Délmagyarország, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-09 / 56. szám

)ijtar <*<*<rti>i4/tfoa<M»fc.' Csdnyl Mlfatly +a Molnár Htédty Késxlt elsőrendű Kivitelben s*ot>atesté9í, m áxolá&f, dm festési és buíorfényemésl. Felceíesas ucca 22. sxdm. Telefon 19—42$ Sport Vasárnap eld6l a II. liga bajnokságai " A Szeged FC vasárnap elérkezik s sors­döntő 90 perchez. Soroksár ellen kell kiál­lania a szeqedi teámnak és az eredmény — alig kétséges — eldönti, hogy a Szeged FC vagy a Soroksár lest-e a 11. liga bajnoka. As őszi találkozón már eldőlhetett volna ez a kérdés, hiszen akik látták a Soroksár— Szetted mérkőzést, meggyőződhettek arról,hogy a piros-feketék lényegesen jobbak voltak a Soroksárnál, amely hihetetlen szerencsével döntetlennel tudta megúszni a mérkőzést Nagyon jó iskola volt vasárnap Szegednek a Pécs-Baranya elleni játék. Dolgozni kel­lett inaszakadtig és csak felfokozott ambíció és lelkes játék hozhatta meg a győzelmet Ha a Szeged FC ugyanilyen erényekkel száll harcba a Soroksárral, annak honi pályáján, reménye lehet akár a győzelemre* v»gy rosz­szabbik esetben a döntetlenre. A Szeged FC­nek győzelme esetén alig volna kétséges a bajnoksága. Sima nt következne — nehézsé­flekkel ugyan, (Turul, VAC, ETC-me«sek) de nem leküzdhetetlen akadályokkal. A dön­tetlen esetén végig nvilt maradhat a .baj­nokság sorsa, tehát a Szegednek vasárnap mindenképpen arra kell törekednie^ hogy a mérkőzést megnyerje. A Soroksár ma még ni j csen a tavalyi for­májánál. Mutatja ezt az is, hogy vasárnap alig bírt az ETC-vel és csak az utolsó per­cek hozták meg számira a győzelmet Jelentő gólt. Nagyon komolyan fel kell használni a Szeged FC játékosainak minden percet az elő­készületre, hogy vazárnap frissen, Jó kondi dóban, 'elv*3 eyőzniskarással álljanak ki So­roksár ellen­A Szeged FC vezetősége még nem döntött a csapat összeállítását illetőleg. Valószínűleg Emmerling már játszani fog a védelemben. Értesülésünk szerint a Szeged FC-ét sorsdön­tő mérkőzésére sok szegedi drukker szándé­kozik felkísérni Soroksárra. A REGI SZEGEDBŐL AZ IIJDA Krónikák emberekről, dolgokról Irta: Sl S X I * € 1 ft Q T I I m • S Dobó nucsirói 108 Ne menjünk el már megemlékezés nélkül mellette sem. Ha annyira benne élt minden­ben, foglaljon helyet itt is. Babó Emilt az ő rajongó tanyai hivei csak Milcsinek nevezték s nem azt a formát látták benne, amit a vár rosban mutatott Alapjában véve nagyindulatu ember volt aki tartott önmagától mert érezte, hogy nem blr a természetével Nem volt rokonszenves egyéniség, állandóan kötekedett — abban e korszakban élt amikor egy görbe pillantásért kardra mentek a krakéler hajlamúak, mart oktalan hepciáskodással veit tele • levegő. Ha éjszaka boroe fejjel beállított Babó a ven­déglőbe, az első szava kurjantás volt: - Kifelé a zsidókkal! A tanya népe az más. Annak megalázkodott, mert tudta, bogy a választója lesz, Jelen volt nlnden parasztbálon, megtáncoltatta az asz­szonyokat, elment a keresztelőkre, mindenki komája, nászaként mondott annyi szépet egy este, hogy azok egész életükben nem hallottak annyit Bele tudta volna sodorni ezt a lözan népet a legnagyobb őrültségbe is. Amikor Szeged még megelégedett két kép­viselővel, — a tanyai, úgynevezett második, kerülete hires volt az egész országban. A leg- j tisztább választás is kerül valamelyes pénzbe, de Innen garas nélkül küldték a követet a parlamentbe. Mindig függetlenségi pártit, egyetlen egyszer kormány emberét Az is Ivánkovics János szeged-rókusl plé­bános volt, tehát pap s az asszonyok kortes­kedtek mellette. Nem kisebb kapacitást buk­tatott ki, mint Hermann Ottót. Viszont Iván­koviesot a legközelebbi választáson hihetetlen fölénnyel hengerelte le Babó Emil. A hires téli választás reggelig tartott. A tanya népe mind bejött a városba s a kocsi derekába húzódva, subába burkolózva várta, amig rá kerül a sor. Éjfél előtt réi eldőlt már az arány. Ivánko­vicsék beszüntettek minden működést, nem ku­tattak esetleges elmaradt szavazókat a vá­lasztási elnök is rimánkodott a népnek, hogy vonuljon haza, ne szavazzon le a bátralevő rész. Biztos a Babó Milesi mandátuma. Da az emberek hajthatatlanok voltak. - Azt már nem tesszük. Ha begyüttünk, sza­valunk is. Reggel hat órakor, mikor már derengett a februári szürke égboltozat a nehezen lelkese­dő tanyai magyarság egetverő kurjongatások­kai kísérte uj követét a rókusi iskolából az alsóvárosi népkörbe. Van az ut olyan Jó há­rom kilométer. Bokán felül ért a hó, csillogá­sától kápráztak a szemek, a tömeg élén ha­ladt Babó lakk félcipőben. Ivánkovlcsot hamarosan kárpótolták kultusz­miniszteri osztálytanácsossággal. Valamikor ez az állás volt a püspöki méltóság lépcsője, ő ls onnan jutott a rozsnyói egyházmegye élére. A szegény ember átka, hogy nem maradhatott meg benne haláláig. Régi hivei, akik sokszor megsiratták, ma Is meg vannak róla győ­ződve, hogy semmi baja nem történik, ha annak idején teszem azt a váradi püspökség üresedik meg és nem a felette szükjövedel­mü rozsnyói. Babó Emil tragédiája már sokkal Ismere­tesebb. Szállóige lett a nevéből s annyit em­legették egy időben Szegedet, hogy nem győ­zött a vároe csuklani. Később aztán feledésbe ment s kerület neve, amelyik a törvényho­záiba felküldte, megmaradt hirbiztositónak a nevezetes kártyaparti, meg a Kosztka kiszó­lás: - Emil, te csalsz! Mikor nyilvánosságra jutott az affér, a sze­gedieket ütötte az a legjobban szlver.. Na­pókba telt amig elhitték, án-.bár maradtsk szá­mosan, akik csalafintaságot sejtettek a do­logban s meg voltak a lelkük mélyén győ­ződve, hogy Baró ármánykodásnak esett ál­dozatul. Készült is hozré deputá;ió, hogy szám­adásra vonja, miért mondott le olyan meggon­dolatlanul a mandátumáról. Azt mondogatta egv öreg harcos: - Csak a Babó ur a Iegalkalmatosabb kö­vet Nem azért küldtük mi fel, hogy kártyáz­zon, hanem hogy az igazunkat védje. - De a pakllzás, bácsi, a pasizás! - Semmi az, folytatta rendületlenül az öreg. Ha tudják róla, hogy paklizik, r.e üljenek le vele kártyázni. Kisguczi Illés is paklizott. L>ol. gos ember, rendes ember volna amúgy, de a kártyáért kidobtuk a kocsmából, arára cem adunk neki lapot Azért mégis vesetőgazda, lehet rá hallgatni. A Babó ur is nagyon ]6 követnek. El lehet ezeken a beszédeken gondolkozni, de még mennyire. Hány kerület üzenhetne rí ma is a képviselőjére: — Nem azért küldtünk fel, hogy kártyáz­zál! " _ i De a népfantázia tovább ment Ilyen kf> eslnysrggel nem engedte zavartatni magát Meg­esik az. hogy túlságosan csal valaki a huszon­egyben, mégse hajítják M, mert Igen alkal­matos cimbora, szóval tartja az egész kocs­mát iszik is, verekszik is, ahogy az megkí­vánta tód ik. Hát biztosítják ellene magukat. A pakli kártyát hegyes bicskával odaszurják az asztalhoz, aztán ugy huz mindenki lapot ma­gának. hogy a bicska éle véglghasitja azt Lehetetlen a csaj ás. Babó azonban az eltűnése által legendák hőse lett Alkonyatkor, darvadozás közben, mt­kor Isten ellen való bün volna a lámpa­gyújtás, mert drága a petlór, megindult a mese. — Ugy volt az. hogy a Babó MII esi nagy­ságos ur szörnyen erős lett odafenn, meg a népek közt ts. Az egyik benfentes (német volt az Iztenadta), azt mondta akkor, hogy felséges királyom, a Babó nagyságos ur ma­holnap király lesz, ha akar. — Ugyan, na mondd! — felelte Parsne Jó­zsef. — De csak ugy van az, hanem leszoktatom róla. Nem árulta el aenkinek, hogy mft akar, msf­hlvatta Babót ebédre a királyhoz. Jobbféle ebéd volt töltöttkáposzta ls tetejébe sütött malao* pecsenyével, aranytálakon hordtak fal mf* dent alig akart vége szakadni Akkor eztán, hogy olvassák ősna az esa* cájgokat, aszón gya a menye, a Stéfánla. — Uram királyom, ipamuram, egy aranykéz, meg villa hlbádzlk. Csak innen vihette el va­laki, mert amikor leültünk, még megvolt De azörnyen erősködött mindenki, hogy ő nála deblzuristen nincs, hogy lehessen mái* ilyet ráfogni as emberre! Király Ida, vagy oda, tudják ők, mi a tisztesség. Arra megszólalt a királyné la, nyugosztalja szegény az Isten: . — Már pedig addig nem leszi ki a lábát innen senki, amig a kés, meg a vtHa aló nem kerül Huszárok, motozni! Megmotoztak mindenkit az egyik mlniae­tért különösen, mert annak olyan a hire, hogy a párnát is kiszedi a szegény ember feje alul, elviszi adóba; a fehérszemélyeket szoba­lányok kutatták át, mert csiklandós természe­tűek, aztán szégyenkeztek volna, ha férfiem­ber nyul a pendelyük alá, — hát az ármányos német hoppmester csakugyan kihuzzs a Ba­bó Milcsi nagyságos ur csizmaszárából az esz­cájgokat Persze hogy persze, ő maga san­zsírozta bele ls, hogy bajba keverhesse a kö­vetűnket. — Hát ezért kellett lemondania, tugvgyák kentek, csakis ezért A kártya, az nem ko­molyság, csak kitalálás. Követválasztás Idején ma is megelevenedik a szegedi tanyákon a Babő-legenda, sóhajtoz­va emlegetik nagyon öreg asszonyok a gyö­nyörű azál embert, akiről olyan sokat jött (habár csak nekik) a hír. Egyszer gyémánt­mezőkön jár, felbukkant már burgenerálisként ls, résztvett az orosz-japán háborúban, — a világháborúban nem engedték haza, — vol­taképpen pedig hogy mit csinál, mi lett be­lőle, sose tudta meg senki, ugy eltűnt. ' (Folvt. kőv.) Zéloqiepyéí mielőíí eladná győ'ődjfto meg. hogy legtöbbet fiiét érte Gáspár, Mikszáth Kálmán-a. 12. «z. Keresek megtételre higaovt, hamis rsonifogakat brilliáns ékszert régi arany és eziWi ^.aeket OS

Next

/
Oldalképek
Tartalom