Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-25 / 293. szám

n-pliett ment végbe az Éngel Lajos-féle litograiiai intézetben. A városi számvevőség két tagja s három rendőr «lenőrtzték állandóan a munkát s szállították be mindennap az elkészült pénze, ket • városi főpénztárba. A bankók nyomásáról Várady Jenő főszám vevőhelyettes olyan pontos és körülményes működési naplót készített, hogy a kérmőcbányai állami pénzverde elfogadhatta volna mintának. Az elkészült példányokról s a kiselejtezettről pontos kimutatás készült s abból tudjuk mag, bogy amikor a nyomás elkészült, 20.317 darabot égettek el a vároH vizmütelep kazánjában. A Kossuth-bankók elégetése óta nem pusztult el Szegeden egyszerre ennyi pénz. Az elszámolás feltünteti azt a > használhatatlanná tett* egyetlen példányt i«, amit a városi főpénztár kapott • papírpénz >tlttos Je!é«. nek részletes leírásával. Most már, miután a pénzhamisító urak nem vehetik hasznát, elárulhatjuk azt is, hogy mi volt ez a titkos jel. A tízkoronás képét keret veszi körül s ennek a keretnek díszítésében alui el van tüntetve a nyomdának monogramja: E. L. Egyébként a városi pénzt az a tisztesség is érte, hogy hamis! tolták. Ez a hamisítás is csak egy >becsület.gól« volt. Egyetlen hamisított példányt találtak az egyik városi vámhivatalnál, a közigazgatás azonban ezt is megbecsülte s nem kevés akta készült róla. Egyébként a városnak ax egész tízmillió értékű pénz kibocsátása 67.000 koronájába került, ebben az összegben azonban benne van azoknak a tisztviselőknek jutalma is, akik a nyomást ellenőrizték. A számvevőség két tagja egy-egv rend ruhára valót kapott, mert a nyomdában tönkretették ruhájukat. A város érdemeik elismerése mellett jutalmat adott a nyomdai alkalmazottaknak i>, Balitich József készítette el a rajzokat, Bittera Béla volt a nyomdai művezető s Varga József a litográfiái gépmester. A városi pénzt agv-két napi idegenkedés után a kftrftngS* szívesen fogadta, sokkal szivesebben, minf a fehérpénzt s szivesebben, mint a postatakarékpénztár pénzét. A kékpénzzel teljesen egyértékü volt és a kékpénzzel szemben soha diszázsiőja nem volt. A kékpénz felett még az az előnye is volt, hogy nem bélyegezték le. A pénzlebélyegzés Idején a városi pénz volt a legkeresettebb valuták egyike. A városi tanács büszkén állapította meg 1919. augusztusában a központi tejcsarnok egyik beadványával kapcsolatban, hogy *a város pénze nemcsak kötelező, hanem a legerősebb hitelérvényü ist. Ami persze természetes ís, hiszen a világháború legjobb pénze* volt. A városi pénz visszaváltása fokozatosan történt. Az április hó elején kibocsátott ötven koronásokból kétmillió értfküt 1920. januárjában vontak ki a forgalomból. Mivel pedig 1920. januárjában a zürichi jegyzése a magyar koronának egv'i^enketled réstc volt at 1919. áprilisi jegy. résnek, a város ezt a kétmilliót az érte kapott értik eggtlzenketledével váltotta vissza. Mivel azonban a kibocsátás is s a visszaváltás Is folytatólagosan történt, pontosan nem lehet megállapítani azt, hogy mennyit keresett a város a pénzkibocsátással? Nagyjából azonban, nem nagy tévedéssel, meg Tehet azt állapttnat, bogy a város a kibocsátáskori ének egytizedén váltotta vissza pénzét « kibocsátáskori értékének kilenctized részét meg. kereste. A városi pénz kibocsátása ezért egyike volt a város legjövedelmezőbb ügyleteinek. A város haszn* a kétmillió pengőt lénye, gcseu meghaladta. Hogy a visszaváltás mikor ért véget, azt pontosan megállapítani nem lehet. A városi tanács egy felterjesztésének adata szerint 1920. májusában még ötszázezer korona volt a beváltatlan s ennek egy Jó része nem is került beváltásra, vagy elveszett, vagy megsemmisült, vagy megtartották a gyűjtők. Egyébként a város a gyűjtőknek később adott is tl a forgalomból kivont pénzekből. A visszaváltott pénzeket egy ideig a javadalmi hivatal őrizte. Ott őrizték a páncélszobában a litográfiánál használt köveket is. A számvevőség ugyan aziránt tett előterjesztést, hogy ezeket a köveket a városi muzeumban kellene elhelyezni, az előadó tanácsnok az előterjesztés mellé nagy kékcsruzás kérdőjelet tett • bizonyára nagyon elégedetlenkedett, bogy a múzeumba akarják őrizni a forgalomból kivont pénz nyomására felhasználható köveket. A muzeum igazgatójának sürgetésére a városi pénzt átadták végül is a múzeumnak, de a köveket még most is a pancCiszobában őrzik. Nem jártunk utána, hogy egy-két hajd« nem őrzi még külön is a páncélszobában. Később indítványt adtak be a közgyűléshez, hogy a forgalomból kivont pénzt hozzák njra forgalomba s mivel akkor az aprópénzben volt nagy a hiány, olyan módon, hogy az ötvenko.ronásokat ötven filléresekké s a hnszkoronásokat husz filléresekké bé. tyegezzék te. A városi tanács ellenezte az Indit. ványt, bizonyára féltette a »világháború legjobb pénzének* presztízsét a lebélyegzés szégyenétől. A városi pénzek ott vannak a muzeumban. Nem volna jó néha visszahozni a városi főpénztárba? Idegesség, fáradtság, álmatlanság ellen csak : B9 szénsavas fenyOfUrdO tabletta NOVOPIN ára 40 fillér Külső vagy belső moratórium? Irta dr. Kertész Béla Aki vállalkozik arra, hogy figyelemmel kisérje valamely országos kérdésben egy bizonyos közvélemény kialakulását, amint ez egyes sajtócikkek nyomán hangulattá sűrűsödve terjed 8 lavinaszerűen megduzzadva ellenállhatatlanná hatalmasodik, az aggodalommal íogja látni a gazdasági moratórium kérdésében szemünk előtt lefolyó módon egy egészségtelen és veszélyes közvéleménynek kifejlődését. Magyarországon ma valójában csak egy nagy párt van: az adósok pártja és ha ennek a pártnak programjával kormányra lehetne jutni ily kormánynak stabilitása örökre biztosítva volna. A tőkeszegény, adós ország közvéleménye gazdasági nyomoruság-jnk napjaiban a halálos beteg fanatikus bizalmával remél gyógyulást a legradikálisabb megoldásoktól — s ime, ma már a kereskedelmi és ipari érdekképviseletekben szégyenkezés nélkül, leplezetlenül és mindinkább erősebben tóiul tel a moratórium elrendelésének követelése. A közvéleményt a moratórium kérdésében tulajdonképpen kettős probléma izgatja: a külső és belső moratórium. Az úgynevezett külső moratórium, amely a valutában fizetendő állami, közületi és magántartozásokra vonatkozik, abban az elgondolásban, amint ezt a parlamentben és érr"-'-képviseletekben sürgetik, valójában nem f« feíent moratóriumot. A transzfervédelem nrm moratórium, mert a kamatoknak és törlesztési részleteknek csak idegen valutában való fizetését függeszti fel, ellenben a külföldi hitelezőknek a valutában fizetendő esedékes összegeket pengőben itthon javukra irja. amely összeg fölött benn az országban diszponálhatnak. Vásárolhalnak oly standard-árucikkeket, például búzát, gyapjút, bőrt, zsirt. stb., amelyek minden külföldi piacon értékesilhe'ők. Enységes a közvélemény abban, bogy a transzfervédelem elrendelése elkerülhetetlen, de egyúttal sürgős is, mert csak az biztosithatja valutánk stabilitását és a felszabaduló devizák igénybevétele ltján gazdasági vérkeringésünk megindulását. Félő hogy az az ut, amelyet a kormány válacz'ott s amely az általános transzfervédelem deklarálása helyett a hitelezőkkel való külön-külön egyezkedés tervét követi, nem hozza majd meg a magyar közgazdaság számára a várt megkönnyebbülést. Egyik hitelező~soporttal előnyösebb, a másikkal terhesebb egvességet sikerül majd kötnünk' s az igy elért apró előnvök szét fognak forgácsolódni, anélkül, hogy kedvező hálásuk érvényesülne az egész közgazdaságra. Külföldi hitelünket amúgy is hosszú időre elvesztettük, ezzel a ténnyel számolni kell, de legalább mentsük meg magunknak 1 százszázalékosan ebből a szomorú helyzetből származható azt a csekély előnyt, amit a transzfervédelem jelenthet Amig tehát az úgynevezett külső moratórium, a transzfervédelem helyes, szükséges és ma már halaszthatatlan, annyira veszélyes a közvélemény mind fokozottabb orientálódása a belső moratórium felé. Megindítója volt ennek maca a kormány azzal a' véczetes rendelkezésével, mellyel a megszorult mezőgazdák részére egy évig terjedő, val<V ságos moratóriumot biztosított, önként váltódott ki a kereskedő- és iparostársadalomban az igazságtalanság és egyoldalú elbánás fölött érzett elkeseredettség, követelvén azt, hogy ha a kereskedő és iparosnak adósát: a gazdát, a kormány egyesztendős kimáletl időhöz juttatja, mérjen a kormány egyenlő mértékkel más foglalkozási ágak számára is, mert hiszen a kereskedő és iparos nem fizethet, ha viszont az ő adósa, a gazda fizetni nem köteles. Végzetesen elhibázott volt tehát a kormánynak ez az elhamarkodott intézkedése, — amely, mint a következmények mutatják, — legtöbbet éppen a gazdatársadalomnak árw tott, amelynek hitelét végérvényesen és hoszszu időre aláásta. De tul az egyenlőtlen elbánás első elkeseredettségén, vizsgáljuk mégis, vájjon követelhetjük-e a belső moratóriumot s nem kell-e még idejekorán szembeszállni minden erre irányuló törekvéssel. A belső moratórium véglegesen megszüntetné a hitelgazdálkodást, — — gazdasági egyedeink nagy részét forgótőkéjétől fosztaná meg, — a forgalmat, a gazdasági élet vérkeringését oly fokra süllyesztené, amely már a halálos dermedtség állapotával' azonos. A belső moratórium kényszeritőleg maga után vonná az inflációt. Megszűnvén a hitel, minden forgalom készpénzzel bonyolitódnék le. Miként képzelhető, hogy a jelenlegi 380 milliós bankjegy mennyiséggel az ország egész gazdasági forgalma készpénzben lebonyolítható lenne, jóllehet már ma is, amikor még a hitelgazdaság állapotában (bár ez alaposan lesüllyedt) vagyunk, súlyosan érezzülí a pénzforgalmi eszközök hiányát. Elháríthatatlan kényszer volna tehát a bankjegyeknek! fedezetlen gyarapitásia s ez megindulás a lejtőn, amelyen nincs megállás. Vessük el tehát a belső moratórium lidérces káprázatát, amely megkönnyebbülést igér, de megsemmisülést hoz. Ellenben jöjjön a kormány oly intézkedésekkel, amelyek az önhibájukon kivül megszorult adósok számára enyhítést hoznak, törölje el az egyoldalú! gazdamoratérium igazságtalan intézkedéseit, — alkosson minden foglalkozási ág számára oly lehe'őségeket, amelyek az adósok és hitelezők méltányos megegyezését és időhaladék! engedélyezését elősegítik, — foglalkozzak a megbénult hitelélet njbolj felélesztésével, — s ami mindennél sürgősebb: teremtsen bizonyosságot a bizonytalanságok útvesztőjében. A gazdasági élet számára mindennél nagyobb veszély: a bizonytalanság. Ne legyen — tőzsdei nyelven szólva — fantázia a nemfizetésben, ne reméljen az adós a moratóriumtól jogtalan előnyt és ne féljen a hitelező áruját, vagy pénzét kihitelezni Deklarálja tehát a kormány ismételten és a legnagyobb nyomatékkal, hogy távol áll tőle bármily belső moratórium életbeléptetése. A tulizgatott. pánikhangulatra hajlamos társadalmunkat csak ily erélyes kormánynyilatkozat nvugtathatja meg. •