Délmagyarország, 1932. június (8. évfolyam, 123-147. szám)

1932-06-12 / 133. szám

VI. 320. }lp.riffir..a gFb harisnyák SíligSsSK* Pollák Testvéreknél hat órát fs álltak esőben, zivatarban, villámlás és mennydörgés körött, bogy a német nép és a német tudás u| csodájában gyönyörködjenek. Vannak az életnek sok és sokféle csúcspontjai. A Do. X. érkezése és leszállása is az volt Most nyugodtan feküdt a vízen, mint egy ezüst tücsök. Husz méter bosszú szárnyai a nagy uttóf fáradtan pihentek. Minden ostromot kiáltott, esak belse­jébe nem engedett senkit. Megtekinteni • bel­sejét nem lehetett. WeWeg. nem mindenkinek le­hetett. A berlini magisztrátusnak hivatalbór megmutat­ták ezt a remek légijármüvet éu a magisztrátus szívesen látta a magyar újságírót Tehát rajta fe'l Be • Do X-be. Szép, efegins bársonyfoteleket találunk az az ablakok mellett, kettöUkettöt egy. mássaf szemben, mint a vasúton, csak még kényel­mesebbek, még Ízlésesebbek, még moder­nebbek. A magisztrátus legelső dolga természete­sen az volt, bogy beleült a bársonyszékekbe^ A vezetőnk elkezdett magyarázni. A repülőhajó 28 méter hosszú, 72 ember szállítására alkalmas, íme itt a villamoskonyha, itt a bár, a fotelekből fekvő aikaima'osságokat lehet c&tnálni. A hajó pincé­jében 10.000 liter benzin van, 10 órai utazásra elegendő tartalék. A Do X 170 kilométeres átlag­sebességgel repül. A magisztrátus csak ült és oda se hallgatott NaU a bársonyszék vott a leg­Istrta, Junius. A begyek oldalában zugö pata­kok között kígyózó és a végtelen rónaaágokon ft­hérvlrágu gesztenyefáktól ölelt onzágutaknak is lehet romantikája és ennek a romantikának ls akadhat egyszer hegedőse... Repedezett telegráfoszlopok vékony drótján, szik­Iákba rakott madárfészkek mellett tarka réti vi­rágok birodalmán keresztül szomorú es vidám hirek szállnak onzágróUországra éa fekete számok fehér kőoszlopokon jelzik a kilométerek végét Völgyek következnek lankás dombokra éa pacsir­ták dalolnak nyíló cseresznyefák virágos ágain. Sebes patakok partján sárga virágok zöld levelén csillog a harmat és fáradt ökrös szekerek állnak tiszteletteljesen jebb oldalra, ha szembe jön velük az autó. Kat... kat., kat.., mondják a kő törő masi­nák jobbról és balról és dagadó izmu legén; ek hosszúszárú keskeny kalapáccsal repesztik kavi­csokká a Karszt Idomtalan, sárgafoltos szikláit Ingujjra vetkőzve ülnek a kőrakásokon, a lábuk szárát előre nyújtják és izzadság verejtékezik a homok ukról a nyakuk felé. Olyan az arcuk, mint a vidéki kúriák ambitusán hosszú esztendők óta szivott tajtékpipa: sötéten barna és csillogóan fé­nyes. Mosolygó arccal bámulnak a száguldó autók falé, héha római módon üdvözlésre lendül a jobb kezük tenyere és távoli vidékek lágy nótája kel útra az ajkukról. A kalapács szára egyhangúan harogatja a levegőt és megdagadnak a karok íz­nai, amikor darabokra törik a szikla. Kat... «at... kat .. mondják a kőtőrő gépek jobbról és halról 6i a n.asinák sebesen forgó kerekei fe­hérek a sziklák mfszporátóí. Vékony acélcsövek sisteregve fúrják be magukat a hegyek oldalába, pöfékelve szaladnak » barna szijjak a kerekek vékony peremén, keskeny sinrk futnak a hevenyé­szett töltéseken és skatjfaformáju apró vagonok­ban idomtalan kő'arabokat görgetnek t»ícre az országutak névtelen katonái. Hosszú bádogcsőve­ken f üst száll ki a lokomobílok gyomrából, Idom­talan hengerek táncolva lejtenek a frissen rakott kavicsrétegen... öreg emberek fehér mésszel vo­nalakat rajzolnak gulaformáju kőrakások aljá­ra és mérnökök hosszú szalagokkal kötik össze '•Mdbe szúrt pálcáikat. Régi és uj utak kalcidoszkopszerüen váltják fel fontosabb. azonkivüf szájukhoz méregették azt a bizonyos staniclit, amelyet nyugtalan utazásoknál a.pasasok nyakába szoktak akasztani Édes kis sza'onok, dohányzók, irodák. Repülés közben nem keh unatkozni. De mennyivel nyu­galmasabb igy stabilan mindezt végigálmodni, óceán fölött talán elfelejtenénk az írógépet... A kapitány m« éi .Newyorkban száz embert ve^ tünk fel a kőrrepülésnél és senki sem érezte, hogy repflf, olyan zajtalan. Unom, kiegyensúlyozott már * mozgása a gépünknek. < — Mi volt a legnagyobb rekordja ? — kérdezem a kapitányt — Hogy egész uton egyetlen egy hölgy ae lett tosazuf, — feleli mosolygással. Hát az is valami. A gépházba már nem mehettünk fef. A vezetés­nek vége volt Ki kellett menni, hogy másik cso­portnak adjunk helyet, de bizony a magisztrátus nem mozdult Nem /ehetett kikakaprni a bár­sonyszékekből.. Hogy az egész világ milyen egy­forma ... Ax állomásra visszaszállító gőzhajók búgtak. A tó bflszkén ragyogott nagy vendége tiszteletére éa az élménytől, Izgalomtól kimerült emberek fá­zósan köpenyeikbe burkolódzva mondtak bucsut a Do X-nek. Lengyel Vilma. egymást, az autónk egyszer százhuszas tempóval rohan a sima, nyílegyenes szakaszon, hogy aztán pár perccel későbben haltot tartson ott ahol vö­rös zászlóval megállást parancsolnak. A régi, for­galomból elvont görbe utak jobbról és balról szé­gyenkezve adnak otthont a gaznak, amely felveri őket Emitt az utak szintjére hordták le a hegy oldalát amott hatalmas kockákból raktak via­duktot a völgyek nyitásaira. Az országutak hadse­rege leszelte a kanyargókat, hidakat rakott sebcsL folyásu patakok kigyózó medre fölé, közelebb hoz­ta az egyik fslut a másikhoz éa mire leesik az «lső hó a Karsztok lejtőjére, Fiumébóí másfél őr" alatt 'ehet majd eljutni Triesztig. A régi monarchia fénykorában ez az ut gyorsvonaton őt óra hosz­szat tartott.,. Asszonyok, kendővel a fejükön és maszatos gye­rekkel a szoknyájuk mellett, fazekakat cipelnek a kezükben az országutak mentén és mire a szonu szédos falu picinyke templomának vékony tornyá­ban megszólal a déli harangszó, elpihen a kala­pács, a furó, meg a masina: lekerül a fazekak tetejéről a fedő... Pakfong villákon tekergőzik a paszta suttá és bádogpoharakban csillog a tü­zes isztriai bor. Távoli országok munkátlanjai szá­raz kenyérről ábrándoznak most szürke bérka­szárnyák tömeglakásaiban, itt: nincsen munkanél­küliség és nincsenek napok ebéd és vacsora né'kül. Hónapok óta járom Itáliát és mindenütt szem­ben találom magamat az országutak névtelen, nó­tázó hadseregével. Mindenütt, amerre csak járok glédr.ban sorakoznak az országutak mentén a frúsen rakott kavirsrakások és széles heng'-ek simogaMák egyer.tsrc a nedves kavicsréteget. Fe­hér, csillogó kilométerköveket átfitanak sorba az utak mentén és mindenütt, Lombardia síkján, a romarr.olai partok mentén, fent az Appenninilvben, a ty-enneusi tenger kacskaringós partján nótázva törik kavicsokká a sziklákat az országutak hadsere­gének munkában barnára edzett névtelen hősei. Béke, megelégedettség, jólét van Itáliában. Nem vagyok közgazdász, nem értek az útépítés­hez, nem tudom azt sem, vájjon szükség van-e ennyi so'< munkára. Bizonyos, hogy Itália akkor is joggal elmondhatná, hogy 'cgjobb utjai vannak egész Európában, ha kevesebbet költene az ntak építésére. De az utak építésére költött milliók, vagy milliárdok többet jelentenek itt, mint azt, hogy ezer.tu' kényelmesebben és gyorsabban száguldhat­nak az autók a hegyek között és a rónaságok nviC. egyenes alléin. Esek a milliárdok százezer csator­nán keresztül lüktetve rohannak a falvakba, a nacy városok munkáslakásai felé. Ismeretlen fo­gatommá teszik a munkanélküliséget és jólétet teremtenek Moso'yt varázsolnak a szájak szögle­tébe és háfaadó imára nyitják ki az ajkakat csöndes májusi vasárnapok napsütéses délelőttjeia. Padi Jót). Románc az anyaszivről Az utolsó színházi hétnek egyik parádéé emié­kezetes eseménye volt a Tosca előadása, amely al­kaimat adott dr. Ócska;/ Kornélnak, hogy szerep­lésévei illusztrálja, milyen könnyedén térnek Ma. gyarorsziigon napirendre elsőrendű érvtékek felett. _ csodálatosan énekeltél, ölelte át a jóbarát őszinte elragadtatásával Szende Ferenc. 'Hogy miért nem élsz te a fővárosban, mi minden történ­hebiék akkor! Ragyogóbb * hangod, mlut bár­mikor. Amire azt mondta OcskaJ, aki nem jár egy kis humorért a szomszédba. — Nagyon örülök, I- erikém, hogy Ilyen Jó vé­ieménnyer vagy rólam, de arra kérlek. hPgy ugyan­ezt mondd majd Pesten ia. Egyébként Ocskavt meglehetős zavarba hozta a kollégíálís szívességből tőrtént fellépése, mert hiányzott a megfelelő kosztümje. Érdeklődött az Operaházban a régi ruhája felüt, amelyben Kör­nyey Béla után énekelte ugyanezt a szerepet a kosztüm azonban már nincs meg. Szétszabdalták, más ruhákat csináltak belőle mint annyi másbői, mert az Operaház fs kénytelen a kisemberek át­szabási formájához fordulni, pláne hogy sok nj tenorista megfogyatkozott testi terjjdellemben. nem­különben hanganvagban­Hát a kosztümöt valahogyan, össze ^eszkábálták irton is, <eez ahogy lesz. — Rendben van, fiam, minden dolgodT — kér­dezte Kornélt az aggódó édes anyja, akf halálos betegen is megnézné * fiát, valahányszor fellép. — Nagy báj van, édes anyám, mert az hiányzik, ami a legfontosabb. Nem tudok csizmát kapni, a Sümegi Ödöné pedig egy kissé szük a lábamra. Nem olyan könnyen hányja-veti magát az olyan láb, mint az enyém. — A többi dolog rendben van? — Az utolsó gombig. A jóságos édesanya, aki még ma ls a város legszebb asszonyai közé tartozik, erre felállt — Ha csak ez a baj, édes fiam, akkor nincs baj. Kiment az előszobába, ott kutakodott a szek­rényben. aztán hamarosan visszaérkezett diadallal lobogtatva egy pár csizmát Ocskay lekapta a szemérőt a monokliját bogy csodálkozásában jobban lásson. — M: ez? Miféle csizmát De hlnen... ....Hát ugy történt, "bogy mikor Ocskay Kornél abbahatyta a Bzinésrjmesters^et nemi vendég­lőst muü tol megterhelve befejezte a jogi tanulmá­nyait és hivatalnok ur lett. Az OTI-nál talán még sincs annyi baleset, mint a művészpályán. Közben eladogatta a hofmlla}t. egyenkint "búcsúzva min­den ruhadarabtól, amik mennek az álmok teme­tőjébe, mert az álomnál sürgetőbb a kenyér. Epp csak a csizmájával nem boldogult ahhoz megfelelő testalkatú vevő keltett volna — Hagyd nálam, fiam, mondta akkor Ocskay néni. Sok emberrel é^tntkazem, maid túladok én rajta. — Harminc pengőt megér, olcsóbban ne adja édesanyám. — Csak bízd rám. Te't-mult az idő, meg ls nehezedett közben, egyszer egész szicoru fett s Ocskavnak eszébe jutott, bo<7y nini, van még neki heverő tőkéje. — Eiadta-e, édoa.iyám, a csizmámat? Most szómven jól jönne a pénz — Spp tegnap veNéfe meg, édes fiam. Itt Gr­zöm azóta a harminc pengődet. — Mindig mondtam éh. lelkendezett Kornél, hogy nincs az én anvámnáf ügyesebb a-szonv! Most aztln, mikor Oeskay kícsodá'kozla ma­gát, az volt az első kérdése. — De hát rmnak idején art mondta édesanyám, hogy eladta a esirmájnatt A nén^t ls megkap­tam érte! — Nem tudtam ef&dnl, édes fiam. A pénz az enyém voft. ugy spóroltam el magamtól, mert lát­tam róla többet beszélni. Minek? — Ne haragudj tam róla többet beszélni Minek? — Ne harSg. dj ér'e.... Este pedig a STinházban, ahot sok szivet érzé­kenyített ér Koméi a Ievél-áriávar, senld sem hullatott olyan boldog öröm-könnyeket, mint az örökifjú Oeskav néni. Záloqfeqyéí mielőtt eladná gvözödjön meg, hogv legtöbbet fizet érte Gáspár, Mikszáth Ná!mán-u. 5. $7. Keresek megvételre higanyt, hamis esonlfognkat brilliáns ékszert, régi arany és ezüstpénzeket 278 Kérem a címre Ogyeial/ Belvárosban fűszer- ÉS csemegeüzlet eladó. —• Érdeklődők leveleit „Fűszer" jelige alatt továbbítja a kiadó. Ének az országutakról

Next

/
Oldalképek
Tartalom