Délmagyarország, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-11 / 58. szám

DflMGYARORSZAG MfcagP. teerfcawWéo: ——T* uccu nAn^Alr JAVA __ £a/<lita ElóflítTf.*' Havonta helyben 3.2O MWItO. •cerlumttMo: Somogyi ueo DÁtlioL |At9 miprlllS 44 ei6r«ETÍ»' "ovonta helyOm MO •S.LM& Tetoirat Z3.13..Ktadóhlvatal. FcDlcH. UJ 011/1119 11 «Méken «• RaMpe^Ni >M. kHlffil«ln u»e«Miaiiyv<ár é* tawytw<ta ; Aradi . O-dO peao«. - Eflye* teám Ara h«Htlt. Telefon« 13-00. Nyomda i lítw ATA 16 ffllér aap t«, vatAr- «e ünnepnap 9 e mi. HlrUWM ecea M. Telefont 2A.34. Tévlraü VTTV X-> aw^M dcMek HM«etel« lartta nerlnl. Megfaá» lavdlrtm - Pdlwagyatowrta *«yied • CVlOiyanl, JO. SZam lenlh MIM MrMeWrel napowla 1 KtufUerálunk vagy nem konfoderálunk ? Tíz napja már, hogy a francia minisz'e-eltiftk világgá rópile'te a dunai államok gazdasági közeledésére vonatkozó javaslatát és tíz nap élteltével, tömérdek újságcikk, kommüniké, félhivatalos és aem hivatalos nvilatkozat után is ugyanott vagyunk még. ftűnt az elsd pillanatban. Még mindig nem tudjuk, mi Tardieu javaslatának a lényege. Gizlasági közeledés és együttműködés, — olyan általános és bizonytalan körvonalú kifeiezéfek, hogy ezekbe mindent be lehet magvarázni, vi&zont minden a kivitel módozataitól függ, hogy mit akarnak lelőie megvalósítani. Nem tudjuk, hogy mivel állunk szemben: ujabb wilsoní üzenet van — előttünk, amely csak reményeket kelt a megvalósulás lehetősége nélkül, vagy a francia politikának e/y sakkhuzása, ámellyel ujabb gátat akar állítani a német—osztrák közeledés gondolatával szemhen, vagy pedig komoly szándék, hogy segiteen az utódállamok gazdasági n\ vmorusá?án, melynek állandósulása Franciaországnak sem lehet érdeke: . Mindenesetre e franda miniszterelnök" kezdeményezése olyan természetű, hegy akár sxfmpatikusnak tetszik-e előttünk, vagy sem, komolyan fogls*kőznünk kell tele. A háború, konjunktúrájából Franciaország Európának katonailag vezető hatalma gyanánt került ld, amihez az úgynevezett béke konjunktúrájában a pénzügyi hegemónia is járult Megszokhattuk azt is, hogy a francia politika hw'egen számító racionalizmussal tör szándékainak és céljainak megvalósítása felé. Ha tehát Tardieu elérkezettnek látta az időt hogy a kisantant patronázsáu túlmenően az összes utódállamokat akarja valamilyen gazdasági alakulásban egyesíteni, akkor bizonyára száraitanunk kell arra, hogy a francia politikának a közel jövőben ebben az irányban kel) működni. Ha szükség lesz rá, kecsegtető gazdasági előnyök kilátásba helyezésével, ha kell, más eszközökkel is. Bppen azért eleve tisztába kell jönnünk, tni lehet a gazdasági együttműködésnek az a formája, amelyet elfogadhatunk. Kon föderáció: aligha, mert a konföderációnak politikai mellékíze van és túlmegy azokon a kereteken, amelyet az állami önrendelkezés, akár nálunk, akár szomszédainknál megengednek. Üazdasági unió: szintén nem valósziuu, meri ennek a pénzügyek "gvséj5,es alapokra való hogatala volna az előfeltétele, ami hossru évek munkáját venné igénybe és a inai viszonyok mellett el sem képzelhető. Ezenkívül az őtszeomlás óta a volt monarchiából kiszakadt államok gazdasági fejlődése annyira szótágazó irányokban haladt, hogy már ujabb komoly megrázkódtatások nélkül nem lehet a történtedet meg nem történtté lenni. Vámszövetség: erre ugyanaz áll, mint a gazdasági unlor Ke. raskedelmi szerződések rendszerének kiépítése: túlságosan kevés a fenforgó kérdésekmegoldásához és nem is megfelelő, mert ez esetben azokat a kiduezménycket, melvekct az érdekelt államok egymásnak adnak, a legtöbb kedvezményi záradék értelmében harmadik államok is automatikusan megkapnák. Maradna tehát egyetlen járható útnak a preferenriális szerződések rendszere, vagyis a többi <->»zágok elismerik, hogy a dunai államoknak jogukban áll olyan szerződéseket kötni egymással, melyek tartalmilag lulmenuek a ma! szerződéseken, anélkül, hogy ezekbe máz beleszólhatna. Röviden ez azt jelenti, hogy egymás kőzött megmaradnak ugvan a vámhatárok, de roérsékrlt vámtételekkel, kifelé azonban bizonyos vonatkozásokban e:ek az államok egységesen léphetnek fet Azt kérdezhetné valaki, mi jelentősége volna egy ilyen rendezésnek Magyarország, Románia, vagy Jugoszlávia szempontjából, mehek egyformán agrárfőlőslegekkel rendelkeznek és a szomszédság dacára is egymással relatíve csekély csereviszonyban állanak? Ha jól, hecsu'.etesen és kizárólag gazdasági Szempontok szerint csinálják tueg a megállapodást kettős. Egyré-íl eg* nagv és védett terület olyan elhelyezési lehetőséget biztosit agrár produktumaiknak, amely ma hiányzik, másrészt megszűnik a nagy államokkal szemlen az az egyenlőtlen helyzet amelyet mi a legerősebben tapasztalhatunk, hogy súlytalanok lévén, a nemzetközi gardasági viszonyok rendezésénél nem sokat törődnek velünk. Mindez természetesen csal: feltételezés, sőt mondhatnánk, a legjobb eshetőségek v ázolása. Mert cl lehet képzelni 'azt is, hogy valami lcontíngenssaerí árukicserélést akarnak a dun-ú országok kőzött. Mi például adunk Csehországnak végy Ausztriának egymillió értékű me~őgazdasá£i terményt egymillió értékű ipari áru 'rt. Ha igy képzelik a közeledést és ebbe a mederbe terelődnek a tárgyalások: kőszV cettel nem kérünk belőle. Mert a teljes szabad forgalom elfogadhatő, de az elvan korlátozott szabad forgalom, melyből csak az egyikfélnek van baszna, nem. A mezőgazdaság ugyanis egy szezonban csak egyszer ternH. az ipar többször megforgatja a tőkéjét Azonos számtételek mellett a mezözardasági ország állandóan szegényedik az ipari állam javára. Amellett nekünk van iparunk is, amelyet fel nem áldozhatunk. A helyzetünk tehát az, hogy várnunk kell. Tudnunk kell, hogy mi van tulajdonképen a francia javaslat mögött Mi semminek nrm lehetünk ellentói, ami segit a mai lehetetlen gazdasági állapotokon. De teólis értékeket kell kapnunk, ha azt akarják, hogy mi is belemenjünk a felajánlott játékba. Addig nyitva marad a kérdés, hogy konfőde: álunk-e, vagy nem konfoderálunk. A Jövő héten összeülnek Genfben a dunai Államok képviselői Walk6 kfllllpymlnlszíer uífa (Budapesti tudósítónk lelefonjetenlése.') Párisból jelenük: A Tcmps újból összefoglalja azt az elgondolást, ami Tordieul kózépenrópai tervének kidolgozására vezette. A megvalósítás céljából — irja a párisj lap — mindenekelőtt regionális gaz. dasági szövetségei kell alakítani. Kezdetben a közős érdekekkel biró államokat kell összefogni. A dunai áflamok szövetsége megfelelő kiinduló pont lehelne a: ígizi európai unió részére. Az őszinte gazdasági együttműködés feltétlenül megszilárdítja a politikai bizalmat A Temps nem tagadja, bogy Tardieu azt is szem előtt tartotta, hogy meg keli akadályozni a német trefatgds középeurópai terjeszkedését. A Temps végül bejelenti, bogy a jövő héten fon. tos tdrgyciások lesznek a dunai államok merj*, bízottal kőzött. Ezidősierint az a legfontosabb, hogy megegyezés jöjjön létre • dunai államok konferenciájának összehívása úg>ében. Walkó PArlsban fBudapesti tudósítónk telefon/clrntéie.) Onfból jeientík: P at!;ó Lajos magyar külügyminiszter csütörtökön este Párisba utaootL Törvényt hozott a francia parlameni firiand érdemeiről (Budapesti tudósítónk telefoni dtentése) Párisból jelentik: A baloldali demokrata pártok csütörtökön törvén} javaslatot nyújtottak be a parlamentnek. Annak a kimondását javasoltak, hogv •Aristlde irta id htruJdhatatlan erdeieket szerzett magának a ttaza körül.* Ilyen törvényjavaslat megszavazása a legnagyobbb kitüntetés, amit egy nemzet fiának nyújthat — mondja a javaslat indokolása A szenátus a törvém ia\ ailatpl 216 szóval tentben elfogadta. / ct. Hindenburg rédlószózate a német néphez oA nagy célt csak akkor lud|uk elérni, (Budapesti tudósítónk telejorf:lcnttse.) Berlin- | ból jelentik: Hindenburg elnök csütörtökön rádió- » baa beszédei intezett a német néphez. — Politikai programbeszédét nem tartok — mondotta az elnök mert e; szükségleien. Életem és életem müvei többet mondanak törekvéseimről és szándékaimtól, mint amennyit a *za\ak mondhatnának. Amikor ugy döntöttem, hogy rendelkezésre bocsájtom személyemet, az az érzés vezetett. hogy hazafiúi kötelesvégemet teljes'tem. Egy* nbiaru iis szélsőséges politikai ct»ckei vjiíó pártember incovátasztáia súlyos 6s beláthatatlan ráz. ba Igazi népközösségben egyesülünk" kódtaüsokmb tenné kf hazánkat. Ezt megakad.ilyozni kötelességem volt. Ellenfeleim egyike srm vonhatja kétségbe, hogy forró hazaszeretet és elszánt akarat irányított, bogy Németország szabadságát biztosítsam. Meg tart a harr, a külpolitikai csatamezőn m'7 csOLk most á'1 'küszőbón a doni'* Fontos feladatokat kell megoldanunk a belpolitikában. A nagy célt cSak akkor tudfuk elérni, ha igazi népközöSségben egyesülünk. Nem hihetem, hogy Németország a belső pártviszály es polgári háború mocsarába s&lyedjen, amikor arról san stó. hogv vállvetve harcoljon a aeuizet s^alaisagááért és kultúrájáért