Délmagyarország, 1931. november (7. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-28 / 271. szám

Asz olvasó rovata Tekintetes Szerkesztőség! Szíveskedjék a panaszok áradatában becses lapjában panaszunknak egy kis helyet adni. Az ujszőregi állomásnál bevezető dülőut mentén kaptak házhelyet a hadiözvegyek és hadirokkantak. Ennek a lakótelepnek a megközelítése ember és jármű számára lehetetlen. Ezen az útvonalon járnának be a lőtérre a katonák, de a bejárás számukra is lehetetlen. Félméteres gödrök, feneketlen sár borítják ezt a 400 méter hosszú utat, ugy, hogy a katonák csak a kamara töltésen tudnak járni és az nj szőregi iskola udvarán kénytelenek átmenni, aminek követ, keztében az iskola előtt a töltés oldala annyira elferdült, hogy az iskolába járó gyermekek sáros há(tal lépnek be az épületbe, yalamikor az uton makadánburkolat volt, de azóta senfet nem gondozta és ma már olyan állapotba került, hogy a telep lakói számára az élet itt lehetetlen. Ezúton tisztelettel kérjük az illetékesek figyelmét, győződjenek meg állitásunk valódiságáról és ez állapot tarthatatlanságáról Maradunk kiváló tisztelettel az ittszenvedő rokkant lakosok. és MtívéssGÍ A színházi iroda hirei Ma délután: SUbiU. Ma este: Fehér orchideák. Vasárnap este: Fehér orchideák. (Utolsó előadás Lábass Juci és dr. Szedő Miklós vendégfelléptéveL) Hétfőn: díszhangverseny. Közreműködnek: Kalmár Pál, Kőszegi Teréz, Végh Sándor és Lamrisln Miklós. A kiváló, nagynevű művészek hangversenye elé nagy érdeklődéssel tekintenek városszerte mert ez a hangverseny ritka művészi élményt fog nyújtani A jegyek árusítását megkezdte a nappali pénztár. A kedvezmények érvényesek. Kedden délután gyennekelőadás: Tányértalpn Mackó koma. A Fővárosi Meseszínház vendégjátéka. Rendkivül mérsékelt helyárak. SZÍNLAP Fehér orchideák. Operett 3 felvonásban, 4 képben. Szövegét irta K. Halász Gyula. Zenéjét szerzette Kiszely Gyula. Renderi Remete Géza. Ve zényli: Beck Miklós. Személyek: Schönwald Donau Eugen tábornok Vágó Arthur, Amália, a felesége Uti Giza, Mid, a lányuk Kiss Manyi, Elena Molfieri, énekesnő Lábass Juci mv, GárdossySándossy Sándor, kapitány Szedő Miklós mv., Bronhub Agenor, főhadnagy Gaál Ferenc, Zádory Zoltán, kadet L. Fülöp Sándor, Gróf Stohl, rendőrfőnök Zilahy Pál, Geraldó Sass Imre, Gergő, tisztiszolga Marinkovics Sebő, Marianna Magyaríts Flóra, Szobalány Szeles Matild. Eladó ékszerekéri, hamis csonlfogakért, brliliánsérlt és zálogteorekért legtöbbet fiet *22 Gá»pdr. Mtlcsxdlf) Kdlmdn-u. 12. sz. Ha ugy tetszik mulattatlak Ha kivánod tanittatgatlak Megmutatom a világot Hived vagyok és barátod Rádió Budapest. « Előfizethet minden postahivatalnál, vagy (evélkézhesitőnél havi 2 pengő 40 Sül-ért 11 Loi aia e§onyi onp 19 3 2 il Délmaggarország aiánűeka előfizetői részére Tartalom 9 RuSzkabányalEIeméf: A#é$íápo»ók (Regény) f Móra Ferenc: Ml -ven a ttHd alatt7 f Szalay László: Petőfi • Báró Szterényl József s A Kisipar Hivője 9 Fenyő Miksa: A vidék gyáripara • Az óv történele • Naptár, Országos vásárok 1032-ben • Orvosi tanácsadó valók ha*zno« tudniDéimagyarorMág m. nyomá se \ RÉGI SZEGEDBŐL AZ 11JDA Krónikák emberekről, dolgokról Irta: SL S l I g C I II 0 YllfllOS 32 Néha, amikor nagyon felgyülemlett már a keserűsége, mégis cigányt rendelt, aztán felhívta telefonon a messzi városban Tónit. Húzatta a kagylóba álló órán át a régi nótákat, amiken amaz lelkesedett, vagy busult — Sose helyeznek már vissza Szegedre? Pohár van a kezemben, igy koccintok veled. Elérkezett egyszer a visszahelyezés is, de szokatlan körülmények között, a jóbarát állást fogadott el a darabont-korszakban. Tóth Fercsi valósággal megszédült, mikor ezt meghallotta. — Ilyet mert csinálni? Mondjátok meg neki, hogy ne próbáljon közeledni hozzám, én eltemettem örök időkre. Ne lássam az utcán, ne kö^önjön, mert nem állok jót magamért. Leborult az asztalra, sírt egy jó sort, aztán fölkelt és ugy lézengett, mint az alvajáró. — Honnan jössz, Fercsi? — szólították meg az IsmerőseL — TemetésrőL — Kl halt meg? — A Tóni. — Csak nem? fipp ma láttam! — Te láthattad, de én eltemettem. Ez a legnagyobb gyász, ami az életben ért. Kemény, rideg, megközelíthetetlen tudott lenni mindvégig. Aztán elment ő is. Folytatása, mása nincs, nem is lehet Amire az Orca takarék ls ad Az igazán büszke szegedi magyarok, a polgárok mindenkor Felsővárosról kerültek elő. Alsóváros a paprikásoké volt, Rókus a legszegényebbeké. A Belváros (vagy Palánk) a honorációroké, kereskedőké. A legszolidabb vagyon Felsővároson húzódott meg, illetőleg az öreg takarékba került, amelynek alapításában még Klauzál Gábornak is része volt. Soha sehol akkora bizalom, mint amilyennel a Szeged-Csongrádi találkozott. A régi békeévekben, mikor négy százalékot fizetett a betétek után s egyik-másik uj bank igyekezett magához hódítani a tanyai magyart, hogy ők öt percentet adnak. — a magyar azzal vágott vissza: — Hát az éccakai nyugodalom kutya? Mert mit lehessen tudni, ml történik azzal a bankkal, amelyik annyira unszolja a ven-, déget! Aki a Csongrádiba viszi a pénzét, az, nem nyugtalankodik. Megesett azért, hogy egy héttel a betét el-: helyezése után megjelent az ember és nyújtotta a könyvecskéjét. — Ki akarja venni? — Kiolvassák le elébe a pénzt, arra WegSsSIaL — Jó van hát, tegyék csak vissza. Azt akartam lótni, hogy megvan-e még? Határozottan jómódú, gondok nélkül élő, volt a régi szegedi polgár, tellett vlrtuskodásra is. Ábrahám József öt szürke fogaton járt s állandó fullajtárt tartott maga mellett Hasi Jóska személyében. A fullajtárt ugyan Virág Józsefnek hívták, de Felsőváros mindig szeretett csufondároskodni s a teritett asztalok válogatott falatjait kedvelő későbbi rendőrbiztost szintén megtisztelte a megfelelő jelzővel. Virág Jóskát Párisba is kivitte magával Ábrahám, aki valamiképpen ugy érezte, hogy dukál neki megtapasztalni a világvárost Tolmácsot fogadtak, az vezette el őket a látványosságok színhelyére, — örök kár, hogy ennek az utazásnak a részletei nem maradtak meg az utókor számára. Elhaltak rég a népek, akik valamikor tudták a róla való meséket, ámbár akkor sem azokat jegyezték meg, amik a niai embert mai felfogásában, érzésében, érdekelnék. Két kiskaliberű magyar mit csinált Párisban? Csak annyit tudunk, hogy Virág Jóskának külön kötelezettsége volt: gondoskodjék, hogy minél nagyobb legyén a számla. Ábrahám csak intett s Virág elértvén a tekintet jelentőségét, törni-zúzni kezdett. Poharat tükröt, ablakot. Ez volt a virtus, amiből az is gyanítható, hogy milyen helyein fordultak meg a városnak, amely valamikor a napkirály járását-kelését látta s világhíres, bár a mosakodástól irtózó, a fürdőkádat nem isinerő, virágszirmok sóhaj tozását hallotta. (Fblyt kővj