Délmagyarország, 1931. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-18 / 211. szám

SZEGED. SzerKesztóség: Somog I uccu 22.1. em. Teleion: 23-33. - Kiadóhivatal, kmcsOnkOnyvtar és Jegyiroda - Aradi ucca a. Telefon : 13-OÖ. - Nyomda : LBW Lipót ucca 1<J. Telefon : 20-34. Tóvlratl és levélcím Délmanyarorszóq Szeged. Péntek, 1931 szeptember IS Ara 1© fillér VII. évfolyam, 311- szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken és Budapesten3-eo, klllfOldUn 6-40 pengd. ' Egyes szóm Ara hétköz­nap ÍO, vasór- és Ünnepnap 24 >111. Hir­detések felvétele tarifa szerint. Megje­lenik hétfó kivételével naponlareogel A város cselédei Legteljesebb megértésünk illesse a vá­ros alkalmazottait, akik a nyomasztó gaz­dasági helyzet és fizetésieszállitás harapó­fogója közé kerültek. Se cinikusok, se szadisták nem vagyunk, hogy repeső kár­örömmel lássuk, ha bárki is kénytelen ed­digi életstandardját leszállitani, kulturális igényeit megszorítani és megélhetésének kereteit szűkebb korlátok közé illeszteni. Ha már ehez a kényszereszközhöz kell nyúlni, az indokolásból ki kell küszöbölni azt a szempontot, hogy, föltétlenül minél többet vegyünk el, mert azok, akiktől el­veszünk, ugy se tehetnek semmit ellene. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy az illet­ménycsökkentés, akár az adóemelés, ele­ven húsba és vérbe vág és tudjuk azt is, hogy minden ilyen elhatározást egy cir­culus vitiosusnak a meginditása, amely suj'tja nemcsak a fixfizetéses alkalmazot­tat, hanem az iparost és kereskedőt is, aki rendelőiből és vásárlóiból él. Azt a szempontot se szeretnénk han­goztatni, hogy a mostani illetményekel a gazdag Szeged állapította meg és a sze­gény Szegednek kötelessége visszavenni, ami a mai viszonyoknak nem megfelelő. Egyáltalán szeretnénk, ha ez a szomorú kérdés minden olyan mellékszempont nél­kül volna tárgyálható, amely alkalmas arra, hogy a város alkalmazottai, a tör­vényhatósági bizottság tagjai és a város egyeteme között olyan ellentéteket ludna szítani, aminők a takarékossági és pénz­ügyi bizottság tárgyalásain a látszat sze­rint felmerültek. Mi, akik állandóan azt az álláspontot képviseltük, hogy a város al­kalmazottainak az a kötelességük, hogy százezernyi embernek az ügyeit legjobb tudásuk szerint, teljes erejük latbavetésé­vel, nehéz időkben még a hivatalos elő­írásokon is túlmenő buzgalommal intéz­zék, nem akarjuk mentesíteni a város cse­lédeit azoktól az áldozatoktól, amelyeket ma kivétel nélkül mindenkinek meg kell hozni, azt akarjuk ellenben, hogy ez a megértő áldozathozatalnak és ne a bün­tetésnek jegyében történjék. Ma, amikor a kereskedőnek üres a bolt­ja, az iparosnak és munkásnak nincsen munkája, a lateinernek összezsugorodott a keresete, a város alkalmazottainak is meg kell érteni, ha rájuk is kiterjesztik azt a fizetéscsökkentést, amelyet a harminchár­mas bizottság az összes közalkalmazottak­ra nézve kötelezően elhatározott, sőt eset­leg ha ezen túlmenő áldozatokat is kell hozni, melyeket a város ijesztően nehéz anyagi helyzete parancsol rájuk. Biztosak lehetnek ellenben a város tisztviselői, hogy nincsen jóérzésű ember, aki örömmel já­rulna hozzá ehez a rendszabályhoz: a vi­szonyok kényszere az, amely a pénzügyi. bizottságot és a közgyűlést erre az útra szorítja. De ha ezt elmondottuk nem a város alkalmazottainak védelmében, hanem a szembenálló ellentétek elsimítása érdeké­ben, akkor az osztó igazság elvénél fogva meg kell mondanunk azt is, ami szemet szúr és amit tanulságul kell eltenni a jövő számára. A város és általában a városok pótlékok formájában magasabb javadal­mazást adnak alkalmazottaiknak, mint amennyit az állam ad hasonló fizetési osz­tályban levő alkalmazottainak. Ez a gya­korlat helyes egészen addig a pontig, amig a magasabb javadalmazás a régebben szolgáló városi alkalmazottaknál azt az egyenlőtlenséget akarja kiegyenlíteni, hogy az államnál megvan a fokozatos előlépés lehetősége, a városnál pedig hiányzik. De éppen ezért a mai pótlékolás rendszere, amely se évekre, se szolgálati időre nincs» tekintettel, szembeszökő és fenn nem tart­ható. Mihelyt tul leszünk a mai válságos időkön és mihelyt elérkezik az alapvető ügyek nyugodt tárgyalásának atmoszfé­rája, itt kell megfogni a kérdést és itt kell az igazság és méltányosság szempont­jait a város alkalmazottainak tényleg jo­gosult érdekeivel összeegyeztetni. M cg&z ország rtszfttelM temettek el a blatorbággl áMozotokat (Budapesti tudósítónk telefon jelentése^ Csütörtökön délután temették el országos gyásszal a biatorbágyi merénylet áldoza­tait a Vérmezőn impozáns részvét mellett. Tizenkilenc egyforma katafalkon helyez­ték el a koporsókat, amelyek előtt renge­teg koszorú és virág halmozódott föl. A beláthatatlan tömeg megrendülten, halálos csendben nézte a katafalksort és az előtte zokogó hozzátartozókat. Félhárom óra tájban egymásután érkez­nek a temetkezési intézet automobiljai és hozzák a koporsókat. A hozzátartozók hangos zokogása közben helyezik el a katafalkokra az aranyozott koporsókat A külföldi halottak koporsóit lobogókkal te­ritik le. Közben érkeznek a küldöttségek és a notabilitások. Félhárom órakor érkezik meg a rendőr­tisztikar deputációja Bezegh-Huszágh Mik­lós főkapitány és Andréka Károly főka­tányhelyettes vezetésével. Utána jön a szo­sziáldemokrata párt küldöttsége, amely­nek tagjai Peyer Károly, Szeder Ferenc, Bücnler József és Esztergályos János kép­viselők és Mónus Illés párttitkár. A katonaság képviseletében Nánássy­Megay Ernő altábornagy vegyesdandár­parancsnok és törzskara jelenik meg A képviselőház és a felsőház küldöttsége. Az egységes párt. Három óra előtt néhány perccel érkezik Károlyi Gyula miniszterelnök. A katona­zenekar a Himnuszt intonálja és a mi­niszterelnök, mint a kormányzó képvi­selője, elvonul a díszszázad előtt. Egymásután érkeznek a küldöttségek zászlók alatt, majd Zsitvay Tibor igazság­ügyminiszter. Három óra után megérkez­nek a lelkészek és a koporsók előtt rövid imát mondanak. A rendőrzenekar Chopin gyászindulóját játsza, majd a Máv. ének­kar gyászdallokat énekel. Ezután Zsitvay miniszter mondotta el gyászbeszédét: - Az a bomba, amelynek áldozatait most temetjük, nem az ártatlan, gyanút­lan utasoknak szólt. Az a bomba bizony — mondotta többek közt — az egész ár­tatlan emberiségnek szólt. — Ember tudd meg, hogy bűntárssá aljasulsz, ha nem állsz te is a Rém, a Gonosz, a Tagadás ellen küzdők sorába és gyermeked, asszonyod, szüleid gyilko­sainak útját egyengeted, ha elhallgatsz, el­nézel, eltűrsz, lekicsinyelsz bármely je­lenséget, amely az emberi szolidaritás vá­rán rést törni igyekszik. Biatorbágy a gyűlölet utján a Halál demokráciájának borzalmas végállomása", a szeretetfütötte mozdony az élet demokráciájának emel­kedő pályáján viszi előre az emberiséget. — A szeretet kisérje örök nyugovóra testvéreinket, Biatorbágy ártatlan áldoza­tait, virrasszon sirjuk felett és szárítsa fel a közvetlen vesztesek elapadni nem akaró könnyeit. Az igazságügyminiszter gyászbeszéde közben, amely nagy hatást tett a gyászoló közönségre, incidens történt. Pontosan a katafalkok mögött, az Attila­uccában, a rendőrök sorfalától néhán.V! méternyire egy teherautó állolí, zsúfolásig megtelve fiatál suhancokkal. A kegyelet csendjében egyszerre csak megindult a teherautó és utasai gúnyos nevetéssel za­varták a gyászünnepség áhítatát. Bezeg­Huszágh Miklós főkapitány intézkedésé­re feltartóztatták a teherautót. A gyászünnépség ezután nyugodtan folytatódott. Félnégykor a különböző egy­házak papjai megkezdték a gyászszertar­tást, ennek befejezése után a menet las­san megindult a farkasréti temető felé. Pogromra izgató röpcédulák a temetésen (Budapesti tudósítónk telefonjslehtése. A fővárosban a vérmezői temetés után egész sereg riassztó hír terjedt el. Arról beszéltek, hogy a Délivasut mögött lövöldöztek és a Váci­uton tüntettek. Rövidesen kiderült, hogy a hirek alaptalanok. A Vérmezőn a temetés után antiszemita izü röpcédulákat terjesztettek, amelyben pogrom­ra izgattak. A' röpcédulákat a fákra is fel­tűzték. A rendőrsé/i keresi a cédulák terjesz­tőit. Izgalmat keltett a temetésen az is, hogy a szertartás során egy teherautón álldogáló, fiatalemberekhői álló csoport állandóan nevet­gélt, majd a teherautót nagy zajjal megindí­tották. A' rendőrség a fiatalembereket elő­állította és kihallgatta. Azzal védekeztek, hogy azért kellett nevetniök, mert az autó hirte­len indított és ők valamennyien lebuktak a kocsiról. Kihallgatásuk egész éjszakán át tartott. Darmstadíban helyes nyomra bukkanlak? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) azt hiszi, hogy sikerül nyomára jutni a Darmstadtból jelenlik Az itteni rendőr­ség olyan nyomot talált, amelynek alapján biatorbágyi merénylet tetteseinek. A rend­őrség gjanuja szerint egy Gerda Kros-

Next

/
Oldalképek
Tartalom