Délmagyarország, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-22 / 240. szám

DÉLMAGYARORSZÁG SZECEU. Szeruetztöség: Somog 1 ucca 22.Lem. Teleion: 23-33.^Klodóhlrolol, kifleMnkOnyvtai é* legylroda - Aradi ucca S. Telelőn: 13—OO. — Nyomda : Ltiw Lipót ncca Itt. Telefon t 26-34. Törlrntl é* levélcím Délmogyaronzéa Szeged. Csütörtök, 1931 október 22 Ara 1© fillér VII. évfolyam,>239: szám Etöi-IZETÉS: Havonta helyben 3.20. vidéken és Budapesten 3-00, kUlWIdHn 0-40 pengd. * Egyel szdm Ara hétkítz* nap 10, vmAt- 6* Ünnepnap 24 HU. Hir­detések felvétele tarifa szerint. Megje­lent u hétlA kivételével naponta reooel A nép szava s a 33-as bizottság 'Az egyik budapesti operettszínházban na­gyon harmadrendű sikerrel harcolnak a sze­replök a darabból kiáradó unalommjal s a kö­zönségből kiáradó közönnyel szemben. A slá­gerek nem hatnak', a vicceknek nincs sikerük, minden erőfeszítés hiába való. Az egész darab­ban egyetlen vicc van, amit lelkes, hangos, őszinte, meggyőződéses tapssal fogad kivétel nélkül minden este a közönség. A komikus egy fenséges urat játszik s arról beszél, hogy a koronázás ünnepségeinek előkészítését rá kellene bízni egy vigalmi bizottságra. De hány tagból álljon ez a bizottság? — kérdezi a se­gédtisztet Talán harminchárom tagból, — kapja a választ. Harminchármas bizottság le­gyenf — ismétli meg a komikus a választ, — kell a fenének. A közönség magánkívül tap­sol. Ne méltóztassanak lenézni azt, ami az ope­rettszínház nézőterén megy végbe. Ami a né­zőtéren történik, amit »az ezerszemű Caesar* ad elő, az sokkal komolyabb és sokkal tanul­ságosabb, mint az, amit a színpadon játsza­nak. A színpadon játszanak, de a nézőtéren élnek. A nézőtéren nem egy politikai párt és nem egy világnézet hivei jönnek össze, a nézőtér a magyar polgári társadalom stich­próbája, már pedig ez á próba annál meg­bízhatóbb és annál nagyobb sulvu eredményt ad, mivel minden este egyformán nyilatko­zik meg. A nézőtéren megjelenteket nem be­folyásolják pártvezérek s nem vezényelnek nekik kortesek. Ami itt történik", az ösztönös, az spontán történik, sajtóelőkészités és köz­véleménybefolyásolás nélkül. Amit az ennyire rendszertelenül összekerült emberek minden este spontán, ösztönösen elárulnak magukból, azt valóban a nép szavának lehet tekinteni. Ez a taps együttérzést jelent, a tömeg együtt­érzését, a magyar polgárság együttérzését nem * darabbal, nem a szereplőkkel, hanem azzal az egyetlen kijelentéssel, ami tapsra készteti a hallgatókat minden este. Tüntetés ez a harminchármas bizottság ellen s tüntetés a szanálás ama módja ellen, amit a harminc­hármas bizottság testesít meg. Tudjuk mind­annyian, hogy az országot szanálni "kell s be­látjuk mindannyian azt is, hogy ez a szanálás nem történhetik meg a legsúlyosabb áldoza­tok nélkül. De még azok is, akik" a régi rend­szer elbüvöltjei voltak s akiknek kritikáját a régi rendszer csudálata elnémította, ma nem tudják megtagadni az igazságot Éber Antal állásfoglalásától. Éber Antaltól nem lehet azt elvitatni, hogy az egyhangú választás értékén messze túlmenő szolgálatra vállalkozott a régi rendszerrel szemben, amikor a pénzügyi vál­ság kibomlásának első óráiban politikai és gazdasági kormányzatunk védelmére vállal­kozott. Ez a vállalkozás súlyos megterhelése volt Éber Antal politikai pályafutásának s Éber Antal számára a politikai áldozathoza­tálnak talán maximális mértékét jelentette. S ha most Éber Antal mégis otthagyta a har­minchármas bizottságot s kilépett az egységes pártból — bevalljuk, hogy a 33-as bizottság­ból való kilépését sokkal nagyobb jelentősé­gűnek tartjuk, mint az egységes pártból való kiválását —, akkor méltányolni tudjuk nem a kilépésnek jelentőségét, hanem azoknak a viszonyoknak súlyát, melyek ennek a kilépés­nek szükségességét megteremtették. Kevés népszerűtlenebb politikai intézménye volt ennek az országnak, mint a 33-as bizott­ság. Kell, hogy mindenki érezze ennek sú­lyát, aki még benne van. Nem önzetlenség az, hogy a bizottság több egységespárti tagja haj­landónak mutatkozott tagsági helyének átenge­désére. Egy elhibázott szanálás és elsatnyi­tott gazdasági élet minden következménye fű­ződik ehez a bizottsághoz. S amig ez egyrészt gazdasági katasztrófát okozhat, vagy legalább is hozzájárulhat a gazdasági válság okozta katasztrófa kimélyitéséhez, addig másrészt, sú­lyos politikai veszteséget idéz fel, mert a pollikai felelősség kérdését az eltávozott kor­mány s a 33-as bizottság között megoszlatja. A polgárság lassankint kezdi elfelejteni, hogy kiket terhel a mult felelőssége, mert a pol­gárság politikai érdéklődését betölti a jelen helyzetért való felelősség kérdése. Nem azt mondjuk, hogy a tizenkettedik órá­ja elérkezett, mert elmúlt már éjféli tizenkét órája is annak, hogy a bizottság ellenzéki tag­jai hagyják el a 33-as bizottságot. Ha az egységespárti Éber Antal a felelősséget tovább nem vállalja, akkor nem vállalhatják a fe­lelősséget a 33-as bizottság ellenzéki tagjai sem. A politikai felelősség a tömeg megíté­lése szerint azokhoz is fog tapadni, akik egy sikertelen kritika s kilátástalan birálat vélt kö­telességteljesitésével asszisztálnak a 33-as bi­zottság munkájánál. Ha az ellenzéknek nincs elég ereje ahoz, hogy a parlamentáris élet visszaállítását eredményesen követelje, leg­alább tagadja meg a közösséget a parlamenten kívüli kormányzással. Békésen in/ésődik el a japán—kinai konfliktus Közvetlen tárgyalások indulnak meg a két állam között (Budapesti tudósítónk telefon jelen­tése.) Tokióból jelentik; Beavatott politikai körök­ben most már bizonyosra veszik, hogy a japán— kinai konfliktus rövid időn belül békés megol­dást nyer. A békepárt győzött a háborús párttal szemben és csak napok kérdése, hogy meginduljo. nak a közvetlen tárgyalások Japán és Kim közölt. Miután a császár a béke mellett döntött, a had­ügyminiszter és a vezérkar főnöke kegyvesztettek lettek es beadták lemondásukat Az uzsorakérdés és a kórházrendelet a 33-as bizottság előtt Magánjogi és büníeíőjogi Intézkedések az uzsora leküzdésére — Vita a vidéH kórházakról Budapest, október 21. A 33-as bizottság ma dél­előtt ülést tartott Napirend előtt Szíerényi Jó­tirf a tej kérdés szabályozását sürgette. Gróf Káro'yl Gyula miniszterelnök kijelentette, hogy a szükséges rendelettervezetet a miniszter tanács már letárgyalta és azt néhány napon be­lül a bizottság elé terjeszti. A nyugtalanító hatású nyilatkozattal kapcsolatban kijelentette, hogy azt helyteleníti és gondoskodik arról, hogy hasonló nyugtalanító nyilatkozatok ne történhessenek. A miniszterelnök hangsúlyozta, gondoskodni kiván arról is, hogy a látszatadórendelet végrehíjtasi utasj'ása a bizottság elé kerüljön és abba a közön­séget megnyugtató intézkedések vétessenek be. A bizottság ezután tárgyalás alá vette az uzsorakérdest, amely az egyes hitelügyi kérdések rendezéséről szóló rendelettervezettel kapcsolatban merült fel. A foganatosítandó intézkedésekről a kormány ren­delettervezetet tei-:esztett a bizottság elé. A tervezet szerint az uzsora magánjogi következményeinél kell az eddigi helyzeten változtatni, mert az uzsora büntetőjogi üldözése az eddigi büntető jogszabá­lyok szerint nem bizonyult hatályosnak. Juhász Andor felszólalása folyamán az a nézet alakult ki, hogy a törvényhozás az uzsorára vonít kozó büntetőjogi jogszabályokat szintén mettfele lően módosítsa. Zsitvay Tibor igazságúgyminiszter hajlandónak mutatkozott arra, hogy a legrövidebb időn belül a büntetőjogi reformot is felölelő javaslattal lép a Ház elé, de ebből a néhány heti késedelemből nem származhatik kár a hiteléletre és a szoron­gatott adósokra, mert ahogy a bizottság előtt fekvő rendelettervezet, hasonlóképen a benyújtandó törvényjavaslat is a magánjogi következmények tekintetében visszaható hatással fogja a kérdést rendezni. Az eddigi jogszabályok az uzsorás szer­ződést semmis szerződésnek tekintették, tehát az uzsorás is visszakövetelhet mindent. Ha a kérdés­hez vécre hozzányúltunk és a hitelezők visszaköve­telési jogát vagy megszüntetjük, vagy az adósra a legméltányosabb keretben engedjük csak meg, akkor az uzsoraüldözést helyes mederbe tereltük Temesváry Imre hangsúlyozta, hogy a benvty­tandó törvényjavaslatnál figyelemmel kell lenr'.j a magánpénzkihelyezéseknél történő ügyletekre U, Ezután a bizottság letárgyalta azt a rendeletet., amely felhatalmazza az igazságügvminisztert, hogy a birói felügyeleti vizsgálatok számát a hátr.lévő év tartamára korlátozza. Temesváry Imre előadó ismertette ezután a kórházrendeletet, amely a betegápolás? pótadó és a gyermekvédel­mi pótadó terhére történő szegény betegellátást olyképen szabályozza, hogy a közkórházaknak áta­lányösszeget, a többi kórházaknak pedig napi ápo­lási költséghozzájárulást biztosit A hozzájáruláson felül esetleg felmerülő költségekről maguk a kór­házfenntartók tartoznak gondoskodni A közsegély nélkül megélni nemtudó szegényekről a jővőben nem az illetőségi hely, hanem a tartózkodási hely. illetőleg a lakóhely tartozik gondoskodni. Konna Jenő leghelyesebbnek tartaná, ha a be­tegápolási pótadót engednék át a kórházfentartó közületeknek. Indítványozza, hogy, a közkórházak a tehetősebbekkel szemben magasabb ápolási dijat állapíthassanak meg. Több felszólaló után Eszterbázy Móric gróf kér­te, hogy ne azoknak a vidéki kórházaknak fenn­tartását tegyék lehetetlenné, amelyek gyakran kö­telezettségeiken mes?ze túlmenően is gondoskod­nak betegápolási feladatukról. Ernszt Sándor népjóléti miniszter hangsúlyozta, hogy a rendelet benyújtását a pénzügyi helyzet tette szükségessé. Már hivatali elődje megállapí­totta, hogy a kórházi ágyaknak gyorsütemű, 28 ezerről 37 ezerre való szaporítása költségvetési fedezet nélkül történt Az átalányozási rendszer figyelemmel akar lenni a kórfentartók érdekeire is. A kibontakozást abban látja, hogy azokat a vidéki

Next

/
Oldalképek
Tartalom