Délmagyarország, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-06 / 226. szám

„Ha működésemet fllra kezdeném, ismét csak azt temm, amit eddig" Niebetsberg vasárnapi beszéde (A Délmagyarország munkatársátólJ Gróf Klebelsberg Kunó vasárnap, programja is elég zsu. folt volt. Korán reggel a szentmihálynapi vásárt nézte meg, majd a nyolcszögletű toronyhoz ment, ahol Aba-Novák festőművész bemutatta a baptisztériumba készülő freskóit. Ezután meglátogatta • Kecskés-telepi iskolát, majd a dorozsma—algyői csatornát. Délben fogadta a Szegedi Vivó Egylet küldöttségét és dr. Szabó Géza kulturtanácsnoktól %tvette diszelnökségéről szóló oklevelet A küldöttség fogadása után' a volt miniszter a rókusi gazdái: társasebédjén vett részt, ahol Erdélyi András üdvözölte, a szegedi egységespárt nevében pedig dr. Szivessy Lehel, aki beszédében foglalkozott dr. Aigner Károly főispán felmentéséről, illetve a szegedi főispánság megszüntetéséről elterjedt hirekkel és arra kérte a volt minisztert, hogy szorgalmazza a szegedi főispánság megtartását és dr. Aigner Károly további főlspánságát Felszólaltak az ebéden Korom Mihály, Balogh Péter, Nagg Ferenc és vitéz Csányi János, akik különböző körök és egyesületek üdvözletét tolmácsolták. \ köszöntésekre Klebelsberg Kunó nagyobb beszédben válaszolt. Felsorolta szegedi alkotásait és kifejtette, hogy ezekre az intézetekre és intézményekre nemcsak Szegednek, hanem az Alföld és veJo együtt az egész ország kultúrájának szüksége volt. Hangoztatta, hogy az egyetemi intézetekre el. költött húszmillió pengő 95 százalékát a szegedi iparosság kereste meg és hogy az egyetem évente körülbelül 5 millió pengő forgalmat csinál Szegeden. Budapesten azzal vádolják, hogy túlságosan favorizálta Szegedet, ő viszont ugy érzi, hogy még mindig nem dolgozott eleget Szegedért. Ha kultuszminiszter! működését újra kezdené, ismét csak azt tenné, amit eddig csinált. A beszéd után dr. Aigner Károly főispán szólalt fel és kijelentette, hogyha meg is kell válnia a főispáni széktől, tovább halad azon az uton, amelyen eddig járt, legfeljebb más helyen dolgozik vezérének, Klebelsberg Kunónak a programjáért. Ebéd után Klebelsberg kíséretével a Leszámolópalotába ment, délután pedig az ipartestületben küldöttségeket fogadott. A tanítók küldöttsége élén Lantos Béla arra kérte, hogy járjon el a tanítók megvont 25 százalékos városi pótlékának további folyósitása érdekében. Az iparosok küldöttségét dr. ToneTli Sándor kamarai főtitkár vezette a volt miniszter elé és a kővetkező két kérésüket tolmácsolta: 1. A kőzszáL litásokat válasszák eí megrendelésszerü munkáktól. A kőzszállitásoknál az illetékes minisztériumok állapítsák meg az árakat és azután szólítsák fel n« ország ipartestületeit, hogy melyik hajlandó a munkát vállalni. % Minthogy az OTI vidéki körzeteinek minden munkáját Budapest szállitja, hasson oda a volt kultuszminiszter, hogy a vidéki körzetek a saját szükségleteiket helyben szerezzék be. Klebelsberg kijelentette, hogy mindent megtesz « kívánságnak teljesítéséért A volt kultuszsminiszter hétfőn délelőtt az egye. temi intézeteket látogatta végig és hosszú ideig tanácskozott különböző egyetemi problémákról professzorokkal és az egyetem vezetőségével. Véres verekedés (A Délmaggarország munkatársátólJ Vasárnap éjszaka véres verekedés játszódott le Vásárhely közelében az egyik tanyán. A legények dugotíbálat rendeztek és körülbelül éjfélig mulatoztak, amikor egy részeg társaság kívülről megzörrentette az ajtót és bebocsájtatást kért A hívatlan vendégeket nem akarták beengedni, mire az ismeretlenek erőszakoskodni kezdtek és fejszével akarták az ajtót betörni. A belül lévők erre késekkel és dorongokkal felszerelve kirohantak és nekiestek az ismeretlen legényeknek. A két csoport között vad verekedés fejlődött ki a sötét udvaron. Végül is az ismeretlenek megfutamodtak. Két legény maradt a helyszínén: Szifi Péter 22 éves és Böresök József 25 éves vásárhelyi legény, mindketten a hívott vendégek közül valók. Szijj Péter két szúrást kapott a mellén és a vállán. Börcsóköt pedig doronggal verték össze. A sebesülteket bevitték a vásárhelyi kőzkórházba. A rendőrség megindította az ismeretlen legények kézrekeritésére a nyomozást ^elvArosl'WoEl ^^^"T^cH^^S?1 A parist ncmzelkHzI vlzIpoIdmérkOzés Endresz éa Magyar oiennrepfliők utléril és cnegérdezé' er- Vés Olt etedsti felvételek Azonkívül A regiment lánya katonai vigfiték BlfiariAaok k»E(*at* 8, 7. 9, vasárnap 3. 5.7,9 árakor Svctterck % tmmmmmmmmmiíaii?^ Kötött kosztümök 184 Lampcl és Hegyinél HHnUa András — sszegedi fogságáról A tót népvexéi régi magyar emlékekről beszél róssaOegyl iezMenc?d fában — Régi történetek, uf események Rózsahegy, október. (A Déhnagyarerszág munkatársától.) Itt él magasan a város fölött, a várostháza egyszerű termeiben: HÜnka András, aki még mindig papja és vejére a liptói, trencsénl, turóczi, zólvomi tótoknak- HHnk" András, aki a rózsahegyi szószékről évtizedeken keresztül foglalkoztatta a régi magyar életet, aki tótul prédikált a templomban, aki tótul szónokolt a parasttgyüléseken, akiért vért ontottak a régi magyar határok alatt. Hlfnka András, aki ma tagja a prágai kamarának, akinek országos pártja van, de aki egy kicsit csalódottan és kissé már elfáradva néz le a rózsahegyi dombról lázasan fejlődő városára: Ruzsamberobra, ahogy most kiírták az állomásra. Tegnap lett 67 éves a tót népvezér és tegnap győzött megint a községi választásokon. Az egyszerű vidéki plébánosból pápai prelortamis lett; méltóságos ur, ha a tót csak nem igy szólítaná: pan Andrej. Valahogy a ré«il magyar nemzetiségi politika emelkedik szoborrá Hlinka Andrej alakjában és egy órára most a régi magyar időkről és . • «*Mtsdí fogságról beszélgetünk. A városháza folyosóján szólítom mefc németül — Talán beszéljünk Inkább magyarul, — válaszol as ősz tótvezér. — Éa sohasem harcoltam magyar nép ellen.,. Bevezet egyszerű irodájába és mig a meghitt beszélgetés folyik, egymásután érkeznek emberek; egy liptói paraszt, aki tanácsot kér; egy tanitó, aki vezéreikket sürget HUnka lagujahb lapjába; egy fiatal pap, ekl szónokolni hívja Trencsén hegyei közé. Lemutat a városra, ahel a régi viskók helyén modern falak nőttek (Sachlichkeit a liptói hegyek közötti) — Ezt mind én csináltam, azt a palotát én építtettem I... És HUnkának igaza van: bankja, lapja, háza, szállodája, Kulturny Dom-ic van itt a tót néppártnak. Most hirtelen feláll és a szegletbe visz, ahol könyvek, matrikulák, iratok és okmányok hevernek halomban. egy képre mutat a falon. Hitn ka ott áli papt köntösében három kakastollas, swspo'iyos csendőr között. — Látja, ez az én emlékem. Itt születtem, itt voltam plébános és amikor 1906-ban hazatériam árvái utemról, az állomáson teía/töztattak a cseud őrök... Izgatásért állitottak a biróság elé és en hiába mondtam, hogy beszédeim, cikkeim mindenki elolvashatja, nincs azokban semmi: a rózsahegyi förvényszék volt elnöke, Hudovszky mégis elítélt. 27 hónapot iöltö tem fogházban. Hiába adtam be elfogultsági kifogást a liptói biróság ellen, hiába kértem kirendelni • szegedi törvényszék bt, ügyemut itt tárgyalták le és Hudovszky elnök azt mondta: »MaJd adok én HHnfcftnak lakást Szegeden ...« •Kwwaar*™-""1" Embervér a hóba kaiendoifiim. Azonktvfii Duhaj kisasszony vlffiá'** Clara Bow-val 3n 8 tany I akorji Belemelegszik a megfakult csendőr-kép előtt és elmondja szegedi fogságának történetét. — Három pert indítottak ellenem, mert többet már nem tudtuk, mert a többi Írásaimért stroh msnnolr ?> önfeláldozó híveimet állítottam a biróság elé. Először, négy hónapig itthon voltam vizsgálati fogoly, aztán kétévi államfogházra Ítélt el Hudovszky. Harmadik peremben pertörkaptam a Khuen-Héderváry kormány idején, amikor már enyhébb Idők jártak. Andrej napján, nevenapomon indultam el a fogságba és híveim virággal, nagy ünnepségekkel kísértek ki az állomásra. ISO? november 80 tói 1910 február I6ig voltam az államfogház lakója. Majd elfogja a hév és ilyen dolgokról beszél: — Szegeden ugy éltem, mint as utolsó rab. Rabkoszton. Pedig Mecsér börtönigazgató igen jó és igazságos ember volt — mondja megenyhülve —, de ez volt az utasítása. — A fogság alatt a Szentírást fordítottam le tót nyelvre, mert amig nem jött Szeged, addig hiányzott a tótnyelvü ószövetség. (Most előhozza a vaskos kö. tetet és megmutatja szegedi fogságának eredményét) Ime, ez az én munkám! Később aa Apológiát is lefordítottam — Látogatóm alig volt Szegedről alig Jöttek be hozzám és az én szegény hiveimnek nem volt pénzük, hogy a Tátra alól Szegedre utazzanak hozzám. De emlékezem néhány fogoly társamra, akikkel együtt ültem a Vasassz-ntpéter. uccábsn, a Cslllagbörtön mögHtt. Egy Capdebóra emlékszem, akit párbajért ítéltek el, Branylscétie, Lupa ejgyetemi tanárra és Lasfcu román ügyvédre. A környéki tótok, nagylakiak, csabaiak többször jártak be hozzám és ezek informáltak ez eseményekről — Minden erőmet megfeszítve dolgoztam és kilátásom a Csillagbörtön rácsa volt Ma már nem sajnálom a szegedi fogságot, nem volt hiába. Már a főtárgyaláson igy szóltam az ítélet után Hudovszky elnöknek; — fis gondolja elnök WY ezzel az ítélettel legyőzött engem? — Most meg lehet adni a feleletet erre a régi kér. désre... Hlinka elhallgat. Hirtelen a cseh viszonyokról kérdezem, de a régi politikus érzi a helyzetet és kitér. — fcn rendületlenül autonomista vagyok, párlom a szlovák nép autonómiáját követeli a Cseh-Szlovák köztársaságon belül Külön bíráskodást külön közigazgatást követelünk, közös csak a posta, a vasút, a pénz legyen. Ezt megmondtam már 1020-ban is és megmondom most is. Ml szlovákok vagyunk éa azok is maradunk. Mi nem akarjuk senkinek az uralmát, ml autonómiát akarnok. Egy perc szünet. Aztán igy folytatja: — Én sohasem voltam a magyar nép ellensége, ón csak a dzsenlry-reodszer ellen küzdöttem! Abbaa aí időben 17 Palugyay ült a megyénél!... Nekem nem volt bajom a magyar néppel, en de-