Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-25 / 293. szám

Mennyből az angyal lejött hozzátok... (A Délmagyarország munkatársától) Gy«rek«k mennek a szürke szegedi uccán. Apró lábuk fürgén kopog, arcukat pirosra csókolja a hideg. Tágrapattant szemmel nézik a cifra kira­katokat Milyen szépek is ezek a karácsonyi kirakatok Csupa arany, csupa szín, csupa csillogás valameny­nyi. Mintha felnyílt ablakocskák lennének. Tün­dérország felnyílt ablakai. Különösen esténkint, amikor felvillannak a vakító lámpák a vastag, fé­nyes tükörüvegek mögött és szórják a ragyogó, me­leg fényt a sok csudálatos drágaságra. fis a kis gyereklábak halkan topognak a fényes kirakatok előtt. A szemek ragyoknak. Egész tün­dérország ragyog bennük. Néha egy-egy rózsaszínű gverekorr lapul a hideg üvegre, a forró leheletek párafályolt borítanak ilyenkor a ragyogás elé. A fátyol mögött pedig megelevenednek a játékok, be­szélgetni kezdenek a selyemruhás babák, tiszteleg­nek az ólomkatonák és szépen masiroznak a csapó­hidas várak udvarán. A trombitás harsányan fújja az indulót. A hintalovak fölnyeritenek örömükben. Kigyullad minden gyertya és a csillagszórók téko­zolva sziporkáznak, prüszkölve megindul a kör­vasút, meglendül a repülőgép propellerje és a Gráf Zeppe'in ezüsthajója lassan fölemelkedik az életre Velt tündérvilág fölé. Aztán milyen sok néznivaló van a ruhásboltok karácsonyi kirakatában is. Aranygombos ruhács­kák, prémes télikabátok, kötött szvetterck, ragyo­góra fényesített cipőcskék. Olyan mind, mintha mágnes lenne benne. Ugy odahuzza magához a tekinteteket Vagy a cukrosboltok kirakata. A csokoládé-csu­dák, az aranypapírba csomagolt édességek, a da­tolya, a füge, a banán. Van nézni- és vágynivaló a többi helyen is. Mo­solygós sonkák, kívánatos kolbászok, büszke és vaskos szalámirudak, furcsa-rajzu fölvágottak. Kissé távolabb a Belváros szivétől még a pék­Üzletek kirakatának is van közönsége. Itt a gye­rekszemek a rózsás cipókat, a kecses kifliket, a foszlósbélü ünnepi kalácsot és a komoly, barát­ságos kenyeret simogatják selymes, vágyakozó te­kintetekkel Szép ünnep, nagyon szép ünnep ez a karácsony. Tele van vággyal, kívánsággal, éhséggel és tele van csillagszóró Ígéretekkel. A betlehemi csillag sze'iden mosolyog le a sötét földre, belelopja suga­rait a gyerekszivekbe, megszínesíti a gyerekálmo­kat, néha leereszkedik egész alacsonyra, hogy a puha, párnás gyerekkacsók könnyen elérhetik, néha azonban belevész a végtelen messzeségekbe, ahon­nan egyetlen sugara sem juthat le a földre, • Pista már nagy legény. Tudja, hogy a jó Isten érte, csakis érte teremtette a világot. Minden kö­rülötte forog, mindenki azért van, hogy neki sze­rezzen örömöket, hogy az ő gondolatait lessé. Min­denki az ő rabszolgája. Egyetlen gyerek. Tavaly beteg volt, a torka fájt, sokáig nem engedték ki az ágyból. Nagy forróságokat érzett és akkor is álmodolt, amikor ébren volt. Fantasztikus szörnye­tegek, hétfejű sárkányok, Vasorrú Bábák népesí­tették be a világát. De a rémségek lassankint eltü­nedeztek. A kis beteg talpraállt, eleinte még gyön­gécske volt, de azután csak visszahódította uralko. dói koronáját. Szinte belefáradt a sok tüstént teljesített kívánságba. Derűs szobácskája különb most, mint a leggazdagabb karácsonyi kirakat. — Nem tudom, mit hozzon neki a Jézuska — mondta kétségbeesetten az édesapja, — hiszen már van mindene. Tele van a szobája játékkal. Félek, nagyon félek, hogy nem tudunk neki őrö­met szerezni karácsonyra. Még majd öröm nélkül marad szegényke akkor, amikor minden más gye­rek örül ezen a világon. Hiába kérdezem, fagga­tom, hogy mit szeretne, mit kér, nem tud rá vá­laszolni, vagy pedig te'jesithetetlen kívánságokkal áll elő. Egyszer a fogadalmi templom keresztjét kérte, mind a kettőt az aranygömbökkel együtt, egyszer pedig a városháza homlokzatán lévő kő­sast Játékra, ruhára, édességre nem is gondol... • Gabi öntudatos fiatalember. Erős akaratú, ki­tartó, határozott. A kérdések nem hozzák zavarba. Azonnal megfelel rájuk. Látszik rajta, hogy tisz­tában van a helyzettel, hogy sokat gondolkozott a dolgon és magában már régen elintézett min­dent. Apja, a jól kereső orvos, tervszerűen neveli ilyen határozott legénnyé a fiát — Én futballt kértem a Jézuskától karácsonyra, meg gőzgépet, meg korcsolyát, meg ródlit. Aztán még kértem bőrkabátot is, meg májkárolyt — És mit gondolsz, Gábor, ezt mind megkapod a Jézuskától. A gyerek szeme csudálkozik. Látszik rajta, hogy értelmetlennek tartja a kérdést. Csak a nagyok kér­dezhetnek ilyen butákat. Jézuska nem azért kér­deztette meg az édesanyjával, hogy azután ne teljesítse a kivánságát. Mind, valamennyit Eddig is teljesitette. Tavaly is elhozta mindazt, amit kért: a hintalovat, az ólomkatonákat, a vadászkürtöt meg a víUamosvasutat a piros lámpás szemafór­ral együtt. — Én jó voltam — mondja azután és kevéske sértődés érzik a hangján — aztán meg imádkozik is minden este. Gábor nem fog csalatkozni az idén sem a Jé­zuskában • Zolika levelet irt Jézuskának. Saját kezébe. Utol­só posta a Menyország. Ezeket irta: Édes jézuska anyukám monta hogy irjakk neked eszt a levélt Karáesonra mii hozál Ne­kem legyél Süvess szép ujj Ruhát mert a Régi mÁr nafyon rosz és a műidkor a natrák is Kiszakatt a templom-Téren aPukámnak nins Pénce aztán még agyál uj cipőd iss kézit Csó­kulom zoltán de még hochacc jédékoTt is. Zoltán édesapja állami tisztviselő a nyolcadik fizetési osztályban. • Jánoska beteg. Sápadt, vézna arcán két piros rózsa nyilt ki. Szeme megtörten fénylik, mellét néha kegyetlen köhögés rázza. Az ágyán néhány orvosságos üveg. Az egyik kék, a másik piros, a harmadik sárga. Ezekkel játszik. A világosság felé fordítja őket és átnéz rajtuk. El-elkapja szeme elől a színes üveget, de aztán visszaszorítja ismét az arcához. Az üvegen keresztül szebb, sokkal szebb a világ, mint amúgy, meztelenül, üvegtele­nül, színtelenül. Az ég, az a kis darab is, ami átlátszik belőle a függönytelen ablakon, lila. Az ablak széle szivárványos. Szivárvány simul anya arcára is. A szobából más nem is látszik. A többi, a szőnyegtelen padló, a szürke falak, az otromba, kopott szekrény, a roggyant asztal sötét­ségbe vész. Csak az látszik, ami szép: az ég, a fényes ablak, meg anya szivárványos arca. — Éngőmet möggyógyit a Jézuska karácsonyra — mondja. • Három kisgyerek játszik a külváros egyik hideg uccáján. Gyurka, Miska és Mancika. Nagyon kicsi­kék és szörnyen rongyosak. Lábuk vége valóságos rongylapda. De azért jókedvűek. Kergetőznek. Ar­cuk szép piros. Nem lehet tudni, hogy melyik közülük a fiu, melyik a lány. Egyforma nagyok, illetve egyforma kicsik és a rongy a megtévesz­tésig uniformizálta őket. Az övék az egész ucca és minden, ami csak az uccán van. A fél patkó, az árokpartjára dobott ostornyél-töredék, egy hajdan piros, de most bi­zonytalan szinü rongydarab, szoknya, vagy zászló lehetett valamikor, a horpadt cipőkrémes doboz, néhány kődarab. Szóval minden. A keskeny, tég­lákkal kirakott gyalogjáró, a keményre fagyott, gtd­res-gödrős kocsiút, a satnya, lombtalan fák, a szürke égboltozat, az éles szél és a fal mellé rakott bazaltkocka. Sokkal jobb idekinn, az uccán, mint benn, a dermedtre fagyott, sötét és sivár szobában. Alig várják, hogy kiszabaduljanak belőle a népkonyhai lakomák után. Kijönnek a szabad levegőre, mert itt kinn hamarabb fölmelegszenek. Itt kinn nem lát­ják köhőgős anyjukat és apjukat sem, aki már a szitkozódást is megunta és félig lehunyt szemek­kel némán kuporog naphosszal a sarokban. Vadak, bizalmatlanok a gyerekek. Nehéz meg­környékezni őket. A cukrot gyanakodva fogad­ják csak el, mintha nem ismernék. De aztán las­sankint megbarátkoznak. — Hát mondjátok, ha nem lenne munkanélküli az apátok, hanem rengeteg sok pénze lenne, olyan sok pénze, hogy maga se tudná, mennyi van: mit kívánnátok karácsonyra, mit kérnétek a Jé­zuskától t A három gyerek értelmetlenül bámult. Masza­tos arcocskájuk csudálkozva fordult a kérdés után. — Mi az a karácsony? — kérdezte az egyik Gyurka, — Ki az a Jézuska? — kérdezte a másik Man­cika. — Én vagyok a fogói — kiáltotta Miska és gyors lábakkal nekiiramodott az uccán ak. Magyar László. December 31-ig az idén is meglepően leszállítottuk összes cikkeink árait. Arakat nem sorolunk fel, mert abból nem lehet az áruk minőségét megismerni. Csak elsőrendű, szavatolt minőségű árut adunk el. Női és tért! fehárnemttek, harisnyák, bfir- ás kötött keztyük, férfi kalapok ás sapkák, ágy- ás asztalnemüek, nyakkendők, selyem ás gyapjú sálkendők **> . poiiák Testvérek Hibás, selejtes árut nem tartunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom