Délmagyarország, 1932. április (8. évfolyam, 73-99. szám)

1932-04-29 / 98. szám

DÉLMAGYAKORSZAQ yzcoeO. tserke*zia««g I Somogyi occa IX. Lem. Te)elon: 23-53.-KladölUvalal, kSlMVnkünyvier éa tegjirodo - Aradi UCCA S. Telefon > 13-OA. * Nyomda » LOW LloOI ucca 10. Telefon t 2S-34. Távirati é« levílclm • DélmaoyarontAg Sseged Péntek, 1932 április 29 » Ara 16 fillér VIII. évfolvam. OS. szám előfizetési Havonta helyben 3.20 vidéken ée Bodapesten 3-00. icUlftfldttn —40 pengd. - Egye* Mám Ara hetkOi. nap 1«, vatdr. és Ünnepnap t« HIL Htrdelétek felTélele tarifa asertnf. Megteleni te hétlA kivételével naiv>nli» reggel A tavasz, mint poézis, a vetés, mint probléma , Odakint zsendül a vetés és a tavaszról írnak dolgozatot a lcányliceumok magyar óráin. Halványzöldbe öltöznek az ártér füzesei, fehér és rózsaszín köntöst öltenek a gyümölcsfák, pihés, sárga kis jószágok imbolyognak bizonytalanul a tanyák körüL A városi ember számára, aki csak ritkán szabadul kl a kőfalak és aszfaltozott uccák Szaharájából, idegenszerüen megható és megkapó valami az uj életnek ez a serkedése. Reggeltől estig szinte látni iehet a változást, melyet a meleg napsugarak a természetből kicsalnak. Ami osztályozandó iskolai dolgozat az iskola számára és a szimbolikus költészet hangulatkeltésének módján jelentkezik a poétáknál, nagyon komoly, majdnem végzetesen fontos kérdés a nemzeígazde és a politikus számára. A vetés zöld szőnyege most borította el a téli hótakaró alól felszabadult földeket és két hónap múlva már aratnak is. A vetés, a virágzó gyümölcsfa és a szaladgáló pelybes aprójószág előrevetíti egy nagyrészt mezőgazdaságból élő országnak nagy kérdését, a mezőgazdasági termelés értékesítését. Az a katasztrófális áresés, amely az utolsó kát esztendőben végigsöpört a mezőgazdasági termények piacán, készületlenül találta a kormányzatot és felvérteaelteaül a m«?>ar. gazdatársadalmat A kormánynak nem volt programja, a gazdának pedig nem volt forgótőkéje, hogy a válság szakadékát vele áthidalja. Mikor már az árak egyenletesen ha-t nyatló tendenciát mutattak és csak a gyors értékesítéssel volt valami menthető, hivatalos helyről hívták fel a gazdákat, hogy tartsák a gabonát és ne bocsássák könnyelműen áruba. Azután jött segítségül t boletta és mikor a szimplaboletta nem bizonyult elégségesnek, következett a megduplázása Ma adóelengedéssel akarnak segíteni a gazdák helyzetén, akik viszont egyre csökkenő reménykedéssel várják, hogy valami csoda visszahozza, ha nem is az 1925. esztendei hatszázezer koronás, vagyis negyvennyolc pengős búzaárat, hanem a békének boldog idejét, mikor volt piacuk a mezőgazdasági terményeknek és husz-huszonnégy korona között lehetett a búzát értékesíteni. Akik egy ilyen csodától várják' a mezőgazdaság és rajta keresztül a magyar gazdasági élet talpraállását, megfeledkeznek arról a körülményről, hogy a háború előtti bécsi és budapesti árjegyzésekben nem a búzának és a többi mezőgazdasági terményeknek a világpiaci ára jutott kifejezésre, hanem annak lényeges részét a vám tette ki, amely a gazda jajára érvényesült és ötven milliónál több fogyasztót magába foglaló monarchiának vámokkal védett területén. Éppen igy természetellenes volt a háború után esztendők magas konjunktúrája is, mikor az orosz termelőpiac kikapcsolódása és a közlekedési eszközök dezorganizálódása folv'JLu a vevő annak, aki prbmt szállított, minden árat megfizetett Ma minden másként van. Ma agrártermékeinket ki vagyunk téve az olcsón termelő tengerentúli államok versenyének és benne vagyunk a világpiac szabad áralakulásának forgatagában. Hogy ebben mennyire nem számítunk, •x az egy ddat világítja meg legjobban, hogy a magyar búzatermés az egész világ búzatermésének mindössze másfél százalékára rug. Ha pedig ez igy van. akkor nyilvánvaló az is, hogy ezen a helyzeten kisszerű eg> oldalú-intézkedésekkel nem lehet segíteni. Ezért nem sikerülhetett a boletta, azért nem lesznek elégségesek a mezőgazdaságnak biztosított adóelengedések és ezért kell csődót moadani azoknak a terveknek is, melyeket a jugoszláv és román kormányok próbálnak életrehivni saját agrárproblémájuk megoldására. És ha ez Igy van, akkor a parancsoló szükség erejével kell előtérbe nyomulni annak a gondolatnak, amely már hetek óta kisért gazdasági és politikai körökben és amelyről nem lehet eleget Írni,beszélni: a dunai államok gazdasági együttműködésének kérdése. Ne akarja senki ezt a kérdést fölösleges politikai mellékgondolatokkal a lényegéből kivetkőztetni: itt nem arról van sző, hogy politikai felfogásunkból akár egy jottányit is feladjunk, itt nem lehet szó az állami szuverénitásnak bármely Irányban való korlátozásáról: a dunai terv a dolgok mai állásában egyszerűen a megélhetésnek, a létnek, vagy nemlétnek kérdése. És a mindig sötéten látók, az aggodalmaskodók ne mondják azt sem, hogy a dünal államok összefogása egy olyan égységben, melyen belül a preferenciális elbánás érvényesülhet nem segíthet a bajokon, mert közölök a három államnak még mindig marad annyi agrárfölö&lege, hogy azt az Iparosított Ausztria és Csehország nem képés egész terjedelmében felvenjii. ÁA aa mondják, hogy ezen a területen belül a magyar agrárizmusnak külön küzdelmet kell majd folytatni a jugoszláv és román mezőgazdasággal, mert mindez az Igazságnak csak csekély hányadát fejezi ki. A valóság az, hogy minden százalék, amelylyel a magyar mezőgazdasági termékek eladási lehetőségeit növelhetjük, már önmagában véve is nyereség. Ehhez pedig hozzá kell vennünk még azt is, hogy az utódállamok területén belül Ausztria és Csehország felé jelentékeny pozicionális előny szól mellettünk és a minőségi termelés is a magyar gazda javát szolgálja. Ha mi szegények vagyunk és idehaza elfogyasztjuk, ami jó, da nem elsőrangú, tehermentesített kvalitásárun. kat könnyebben tudjuk nyugat felé exportálni. És valahogy azt is érezzük, hogy csak nagy és erős változások szabadithatnak ki bennünket a reménytelenségnek mindennél veszedelmesebb, tespesztő marazmusából. A tavaszi poézistől ezek a gondolatok ve. zetnek el a nagyobb gazdasági egységek létesitésének gondolatáig. Ma már nincs ckuak titkolni, hogy ezek a gondolatok bennünket erősen foglalkoztatnak. Ma már nem kell tar. tanunk tőle, hogy azért gáncsolják el őket, mert m! akarjuk. Ma már déli és keleti szomszédaink is rossz esztendők keserves tapasztalatai alapján megtanulták, hogy ebben az ő érdekűk kongruens a miénkkel. A zsendülő vetés nálunk sem költészet hanem keserves probléma. Feloszlalfák az osztrák Nemzeti Tanácsot? (Budapesti tudósitónk telefonjeicntese.) Bécsből jelentik: \ Nemzeti Tanács csütörtökön megkezdte tavaszi ülésszakát A vitát Buresch kancellár nsgy beszéde vezette be, aki kimentette, bogy Ausztriának saját erejéből keli rendbehozni költségvetését. A dufiaj kérdésben elismerte a nagyhatalmak segítő Készségét ós azt a reményit fejezte ki, hogy a fennálló netieztég^el si&rnlát hidal Ai. A törvényhozás összeüiéséveí egyidejűleg aktuálissá vált • , , a Nemzeti Tanács feloszlatásának ts az VI választások kiírásának kérdés. A nemzeti szocialista párt ét a nagynómetek a vasárnapi választások óta állandóan sürgetik a Nemzeti Tanács feloszlatását. Ehrz a követereshez most caatiakoMtt a szociáldemokrata párt is és Így miután a Nemzeti Tanács többsége a feloszlatást kívánja, az aj választások kftrása et. kerülhetetlennek látszik. „Az adóügyi eljárás egyszerűsítését nem lehet tovább halasztani" Befelezték a költségvetés bizottsági vUá|át — Csütörtökön a pénzügyminisztérium ' költségvetését tárgyalták le Budapest, április 28. A pénzügyi bizottság csütörtöki ülésén a pénzügyminisztérium költségvetésé tárgyalták. A pfcwügyl tárna kiadása a muf* évi ffi S millióval szemben 115.9 millióra, a bevétel a mait «vi SÍM millióval szemben 743 2 millióra csókként ötfy Imre arról beszélt hogy az adóügyi eljárás egyszerűsítését most mar nem lehet tovább t»|aszianl. Aggódik az adókulcsok folytonos emelése miatt ez csak fokozza az Igazságtalanságokat Bethlen Uván gróf szerencsét kiván a pénzügyminiszternek. hogy sikerült a költségvetés egyensúlyát biztosítani. Reméli, hogy a gazdasági élet inkább javulni fog és igy nemcsak reális a költségvetés, de valószínűen rezervákat is fog biztosítani. Véleménye szerint legjobban lehet szembeszállni a feímirjárizott demagógiával, ha évről-évre a tényleges helyzetnek megfelelő ndóstatisztika tétetnek közé, amelyből minden társadalmi réteg megterhelése megállapítható. Ha aránytalanságok mutatkoznak, azokat ki kell küszöbölni. Korányi Frigyes báró pénzügyminfezear ezutáa részletesen reflekiált az elhangzott beszédekre. A mai bártokértékelés összefügg a mezőgazdaság speciálisan súlyos helyzetével. Ez az értékelés azon* ban csak momentán és átmenő ti időre szól. BHbelyt a Javulás b-következik, a birtokértékek ts emelkedni fognak, ugy, hogy ezek a kölcsönök ia nagyrészben megint kellő fedezetet fognak kapni. Ami a kamatleszállítás kérdését illeti, utalt arrr.( hogy a belföldi hitelhelyzet szinte" tnlnyomóréssben külföldi hitelek függvénye. Arra kell tehát törekednünk, bogy a külföldi adósságok mielőbb végleges rendezést nyerjenek. Ez természetes n együtt járna a kamalföltétclek és a törlesztési föltételek gyökeres revíziójával. A gazdasági ér, pénrügyi nehézségeink lebonyolítása céljából határozott programunk van, amelynek első pontja volt a költségvetés egyensúlyának helyreállítása. A benyújtott költségvetés láthatólag jó benyomást tett a küUOM minden wst(rókább fak oíára. X lulajduabéppssű ál