Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-25 / 293. szám

A REGI SZEGEDBŐL AZ ÚJBA Krónikák emberekről, dolgokról Irta: SZ. S Z I g C t h Q YllülOS 53 Sok Id<5t töltött ennél az asztalnál szegedi tartózkodása idején Vágó Pál, az árvizkép festője, a páratlan bohém. — Druszám, mondta megdöbbent hangon Nyilassy Pálnak, eentleman-nek tartod te magad? — Hogyne, hogyne! — Akkor miért rakod ugy keresztbe a Iábodat, hogy a jobbik van a balon, mikor a gentleman a balt helyezi a jobbra. Nyilassy Pável igen megütődött az eseten s attól fogva vége volt a nyugalmának. Folyton feszengett, izgatta ínagát. — Hogyan is kell, druszám, mert mindig összetévesztem. Kass Jánosnak ennél az asztalnál mondták meg leplezetlenül az »igazságot«, a kifogásokat, amik ellen öreg János szerényen védekezett. Később pezsgőt hozatott a társaság tiszteletére és sikerült egyik-másik kritikus szellemet becsalni a tegeződésbe. — Szerbusz, szerbusz I Akkor János letette a poharát s igy szólt: — Hallod-e, kedves barátom, ha még egyszer kifogásolod a konyhámat, ugy kiröpítelek, hogy a lábad se éri a földet — Kérem, kérem... — Semmi kérem, eddig nem mondhattam ezt meg, mert vendég voltál, én pedig Nick, a vendéglős.*) De most a barátom vagy, hát őszinte lehetek. Ugratni legjobban a Spinglit, Brauswetter Ottót lehetett, aki egyetlen estén sem maradt el, mint ahogy csaknem a halála napjáig a Kassba járt az öreg Brauswetter János is és valamelyik kördiványon szunyadozott egy sor álom-előleget. Sokszor hajnali két óráig is. A SpinglI volt a point-gyilkos, viccet a világon senki akkora tökéletességgel nem tudott elrontani, mint ő. Viszont, ami ujat hallott, azt a legszélesebb alapokon megmagyarázta, hogy a részletekben semmi félreértés ne támadjon. Teszem azt, el akarta valaki mondani a régi adomát hogy sóért, meg paprikáért küldték a gyereket, — Brauswetter nyomban előrehajolt és a felfedező szenzációs arckifeiezésével magyarázta: — Tudniillik a szülői küldték a boltba, mert Ott kapni sót, meg paprikát. Ezt ő íaz elbeszélőre célzott) kihagyta belőle. Korán meghalt, önkezével vetett véget az életének azért a merészségéért, hogy jobban bizott a magyar koronában, mint a svájci frankban. A spekuláció korszakában voltak fur•) A Rjpp van Winkle operett szereplőjéről ragadt rá a név. csaságok, de a legbiztosabbnak tartott valutát csak a Spingli kontreminálta meg. A Kass-kávéház örök emlékű örök-vendégei közé tartozik Strausz Miklós, a halkszavu, finom ügyvéd is, aki olyan pontos volt, hogy hozzáigazították a kereskedők az órájukat — öt óra van, a Strausz ur megy a Kassba. ...Ha fölöttünk valahol kerekasztalt formálnak a felhők, bizonyára a régi Kassbeli társaság üli körbe s mikor szemez az eső, Brauswetter Ottó kacag immár századszor Lichtenegger adomáján, a sváb származású »nod fégedénc. (A Goldstein.) A nevezetesebb helyiségeket emlegetve, nem hagyhatjuk ki Goldstein Pál kóser vendéglőjét. Kuriózum volt az öreg Goldstein, ritka ember látta öt nevetni, mondanivalóihoz kéoest a táviratistilus vénasszonyos fecsegés volt — Meleg libatöpörtőt ennek! — szólt rá dángubáló pincérére és a hüvelykujával a vállán át hátrafelé bökve n?"t«tta az irányt, hogy kiben rejlik az elégtétel. Nem is virágozhatott fel egy olyan üzem, ahol a legjobbat adják valóságos garasokért Több próbálkozás történt a Feketeházzal is, a vendéglő üzemén azonban a sokszor túlságosan sikamlós orfeumtársaságok se tudtak lendíteni. A hajdan nagyon tekintélyes és vagyonos Mayer-család ebbe temette megmaradt garasait (A Hágl.) A régi színkör helyén épült Hági vasárnap a kispolgároké volt, egyébként a középosztály söröző helyisége, a honvédtiszteké. Központja pedig mindeneknek Szlampi, amely néven Szekula Antal telekkönywezetőt ismerték. Szlampi makacs és lassankint megöregedett agglegény volt aki itt töltötte napjának jó részét folytonosan várakozva az ismerősökre, mert hogy azok állandóan késnek és nem tudják méltányolni egy nyugdíjas türelmetlen lelkiállapotát. A kényelmes, elgömbölyödött emberkét nem izgatták nagy problémák, a tragédiákon hamar átsiklott és került minden elérzékenyülést, mert az csak álmatlanságot okoz. Az álmatlansággal fejfájás jár, — győzze aztán az ember kikúrálni szódavízzel! Azt beszélték, hogy Szlampi lassankint belekerült a leltárba s amint váltakoztak a Hági bérlői, ugy adták és vették át a bútorokkal és a konyhafelszereléssel együtt őt is. Arra mégis vigyázott ho^y férfiúi méltóságán ne essék csorba s olykor titokzatos mesébe kezdett — Tegnap nevezetes vendégem volt, meglátogatott egy grófnő. — Csakugyan, láttunk alkonyatkor *étáhtl' a Tisza-parton egy nővel, — mondta rá valaki. — Ugye, hogy láttatok. A tájat mutattam meg a grófnőnek. — Csakhogy az a hölgy mezitláb volt — Hát az inkognitó semmi, te szamár! •• fortyant fel Szekula Tóni. Csak nem öltözik estélyi ruhába, hiszen kipletvkálnátok ti a szenteket is! ő a feltalálója a nyári kézfogásnak. Nyároií annak is harmatos lehet a keze, akit egyébkén! nem kinoz az izzadás, mire való hát ez a felesleges cerimónia? Ugy van azonban a dolog hogy valamivel mégis meg kell muttani az egymáshoz való tartozást, erre való a nyári kézfogás. Az ember összeérinti a hüvelykujja hegyét a barátja hüvelykujjával, aztán a többi ujját meglobogtatja a levegőben, mintha le gyező szárnya volna. Egyszer azt hozzák neki hirül, hogy P. üveg. kereskedőn kitört az elmezavar, kórházba szállitották. — Nem csodálom, felelte halálos nyugalommal Szlampi. Én is megbolondulnék, ha a napjaimat üres üvegek között kellene töltenem. Olyan kevés a helyem, hogy szinte fájdalmas, amikor futtában kell áttörnöm azon, ami önálló köteteket érdemelne. Mondtam már, hogy kóstoló ez a könyv, talán sor kerül egyszer mindenre. Szalay Józsefnek, a Dugonics Társaság elnökének, ragyogó ötlete, hogy meg kellene Imi a magyar földbirtok történetét, — én a házakéra gondolok. Teszem azt, mi volt a Kárász-utca olyan régen, amennyire vissza tudunk adatokban menni, micsoda változásokon ment át egy-egy ház, kié volt ki lakott benne. — száz meg száz regény minden kicsi hely. A kávéházak hová lettek az emberekkel együtt, a Bergl, a Bavesitz, a Prés, a Szőlőfürt, a Botrány, főleg visszatérhet-e a Sugi? A Feketesas-utca hajdani előkelősége hogyan igyekezett lefelé, hogyan verték ki újságírók Szegedről a német zangerájt s milyen erőfeszítéseket végzett Adám kávés az orfeum terén? Lesz-e még Ströbl a Ströbl, akárki bérelje is? Még láttam abban az időben, amikor szép csendes álomra szenderült. Este féltizenegykor már eloltották a lámpást, addig unatkozva sétálgatott az egyetlen pincér, hogy a vendégek, — már mint hogy Wagner Gusztáv és Kókay István elolvassák az este érkezett bécsi lapokat. — Mit szól ehhez ügyvéd ur? — szólalt meg nagy ritkán a szoborkülsejü szén szál Wagner. Megbökött az ujjával eev közleményt és nyújtotta az újságot. Kókay elolvasta, adta vissza a lapof. — Hát nagyon derék dolog ez, Wagner ur, nagyon derék! Ennél több szó nem ls hangzott a hires, régi, finom és csendes kávéházban, még a pincérrel se kellett beszélni, mert az úgyis tudta, hogy csak pikkoló kapuciner volt a fogyasztás. (Folyt, köv.) f I I i • II 1 Boldog szerez gyermekeinek és szereltelnek, Ka csatlakozik I < I « f i i A MAGYAR-OLASZ BANK SZEGEDI FIÓKJA í „HÉTRŐL-HÉTRE" beléígyüftő akciófához. Nem ledet annyira szegény, űogy őetenUént 1-2 pengőt félre ne tehetne Sem leöet annyira gazdag, fiogy ne öasxndlfatelabetétgyUftésnelcextaleglcönnyebb módfát Napi kiadásai közé a fűszeres, hentes és pék mellé -vegye fel a Hétröl-Hétre belétet ls. ko^Lctómg4Ti\AKés*"»tggt*i ^á Magyar-Olasz Bank szegedi fiókja, PPPPPPpI Kár&sz ucca 2.