálok emlékezetemben. Egészen kimerülök. Nem megy. Pedig már találkoztam vele egyszer... Tatán a parlamentben.,.. Nemi Hirtelen valami erdőrészlet világosodik meg bennem Fák, galyak. bozótok... S egy n*v pattan ki a számon szinte akaratlanul: — Makinak... Most már tudom, hogy ő volt az. Még a gesztusai is ugyanazok s ahogy a kanalat fogja, olyan mintha egy ágon lógna. £s az ágat a szája felé hintázt'ja. — Nem tudod ki ez az embert — kérdeztem döbbenten a barátomat — Dehogy is nem — felelte ő szinte megütközve. — A neve most nem jut eszembe... Mitikus... Konzervatív ... Valami remek k">z Igazgatási tervezettel tünt föl... Várj csak... A többi már nem érdekelt Makmak ült veirrn szemben elegáns zakóban Szinte megijedtem tőle 8 a mi szomorúbb, megingott a fejlődésbe vetélt hitem... ami már az 50es, 60-as, 70-es és 80-as években is szükségképpen kedvezőtlenül hatott a városi pénzügyek alakulására. Ezért küzdök teljes öntudatossággal a centralizáció és az állam anyagi erőinek a főváros érdekében történő egyoldalú és arányfalan Igénybevétele elten. Akt a magyar történelmet Ismeri, az tudja, bogy a fejlődési periódusoknak jidőelőtti megszakadása históriánknak egyití lényeges vonása Náhmk a katasztrófák mindig teljesen kitombolhatták magukat Az időnkint mutatkozó fellendüléseknek ellenben éppen akkor szakadt végük, ml^or a iphtr.fáradtságos kezdet után a gyümölcsök éppen már bővebben termellek volna. Hogy történelműnk ilyen tendenciájának ellenére is megállhas Vannak, akik as állam beruházó tevékenységének elvi ellenségéi és azt a mai állapotot, hogy a közmunkák jóformán teljesen szünetelnek, kívánatosnak, helyesnek, a jövőben is konzerválandónak tartják. Nekem erészben más a felfogásom. Én a kiegyezés koráryik tanulmányozásából azt a következtetést vontam le, hogy az 1867 utáni tíők fejlődését jelentékeny részben állami beruházások táplálták vagy legalább Is as egyes konjunkturális időszakokban a r#gy lökési előre az állami közmunkák adták meg Ilyen értelemben cselekszenek különben most is a franciák és külön&en az olaszok, akiknél óriási arányú köz-, munkák vannak folyamatban. Ehhez képest áz az álláspontom, hogy állami pénzügyeknek (a gazdasági világválság s ezzel kapcsolatban a magyar közgazdaság megtorpanása következtében mutatkozó) megromlása folytán a közmunkáknak átmenetileg szűnetelniök kell ugyan, de esi as állapotot, mini elvileg kívánatost és a lövőben Is lennlartandát tekinteni nem szabad. Ellenkezőleg mihelyt — a gazdasági világválság enyhültével — az állami pénzügyek azt megint megengedik, as akkor beálló konjunktúrát ujabb állami beruházásokkal maid támogatni kell; közmunkákkal olyan ujabb impulzust kell maid a bekövelkezfi nekilendülés nek adni, hogy az magát annakidején teljesen kifuthassa. Aki így vélekedik, annak hinnie lcelL fco 7 a XIX. század 8G-as éveiben és a XX "zázid 20-as éveiben bfolyt fejlődési periódueok kiegészítéseképpen jönni kell Szeged életében egy harmadik periódusnak és a mostani szűne'et éppen arra kell felhasználni, hogy ennek a harmadik periódusnak a terveit elkészítsük és megvitassuk. Hogy Sze;-ed ilyen Széchenyi Mozi W * terem léggel m hOtvel ^ JVaaárnapj jul?ua hó 24-én utoljára M*rt" HARRY PIEL legnagyobb és legszebb filmje mm Küldetésben (Hr.lál gáz) 11 fejezetben Elöidiaok hétkftinnpokoo j, 7, 9 ómkor. T.i.árrap », T, S eszméknek és terveknek soha sem volt híján, azt Vedres István nagy elgondolásain kivül, jellemzően bizonyíthat, hogy BainvHle József, aki az 1849-iki rettenetes idők után került a •ároshoz s a kővetkező évben végrehajtótte a város niveUálását 6000 ól hosszúságban körcsatornát tervezett, amely a gyárt®, lepnél szakadt volna ki a Tiszából és a vára megkerülésével - 4 öl mélységgel és 25 9 középszélességgel — as egész várost körülövezte volna és a Boszorkány-szigetnél szakadt volna ismét vissza a Tikiba. Akik megtiszteltek azzal, hogy a város nagyérdemű vezetőségével mindenkor karöltve kifejtett várospolitikai munkássJigomaí figyelemmel kisérték, azok láthatták, hogy olyan arányban, amint Szegednek egyszerű iskolavárosból vezető kulturgócponttá való kifejlesztése befejezéséhez közeledett, az akció súlypontját mindinkább közgazdasági térre igyekeztem áttolni. A 20-as évek városfejlesztés si munkáinak már ehhe* a második étapejához tartozott a Mars- és a Kálvária-tér feltöltése. a tanyai, alhálózat további kiképzése, a dorozsma—fehértó—algyői belvizleoezeő nagy-csatorna kiépítése, ezzel szerves kapcsolatban a Fehértó egy részének felhasználási ved a 900 holdas halas-tó lé!esi'fos a szeged— hódmezővásárhelyi közúti hid tíz* föijárőlnak (rámpáinak) földmunkái, mely munkálatok — az ármeníesftő-társulat némi hozzájárulásának kivételével — szinte egészükben államsegélyből hajtattak, illetve hajtatnak végre. Szerencsére éppen a nincsteleneknek insrgmúnkát adó földmunkálatok ¡erén egészen megállanunk nem bellett Ellenkezőleg si'erült 85.000 pengőt kieszközölnünk — a pénzügyminisztérium által a városnak visszaengedett dohánygyári telek folytatását kópező — Kis-Buvártó jeli ölt ésének befejezésére, amf re azért is szűkség van. mert a london—konstantinápolyi autó-utnak szegedi átkelő szaka, sza a rókusi állomásnál kezdődnék s a nagy alföldi metropolisba érkező idegenre lesújtó benyomást tenne, ha a monumentális "Kossuth Lajos-sugárutra két pocsolya között kellene rátérnie; ami betett a feltöltés befejezte után remélhe'őieg kert-város fog létesülni. Ennek az ut-ügyi összclgondolásnak keretében (amtrtek az oroszvár—yy őr—budavcst—kecskemét — szeged—szerb halár i autóul csak egyik részét alkotja) tartozik az azt metsző dunántul—haia—szcyrd— hódmezővásárhelyi tranzverzális nt is, melynek még hiányzó 6 km es szakaszát az Alsóianyá.i át most végre sikerül kiépit;e!ni; ellenben az algyői Tisza-hidnak a ..tár kész rámpák között leengedő meg• építéséén még tovább kell küzdenünk. De hogy jövő gazdasági tennivalóinkat igazán tervszerűen építhessük ki, ahhoz nélkülözhe ei'en Szeged ujabb városrendezési tervének elkészifésc. Amit Lechner l.ajos az árvíz után tervezett, az hála Istennek. meg van és olyan városrendezési műalkotás, amelyhez nem szabad hozzányúlni. De tul a nagykörutakon, ki a nagy körtöltésig hatalmas beépítetlen sáv terül el. amelyre a Lechner-íéle terve1, ritmikusan és sematikusan kivetíteni nem szabad. Lechner óta a német városépi'.ök, a francia urbanisták és Mussolini városi mérnökei ujabb elméieleket állítottak fel, az angol-szász népek i;edig jötiek a »Zoningt gondolatával, ugy hogy ezeknek a beépítetlen belterületeknek és' a körtöltéíeu kivül eső övezetnek számára ir.ár az uj városépítési princípiumok alapján kell az uj város re :dej:é:i tciveke; clkés'i'eni. Amint