Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)
1931-12-25 / 293. szám
Szeged három képvlselőfe: Klebelsberg Kunó Kétfily Anna Rassay Károly et politikai helyzetről és Szegedről ny 11 Átkozik nem vesz aktiv részt a politikai Budapest, karácsony előtt, (A Délmagyarország munkatársától.) Szeged három országgyűlési képviselője a képviselőház három különböző padsorában foglal helyet. Mind a három elismert tényezője és mindig figyelemmel hallgatott reprezentánsa a magyar politikai életnek. A gyűlés, tilalmi rendelkezések miatt Szeged két ellenzéki képviselőjének, Rassay Károlynak és Kéthly Annának nem volt módja ahoz, hogy közvetlenül érintkezhessen Szeged nyilvánosságával és határozott kritikáját elmondja akkor, amikor azt a legszükségesebbnek tartja. Klebelsberg Kunó gróf pedig a kultuszminiszteri székből való visszavonulása óta megjelenik ugyan a parlament ülésein, de egyelőre életben. A Délmagyarország felkereste Szeged három képviselőjét, hogy a karácsonyi hasábokon Szeged számára mondják el kritikájukat és nyilatkozatukat Mind a három nyilatkozatot nagy érdeklődéssel és figyelemmel várja a nyilvánosság, mert a mai politikai helyzetben és a jelenlegi viszonyok kőzött mind a három nyilatkozatnak egyéni érdekessége és jelentősége van. A volt kultuszminiszter, a szocialista képviselő és a liberális pártvezér beszél az alábbiakban Szeged számára. Ime a három beszélgetés: Klebelsberg az építkezésekről és a jelenről A volt miniszter — mióta elhagyta minisztériumát, bezáratta belvárosi lakását és könyveivel, Írásaival, bútoraival kiköltözött Hidegkútra, egy villa nyugalmába. Jó távol él Pesttől, cikkeket ir, történelmi és statisztikai tanulmányokat folytat, elrendezi tízéves miniszterségének hatalmas akta-, adat- és levélhegyeit, kutat, könyvek között dolgozik távoli magányában és csak akkor jár be Pestre — egy idegen világba —, ha a képviselőház, a Történelmi Társulat, meg a Gyűjtemény Egyetem üléseire hívják. Működéséről, miniszteri munkájáról, épít' kezéseiről kérdezem. Hogyan látja most az elmultakat, amikor már nem miniszter. Amikor a Hold-ucca helyett Hidegkuton dolgozik. Egy percnyi csönd, aztán hosszas beszélgetés alakul ki — Minden időkben olyan eszközökhöz kell nem tudott kimozdulni. Képtelen volt kimenni az uccára. Az orvos először agorafóbiára gyanakodott, tériszonyra ami ösmert, teljesen földeritett és szerencsére kivétel nélkül gyógyítható betegség. Az agorafóbiásnak az a félelme, hogy szabad téren rászakadnak a házak és a falak, ezért nem tud kimenni az uccára. De N. nem volt agorafóbiás. Sőt tudta magáról, hogy nem agorafóbiás. És mégsem tudott kimenni az uccára. Nem attól félt, hogy rászakadnak a házak, hanem attól, hogy valami baj éri őt Egy ősmeretlen, nem is sejtett baj, amitől azonban, állandóan reszket. Mi volt ez i betegség? Kuruzsló diagnózisom seerint ez: N. ur betegsége az volt, hogy zsidó, helyesebben az, hogy szógyelte a zsidóságát Benne a nagyhercegnő szeretője szégyelte a zsidót, aki szintén ő volt. Es azért nem mert kimenni az uccára, mert félt, hogy ráismernek Hogv a nevén szólítják, hogv... Sa át maga nem engedte ki ma ját az uccára. I otartóztatta magát a hotelban, ahol a nagyheroegnő is élt és ahol mindenki csak annyit tudott róla, hogy ő a nagyhercegnő szeretsje. Mint örömmel hallom, azóta az az ur teljesen kigyógyult betegségéből. Hogyan? Nem tudom. De szerintem csak ugy, hogy eloszlatta saját lelki hasadtságát. Ez pedig kétféleképpen volt lehetséges. Vagy ugy, hogy kibékült tulajdon zsidó voltával, szóval elfogadta magamagát. Vagy ugy, hogy sikerült magával is teljesen elfelejtetni, hogy zsidó és igy elfelejtetnie önmagával önmagát- Hogv a nagyhercegnővel köbben szaldtott fontos volt ugyan a gyógyulásra, de nem döntő. A dolog mélyebb volt Alkati természetű. Mert hogy ez a fiatalember összeakadt a nagyhercegnővel, már az sem lehetett véletlen. Ez az ember mindig ld akart szállni magából. Mindig menekülni akart magától és éppen, mert menekülni akart magától, találkozott mindig magával. Útjába állt önmagának és állandó konfliktusokba keveredett önmagával. AZ ELNöK, A klub elnökét (ez is igaz történet) kibuktatta a klub ellenzéke. Az elnök megsértődött és nem jelent meg többé a klubban, ahol harminc éven át minden délutánját töltötte. Három hét múlva megnősült. Hatvan éves volt, de megnősült. Hogy kompenzálja magát. Hogy; — legalább otthon — legyen egy klubja, ahol elnökölhet fordulni, amilyenek lehetségesek, — mondja a hosszú beszélgetés során, örülök, hogy meg lehetett valósitani szegedi elgondolásaimat, mert ha az építkezéseket nem lehetett volna keresztülvinni, a pénz akkor sem maradt volna meg az államnak. A múltról ennyit Aztán a jelenről élénken igy beszél: — Ma persze más dolsokon kell a fejünket törni... Szeged aktuális ügyeire tér át. — A Kisbuvártó további feltöltéséhez szükséges 35.000 pengő ügyében eljártam és a pénzügyminisztériumban meg is ígérték az összeg folyósítását Az elgondolás az, hogy a mult középitkezései után ma, a változott viszonyok kőzött lehetővé kell tenni a manánépitjcezést, mert állami munkálatokra egyelőre nem lehet számítani Ha például Szeged a feltöltött területen lévő telkeket 200 négyszögöles parcellákban kiosztja, lényegesen elősegíti az építkezést, mert egy-egy telek értéke meghaladja az ötezer pengőt Mindenki számára kőtelezővé kell tenni a házépítést ezeken a parcellákon, — egészen bizonyos, nagy érdeklődé^ lesz a telkek iránt 80—100 telek kiadása mintegy két és félmilliós építkezést jelentene, ami lényeges munka a mai viszonyok között. A telkeket azonban csak azok számára szabadna ingyen kiadni, akik a jövő évben felépitik házukat. — Kölcsönöket ma nem lehet szerezni, az; állam nincs abban a helyzetben, hogy építkezhessen, tehát más lehetőségekhez kell nyúlni. Szeged városának ezzel a feltöltési és parcellázási akcióval kapcsolatban nem kell egy fillér áldozatot sem hoznia és mégis nagy lökést adhat az építkezéshez. — A második dolog, amire sürgősen szükség van: az export megszervezése. Ezért szükséges a Mars-téri megoldás, — lehetetlen helyzet, hogy a belvárosi uccák teli legyenek pia• cokkal. Komoly gondot kell erre fordítani. A' tanyákon tervszerűen kell irányítani az oktatást. Ezzel a céllal létesítettük a négy tanyai: ismétlő iskolát, hogy ezek a gócpontok irá nyitsák a tanyai termelést. Négy iskola négy körzetet jelent, igy a tanitó eljut egészen a népig. Ez a rendszer még külföldön sincs! meg. Én beállítottam a dolgot, a lovast feltettem a lóra, most lovagolni kell tudni ra}ta.„ ] — Az exportot minden körülmények kőzött meg kell szervezni én ebben a kérdésben mindig Szeged rendelkezésére állok. Tojással, ba-, romfival, gyümölccsel még a mai viszonyok kőzött is ki lehet menni külföldre. 'A beszélgetés rapszodikus tempóban ü'zi a gondolatokat. Most az idegenforgalom kerül szóba: " i — Az idegenforgalom ügyében állandóan tárgyalásban állok. Éppen az imént kaptam meg San Martius grófnak, az idegenforgalmi nemzetközi szövetség elnökének megtisztelő felkérését, hogy alakítsuk meg a szövetség magyar bizottságát Bármennyire is el vagyok foglalva, vállalom ezt a munkát és itt megint Szegedre is gondolok. Szegedet minden körül-, mények kőzött bele kell kapcsolni ebbe ő hálózatba. Tavaly láttuk a passziójátékkal, hogy lehet valami vonzót is csinálni, de ott van a nagyszerű orgona és Szeged kulturális életének sok más tényezője, amit mind kl lehet és ki kell használni idegenforgalmi szempontból. . „ — De persze — teszi hozzá élénken — ezt most mind üzleti alapon kellene megcsinálni és nem ugy, mint tavaly, amikor megelégedtem azzal, ha a Nemzeti Szinház önköltségeit fedezni lehetett. Ma nem lehet állami áldozatokat várni. • . — Nem Ml azonban kétségeesni, ha állami eszközök ma nem ís állnak rendelkezésre. 'AJ ml lelkiismeretünk nyugodt, mert a pénz nem folyt él. Ha nem épitünk, a pénz úgysem ma* radt volna meg, de Szeged nem kapott volna uj kereteket. Most az a feladat: élni kell tudni az uj keretek között. Kéihly Anna: Változási csak a rendszerváltozás hozhat" 99 Peidl Gyula visszavonulásával a szociáldemokrata párt tízéves szegedi mandátumát Kéthly Anna vette át Az elmúlt parlamenti ciklus egyedüli nőképviselője volt; szavának komolyságát megtanulták értékelni és elismerni. A parlament folyosóján, a szocialista sarok pamlagán beszélgetünk. Könyvek, jegyzetek", akták — elvégzendő munkák — tömik meg aktatáskáját: — mindig van dolgoznivalója és mindig keres tanulnivalót És a parlamenti és szervezeti munkák halmozódása kőzött fáradhatatlanul járja az országot és minden falu küszöbén a lelkesedés és szeretet virágcsokrai fogadják... Egységes koncepció, elvi szemlélet és nyugodt higgadtság jellemzi mondanivalóit A politikai helyzet kritikájául a kővetkezőket mondotta a Délmagyarország munkatársának: — Soha ilyen szomorú és reménytelen karácsony nem szakadt még reánk és soha nehéz időkben ilyen könnyű emberek nem állottak vezető helyen. — Az inség falun és városon müír-márt átszakítja a törvény korlátait, az életösztön kétségbeesett cselekedetekre ragadja az éhezőket. A szociálpolitikai védelem felépítése helyett a népjóléti minisztérium leépítéséről folynak tárgyalások. A bűnösök megbüntetése helyett,1 ugylátszik, megint a kanapét fogják kidobni. A munkanélküli segély helyett a karhatalom! szaporítása a program. Minden éhező mellá egy szurony, a fegyverhasználati jog liberálisabb magyarázata — körülbelül igy képzelik a nyomorenyhitést azok, akik gazdasági koncepció nélkül vállalkoztak a mélységbe zuhant ország vezetésére. — A szükségadót, — amelyet mint az inség enyhítésére szolgáló céladót vállaltak az adózók — felhasználják az államháztartás deficitjének csökkentésére. Szinte gúnyolódásnak tetszik, hogy takarékosságra intik az ország népét akkor, amikor a tömegeknél már az elemi létföltélelek is hiányoznak. De közben a nagyadózók milliós hátralékokkal tartoznak, a kartelek halásznak a politikai zavarosban és az álláshalmozók és mamutfizetésüek békességes nyugalomban élvezik jövedelmeiket. — A Károlyi-kormány gazdasági koncepciója mindennek tolerálása. Politikai koncepciója: folytatása annak a rendszernek, amely vaskövetkezetességgel szállítja ezeknek az álla- i potoknak a hatlami lehetőséget — Változást csak a rendszerváltozás hozhat. Nem egyes érdekcsoportokon, hanem az öszszes érdekelteken: az orszán többségén nyugvó