Délmagyarország, 1932. június (8. évfolyam, 123-147. szám)

1932-06-12 / 133. szám

VI. 320. }lp.riffir..a gFb harisnyák SíligSsSK* Pollák Testvéreknél hat órát fs álltak esőben, zivatarban, villámlás és mennydörgés körött, bogy a német nép és a német tudás u| csodájában gyönyörködjenek. Vannak az életnek sok és sokféle csúcspontjai. A Do. X. érkezése és leszállása is az volt Most nyugodtan feküdt a vízen, mint egy ezüst tücsök. Husz méter bosszú szárnyai a nagy uttóf fáradtan pihentek. Minden ostromot kiáltott, esak belsejébe nem engedett senkit. Megtekinteni • belsejét nem lehetett. WeWeg. nem mindenkinek lehetett. A berlini magisztrátusnak hivatalbór megmutatták ezt a remek légijármüvet éu a magisztrátus szívesen látta a magyar újságírót Tehát rajta fe'l Be • Do X-be. Szép, efegins bársonyfoteleket találunk az az ablakok mellett, kettöUkettöt egy. mássaf szemben, mint a vasúton, csak még kényelmesebbek, még Ízlésesebbek, még modernebbek. A magisztrátus legelső dolga természetesen az volt, bogy beleült a bársonyszékekbe^ A vezetőnk elkezdett magyarázni. A repülőhajó 28 méter hosszú, 72 ember szállítására alkalmas, íme itt a villamoskonyha, itt a bár, a fotelekből fekvő aikaima'osságokat lehet c&tnálni. A hajó pincéjében 10.000 liter benzin van, 10 órai utazásra elegendő tartalék. A Do X 170 kilométeres átlagsebességgel repül. A magisztrátus csak ült és oda se hallgatott NaU a bársonyszék vott a legIstrta, Junius. A begyek oldalában zugö patakok között kígyózó és a végtelen rónaaágokon fthérvlrágu gesztenyefáktól ölelt onzágutaknak is lehet romantikája és ennek a romantikának ls akadhat egyszer hegedőse... Repedezett telegráfoszlopok vékony drótján, szikIákba rakott madárfészkek mellett tarka réti virágok birodalmán keresztül szomorú es vidám hirek szállnak onzágróUországra éa fekete számok fehér kőoszlopokon jelzik a kilométerek végét Völgyek következnek lankás dombokra éa pacsirták dalolnak nyíló cseresznyefák virágos ágain. Sebes patakok partján sárga virágok zöld levelén csillog a harmat és fáradt ökrös szekerek állnak tiszteletteljesen jebb oldalra, ha szembe jön velük az autó. Kat... kat., kat.., mondják a kő törő masinák jobbról és balról és dagadó izmu legén; ek hosszúszárú keskeny kalapáccsal repesztik kavicsokká a Karszt Idomtalan, sárgafoltos szikláit Ingujjra vetkőzve ülnek a kőrakásokon, a lábuk szárát előre nyújtják és izzadság verejtékezik a homok ukról a nyakuk felé. Olyan az arcuk, mint a vidéki kúriák ambitusán hosszú esztendők óta szivott tajtékpipa: sötéten barna és csillogóan fényes. Mosolygó arccal bámulnak a száguldó autók falé, héha római módon üdvözlésre lendül a jobb kezük tenyere és távoli vidékek lágy nótája kel útra az ajkukról. A kalapács szára egyhangúan harogatja a levegőt és megdagadnak a karok íznai, amikor darabokra törik a szikla. Kat... «at... kat .. mondják a kőtőrő gépek jobbról és halról 6i a n.asinák sebesen forgó kerekei fehérek a sziklák mfszporátóí. Vékony acélcsövek sisteregve fúrják be magukat a hegyek oldalába, pöfékelve szaladnak » barna szijjak a kerekek vékony peremén, keskeny sinrk futnak a hevenyészett töltéseken és skatjfaformáju apró vagonokban idomtalan kő'arabokat görgetnek t»ícre az országutak névtelen katonái. Hosszú bádogcsőveken f üst száll ki a lokomobílok gyomrából, Idomtalan hengerek táncolva lejtenek a frissen rakott kavicsrétegen... öreg emberek fehér mésszel vonalakat rajzolnak gulaformáju kőrakások aljára és mérnökök hosszú szalagokkal kötik össze '•Mdbe szúrt pálcáikat. Régi és uj utak kalcidoszkopszerüen váltják fel fontosabb. azonkivüf szájukhoz méregették azt a bizonyos staniclit, amelyet nyugtalan utazásoknál a.pasasok nyakába szoktak akasztani Édes kis sza'onok, dohányzók, irodák. Repülés közben nem keh unatkozni. De mennyivel nyugalmasabb igy stabilan mindezt végigálmodni, óceán fölött talán elfelejtenénk az írógépet... A kapitány m« éi .Newyorkban száz embert ve^ tünk fel a kőrrepülésnél és senki sem érezte, hogy repflf, olyan zajtalan. Unom, kiegyensúlyozott már * mozgása a gépünknek. < — Mi volt a legnagyobb rekordja ? — kérdezem a kapitányt — Hogy egész uton egyetlen egy hölgy ae lett tosazuf, — feleli mosolygással. Hát az is valami. A gépházba már nem mehettünk fef. A vezetésnek vége volt Ki kellett menni, hogy másik csoportnak adjunk helyet, de bizony a magisztrátus nem mozdult Nem /ehetett kikakaprni a bársonyszékekből.. Hogy az egész világ milyen egyforma ... Ax állomásra visszaszállító gőzhajók búgtak. A tó bflszkén ragyogott nagy vendége tiszteletére éa az élménytől, Izgalomtól kimerült emberek fázósan köpenyeikbe burkolódzva mondtak bucsut a Do X-nek. Lengyel Vilma. egymást, az autónk egyszer százhuszas tempóval rohan a sima, nyílegyenes szakaszon, hogy aztán pár perccel későbben haltot tartson ott ahol vörös zászlóval megállást parancsolnak. A régi, forgalomból elvont görbe utak jobbról és balról szégyenkezve adnak otthont a gaznak, amely felveri őket Emitt az utak szintjére hordták le a hegy oldalát amott hatalmas kockákból raktak viaduktot a völgyek nyitásaira. Az országutak hadserege leszelte a kanyargókat, hidakat rakott sebcsL folyásu patakok kigyózó medre fölé, közelebb hozta az egyik fslut a másikhoz éa mire leesik az «lső hó a Karsztok lejtőjére, Fiumébóí másfél őr" alatt 'ehet majd eljutni Triesztig. A régi monarchia fénykorában ez az ut gyorsvonaton őt óra hoszszat tartott.,. Asszonyok, kendővel a fejükön és maszatos gyerekkel a szoknyájuk mellett, fazekakat cipelnek a kezükben az országutak mentén és mire a szonu szédos falu picinyke templomának vékony tornyában megszólal a déli harangszó, elpihen a kalapács, a furó, meg a masina: lekerül a fazekak tetejéről a fedő... Pakfong villákon tekergőzik a paszta suttá és bádogpoharakban csillog a tüzes isztriai bor. Távoli országok munkátlanjai száraz kenyérről ábrándoznak most szürke bérkaszárnyák tömeglakásaiban, itt: nincsen munkanélküliség és nincsenek napok ebéd és vacsora né'kül. Hónapok óta járom Itáliát és mindenütt szemben találom magamat az országutak névtelen, nótázó hadseregével. Mindenütt, amerre csak járok glédr.ban sorakoznak az országutak mentén a frúsen rakott kavirsrakások és széles heng'-ek simogaMák egyer.tsrc a nedves kavicsréteget. Fehér, csillogó kilométerköveket átfitanak sorba az utak mentén és mindenütt, Lombardia síkján, a romarr.olai partok mentén, fent az Appenninilvben, a ty-enneusi tenger kacskaringós partján nótázva törik kavicsokká a sziklákat az országutak hadseregének munkában barnára edzett névtelen hősei. Béke, megelégedettség, jólét van Itáliában. Nem vagyok közgazdász, nem értek az útépítéshez, nem tudom azt sem, vájjon szükség van-e ennyi so'< munkára. Bizonyos, hogy Itália akkor is joggal elmondhatná, hogy 'cgjobb utjai vannak egész Európában, ha kevesebbet költene az ntak építésére. De az utak építésére költött milliók, vagy milliárdok többet jelentenek itt, mint azt, hogy ezer.tu' kényelmesebben és gyorsabban száguldhatnak az autók a hegyek között és a rónaságok nviC. egyenes alléin. Esek a milliárdok százezer csatornán keresztül lüktetve rohannak a falvakba, a nacy városok munkáslakásai felé. Ismeretlen fogatommá teszik a munkanélküliséget és jólétet teremtenek Moso'yt varázsolnak a szájak szögletébe és háfaadó imára nyitják ki az ajkakat csöndes májusi vasárnapok napsütéses délelőttjeia. Padi Jót). Románc az anyaszivről Az utolsó színházi hétnek egyik parádéé emiékezetes eseménye volt a Tosca előadása, amely alkaimat adott dr. Ócska;/ Kornélnak, hogy szereplésévei illusztrálja, milyen könnyedén térnek Ma. gyarorsziigon napirendre elsőrendű érvtékek felett. _ csodálatosan énekeltél, ölelte át a jóbarát őszinte elragadtatásával Szende Ferenc. 'Hogy miért nem élsz te a fővárosban, mi minden történhebiék akkor! Ragyogóbb * hangod, mlut bármikor. Amire azt mondta OcskaJ, aki nem jár egy kis humorért a szomszédba. — Nagyon örülök, I- erikém, hogy Ilyen Jó véieménnyer vagy rólam, de arra kérlek. hPgy ugyanezt mondd majd Pesten ia. Egyébként Ocskavt meglehetős zavarba hozta a kollégíálís szívességből tőrtént fellépése, mert hiányzott a megfelelő kosztümje. Érdeklődött az Operaházban a régi ruhája felüt, amelyben Környey Béla után énekelte ugyanezt a szerepet a kosztüm azonban már nincs meg. Szétszabdalták, más ruhákat csináltak belőle mint annyi másbői, mert az Operaház fs kénytelen a kisemberek átszabási formájához fordulni, pláne hogy sok nj tenorista megfogyatkozott testi terjjdellemben. nemkülönben hanganvagbanHát a kosztümöt valahogyan, össze ^eszkábálták irton is, <eez ahogy lesz. — Rendben van, fiam, minden dolgodT — kérdezte Kornélt az aggódó édes anyja, akf halálos betegen is megnézné * fiát, valahányszor fellép. — Nagy báj van, édes anyám, mert az hiányzik, ami a legfontosabb. Nem tudok csizmát kapni, a Sümegi Ödöné pedig egy kissé szük a lábamra. Nem olyan könnyen hányja-veti magát az olyan láb, mint az enyém. — A többi dolog rendben van? — Az utolsó gombig. A jóságos édesanya, aki még ma ls a város legszebb asszonyai közé tartozik, erre felállt — Ha csak ez a baj, édes fiam, akkor nincs baj. Kiment az előszobába, ott kutakodott a szekrényben. aztán hamarosan visszaérkezett diadallal lobogtatva egy pár csizmát Ocskay lekapta a szemérőt a monokliját bogy csodálkozásában jobban lásson. — M: ez? Miféle csizmát De hlnen... ....Hát ugy történt, "bogy mikor Ocskay Kornél abbahatyta a Bzinésrjmesters^et nemi vendéglőst muü tol megterhelve befejezte a jogi tanulmányait és hivatalnok ur lett. Az OTI-nál talán még sincs annyi baleset, mint a művészpályán. Közben eladogatta a hofmlla}t. egyenkint "búcsúzva minden ruhadarabtól, amik mennek az álmok temetőjébe, mert az álomnál sürgetőbb a kenyér. Epp csak a csizmájával nem boldogult ahhoz megfelelő testalkatú vevő keltett volna — Hagyd nálam, fiam, mondta akkor Ocskay néni. Sok emberrel é^tntkazem, maid túladok én rajta. — Harminc pengőt megér, olcsóbban ne adja édesanyám. — Csak bízd rám. Te't-mult az idő, meg ls nehezedett közben, egyszer egész szicoru fett s Ocskavnak eszébe jutott, bo<7y nini, van még neki heverő tőkéje. — Eiadta-e, édoa.iyám, a csizmámat? Most szómven jól jönne a pénz — Spp tegnap veNéfe meg, édes fiam. Itt Grzöm azóta a harminc pengődet. — Mindig mondtam éh. lelkendezett Kornél, hogy nincs az én anvámnáf ügyesebb a-szonv! Most aztln, mikor Oeskay kícsodá'kozla magát, az volt az első kérdése. — De hát rmnak idején art mondta édesanyám, hogy eladta a esirmájnatt A nén^t ls megkaptam érte! — Nem tudtam ef&dnl, édes fiam. A pénz az enyém voft. ugy spóroltam el magamtól, mert láttam róla többet beszélni. Minek? — Ne haragudj tam róla többet beszélni Minek? — Ne harSg. dj ér'e.... Este pedig a STinházban, ahot sok szivet érzékenyített ér Koméi a Ievél-áriávar, senld sem hullatott olyan boldog öröm-könnyeket, mint az örökifjú Oeskav néni. Záloqfeqyéí mielőtt eladná gvözödjön meg, hogv legtöbbet fizet érte Gáspár, Mikszáth Ná!mán-u. 5. $7. Keresek megvételre higanyt, hamis esonlfognkat brilliáns ékszert, régi arany és ezüstpénzeket 278 Kérem a címre Ogyeial/ Belvárosban fűszer- ÉS csemegeüzlet eladó. —• Érdeklődők leveleit „Fűszer" jelige alatt továbbítja a kiadó. Ének az országutakról