Délmagyarország, 1931. november (7. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-18 / 262. szám

BMMPM—1WMMIHI ím bZCOED. SzerKeszlöség: Somog 1 ucca 22.l.em Teleion: 23-33.'Klad6Mvalal, kHlcsUnkUnynlAT és tegylroda Aradi ucca 8. Telefon: ll-OO. - Nyomda : IHw Linót ucca 1». Telefon: iífl-34. TAvlrall levélcím Délmeayaronzég Szeged. Mutatványos szavak : Nem mondjuk, hogy nem érdeklődéssel, sőt: nem kedvtelve olvassuk azokat a beszédeket, melyekkel a képviselőház szónokai a nagy elődökhöz méltóan — s még közöttünk is él s hallatta hangját egy nagy előd — a vitában résztvesznek. Ma mindenki jó közönség, hiszen a jövő ingoványa felett mindannyiunk előtt problémák ködalakjai táncolnak, ólyan korszakban élünk, amikor mindenki kérdez és senkisem felel, holott napról-napra szomjasabbak vagyunk a feleletre. Általában: vannak korszakok, melyek évszázadok számára adnak fel kérdéseket. A jólét felel, a nyomorúság kérdez. A jólétnek nincsenek problémái. A görögök azt tartották, hogy a békák a sárból keletkeznek. Gondok sarából keletkeznek a problémák s mintha az életünk fátuma ebbe a sárból gyúrt problémába is belelehelte volna a halhatatlan lelket. Mert csak a kérdések örökélelüek s kérésznél nem élnek hosszabb ideig a feleletek. Hogy honnan jöttünk és miért vagyunk? — kérdései voltak az első embernek és kérdései maradnak az utolsónak, akiben egyszer ki fog veszni az emberi faj, de ahány nemzedék élt, annyi választ adott az emberiség kérdéseire. Ugy idegződött be a mi nemzedékünk, hogy a politikusoktól várja nagy kérdéseire a feleletet. A politika arénája ezért tud nagy közönséget összegyűjteni s talán még azért is, mert — látszólag — ingyen mulatságot nyújt. Tragikus látszat ez persze, mert az életünk javaival fizettük meg a belépődíjat. A játék folyik a közélet arénájában szakadatlan s nincs korlát, ami elválasztana játékost a nézőtől. Elfelejtkezünk mások játékába s közben észre sem vesszük, hogy mi is akrobatamutatványokat végzünk, a gondok súlyait emeljük, a levegőből megélünk, póznán mászunk és kötélen ugrunk s Blondel-rámában hordozzuk körül a mások nagyképét S »mig áll a bál és zug a torna*, áddig szavak esője permetezik ránk. Hallgatjuk, hallgatjuk a szavak áradatát s ami a legveveszedelmesebb, gyönyörködünk is benne. A konstruktív művészet apostolai megvetik azt a műalkotást, aminek gyönyörködtetés, vigasztalás, a szépséggel narkotizálás a Célja. A szépség kultuszával nem szabad elterelni a figyelmet a kötelességekről — tanítják ők —, mikkel az életnek tartozunk s a művészet nem narkotikum, hogy elaltassa bennünk a szenvedést, csak szenvedjen a sziv, hogy cselekedni tudjon. S a politika szónokai még veszedelmesebb narkotikumot terjesztenek, mert ők a cselekvés embereiként, korunk hőseiként lépnek elébünk, a politika — mondják ők — a nemzet cselekvésének tudománya s minden szavukkal egy aktivitással túlzsúfolt cselekvés számára kérik elismerésünket és tapsunkat. Pedig, Hamlettel szólva, szó, szó, szó mindaz, ami elhagyja, hogy Homerost idézzük: fogaink rekeszét. Hömpölygő szavak áradata emel fel bennünket egyszer, másszor orgonázó szavak andalítanak el, hallunk szavakat, melyek a csatabárdnál élesebbek és keményebben zuhanók, vannak viszont szavak, melyek a nyugalom palástját terilik szét a hallgatókra s vannak, melyek petróleumot öntenek az indulat üszkeire. De csak szavak. Ha zsolozsmáznak, ha átkozódnak, ha fogadkoznak, ha harsonákon keresztül zengenek is, mégis csak szavak s szavakból összerótt mondatok szabályos állitmánpyal és az életből merített Szerda, 1931 november IS Ara 16 fillért » VII. évfolyam,-260^szám alanyokkal, szavak', mondatok, beszédek, sőt szónoklatok, — de bölcsebbek, jobbak, könynyebb életűek s kevesebb gonduak leszünk-e a szónoklatok után? Talán segítenek ezek a szónoklatok is anynyit, mint amennyit a pókháló segit a nyilt sebnek, amire a népbabona ráteszi: nem forrasztja össze, de üszkössé teheti. Annyit talán legnagyobb szónokaink is elérnek, hogy ha van kérdés, amiben talán egyet tudnánk érteni, ott is megosztják a véleményeket s a meggyőződéseket megtörik. De hát ha már mindenáron beszélni kell, térjünk vissza a középkor hadviselési szabályaihoz: álljon ki a legnagyobb szónok jobbról és álljon ki a legnagyobb szónok balról és győzzék meg egymást, vagy győzzék le egymást, de szavak Budapest, november 17. Viharos ülés volt kedden a képviselőházban. Napirend előtt Fábián Béla a kisemberek nagy bajairól beszélt — Egész foglalkozási ágak hullanak el abban a harcban — mondotta —, amelyet ellenük az állam folytat. Ha a kormány nem hagy fel az állami konkurrenciával, ipar és kereskedelemellenes politikájával, akkor az ipartestületek vezetői nem viselik a felelősséget és lemondanak állásukról. A forgalmiadót nem 3, hanem 11—12 százalékra emelték fel Az ország népe joggal kíváncsi hány milliót kaptak a szövetkezetek tiz év óta. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter: A bajokat mindenki látja, az ok a triaponi békeszerződésben kereshető. A szövetkezeteket legális alakulásnak tekintem, viszont szembeszállók minden olyan törekvéssel, amely a ma különösen válságos helyzetben levő iparos- és kereskedőtársadalom létérdekeit más alakulásoknak juttatott kivételes kedvezményekkel akarja veszélyeztetni. Kertész Miklós a benzin és ásványolajkereskedelem kényszertárositása ügyében szólalt fel. Egy felállítandó központi benziniroda élére hir szerint egy volt pénzügyminisztert akarnak állítani. Gaál Gaszton: Altruista alapon... Szilágyi Lajos szintén napirend előtt szólalt fel. Azt a hirt olvastuk, hogy a kormány megállapodott a szakszervezetekkel a munkanélküli segély ügyében. Ez elvi jelentőségű kérdés, amelyben a szociáldemokratákkal mi megegyezni sohasem fogunk. Szilágyi további szavai elvesznek a felviharzó nagy lármában. Rassay és a szociáldemokraták között hirtelen éles vita támad. Rassay indulatosan, vérvörös arccal kiabál valamit a szociáldemokraták felé. szólalt fel. Beszédének elején kijelentette, hogy nem vállalkozik sem a vádlónak, sem a védőnek szerepére, de az tagadhatatlan, hogy a mult kormány hibái között sok van; amit előre nem láttunk és nem láthattunk. Meggyőződése, hogy annak a pénzügyi és gazdasági krízisnek, amelyben vagyunk, összefüggése van a világkrizissel. A trianoni szerződések következtében elveszítettük ipari nyersanyagunk nagyrészét és olymódon állapították meg a határokat, hogy azokból a lermelvényekből, amelyből azelőtt rendszerint feleslegeink voltak, most semmit sem tudunk produkálni. Szerinte most még ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken é* Budapesten 3-eo, kUlt»ld«n 0-40 pengd. - Egye* szám Ara hétköznap 16, vnJAr- és Ünnepnap llll. Hirdetések fel-vétele tarifa szerint. Megjeleni « t>étf/» kivételével nnoonlo reinel homokzsákjával ne torlaszolják már el az utat a cselekvések elől. Tegyenek is már valamit a javunkra azolc, akik eddig csak esztétikai örömet nyújtottak s világraszóló mutatványosai voltak a szó művészetének. Azt tartjuk magunkról, hogy szépen tudunk temetni. De Attilát nem temették el olyan szépen, mint ahogyan mi tudjuk szavak koporsóiba eltemetni el nem végzett feladatainkat. Attilát csak hármas koporsóba tették, de ahány szónok cselekvés helyett beszél, annyi koporsót ácsolnak s annyi szemfedőt borítanak a cselekvésre, aminek megszületését mindenki várja, de ami megszületni nem tud, mert zengő, szárnyaló, orgonázó, a tökéletes szépséget tökéletesen hordozó szavak állnak őrt az idők méhe előtt. Esztergályos János is Rassay felé: Azt hiszi, hogy ön mindenkit terrorizálhat? Rassay és Peyer állandóan vitáznak. Az elnök hiába próbálja a csendet helyreállítani. Peyer Károly (Rassay felé): Ki fenyegette meg önt? Ugy látszik az ujjából szopja a hireket! Szilágyi Lajos: Tiltakoznia kell, hogy a nyomor kérdésében bizonyos elsőbbségi sorrendet alakítsanak. Rassay az asztalra csap: Ugy van! Szilágyi Lajos: Tiltakozni kell az ellen, hogy az ipari munkásokat előnyben részesítsék. A kormány arra a lejtőre jutott, mint 1918-ban Károlyi Mihály. Tiltakozunk a munkanélkülisegélynek közpénz formájában való megvalósítása ellen. Ezután Ernszt Sándor miniszter emelkedett szólásra. — Elismerem — mondta —, hogy elvi jelentőségű kérdésről van szó, de tévedés volna, ha valaki azt hinné, hogy munkanélküli segélyosztás történik. Ha ez volna, nem volna szégyen, mert a munka, nélküli segélyt nem kell szégyelni, hiszen Európa legtöbb államában megvan. Nem igaz, ha azt mondják, hogy az adózók pénzéből segélyezzük a munkanélkülieket, mert a munkástársadalom az országnak éppen olyan polgáraiból áll, mfnt a többiek. Igenis szükség van arra, hogy a munkás, aki önhibáján kivül áll munka nélkül, segélyt kapjon. Hogy a szakszervezetek politikai alakulatok, ebben sokban igaza van Szilágyinak, de a szakszervezetek szociális, kulturális munkát is kifejtenek. A napirendhez először Jánosig Gábor, majd Kabók Lajos szólalt fel. Ezután nagy érdeklődés mellett | nem vagyunk abban a hangulatban, ma még i nincs meg az a lélektani atmoszféra, amely a mult kormányzat igazságos megbirálására alkalmas. Hogy valaki a kormány jelentését tudomásul veszi-e, vagy sem, tulaj donképen politikai kérdés is, mert ennek a jelenlésnek tudomásul nem vétele ugyanazokkal a politikai következményekkel járna, mint a költségvetési appropriáció megtagadása. Én a kormány által beterjesztett jelentést tudomásul veszem. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy még nagyobb éberséggel ne gyakoroljam a kritika jogát. Nem teheti magáévá a miniszterelnöknek azt a felTomboló izgalmak, szenvedélyes összecsapások a képviselőházban az inségsegély körül Izgalmas viharok, személyes attakok Apponyi rendszerváltozást, uj választájogot és demokratikus haladást kívánt beszédében Apponyi Albert