Délmagyarország, 1931. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-06 / 202. szám

2 DÉLM Ar.YARORSZ\r. tf)3f SzepCemfiér BT" zőkőnywel. A nyolc biró közül, aki a ter­vezett vámrendszert a genfi jegyzőkönyv­ve! összeegyeztethetetlennek találta, kettő kifejezte azt a nézetét, hogy a tervezett vámrendszer a saint-germaini szerződés 88 ik pontjával is összeegyeztethetetlen Közül ők egy, Anzilofti külön indokolást adott, Gnerrero, Osztvorovszki, Fremyeo, Altamrrra, Uruftia és Negulescu közős nyi­latkozatot irtak alá, amelynek értelmében a tervezett vámrendszer Ausztria gazda­sági önállóságát veszélyezteti és alkal­mas arra. hogy Ausztria függetlenségét is veszélybe sodorja. Azok a bírák, akik a vámrendszernek, a saint-germaini szerző­déssel való összeegyeztethetősége mellett döntöttek, a kővetkezők: Adaci, Kellog, Rollin, Jacáuemynshurst, Mucking, Van Eysinger és Wang. Walkó tárgyalásai Genfben Genf, szeptember 5. Walkó Lajos kül­ügyminiszter Genfben a francia, angol, vajamint olasz delegátusokkal beható ta­nácskozást folytatott, amelyek során Ma­gyarország gazdasági helyzetéről adott fel­világosítást és tájékoztatta a külföldi szak­tekintélyeket azokról a tervekről és ren­delkezésekről, amelyeket a magyar kor­mány a gazdasági válsággal kapcsolatban megvalósított. Egy angol MwmimmuA bizalmat szavazott tlacDonalűnak (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: MacDónald megkapta az első bizalmi szavazatot a koalíciós kor­mányba való belépése óta. A blackhalli bá­nyászszervezet kimondta, hogy továbbra is bizalommal viseltetik MacDónald iránt és őt tartja egyedül alkalmasnak a mun­káspárt vezetésére. Ez a határozat azért érdekes, mert ez a bányászszervezet a seal-harbouri kerület­hez tartozik, amelynek végrehajtóbizott­sága, mint ismeretes,' felszólította Mac­Donaldot, hogy mondjon le mandátumá­ról. Politikai körökben nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a bizalmi* Nyilatkozatnak, mert ez azt bizonyítja, hogy MacDonald­nak még mindig van talaja a munkáspárt­ban. . A spanyol exkirály Izabella főhercegnő halotíaságyánál Budapest, szeptember 5. Izabella főher­cegasszony ma reggel félnvolc órakor meghalt. Holttestét á kórbonctani inté­zetbe szállították, ahol bebalzsamozzák. Alfonz spanyol exkirály reggel 9 órakor érkezett meg Budapestre rokona látogatá­sára, de már csak a halottas ágynál jelen­hetett meg. A spanyol exkirály jelén lesz A halál után a család azzal a kéréssel fordult a fővároshoz, járuljon hozzá, hogy a főhercegasszonyt a főváros kegyurasága alá tartozó budavári Mátyás-templomban ravatalozzák fel és hogy a koporsót a lemplom kriptájában helyezhessék el. Rip­ka főpolgármester szombat délutánra ér­tekezletet hívott össze, amely a kérés­hez hozzájárult. Szombat éjjel harangzugás közt a Má­tyás-templomba szállították a főhercegasz­szony holttestét és az egyik oldalkápolná­Férfiak gyengesége allén «MT»tolt ar/irmall aegiteág mindenkorra blztneifcva. Nem orrosa4.g' U­ln«zMlt iamartetöt 80 fill. b«lva» ellenében diKlf-étenbArmontre küld:„OUMI EX­PORT" Budapest. Népulnbk-iila 13. sz. M.ft a főhercegasszony temetésén. A kormány­zó Izabella főhercegasszony halála alkal­mából részvéttáviratot intézett Frigyes fő. herceghez. ban ravatalozták fel. Szerdán reggel « főhajóban állítják fel a ravatalt és dél­előtt viszik le a sírboltba. Alfonz exkirály délelőtt adjutánsa kísé­retében a Duna-palotából a Várba ment, ahol Frigyes főherceg vendége volt ebé­den. A főhercegi palotában töltötte a dél­utánt és ott is vacsorált. Az exkirály szom­bat estig még nem jelentette be magát a szállodában és igy nem tudják, hogy .mi­lyen nevet választ. Szállóbeli lakáson a budapesti spanyol követség részéről nem történt hivatalos jelentkezés. „TISZA" hangszóróval egybeépített, hálózati készülék V pengős havi részletre kapható: Csányi Antal rádió és villamosság* szaküzletében Feketesas-ucca 22. Telefon 30—51. FIGYELEM f „ ízletes ebédmenü, leves, sült. főzelék, tészta vagy sajt ...... P 1*10 Válasziékos vacsora i P —"70 RAFFAV étterem, Kossuth Lnfo* sugárul 4. sz. TI Elsörendd rlzllnql borok friss caapolésa KÓbSnyal *0r0k_ Poloska és moly irtást teljes szavatossággal Szegeden a 2 Lakásferftőtlanitő Vállalat Clán-trodátoi végsi Dugonics tér 12. Telefon 31-77. Mindek! dicséri, milyen kiváló minőségünk s mégis legelőnntfsebbeh a Jánoshalmi (ftácshai) Nütiengermalom lisztfel Beszerezhető a lerakatnál: 55 Hoffmann Jánosnál Ká!vária.u. 8. Ora, Ékszer lEBSS SL Tóth óráshoz dicsei >. 7. Elad4» 5-12 k«vi részié re ie! TieiWaelöknek elfioyöe ABC txv szerzés I Erfitt ev6szerek, téloik. Gramofonok, lemezek. Régi pénz, tört arany bev&liftal Törhetetlen óraüvegek! KézmOVe* Bank Zílogjegyekei verzek 118 őfensége ikre1 Irta Móra Ferene. Nincs a dolognak semmi aktualitása. csaV az jut­tatta eszembe, hogy fióktakaritás közben a ke­zembe került Sáfár Lászlónak az arcképe, aki J9G5-ben szegedi lapszerkesztő volt. éppen annak a lapnak a szerkesztője, amelyikben akkor én okádtam a lüzet a vezércikkeimben, mint kor­mányfőtanácsos. (Tudniillik én adtam " a főtaná­csokat a kormánynak, — de persze olyan kormány még nem volt a világon, amelyik az én tanácsai­mat m< ifogadta volna. S mernék rá fogadni, hogy nem is lesz Rendesen meg is bánják.) Nagy kontrabont ember volt ez az én né­hai gazdám, de csak akkor, ha a hatvanhetet em­legetlék neki. (ö maga nem igen emlegette s én azzal gyanúsítottam, hogy tán ki se tudná mon­dani, hanem ugy kerülné meg, hogy »hatvanhat, meg egy.«) ö volt az a hires összeesküvő, aki Szeles Adorjánnal fői akarta robbantani a Hentzi­szobrot, mint pesti szerkesztő. Ennek a l.irének köszönhette, hogy lehozták Szegedre szerkesztő­nek, de nem birta ki nálunk egy esztendőnél to­vább. — Nincsenek iti igazi üggetlenségtek — kon statálta keserűrüen az utolsó kézfogáskor s ez bizony nagyon szép meglátás volt tőle. (Már hu­szonöt esztendővel ezelőtti) Emlékül megajándékozott az arcképével, arra én fölírtam ennek a tárcának a címét őfen­sége ikrei. Azóta se jutóit eszembe se. Tar­tozom vele néhai szerkesztőm emlékének, mi­előtt engem is behivnak J csillagok főié a negy­vennyolcat éltetni. (Már ugy gondolom, hogy va­lamelyik külső kerületébe a mennyországnak.) • 18R3 őszén történt. Még akkor fiatal ujságiró volt Sátár, de már sarzsit viselt Segédszerkesz­tője volt az E gxe 1 # r 1 é s-nek, ami annyit je­lent, hogy tulajdonképp ő csinálta a lapot. Abban az esztendőben különösen nehéz poszt­ja volt a segédszerkesztőnek. Horvát forrongás — akkor htizták ki a zágrábi székesegyházból Szent István szobrát a piacra, azzal az indoko­lással, hogy »te ís magyar .vagy!« — gyújtogató, verekedő antiszemitizmus itthon, mindenféle bo­nyodalmak a külpolitikában. Minden este sza­kajtószámra kapta az Egye térté s a bécsi táv. iratokat s azokat szolgálatra beosztani, illetve ki­osztani a segédszerkesztő dolga volt. Szeptember valamelyik első napján jól ráeste­ledett már a szerkesztőségre, mikor az utolsó nyaláb kéziratot megkapták. Ahogy szétterigeti őket Sáfár, egyszerre elsötétedik a nagy kopasz homloka. — A trónőrőüősné őfensége. Stefánia főherceg­asszony — szólt a hivatalos kommüniké — mára •virradóra egészséges leánygyermeknek adott életet — No, megint több eggyel, — mormogta a Habsburgok haragosa s kiosztotta a sürgönyt Im­re Lajosnak, a Hirrovat-vezetőnek. — Első uj­donn'ág öt sor. semmi cifrázás. Perszi az Egyetértés ellenzéki lap volt, még pedig'a mérgeséből. (Akkor még lehetett!) A kö­teles lojalitáson tul nem tartozott semmivel. Nem ugy, mint a kormány hivatalos lapja, a Nemzet. . — Ott ma nagy úszás lesz, — ásított Imre. — Nem hiszem, — rázta a fejét Sáfár. — A korménysajtónak kilenc hónap óta készenlétben kell várni az örvendetes eseményt Ott bizonyo­san előre kiszedték már a bábaasszonyok élet­rajzát is. fialom Jóska is megszólalt, akiről nem tudok többet, csak azt, hogy a Sáfár László élőszóval előadott memoárjaiban nagyon sokat szerepelt s a riporterek közt ő viselte a homéroszi »fürge­lábu« jelzőt. — No, akkor Visi is elteheti a hiranemü ve­zércikket jövőilyenkorra. Minden újságíró tudta, hogy Visi Imre, a Nem. zet főszerkesztője két vezércikket tartogatott 'Ja­szen a nagy eseményre. Aktiv képviselő is volt, képviselő, sok dolgu ember, betegeskedett is a nem szerette, ha éjszaka rángatták be a szerkesz­tőségbe. Épp azért hetekkel előre megírta a ma­gasszárnyalásu vezércikkeket arról, milyen nagyi öröm az az egész magyar nemzetnek, hogy az isteni gondviselés uj bimbót nyitott a dinasztia fáján. Még pedig mint előrelátó szerkesztő két cikket irt. Az egyiket a férfias pátosz konglsával arra az esetre, ha a trónőrőkősnének fia születik. A másikat pedig szőtte csillagsugárból és rózsa­sziromból, ha kis főhercegnőt kell a vezércikkbe pólyázni, akiből bizonyosan olyan nagyasszony lesz, mint amilyen Szilágyi Erzsébet volt, azaz hogy inkább olyan legyen, amilyen Mária. Te­rézia lehetett. Ahogy ott diskurál a szerkesztőség, egyszerre Sáfár felüti a fejét — Nini, érdekes, a N e m z e t ről beszéltek, — nézzétek, hát nem ide hozták annak a bécsi táv­iratát is? A távirőhjvatalban is nagy kapkodás lehetett azon az éjszakán s a kormánylap valamelyik sürgönye az ellenzéki vezérujság kazlába keve­redett. Feltörik, megnézik, hát éppen az a blan­ketta, amelyik a nagy eseményt jelenti. Sáfárnak nagyot dobbant a szive. Az lenne aztán a nagy lemaradás, ha a kormány lapjában nem lenne benne a irónőrőkösék öröme.. Visi szörnyethalna, vagy kibujdosna az országból. Hm, nem is lenne kár érte. Meg kellene próbálni. De hátha nem ő lenne az áldozat, hanem valamelyik szegény kollégának vennék el a kenyerét? Meg kell azt gondolni nagyon, hogy ha már igy ki­szolgáltatta a sors a hatvanhetet a negyvénnyolo­nak, hogy lehetne vele legobosabban elbánni? Ahogy áll a diéta, betoppan Barna Dóri, « leglegendásabb magyar riporter. Ez éppen neki való eset volt. Megnézte a blankettát s egy pil­lanat alatt megtalálta a kádenciát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom