Délmagyarország, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-21 / 239. szám

DÉLMAGYARORSZAG SZEGED. Srerke»ilő»iq: Somog 1 ucca 22.Lem. Telefon: 23-33.^Klndőhlvnlnl, kOIeMnkOnyrtAr «s tegylrodn • Aradi ucca S. Telefon : 13—OO. -- Nyomda : LBw Llpól ucca 19. Telefon26-34. Tévlrall é* levélcím - DélmagyaronzAa Szeged. ISII Szerda, 1931 október 21 Ara ÍO fillér 2jjf. VII. évfolyamf«í!3^szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20, vldélcen é» Budapesten 3-00, kUlföldün 0-40 pengd. - Egyei amAm Ara hélkB®. nap 16, vatAr- é» Ünnepnap 14 fill. Hlrdetések felvétele tarifa uerlnl. Megjelent »r hétfA Kivételével naponta reaaet „Nem élvezel ma kereskedőnek lenni" Egy bécsi kereskedő járt kint a napokban Tápén, ahonnét Nyilassy Sándor szedi össze színekben gazdag, hangulatokban erős alföldi képeinek tárgyait. A bécsi kereskedő nem művészi témákat, hanem sokkal prózaibb dolgot, gyékényt keresett. Az őszi verőfényben végzett felfedező utja nem járt megfelelő eredménnyel. Tápén — méltóztassék elhinni, Tápén — minduntalan beleütközött egy láthatatlan akadályba, a devizába. Kisült mindenebelőtt, hogy a derék tápéi magyarok, akik" azelőtt azt se tudták, mi fán terem a tőzsdei árjegyzés, a valuta és a deviza, nem tudnak elegendő nyersanyaghoz jutni, mert az ország megcsonkítása óta nagyrészt külföldi nyersanyagot kénytelenek feldolgozni. Tápén pedig — hivatalos kifejezéssel élve — a deviza beszerzése nehézségekbe ütközik. A készáru tehát kevés. Viszont a kevés készárut is nehéz Ausztriában eladni, mert a Magyar Nemzeti Bank az osztrák schillinget nem jegyzi, a pengő ellenében való eladást pedig nem engedi meg. Az osztrák kereskedő tehát fizetne dollárban, fontban, frankban, vagy másféle jó valutában, azt pedig az Osztrák Nemzeti Bank nem ad neki. Azt mondja, vegyen igénybe hat hónapos külföldi áruhitelt a tápéi exportőröknél. Erre azonban a tápéi külkereskedő cégek berendezkedve nincsenek. Mit csinál erre az osztrák kereskedő? Hazamegy Bécsbe, hogy ott várja meg a viszonyok jobbrafordulását. Elutazása előtt azonban egy keserű sóhajtásban foglalja össze tapasztalatait magyar kollegája előtt: »Nem élvezet ma kereskedőnek lenni!* Üzleti nyelven beszélve, a bécsi kereskedőnek száz százalékig igaza van. Nem élvezet kereskedőnek lenni, amikor a valutáris rendelkezéseknek, deviza-zárolásoknak lövészárkai és drótakadályai állanak mindenütt az útjában. Nem élvezet kereskedőnek lenni, mikor a kereskedelempolitikának tilosra állított szemaforjai gátolják szabad mozgását és korlátozzák nemcsak a külföldi, de a belföldi árucsere szabad lebonyolítását is. Mindez igaz, de magát az igazságot csak részben fejezi ki. Nemcsak a kereskedő az, akinek mestersége nélkülözi az élvezetet, hanem nagyon kévést kivétellel hozzá hasonló helyzetben vannak iparosok, lateinerek, köztisztviselők, magántisztviselők és munkások. Sok ezer ember, akinek nincsenek külföldi áruűzlebei és nem jár Svájcba nyaralni, vagy a Semmeringre és Tátrafüredre telelni, boldogan hajtaná álomra fejét, ha csupán a devizakorlátozások befolyásolnák életének normális menetét. A széles tömegekhez viszonyítva kevés azoknak a száma, akiknek álmatlan éjszakáik vannak, hogy miként helyezzék biztonságba frankjukat, vagy dollárjukat. A nagy többség azokból kerül ki, akik még pengőben és fillérben sem tudják előteremteni azt, ami életük fentartásához, gyermekeik neveltetéséhez, üzletük, irodájuk üzembentartásához szükséges. A nagy többséget az iparosok alkotják, akiknek műhelyében nem csattog a szerszám, a kereskedők, akiknek üzletében egyre fogy a vevő, az orvosok, akik maholnap ingyen gyógyítanak, az ügyvédek, akik már a saját megítélt perköltségeiket perlik, a köztisztviselők, akiknek fizetését leszállítják, a magántisztviselők, akiknek adóját felemelik, a munkások, akiknek nincs keresetűk, és a munkaadók, akik maguk is munka nélkül állanak. A bécsi kereskedő Tápéra és a devizanehézségekre lokalizálta azt a tapasztalatát, hogy nem élvezet ma kereskedőnek lenni. Tápé azonban nem a világ közepe és a tápéi tapasztalatok nem elégségesek annak" jellemzésére, hogy a legtöbb emberre mily kevés élvezetet, ellenben mily sok keserves küszködést, lemondást és reménytelenséget jelent ma a saját foglalkozása, mestersége és hivatása. Ha Tápénak volna rádiója, ezt üzenné Bécsnek, Bécs Budapestnek, Budapest Szegednek és körbe-körbe ezt üzennénk mindnyájan, akiket megmellesztettek az élet küzdelmei, egymásnak. Amerikából 500 millió értékű arany érkezett Párisba (Budapesti tudósítónk lelefonjelentése.) Párisból jelentik: Az Európa gőzös fedélzetén kedden délután 500 millió frank értékű aranyrud érkezett Newyorkból Cherbourgba. Az óriási mennyiségű arany elszállítására különvonatot kellett összeállítani, amely erős fedezettel vitte el az aranyat Párisba. Ezen az 500 millión kivül a legközelebbi huszonnégy órában egymilliárd értékű arany érkezik Cherbourgba az Aquitania, a Deutschland és a President Eooswelt gőzösökön. _ Az aranynak Amerikából való kiszivárgása nagy izgalmakat váltott ki az Egyesült Államokban. Már a dollár stabilitásába vételt hit megingásáról is beszélnek. Illetékes helyen a legerélyesebben cáfolják, hogy a kormánv szakítani akar az aranyvalutával. Miniszteri rendelet a külföldi szén eladásáról Budapest, október 20. A kereskedelmi miniszter rendeletet adott ki, amelyben kimondja, hogy az, aki eladás céljából kőszénnek, barnaszénnek, brikettnek vagy koksznak külföldről való behozatalával foglalkozik, továbbá az a kereskedő, aki ezt az árut vagontételenként, vagy hajórakományonként szokta beszerezni, külföldi kályhaszienet csupán annak a szénpincésnek, vegyeskereskedőnek vagy fogyasztónak, a szénpincés, illetőleg vegyeskereskedő pedig csak annak a fogyasztónak adhat el, aki tőle egyidejűleg legalább kélszerannyi hazai kályhaszenet vásárol. Külföldi kályhaszenet plombált zacskóban estik annak a vevőnek adhatnak el, aki egyidejűleg legalább ugyanannyi hazai kályhaszenét vásárol, Amennyiben a rendelet életbeléptetése napján hazai szénnel nem rendelkeznek, a rendelet életbelépésétől számított 5 napon át külföldi kályhaszenet annak a vevőnek is adhatnak el, aki hazai kályhaszenet nem vásárol. A kereskedő a külföldi és a hazai szenet egymástól elválasztva köteles a vevőnek kiszolgáltatni. A kereskedő kőszén, barnaszén, brikett vagy koksz eladását nem teheti tűzifa vásárlásától függővé. Renes feliünö beszéde a magyar„Magyarország mai ne&éz fielyzeiélben kötelességünk Kezet nyujfíanl az együttműködésre" — „Érdekünk Jüzödik a&oz, &ogy Ausztriának és Magyarországnak ts Jól menjen a sora" Prága, október 20. Benes külügyminiszter ma a képviselőház és a szenátus külügyi bizottságaiban expozét mondott, amelyben egyebek között az idei év gazdaságpolitikai eseményeivel is foglalkozott. Kitért a külügyminiszter a mai gazdasági és pénzügyi világválság lényegére és hangsúlyozta, hogy a világgazdasági depresszió eddigi jelenségeihez hozzájárul a pénzügyi és pénztechnikai válság is, amely nagy zavarokat okozott a nemzetkőzi pénzügyekben és a hitelvilág szervezetében. Ezután Csehország politikai helyzetét ismerteüe. A Magyarországgal folytatott kereskedelmi tárgyalásokról kijelentette, hogy azok kiinduló pontjai lehetnek a jövő iobb viszonyainak. — Kötelességünk — mondotta — Magyarországnak mai nehézségei közepette készségesen kezünket nyújtani az együttműködésre Ezt szívesen meg fogjuk tenni és azt hiszszük. hogy ezt a másik részről is a lehetőség szerint viszonozzák. Minden jövő együttműködésnek uj formákat kell teremnie. Csehország és a kisántánt nélkül, vagy ezek ellenére, de éppen Ausztria és Magyarország ellenére semmiféle középeurópai szervet nem lehet megvalósítani. Érdekünk fűződik ahoz, hogy Ausztriának és Magyarországnak is j& menjen a sora. Csehországnak Olaszországhoz való viszo-