Délmagyarország, 1932. július (8. évfolyam, 148-174. szám)

1932-07-16 / 161. szám

vn. Férti sportingek, női sportbluzok nagy választékban olcsó árakon Pollák Testvéreknél A korzó madarat Ismerős kéiböl kaptuk az alábbi sorokat: Ked­szerkesztő urt A napokban megírtam a Dél­magyarországban, hogy a korzó platánfáin magjelent egy sárgarigó, épp agy megemlékeztem arról is, hogy mióta áthelyezték a Rákóczi-szob­rot, eltűnt a gerlemadár is, aki Nagyurunk dicső­ségét zengte. Szó esett ott továbbá a korzó veréb­hadáról, amely megvárja a tarlókon, a szérűkön, amig betakarították a termést és csak azután lá­togat be a rárosba, élénken zsinatolva valamelyik '•csoportozat ágaztam. Mér most olyan dolog történt, ami feltűnnék, ha még tuduék bármin csodálkozni De rég le­szoktam erről a luxusról, amiként hogy tudom azt h: a mai ember soha sincs megelégedve az­zal, amit róla Írnak >'em lehet elég a dicséret, — a gáncs, vagy akár a legszelídebb kritika, pláne főbenjáró bűn. Éppen ezért nem szeretek embe­rekről irni, gondoltam, a madarakkal csak nem lesz baj! Kimegyek a korzóra és hitetlenkedő barátaim­nak be akarom mutatni a rigófüttyöt. — Itt szokott gyakorolni várjatok csak! Azt áiszem, most pihen. Vártunk, vártunk, — semmi Hagy épp most begy cserben, amikor kárörvendő arook vesznek körül s a jóba rá tok szeme mosolyogva villan ösz­cze a hátam megett! — Na, most! — izgulok »mmt megrezzen az ág. A rigó azért se jelentkezett, eltűnt. — Bácsi, kérem, fordulok egy tisztes nyug­díjashoz, igaz-e, hogy egy sárgarigó Jár ide? — Igaz, feleli — Nem tetszett látni? — Tegnap B-listára helyezték, három zöldikét fogadtak fel a helyére tiszteletbeli fülemile cím­mel. Abban a pillanatban megszólal felettünk a ger­floe, még pedig nem is a ré£ helyén, hanem itt, a Tisza-szobor körűi — Ez is labanc lett, mérgelődött a lecsökken­tett nyugdíjas Rákóczi utáo Tisza... — Kérem, csak revízió alá vette a politikai meggyőződését, feleltem. Nem ac első eset ez Sze­geden. Plán« másutt! Az a kérdés, hogy vájjon helybeli gerlice-e? — Majd már vaduzi leszi Busán tovább ballagtam és megtartottam szék­foglalómat a szokott helyemen. Barátaim igyekez­tek vigasztalni. — Majd visszajön a rigó, ne vedd a lelkedre. Egyáltalában ne vedd észre, Akkor éles csipogássat, szároyrebbenéssel nagy csapat veréb repül el felettünk s mintha valaki vállon veregetne. — Nonó, mi az? — rezzenek fei — Cáfolat, mondja barátom a vállamra tekintve. A verebek cz idén nyilván nem várják meg az őszt Ugy látszik, már róluk sem lehet szabadon írni Mondtam, hogy- ne vedd * lelkedre! De azt, hogy a ruhámra ne vegyem, nem aján­lotta. Hát igy jártam, kérem, a madarakkal Ér­demes nyilvánosságot adni mindenféle verébnek-1 DESZKA építéshez, paaozáshoz, javításhoz. Prima minőség, versenyképes árak. Bach Testvérek, Párisi-körut 35. Telefon l!-26. Volt Somló-telep. LEGOLCSÓBBAN kerékpárt, rádiót, villanyt szerel és javít felolősséggel Kovács Testvérek *etó»l s. sugárut 69. Alkatrészek, fzumik raktáron AkumutAlor tOltés. |avUA*. 183 /1 Délmagyarorsxág regénye HULL: A SEIK FIAI 10 — Múlik ez idő, barátom, — mondta nyu­godtan — és még hátra van, amiről tudod, hogy ma éjjel meg kell történnie. Most nem érünk rá effajta — szórakozásra. Hagyd, hogy aludjék egyet arra, amit ígértél néki, akkor hol­nap talán beszélni fog, hogy megmentse az irháját Szavait halk nevetéssel kisérte és részvét­lén, közönyös tekintete egy percig megpihent a fogoly ifjún. — Na, indulás! — mondta aztán parancsoló bangón. — Holnap is van nap. A mór kelletlenül tápászkodott fel, arca szür­ke volt a kielégítetlen bosszúvágytól, ujjai begörbültek, mintha vonakodnának elereszteni prédájukat — Az a nap, ugylehet, tulkésőn pirkad majd — vágta vissza dühöngve és bőszen fúrta sar­kát a fogoly gyomrába. Az vonaglott kínjában, nem bírta tovább. — Allah — pusztítson — el! — nyögte, az­tán elájult HATODIK FEJEZET. Mikor magához tért, egyedül volt s a Ws szobában sötétség honolt. Az ö számára a magány és a sötétség jótétemény volt: nem kellett íenntartanla * a tökéletes közönylátsza­tát, amit az előbb magárakényszerltett. Egye­dül lévén, átengedhette magát annak a lelki gyötrelemnek, ami e percben erősebb volt a testi szenvedésnél, a titokzatos környezettől és a Lovábbi, fenyegető veszélytől való rette­gésnél. Yasmln, akit sceretett, mégpedig ugy — ezt biztosan tudta — ahogyan sosem fog szeret­ni senkit — Yasmin, akit ö megkímélt, éppen, mert ennyire .szerette — Yasmin elárulta öt! Keserűen feljajdult, fáit a szive, elviselhe­tetlenül szenvedett A vérveszteségtől, éhségtől elcsigázva, elárul­tatása tudatától megkínozva végképen össze­omlott; arcát a falnak fordi o ta és sírt, mint egy gyerek. Egész teste rázkódott a keserves zokogástól, amit immár nem tudott vissza oj­tani. .. A gyöngeség órája elmúlt. Testben-lélekben kimerülten, de önuralmát visszanyerve, csen­desen feküdt, tágranyllt, >ieg nem rebbenő szemmel meredve a sötétségbe s eiale t egy nagy szerefem lassankint még nagyobb gyűlö­letté változott. Tizenkét órával ezelőtt tudta meg, mi' az igaz szerelem. És abban a pillanatban lett férfivá, uj érzés töltötte be, egy uj, gyöngéd érzés, amit az ő szilaj lelke mindaddig nem ismert. De a szerelem elpusztult az árulás borzal­mában s ugyanakkor tovaszállt a hit, a biza­lom. Az átélt szörnyű tapasztalatok kiábrán­dították, elkeseredetté tették s újonnan kivirág­zott gyöngédsége, lovagiassága ugy elröppent, mintha igaz se lett volna. Csak valami féktelen vadság maradt benne, hogy ösztökélje annak végrehajtására, ami,sze­rinte, egyedüli tennivalója lehetett. Fiatal arca rideg kifejezést öltött, mélyebbé vállak a szája körül húzódó kegyetlen voná­sok, amint a bosszuiára gon'o':, a bo?szura, ami az övé, ha ugyan él addig! De igen, Al­lahra, élnie kell, élnie hogy teljes elégtételt ve­gyen azokon, akik megsértették. Szenvedjenek azok is, mint ahogyan ő szenvede t. És ö is, Yasmin is! Nem fogja megmenteni sem női vol­ta, sem szerelmük emléke. Szerelem!? Ajkát keserű öngúny torzította rro olygóra. A szere­lemmel végzett örökre! Soha többé nem lesz kíméletes nőhöz, hogy aztán a mostanihoz ha­sonló gyilkos megaláztatásokat kelljen elszen­vednie. Micsoda hiszékeny bolond is oH! Behálózta egy leány, aki »elvégezte, ami a feladata volt«, aki szerepét egy gyakorlott színésznő bizton­ságával játszotta végig. Kezdettől fogva becsapta őt Yas-nln. Bíz­va a maga elbájoló lényének vonzóerejében, hallatlan Ügyességgel dolgozta ki tervét; meg­tévesztette őt mímelt szerénységével, látszóla­gos szemérmes tartózkodásával, aztán ugy tett, mint aki végre, nagynehezen enged a könyör­gésekrek. Végül még az érintetlenségét is koc­káztatta — mert hiszen tudnia kellett, miféle szándékokkal jött hozzá a férfi akkor reggel. Nem sejthette, hogy kíméletre számithat. A diadal érdekében szívesen vállalta még ezt is. És micsoda bonyolult hazugságo t hangzottak el azokról a gyermekded ajkakról! Hogy feküdt a karjaiban, hogy viszororta a csókjait, micsoda agyafúrtan romantikus esz­közökkel igyekezett őt maga mellett tartani, amig megérkeztek a cinkosai Most eszébe jutott, hojy faggatta őt Yasmln a kiléte felől, eszébe jutott egy tucatnyi jelen­téktelenné zsugorodott apróság, ami mo.tmind a leány kétszinüségét bizonyította. És szépsé­ges kedvese csak nevette őt, kinevette fiatalos tü7es?égéért, lenézte vakságáért, öt, bizakodó bolondot! Felháborodás és sebzett büszkeség viaskod­tak egymással a lelkében, mialatt kiürítette keserű poharát az utolsó cseppig. Átkozta ön­magát, átkozta a leányt, végül megpróbálta gondolatait más irányba terelni (Folyt kör.) Ma, szombat esle fél 9 órakor nagy díszelőadás a Gazdag-Cirkuszban szenzációs műsorral. Vasárnap délután 4 órakor is díszelőadás teljes műsorra!. A délutáni előadáson gyermekeknek Ingyen séta lovaglás MINDEN SZOMBATON MINDENÜTT

Next

/
Oldalképek
Tartalom