Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-25 / 293. szám

tntkozdsban, abogvan mi az erdélyi írókra a kontrapunkfika törvényeit alkalmazni próbáltuk, •zékety írókról, székely eszménvkeresésről változatlanul tovább beszélhetünk, annál is inkább, mert csoportba sor kuknak csak részben és másodlagosan alapja a > program«, valójában: a mü az, ami külön egyéniségüket meghatározza. Ha az Imént azt mondottuk, hogy a transzilvánisták; az erdélyi magyarság és a környező népek, a tradicionáUsták pedig: az erdélyi magyarság és kulturális összmagyarság viszonylatait keresik elsősorban, ugy a székely irókrói azt mondhatjuk, hogy expanzivitás helyett intenzivek, szélesség helyett mélységkeresők, egyrasalyi pontjukat kizárólagosan önmagukban látók. £s ha az imént e két irány lobogójaként Ady Endre és Herczeg Ferenc neveit sorakoztattuk fel, ugy talán m székely csoport élére Szabó Dezsőt állíthatják oda. Szabó Dezső eszmevilágát, megtisztítva a hozzátapadó és nem mindig rokonszenves individuális alászinezésektől, az ő megújhodási törekvéseit érezzük ki a székely írókból. Ok is a közéletet és nemzettestet akarják előbb megtisztítani, hogy azután a magyar nép egész szellemi és anyagi életét is megújítsák. Nylrő József, Tamás! Aron, Kacsó Sándor legjellemzőbb képviselői a székely irásmüvészetnek. Mindegyik: külön egyéniség és mégis mennyi rejtelmes rokonhatás van közöttük. Azt, amit vártunk tőlük, hogy Írják meg a székely népregényt, a székelység tragikus életsorsával, azt a regényt, •mfljynek hőse maga a nép — ahogy a francia populizmus irányzata is felfogja a néppel való foglalkozást — nem anekdotikusan, egy-egy novella reflektorfényében, de ahogyan például a marxista Írók fs megírják a saját osztályukat a gazdasági és politikai élet síkján, dialektikusan, vagy ahogy Raymond írta meg a lengyel nép regényét — ezt a regényt nem kaptok meg tőlük. Viszont kaptunk valami egyebet, amit ők talán nem Is szándékoztak adni s ami a kívülről néző ember számára rendkivül jellemző, noha inkább atelierérdekességü: az öntudatlan atmoszférát, a tradíciót, az erdélyi sorsba való ősi beleszületettséget. Az emberlátásnak azt a naiv formáját", amefjr mély és ígaz, ha a közlés 'és Önmagát megérteni* Tudás szempontjából — félre ne értessek — nem is mindig iröi. A székely Írók kőzvelitik ei -hozzSnk legszuggerálóhban azt az erdélyi életérzést, amely tragikus is donquijotteil Tragikus, mert nyomorult megkötöttségében szüntelenül birkóznia kell az erdélyi Írónak és donquljottei, mert látszólagosan örök értékekért birkózik. Es ha az erdélyi életérzés tragikus volt már Kemény Zsigmondnál és sohasem szabadalt meg tőle a modern erdélyi széppróza legnagyobb és legreálisabb mestere, Petelei István sem, mennyivel több indokot és támasztékot talál a tragikus életérzés éppen a kisebbségi sorsban, ahol a gazdasági élet reménytelenségét a külön népi deklasszálás reménytelensége is tetézi. A legrejtettebb regiszterekből kell feltörnie az erdélyi irók eszményének, hogy erőre kapjon é« pátosszal megnyilvánulnia, hogy az irónia és kételkedés zavaróan ható hangjait elcsitítsa maga körül. Ezt az ősrégi mítosz-szomjat, a Peer Gyntnek ezt a hősi birkózását vadonnal, sziklával, bozóttal, könnyű megérteni; nem meglepő, ha a gyökereitől el nem szakadt székely iró arca mögül is minduntalan fel-felvillan ez a fantom. De művész legyen az, aki megfelelő formát is tad adni ennek az életérzésnek, Nylrő József néhány nagy novelláján kivül egyedül Tamási Áronnak sikerült hiánytalanul a Szűz Máriás királyfiban tökéletes tormába kényszeríti a székely Don Quijotte világképének e csodálatos asztralanyagát. De Don Quijotte Sancho-Pansa nélkül az életnek csak egyik oldala — megfoghatóvá, reálissá, szemléltetővé csak Sancho-Pansa alakján keresztül válik. Az erdéiyl székely irók Sancho Pansái vagy külön, szétszórva novellákban, epizódokban élnek, vagy egyáltalában nem élnek és ezért a székely eszményt ml is, akik készen állunk befogadni az első megütött hangra e különös világot, csak ösztöneinkben érezzük, de intellektusunkban zavart kelt, mint Tamási Aron Cimeresek-je, amelyről helyesen foglalta össze ítéletét a nem erdélyi, de az irói műhelytitok iránt fogékony kritikus, Ignotus, hogy •bolond könyv, de zseniálisan bolond*. A székely iró nem becsüli túlságosan az intellektuálltást, sőt egyes esetekben határozottan fs ellene fordnl. Fentqrtásokkal, de rokonszenvet érez és mutat a forradalmi irányzatok felé, bizonyára azért is, mert ezek az irányok, harci lendületüket féltve az okoskodástól és cselekvést bénító megfontolásoktól, hasonlóképpen antiintellektuálisták. A »vailani és vállalni* jelszót a tragikus életérzés spontanitásából már-már nem is irodalmi megnyilatkozásnak tekinti, df fizikai értelemben vett — tettnek. Eszménye talán: Dózsa György, de Ernst ToUerrel tarthat, mondván: »Do!gozom, megszállottja vagyok a munkának, de tudom, hogy döntésekre kerül majd a sor s akkor az én személyes tétem többet számit majd, mint • művészet.* fczzel az irói típussal szemben — íu is félhangokról van szó, sohase felejtsük el — szembehelyezkedik az erdélyi magyar irónak egy negyedik változata, aki ugyancsak a munka kollektív életérzésének követelményeképpen az erdélyi magyarság viszonylatát a legnagyobb egységhez, az emberiséghez méri. Nem internacionálista, nem tekinti a maga erdélyi térben való adottságát elhanyagolható tünetnek, de állandóan ajkán a kérdés: milyen helye van, milyen rendeltetése van népemnek a nagyvilágban? Nem önönmagát kirekesztő létigenlésben, nem a környező népek politikai egymásbaszövődésében és közös művészeti gyökereken keresztül való hajszálcsöves érintkezésében, nem az erdélyi és magyarországi irodalom C.asfor és Pollux viszonyának, nem az egymásért élő és haló családi kötelékek elválaszthatatlanságában látja az egyedüli célt: ezek mint néma alkotóelemek élnek benne is, de túlságosan kihangsúlyozva a tiltakozását hívják ki. Mert minél nagyobb fény borul az egyik kapcsolatra, annál nagyobb sötétségbe borul szerinte a másik kapcsolat és ez az, amit nem akar. Neki olyan világitótestre van szüksége, amely talán sápadtabb fénnyel, de az életnek mégis egyenletes erejével sugározza be eszménykeresésének széles területeit. Ha ott Ady Endre, Herczeg Ferenc, Szabó Dezső rögzítenek meg hangsúlyokat, akkor az utóbbi típus gondolkozásának szimbólikus képviselőjéül önkénytelenül is Babits Mihály neve kínálkozik. Babits Mihály egyazon szellemalkatban pompásan egyesit! az európait a magyarral; a nyugtalan, modern egyéniséget a kifejezési formák szigorú mértéktartásával. Ideges klasszikus; poéta doctus. de ösztönösen az; Szent Ágostonon nevelkedett, de Virginia Wolff és Huxley, a regényíró a kedvencei; Dantét fordította, de a mozi berregő gépe táplálja a versritmusát. Plató hive, de keresztény; keresztény, de bergsonísta, bergsonista és freudista. Eszménye a tiszta szellemiség, a lelkiismeret pártatlansága. írástudó, aki nem árulja el a mesterségét. Bármely korban születhetne, de mégis csak ebben a korban élhet; a világ bármely sarkában lakhatna, de mégis Budapesten a helye. Négy fal az otthona, de el tud tájékozódni az északi sarkon ís. Ez a goethei értelemben vett műveltségi típus. Ilyen volt Kazinczy Ferenc is. Azok az eszmények, amelyek Babits felett lebegnek angyalszárnyaikkal, nem idegenek Erdélyben sem. Minden erdélyi iróban van belőle egy esipetnyi. Nem is tehet másként. De vannak iróink, akiknek egész életsikjái betöltik s akik itt Erdélyben szintén örökre el vannak jegyezve a tiszta humanummal. Ilyen volt szegény Kuncz Aladár; ilyenek Molter Károly, Kisbán Miklós, Reményik Sándor, Szántó György, Tabéry Géza, Berde Mária, Hunyadi Sándor, Kádár Imre, Markovits Rodion, a fiatafok között Dsida Jenő... Vannak eflgen. Mégis: tudatosítva leginkább ez a müveftségi eszmény-típus hiányzik nálunk, holott ez Erdélyben irók számára átörökített életérzés és enélkül a megtermékenyítő, szüntelenül ható eszmény nélkül knlturális jövőnk nincs biztosítva. Tudatosítani keU a műveltségi eszményt. De hogyan ? Semmiesetre sem ugy, hogy nagyon müveit dolgokról fognak írni nagyon müveit, nyakatekert nyelvezeten. A snobizmus mesterséges kitenyésztésen majdnem annyi veszedelmet jelent, mint az uj barbárság kultusza. A műveltségi eszmény szolgálata is ugy történik, mint más irói eszjnények szolgálata: az ideált az életszemlélet központjává kelt tenni. A műveltség nem ismeretek puszta felhalmozásában áll, inkább az életjelenségek megvizsgálásának módszereiben. Olyan állásfoglalás ez a világ dolgaival szemben, melyet minduntalan át és át keU vizsgálni, hogy szélesebb erezetében váljon ismét automatikussá és igy dinamikusabbá is. II szezon slágere TRÍOTROFON 3+1 csöves hangszóróval egybeépített váltóáramú hálózati rádióvevő-készülék bakelit házba. Ara : csövekkel együtt ICO P Kapható klzfirMag: Deutsch Albert, Kárász ucca 7 Jani András, Széchenyi 8 rádió és villamossági szaküzletében. Illalan bemufafás. ÉRTESÍTÉS Értesítem • t Jóbarátalraat és ismerőseimet, hogy üzletemet Hunyadi-tér 17. 12. alól Oomjaolcs-u. 25. tz. alá helyettem. Tisztelőitől TUHOLD GYULA barbélymester. Olcsó havi Mrlet 117 Regényes randevú — súlyos testisértés vétségével (A Délmagyarország munkatársától.) Néha az ember fejére esik a tégla és ebből származik a baj. Dehogy abból ís súlyos testisértés keletkezzen, ami az alábbiakból tűnik k^, ezt meg kell örökíteni a krónikában. A szereplők neve nem fontos, lesz nekik úgyis eléfl bajuk, ha majd a törvény elé kerülnek. X. y. tparossrgéd vasárnap délután nagyon szépen kiöltözködött, azután kiment a korzóra. Ilyen-: kor bánatos delnőktől és háztartási hajadonoktól rajzík a Széchenyi-tér panorámái® és a hatalmat a bakák gyakorolják. X. barátunk is elvegyült a tömeg közé és plUan.' fásaival valósággal végigseperte a korzó egész hosz-1 szában felvonuló női nemet Aminthogy Ilyenkor mással is megtörténhetik, az ő szeme is fennakadt egy csínos fiatal hölgyön, aki nem sokat teketóriázott X. ur tüzes pillantásait még tüzesebbekkel viszonozta, egy-kettőre kész volt az is-! meretség. Az udvarlás nem éppen Einstein elmélete kőrül forgott, reálisabb alapon folyt a beszélgetés. — HoL lakik — kérdezte az ifja. — Osztrovszky-ucca 60 — csiripelte vissza —1 mondjuk — a Mancika. — Úristen — kapott fejéhez X. ur —, hiszen én is ott lakom, de még sohasem láttam magát —! ijedezett az ifjú lovag. — Elég baj ez magának — hangzott a sértődött válasz. — Szó sem lehet tovább az Ismeretségről —• exkuzálta magát X. ur —, az egész családom ott lakik, kizárt dolog, hogy tiszteletemet tehetném önnél. Szomorúan elbúcsúztak. Két hét telt el a találkozás óta. X. ur régen «9-j feledte a korzói ismeretséget és egy másik vasár-', nap a kopasz platánok alatti séta helyett egy kiskocsmát választott ahol jól beborozott. Igy tá-í madt az a nem is újszerű gondolata, hogy csak párosan szép ez az élet — Megvan I — eszmélt fel, de már erősen flíttminált állapotban. — Tudok... én... egy... he. lyet... izé... hol... Is... csak... megálljunk. hopp... Osztr... Osztrov... Osztrovszky, na vég. re... ucca... 60... tyüh de... jó... eszed..4: van... Feri... 60... csak... tudom... hogy..^| hol... lakik... a Manci. El is ment, illetve eldüllőngőtt a jelzett ablak.) hoz és bekopogott. Borzas női fej bukkant fel a függönyök mögött és igézően fehér női kar invitálta be Ferikét —. most már mindegy, ugy is elárulta magát. Ferike el volt ragadtatva a hölgy kedvességétől,1 ilyen szívélyes fogadtatásra nem aondolt oda vol| a gyönyörűségtől. — Lássa Mancika... eljöttem... magához..,] már a... múltkor... is... eljöttem... volna ..«] dehát... ott... lakott... ahol... én... és... azt! még... sem... lehet... — Jól van apus, csak tedd le rokkodat és adj' egy cigit, — fordult közlékenyre Mancika szavay — Tessék... babuska... — udvariaskodott Fa.! ríke, aki a bizalmas hangra megértő búrokat kes.' dett pengetni. — Szeretlek..* — turbékolt ebj lágyulva. , — Én is — igy a Manci —. de mi oan a do* hánnyal ? — Az is... van... fiacskám... nesze... egy. pengő... — Rendbicsek, megengedem, hogy megcsókolj^ Leültek. Ferike udvarolt öt percig, amikor Manci ugy látszik meggondolta a dolgot és dühösen feL; kiáltott: — Egy tapodtat se tovább uram! Egy pengőért^ Mit akaríl ' 3 — Mancika... szeretem.., — Az öregapádat! — replikázott a drága kis lány. — Vagy a dohányt, vagy kiváglak, mint ai huszonegyet... — Te... engem... kivágsz... majd... én..* megmutatom... neked... horv... én... váglak.. J meg., téged... _ És a következő pillanatban a szende Mancikaii képén éles pofon csattant. — Ezt megkeserülöd! — Jóska guere — hangzott el vészjóslóan] a parancs. Az ágy alól torzonborz üstökü és hiányos öllö*j zéktl szeladon mászott eló. A következő pillanatJ ban felkapta az előtte heverő cipőket és ugy elJ rakta Ferikét, hogy az véresen, bevert fejjel me^ nekült a pokolból. Másodpercek alatt kijózanodott és akkor látta, hogy nem is kell messzire menekül*! nie, mert tulajdonképpen már otthon is van. Az ügy további része, miut súlyos teStisér'.ís vét* sige — az illetékes büntetőbíróságok előtt fekszilcj « a.;