Délmagyarország, 1932. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-20 / 15. szám

Asz olvasó rovata Tekintetes Szerkesztőségi 16-án délelőtt körülbelül 11 öra felé kerékpáron igyekeztem egy Kárász-uccai üzlet felé bevásárlás céljából, amikor la az ucca közepén egy rendőr leszállitott kerékpáromról. »ltt nem szabad kerékpározni' — mondotta és nevemet Igazolványom megtekintése után a büntető eljárás céljából feljegyezte. Köztudomású, hogy nagyobb városokban rendeletekkel szabályozzák az uccák forgalmát és különféle jelzésekkel vigyáznak a járókelők testi épségére. A fent emiitett helyen sem az ucca elején, de a végén sem lehet rendőrt, vagy figyelmeztető táblát találni: hogy a KárászMCcán 11 6r<* után Wos a kerékpáron való közlekedj. Nem tudom, hogy ez a rendelkezés mennyire szimpatikus az ucca kereskedői és iparosai számára, mert egy Ilyen tanulságos eaet után egy külvárosi, vagy vidéki ember meggondolja, mikor üljön 'kerékpárra belvárosi bevásárlása elintézéséhez. Kívánatos volna, hogy ha már a rendőr az uccában van, akkor az ucca elején állva védje az ott sétálók testi épségét, vagy pedig táblát függesszenek ki, ame'y szerint 11 órától 2 óráig a fentebb emiitett uccán tilos a közlekedés. Kemény téli hidegben igazán nem sportcélokból kerékpároznak a Kárászuccán. Ha már le kell zárni az uccát, zárják le azkor, amikor ax üzletek » zárva oannak. Maradok tisztelettel: Külvárosi vásárló. Igen tisztelt Szerkesztő arl Tisztelettel keresem meg soraimmal b- lapjukat azzal a kérésemmel, bogy soraimnak helyt adni szíveskedjék. Nap-nap után fordul elő, ugy a saját üzletemben, mint kereskedő társaim tói hallom, hogy bennünket Ítélnek el, mert vagy nem hitelezünk ki ujabbi vásárlásokat, vagy a régebbi tételeink kiegyenlítését kíséreljük meg. Természetcsen elsősorban U kikapcsolom azokat az úgynevezett rossz fizetőket és gyenge bonitásu vásárlókat, úgyszintén a mániák':? adósságcsinálókat, akik rosszhisze. müek is ráadásul; mert hiszen ezeknek adni még »a boldogabb, jobb világban« sem volt célirányos, csak azért, hogy az általuk meg nem fizetett téleleket egy jobb fizető terhére kelljen az árba kaikuláini, ami Tehetetlen volt és igy az éwégi üzleti mérlegben csak, mint a behajthatatlan kintlevőség szerepelhetett. Szót kérek és emelek, amidőn ma a detailkereskedeífcm arra van kárhoztatva, — hogy ugy mondjam, kénytelen ösjzes áruszükségletét készpénzzel beszerezni és utánpótolni, mert gyáraink és nagykereskedőink a legrövidebb kihitelezéseket ls beszüntették. Ilyen körülmények között aztán természetedé válik, hogy nem tudunk olyan mérvben hitelt nyújtani, még kevésbé türelemmel lenni egy késedelmes fizetésre. Előre bocsájtom, nem vádaskodni akarok, mert hiszen es nem egy szakmabeli jelenség, épenugy nem nyújtanak hitelt a gyarmatáru cégek, mint a sajtgyárak, mint a textilszakma számos reprezentánsa. Sőt vannak egyes nsgyvállalatok, amelyek még az eladásokat is korlátoznák készpénzfizetések mellett is. sőt le is álltak. Éppen ezért fordulok b. lapjuk nyilvánosságához. Ugy érzem, meg kell szólalnunk, meg keli* magunkat védeni a téves feltevések ellen. Cppen a legnehezebb viszonyokban ért bennünket, amikor a tisztviselők fizetését leszállítják, a gazdák moratórlumenyhitésben sinylik a terményeik eladliata ián nívóját, amikor egy ujabbi fizetési és nyugdijredukciótól keli tartanunk, tehát a közönség mi > e í rétege a legszorongatottahb helyzetben van és szeretne számítani a kereskedő előzékenységére. Csak a közelmúlt napokban fordult elő üzletemben, hogy egy különben abszolúte jólflzető U : i PÖ vevőm azért sértődött meg, mert szükségem volt minden kintlevőségemre és bátorkodtam a szá~.'ával elküldeni az egyik alkalmazóiamat. Bejólt, kifizette tételét és kijelentette, hogy ezekután nem kívánja fentartani összeköttetésünket. I.ám, vannak még ilyen boMog emberek, akik annyira távol állnak a gondoktól, Hogy nem tudják elképzelni a kereskedő helyzetét, aki a szükségtől hajtva kénytelen magát ilyen lépésre is elszánni Miért? Mert nem mindegy, hogy mikor, melyik nap folyik be a létet, amire biztosan mert aznapra számítani, talán épp egy váltó beváltása, vagy éppen az a ..> \ behajlásától félve. Ugyancsak gyakori eset — már amennyire gyakori egv-egy vevő megjelenése az üzle'.ekben —, hogy azt hhzik, a detailkereskedő ok nélkül drágítja e súlyos időkben áruci!:k?it. S">! .V>U sóbbodásról beszélnek a vevők és ezt várnák cl mai helyzetükben. Hivatkozik a gazdálkodó a rossz termény- és jószápárakra, a tisztviselő " fizetésleszállításra, az iparos és munkás a i'canélkü'iségre stb. Mindenkinek megvan az oki a saját megvilágításában. Csak éppen nekünk kereskedőknek nincs mentségünk. Stabb a pengőnk, halijuk nap-nap ntán as érvet és mégis emelkedik az ára mindennek, — mondják a vevőink, gs szentül hiszik, bogy ennek ml kereskedők vagyunk az okai. Ezze« izemben mi a tényt Ml magunk is sokaljuk ezt S folytonos áremelkedést és mi cssk arra merünk hivatkozni, hogy nem tudja meg'izetnl a vevő a felemelt árakat. Erre viszont azt a választ kapjuk, nem az árat emeljük, de a pengő belső értéke esik és ez okozzs az emelkedést Magyarázatul, ha ezt adjuk, persze nem hiszik el és mondják: nézzük meg az őstermelő cikkeket az állatárakat stb., az Iparcikkeknek ls ezekkel keli lépést tartani. Sajnos, Itt megint olyan jelenséggel állunk szemben, aho.r mindenkinek igaza van és mégsines rendjén a dolog. De vájjon megtehetl-e a kereskedő, hogy a drágábban v3sáro!t árucikkeit ezeku(án olcsóbban eaja, taeiT a körüfmények ugy követelnék meg? Régen lemondtunk arról, bogy a foglalkozásunk hasznot hozó is legyen. Fennállunk csak azért, hogy ameddig bírjuk, eleget tegyünk a hivatásbeli kötelezettségeinknek és — ha ugyan sjkerül átvergődni a hosszú és áldatlan állapotokon, ismét ott állhat a t közönség rendelkezésére és megint az előzékenység és udvariasság jelképezője lehet a kereskedő. • Van aztán még egy súlyos megnyilvánulási a mai helyzetnek; ez a takarékossági elv, melyet már oly sokszor és helytelenül hangoztattak, és ennek érvényesítése bebizonyította, mennyire helytelen és oktalan. A fogyasztók helyzete, amely a fentebb említett okoknál fogva a redukált fizetés magasabb adófizetési kötelezettség, felszaporodott szükségleti hiányok miatt elvesztette v«sárlóképességének jevarészét és igy csak azok e mwnnmniuMUMiiMÉmii kevesek maradtak mez vásárlóknak, akiknek nagy százaléka a nyújtandó hitelre barirosná vásárlásait Kénytelenek vagyunk a régebbi forgalmink csekély harmadával beérni és erre berendezkedni, leépített azemélyzettel, rezsivel — szaporítva ezáltal ls a munkanélküliek számát Éppen itt hagyta cserben a kincstárt a felemelt forgalmi adó. A sorozatos bajok nem helyi, még csak nem' is országos, hanem köztudomásúlag az egész Világot felőrlő jelenség. Éppen azért nem is tudok e téren ujat mondani és felsorakoztatni, hanem a kérelmem odalrányul, hogy tegyék köztudomásúvá azt az okot, amiéit eddig csak a detailkereskedővel szemben nyilvánult meg a közönség hangulata. Tudják meg az Indító okokat miért kell a régi összeköttetéseket felhagyni. Miért siet már elseje után a kereskedő számlát küldeni olyan helyre ls, ahova eddig nem küldött Talán éppen a legbiztosabb egzisztenciájú vevőjéhez, éppen azért, mert attól remél pénzt kapni, nemcsak elutasításokat, azt vélve, annak nem mindegy, bogy kényelmi szempontok miatt még napokig hordja pénztárcájában a felvett fizetését, amikor neki viszont már égetően kell, talán éppen egy lejárt váltója rendezéséhez, vagy a kitűzőit adóárverés elkerüléséhez. '1 Felhívni szeretném a kereskede'em érdemes vezetőségét hogy támogassa elgondolásomat, e>ctli-g á maga hozzáértésével dolgozzon ld tervet de tartsa mindenesetre fontosnak, hogy tájékoztassa e közönséget bogy azzal is csak jöt tesz saját cégeivel, ha fizetési készségének pontosan tesr eleget. Kős ŐTt m to'mácc'om Szerkesztő urnák, na yrabecsű lésem kifejezése mellett vagyok kész hive: (aláírás ) WNMMMMI J faMMMMMMM T iriWHIlYr-fMIWTfT Hl"; ü| ííiiíUííMMTANDARD RÁDIÓI NA6Y VáLASZKKDAN Kérjen dijtalan bemutatás!!! i P. 70 régi, rossz készülékéért! mmmm mm Tisza Lajos körnt 44. sz. { IIIIIMI A RÉGI SZEGEDBŐL AZ IIJBA Krónikák emberekről, dolgokról Irta: Sl. SZUC tk| f I I m • S ' 67 Baj van, alighanem lemaradtam valami nagy szenzációval. — Miért nem volt tegnap a Rézi néni gyűlésén? Szörnyű a felháborodás, soha az életben nem engeszteli kl senld. Ezen ugyan lehetett volna még segíteni, sokkal súlyosabb volt az elefántcsonthaju elnöknő kijelentése. Ott mondta százak fülehallatára a körzőn. — Ez egy újság? Pfuj. majd megmondom mlngyárt, hogy micsoda. Nekem elég volt belőle, soha a kezembe nem veszem többet Mikor ma láttam, milyen szemtelenek, azonnal visszaküldtem, Rézi néni visszaküldte a lapot I A hir vészes szárnyakon száguldott és többen látni vélték már a nagy anyagi romlást, ami ebből keletkezik. Mert lavina lesz belőle, akárki meglássa. Délután tudta már. a kiadóhivatal, Engel Lajos komor volt. csak iobbik keze, Stern Szerén tűnődött — Nem értem a dologot, hiszen Ré?l néni nem is előfizetőnk! ...öt órakor legjobb fekoteruhámban ott ültem az ujabb báli megbeszélés-n. nnpy halom kéziratpapír előttem, hadd gyanítsák, hogy ezt mind reklámmal irom tele. — Isten hozta, kedves fiam. repült elém Rézi néni. Maga egy szemtelen taknyos, de még az egyszer megbocsátok, tudniillik holnap, ha szépet Ír. — Rézi néni, hebegtem, azt hallottam, hogy vissza tetszett küldeni a lapot. — Vissza é.r! Azonnal, mikor láttam, hogy tönkre akarnak bennünket tenni. — De a Szerénke azt mondja, hogy ő nem kapta meg. Hova tetszett küldeni? Rézi néni ugy lendült nekem, mint a nyáréji harmat, vagy inkább az őszi kőd. Egész ellepett Hová küldtem? A fenéb-! A Singer Matyinak, mert ő adta nekem kölcsön addig, amíg a kórházban van. Hát odaküldtem. Tömörkenu Aki napközben találkozott vele, hivatalos elfoglaltságban, az nem tudott ráismerni este, t plrösabroszos helyiségben. Szívesebbe • Itt mint a fényes elökelőségü éttermekben, vagy a kávéházban, ahol haszontalanul töltik el az emberek az Időt A hivatal az hivatal volt Tömörkény benne szűkszavú, szinte rideg, ds aztán elvetődvénj a napi gond, lehetett az ember »fürge mókus* s baráti körben, vendégképpen is felhangzott a szava, ha más szempontok rovására túltengett a beszéd: — Letörne a kezed, ha egy pohár bort öntenél? Az első ifjúsága a Kószó Istvánnal való közös lakásban telt el, amikor óriási 7-es szám jelezte a Szent István-téren a ház-számot, hogy, eltéveszteni azt ne lehessen, akármilyen időben kerül haza az ember. Jöttek a biztp-' ^g kedvéért, a régi lóvonati sinek kÖLÖtt szab :;'•/« szerűen kitérve a kitérőkben. Sót vártak is ótt néhány percet, mint maga az elavult járr i. ök honosították meg Szeged?n az »ingyert bolt« intézményét, ami azt jelentette, hogy ilyen »kalap alatt átaludt* éjszaka után beültek egy pálinkamérésbe, vagy kis szatócs-boltba s az alatt az óra alatt, amit ott töltöttek, ők fizettek minden vevő helyett. Akár pohár szlverő-. sitőre betért napszámosról Volt a szó, akár háztartási cikket vásárló szegény asszonyról. Reggel azért végezte mindenki a komoly, dolgát. Mert hogy nem kunszt ujv mulat.íi, hogy az a kötelesség rovására menjen. Az emberek véleményével soha nem törödött valami különösebben Tömörkény. — Akinek nem tetszik, ne adja hozzám a lányát — szokta volt mondogatni, azonban Immár oiyan időkben, amikor amúgy se vállalt volna második feleséget , (Folvt köv>