Délmagyarország, 1931. november (7. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-06 / 252. szám

SXEüEO. SzeruesziOstg: Somog 1 ucca 22.1. em. Telelpo: 23-33. - Kiadóhivatal. hOlcsankönyriar «* leqylroda Aradi ucca 8. Telefon : 13-00. - Nyomda : Lííw t'Pöi ucca lö. Telefon s 26.34. TAvlrntl levélcím • nélmaQyarorszáq Szeged. Péníek, 1931 november 6 Ara 1© fillér 2 £2 VII. évfolyam/SSt: szóm ELéFIZETÉS^ Havonta helyben 3.20, vidéken «» Budapesten 3-ftO, RUlfOldHn 6-40 pengd. •» Egyes >zdm Ara hétköz. nap lO. vatéi* éa Ünnepnap 2-* «U. Hlrdetéiek felvétele tarifa «»erlnl. Megjelen'x hélfd Kivételével naponta reggel A haldokló boletta Ragadjuk ki a miniszterelnök tegnapi beszédéből azt a pontot, amelyet minden fentartás nélkül el tudunk fogadni: a történ teje igazolták, hogy a boletta, mint közgazdasági panacca nem vált be és a bolettát meg kell szüntetni. Haladékul csak annyi időt kell adni neki, hogy meg lehessen ejteni az elszámolásokat és hogy azok, akik a bolettát kapták, még hátralékos adójuk fizetésére fel tudják használni. Azután a bolettát is a mult emlékei közé sorozhatjuk és szaporíthatjuk vele azoknak a be nem vált experimentumoknak a gyűjteményét, amelyben a Haditermény, a moziengedélyek reformja, a takarékkorona, az állami gabonavásárlási akciók, a tyukkölcsönök és a külföldi magyar borházak szerepelnek. A saját igazolásunkra, akik ezen a helyen nem is egyszer rámutattunk az égést bolettarendszer közgazdasági elgondolásának sarkalatos hibáira, felvethetnénk a kérdést, hogy miért Ily késBn, levelek hullása idején? Hogyan lehetséges az, hogy éppen azok, akik a dolgok intézését tartják kezükben s akiknél a legnagyobb áttekintést kellene feltételezni a dolgok fölött, csak akkor tudják felismerni egy rendszer tarthatatlanságát, mikor külföldi szakértők Ítélete is megpecsételi azt a véleményt, amelyet róla előzőleg már kevéö kivétellel az egész ország alkotott? Vájjon szükség voltne arra, hogy a boletta két termelési kampányban terhelje az egész magyar közgazdaságot, anélkül, hogy a mezőgazdaság sorsán egy fikarcnyit is tudott volna segíteni? Az immár halálraítélt boletta az olyan közgazdasági illúziók közé tartozott, amelyek születésüktől kezdve magukban hordták életképtelenségük bacillusait. Elgondolása az volt, hogy Magyarország agrárius állam és a mezőgazdaság az országnak a legfontosabb termelési ága, amelyet mesterséges segítséggel is meg kell menteni a\ buzakrizis pusztító hatásától. Annál is inkább meg kell menteni, mert a mezőgazdaság sorsától függ a többi kereseti osztályok jóléte is, hisz ezeket is tulajdonképen a mezőgíRlaság tartja ei. Itt következett azonban a gondolatmenet logikai saltomortáléja: a mezőgazdaság az eltartó, de megélni nem tud, tartsák tehát el az eltartottak. Akárcsak a tizennyolcadik század kalandortörténeteinek népszerű alakja, Münchhausen báró, aki mikor beleesett a mocsárba, megfogta a saját varkocsát és önmagát kihúzta belőle. De a logikai elgondolás hibáján kívül káros ls volt a boletta rendszere, egyrészt mert megzavarta a gazdasági élet természetes rendjét, másrészt pedig azért, mert mesterségesen akart alátámasztani egy olyan mezőgazdasági berendezkedési formát, amely a mai viszonyok között elveszítette jövedelmezőségét. Káros volt a boletta rendszere, mert esetleg azt a feltevést válthatta ki a gazdákból, hogy továbbra is boldogulhatnak a kizárólagos szemtermelésre alapított gazdálkodással, hiszen az állam úgyis megsegíti őket, viszont megterhelte ez a rendszer a többi osztályokat egy olyan többletköltséggel, amelyet nekik kellett adók és egyéb közszolgáltatások emelésének formájában a bolettás árszínvonal fentartása érdekében kiizzadni. Ugyanakkor, mikor a többi gabonatermelő országokban a legkomolyabban megoldandó problémák sorába emelkedett, hogy miként lehessen a mezőgazdaság, rentabilitását más, jövedelmezőbb fermelési ástak bevezetésével biztosítani, uáL1 lünk a boletta szinte biztatta a gazdákat, hogy tartsanak ki a buza mellett és ne akarjanak számolni az idő követelményeivel. Most azonban, hogy a boletta halálra van ítélve, nagyon komolyan kell foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy mi történjék azután, ha csakugyan jobblétre szenderült. Azt ugyanis egy józan ember se kívánhatja, hogy a boletta halálos ítéletével együtt megkonduljon a lélekharang a magyar mezőgazdaság fölött is. Erre azonban nincs is szükség és ott hibáznak azok, akik még a szükségesnél ls sötétebb színekben szokták festeni a mezőgazdaság viszonyait, hogy nem akarják meglátni azokat a nagy lehetőségeket, amelyek a szemtermelésen kívül a magyar földben, a magyar levegőben és a magyar napsugárban rejlenek. A magyar földön nemcsak bort és búzát lehet termelni, hanem gyümölcsöt is, még pedig olyan minőségben, mint sehol másutt talán a világon. Az országnak nemcsak búzára és borra van szüksége, hanem ipari növényekre is, amelyekért ma nehéz milliók mennek ki a külföldre, ötvenmilliót halad meg az az öszszeg, amelyet mi, az agráriusnak nevezett ország, évente tisztán mezőgazdasági produktumokért fizetünk idegen államoknak. De ha már leszámoltunk a bolettával — aminthogy helyes volt, hogy leszámoltunk és minden fájdalom nélkül bucsuzhatunk is tőle —, akkor itt, a mezőgazdaság átszervezésének kérdésében várnak óriási és igazán nemzetmentő feladatok a kormányra, különösen a földmivelésűgyi minisztériumra. Csakis a földmivelés magasabb, indusztriálisabb és életképesebb formáinak meghonosítása teremtheti meg azokat az életlehetőségeket, amelyek arra képesítenek bennünket, hogy sikeresen tudjunk daoolni a mostanihoz hasonló gazdasági világválságokkal. Mert hogy bolettával és megszanált bolettával válságokat megoldani nem lehet, azt legjobban a mí esetünk bizonyítja, akik a mult esztendei hárompengős bolettáról az idén hatpengős bolettára voltunk kénytelenek átmenni minden eredmény nélkül. Azaz, hogy az eredmény megvolt, de azt a legklasszikusabban a miniszterelnök precizirozta azzal a megállapításával, hogy el kellett ejteni a bolettát, mert a gazdasági válság tovább tartott, mint amennyire hivatalosan kontemplálták. Ennek a megállapításnak pedig kettős a tanulsága. Az egyik az, hogy a gazdasági élet jelenségei nem a hivatalos elképzelésekhez igazodnak. A másik pedig az, hogy a gazdasági életnek bármely ágát nem ötletszerű terminusokra szóló, hanem állandóan alkalmas intézkedésekkel kell alátámasztani és megsegíteni lapán és Kina között kitört a tényleges háború A kínai csapatok offenzívát kezdtek Északmandzsurlában (Budapesti tudósttónk telefonjelentése.') Sanghaiból jelentik: A japán—kinai konfliktus döntő stádiumba jutott A kinai katonaság, amely eddig védekezésre és kisebb gueritlaharcokra szorítkozott, Északmandzsuriában ellentámadásba ment és igy a konfliktusból tényleges háború lett. Az első összeütközésnek 50 halottja és számos sebesültje van. A harc a Nőni folyón átvezető vasúti hid birtokáért folyt, amelynek környékét néhány nappal előbb a japánok azzal az ürüggyel szállták meg, hogy ki akarják javitaní a megrongált hidat. A kínai katonaság szabályszerű támadásokat indított a japán állások ellen és magánforrásból eredő értesülések szerint a kinai katonaság több japán vonatat elfoglalt. A japán hadügyminisztérium szerint a vasúti hid a japánok birtokában van. Japán körökben azt hiszik, hogy a kinai csapatok támadása orosz katonai intervenció eredmé. nye. Washingtonbői jelentik: A japán—kinai ütközet nagy idegességet keltett a Fehér Házban. Az Egyesült Államok kormánya sürgős lépéseket tesz a hábóru megakadályozására. Azt tervezik, hogy valamennyi nagyhatalom közvetlen tárgyalásokat kezd Kínával és Japánnal és igyekeznek nyomást gyakorolni a két államra. Megalakult az ujj angol kormány Főpecsétőr: Snowden London, november 5. A miniszterelnöki rezidenciából jelentik: Az uj kormány végleges listája a következő: miniszterelnök Ramsay MacDonald nemzeti szocialista, titkos tanács elnöke Stanley Baldwin konzervatív, kincstári kancellár Neville Chamberlain konzervatív, belügyminiszter Sir Herbert Sámuel liberális, külügyminiszter Sir John Simon liberális, indiai miniszter Sir Sámuel Hoare konzervatív, dominiumügyi miniszter Thomas nemzeti szocialista, skóciai miniszter Sinclair liberális, kereskedelemügyi miniszter Runcinan liberális, főpecsétőr Snowden nemzeti szocialista. Parlamenti mozsaiom indult a borfogyasztási adó eltörléséért Budapest, november 5. Az országgyűlési { képviselők szőlő- és borérdekeltségi blokkja ma a képviselőházban ülést tartott, amelyen a borfogyasztási adóval, a szeszkifőzési tervekkel, az export akadályaival és a szőlővidékek adójával foglalkozott. Elhatározta a blokk, hocy a most kezdődő képviselőházi kampányban a legélesebb harcot indítja meg a borfogyasztási adó eltörlése érdekében. A szeszkifőzési tervek és egyéb szakkérdések vitáját a jövő ülésen folytatják s olyan kormányzati intézkedéseket igyekeznek kisürgetni, amelyek a mai lehetetlen értékesítési viszonyok sürgős megjavítására alkalmasak.