Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-25 / 293. szám

RJinF JL ^ fi^AJlffe iiörgoló és himző; valamint mindennemű g MEZ es DMC Fischer Kézi gyapjufonalak leanagyobb raktára munkaház Kölcsey- ucca ÍO- Alaoltva 1907. évben isi Telefon 23—50 Paranischel halahszleht, ipaprikahsch tscirkeht, oadj tuhrohsch tscsussast? A semmerlngt hotelpor tások, pincérek, lóndinerek szobalányok és li/ies gyerekek magyar vizsgáién Semmering, karácsony előtt. Kint méteres hó borítja a dombok lejtőit, a fenyőfák u^v csillognak, mint a cukrász­dák auzlágjaiban a karácsonyi csomagokon a cukorral telehintett apró karácsonyfa ága. Négy óra van, szemben a Rax fehér tetején most jelenik meg az a keskeny tüzcsik. ame­lyé. errefelé »Alpenglühen«-nek hivnak. Szó­szerinti fordításban annyit jelent ez, mint alpesi Izzás, valóban tüzesen izzanak az Alpok ormai. Tul az egekbenyuló gerinoek büszke horizontján lebukik a nap utolsó fáradt suga­rni megaranyozzák a csillogó havat, amely viikltóan. kísértetiesen izzik a nyugodni térő égi vándor utolsó köszöntésélől. Alpenglühen... felejthetetlen emléke mindenkinek', aki gyszer ís járt Itt a Semmeríngen. Külön költészete van, de nem született még iró, aki vissza ludta volna adni azt a hatást, amelyet ez a ritka természeti tünemény kelt azokban, akiknek eddig nem volt alkalmuk ahhoz, hogy « naplementét a giccserek unokáinak árnyé­kában bámulják meg... A vörösbe szakadó sárga izzás lilás kontúr­jaival lassan eltűnik, a hatalmas luxushotel halljában felgyúlnak a velencei csillárok és ebben a kis teremben, ahol csöndes délutá­nokon bridget játszanak' a zöld asztalok mel­lett, most vakító plaztronjukkal a pincérek, komoly Ferenc József kabátjukkal a por­iások, talpig fehérben öltözötten a szakácsok' és kukták", fehér bóbitájukkal a szóbalányok' és kackiás tiroli uniformisukban, fejükön fél­recsapott sapkájukkal a lifles fiuk és boyok drukkolnak'. Ma van a semmeringi Südbahn­hofel alkalmazottainak' magyar vizsgája. Há­rom hónapi szorgalmas tanulás után ma kell ennek a kis hadseregnek bizonyságot tenni arról, hogy mennyire haladtak abban a nvelvben, amelyet eddig nem igen tanítottak külországokban. Hihetetlen megkapó és valósággil a szivbe markol az az ambíció, amellyel czsk a meg­lelt emberek hozzáfogtak' a magyar nyelv meg­tanulásához. Tudni kell, hogy a hotelszcmély­zelnek. különösen olyan helyen, mint a Süd­hahn-hotel, ahol mindig szezon van. alig van r'iérő ideje. A kurzust is ugy kellett megtar­tani. hogy mindenkire sor kerüljön. Részben délután félháromtól félnégyig amikor az ebéd­nek már vege van és a publikum nagy része alszik részben este tiz óra után, amikor a vncsorát már leszervirozták és a közönség rumbát, meg fox bluest táncol a nagyszerű jazz muzsikája mellett, gyülekeztek össze a 'holel alkalmazottai, hogy elsajátítsák nvelvét azoknak, akik olyan szivesen keresik fel ezt a barátságos helyet. Tiszteletet érd?melnek ezek az emberek, akik kivétel nélkül a pihe­nőjüket áldozzák fel a magyar kurzusért. A kurzus ötlete voltaképpen Kurt Seibt kereskedelmi tanácsosé, a Südbahn-hotcl igaz­gatójáé. Az ő gondolata voll. hogy alkilmat kell nyújtani azoknak, akik meg akarját ta­nulni a magyar nyelvet arra, hogy magyar nyelvórát vegyenek. Én kerestem ki Bécsben egy magyar diákot. Kovács Jánost, — ez a derék fiu a bécsi egyetem orvosi fakultásít hallgatja, — és október elején meg is kezdő­dött a kurzus. A jelentkezés nem volt kötelező de azért majdnem valamennyi alka'mazott jelentkezett, összesen száztizenketlen vettek részt a tanfolyamon. Az első sorban olt druk­kolt maga az igazgató is, Kurt Seibt egyik legszorgalmasabb növendéke volt Kovács »ta­umaV. A növendékek irkával iöttek el az órákra, amelyeket csütörtök' és vasárnap kivételével mindennap megtartottak, csütörtö­kön azért nem volt magyar óra, mert ezen a napon angol leckét kellett venni a növendé­keknek, vasárnap pedig olyan nagy a forga­lom a Südbahn-hotelban, hogy igazán egy pillanatra sem lehet nélkülözni az embereket. A vizsga öt napig tartott, huszonötös turnus­ban vizsgáztak a növendékek. Mindenkinek alaposan meg kellett felelni a kérdésekre. Büszkén jelentem, hogy a vizsgán én voltam a tanfelügyelő és el kell ismernem, hogy a növendékek kivétel nélkül többet tudtak, mint amennyit én tőlük' vártam. Olvastak', irtak, fogalmaztak magyarul, a gy, a cs, a ty betük"­kel általában bajok' voltak, a zs se ment min­él kell mondanom, hogy pénteken este olyan kitűnő halászlét fabrikált Doré barátunk', ami­lyent annak idején csak' Bálónénál ettem Szegeden... Régen volt, talán igaz sc volt... »Egy levélre Magyarországra harminc gara­sos bélyeg kell, egy levelezőlapra pedig tizen­nyolc garasos* — mondja Johann ur, a por­tás és arra a kérdésre, — ami most aktuális —, hogy miként lehet hazulról pénzt kapni, Hans, a fürge boy egy darabig gondolkozik, majd általános derültség közepette ugy válaszol, hogy »megkérdezem az igazgató úrtól, én, kérem nem tudom.* A recepció főnöke, God­vinszki ur persze erre a kérdésre is megadja az alapos választ, amiből megtudjuk, hogy nem kell okvetlenül készpénzt hoznia a ven­dégnek magával, ha a Südbahn-hotelba akar Jönni. Még a jazz karmestere, Schlck űr Is Weg­fanult magyarul, vele azonban örök baj vau, mert ő inkább a ritka buza, ritka árpa, ritka zab melódiáját danolja, mint a lecke szövegét. Ellenben igen nagy előhaladást tanúsít az egyik fiatal pincér, ennek azonban különleges okai vannak. A különleges ok: egy feketehajú, kislány Debrecenben, ahonnan magyar nyelvi4 denütt hibátlanul, azonban kivétel nélkül min­denik növendéknél konstatálnom kellett az ambíciót és a törekvést, hogy szeretné hibát­lanul beszélni Arany János nyelvét Persze túlzás lenne azt állítani, hogy valaki három hónapi tanulás után ódát irjon magya­rul, azonban — s ez főként Kovács János érdemének tudható be — mindenki megtanult annyit, amennyit tudnia kell. Mi magyarok" három hónap alatt németül nem tanulnánk meg ennyit. »Miként köszönti Fráulein Mizzi reggel a vendégeit, ha hivják?* — kérdezi a »tanitó ur* a fehérbóbitás szobalánytól, aki kicsit wienerisch dialektussal, de hibátlanul felel: »Kezeit csókolom nagyságos asszony, jó reggelt kívánok", parancsol fürdőt? Landjosat. vagy melegebbet?* A szobapincér és az éttermi pincérek hibátlanul tudják az egyes ételek neveit magyarul, amiben azonban Kovács ba­rátunkon kivül nagy érdeme van Doré urnák", Ferenc Ferdinánd volt főszakács Inak, a Süd­bahn-holel konyhafőnökének és éttermi igaz­gatójának, aki sokáig volt Pusztaszeren és valóban szögedies dialektussal beszéli a magyar nyelvet. Doré ur tanította meg az embereket arra. hogy a legraffináltabb fran­cia nyelvű ételeknek mi a magyar neve. »Parancsol halászlét, paprikás csirkét, vagy túrós csuszát — irja fel Krammer ur, a mindig elegáns főoincér a fekete táblára és őszintén levelek jönnek és ahova már magyar nyelv® levelek is mennek... _ Az examen a Südbahn-hofelb'en nagyszerUen sikerült Amikor pedig ezt konstatálom, nem tehetem meg ezt minden meghatottság nélkül. Jóleső érzés volt meghallgatni a növendékei­ket és jóleső érzés volt konstatálni, hogy ezek a derék emberek valóban áldozatot hoztak azért, hogy nekünk magyaroknak kedvünkben járjanak. Kedves figyelem volt ez a tan­folyam velünk szemben és a figyelem annál jólesőbb, mert áldozatot kivánt, olyan áldo­zatot, amelyet szivesen hozott meg mindenki: hoteldirektor, portás, pincér, szobalány, lif­tes és boy. A semmeringl magyar kurzus példaadással szolgálhat nekünk" is arra, hogyan kell egési!­ségesen idegenforgalmat csinálni, mert aho­gyan ezzel a magyar kurzussal sikerült a semmeringl magyar szigetet a Südbahn-hotel­ben a magyarok számára még kellemesebbé és meghittebbé tenni, ugyanugv sikerülne az idegenforgalmat fordított arányban is emelni hasonló akciókkal. Nem kell ehhez más, csak egy kis meleg szív, egy kis figyelem, hozzá­értés és akkor még a mai szomorú viszonyok kőzött is sikerülne az. ami a Südbahn-hotelnek kétségkívül sikerült: még Jobban magához lán­colni a figyelem szálaival azokat, akik eddig is olyan nagyon otthon érezték itt magukat... Padi Jób.

Next

/
Oldalképek
Tartalom