Délmagyarország, 1931. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-17 / 210. szám

SzeOED. SzerKeszt«»6g: Somog 1 ncca 2 Z. I. em. Teleion: 23-33. - Kladöhlvalal, ta»lcsHnkOnyvJAr «s tegylroda • Aradi ucca 8. Teleion: 13-06. ^ Nyomda : löw Lipót ucca 19. Teleion : 26-34. TAvlrotl és levélcím Deimagyaronzha Szeged. Csli törtök, 1931 szept ember 17 Ara 16 fillér VII. évfolyam, 210. szám ElOriZETÉSf Havonta helyben 3.20, vidéken éa Budapesten 3-00, kUUHldttn Ö-40 pengd. - Egye* srAm Ara hétkBa­nap ÍO, vasár- és Ünnepnap 2-4 llll. Rlr« delének (elvétele lorlta szerint. Megje­lenik hétM kivételével n«r>ontn renqel Polgármesterek A magyar városok polgármesterei me­gint kongresszusra jöttek össze, megint »átbeszélik« a magyar városok sérelmei­nek egész nagyságát, megint tisztelegnek a belügyminiszter urnái s megint — nem lesz semmi abból, amit a magyar városok vezetői elhatároznak. Hogy egy másik divatos szóval jelle­mezzük a helyzetet: furcsa íkettéhasadás* teszi kilátástalanná a magyar városok pol­gármestereinek akcióját. A polgármester urak ugyanis sok vonatkozásban — fő­ispáni hatáskört töltenek be, főispáni kö­telességeket gyakorolnak akkor, amikor a kormányzat — szerencsére: a minden­kori kormányzat — politikai kiszolgálá­sára vállalkoznak. Az elmúlt tiz év sok és — nem tagadjuk — keserves tanulságokat halmozott össze ezen a téren. A polgár­mester urak ugy gondolták, hogy a haza­fiság és a kormánytámogatás egy anya­méhből születtek. A polgármester urak sokfelé a város érdekeinek árulóját lát­ták ahban, aki mert ellenzéki lenni s aki nem a lojalitás s a szervilizmus esz­közeivel akarta szolgálni a városát. Ab­ban a nagy igyekvésben, hogy melyikük szolgálja jobban a kormáéi: s hogy kö­zülők iri tud minél több kényelmetlensé­get elhárítani a kormányzat útjából, ter­mészetesen a polgármesterek állásfogla­lásának súlya is elveszett. Az igazságon ki­vül mi ad súlyt az állásfoglalásoknak? Az önérzet, 3 függetlenség, a férfiasság, — mind azok a kellékek, melyek a feltétlen po­litikai kiszolgálással alig egyeztethetők össze. Hiába tagadnánk: a politika leg­alább annyira a konvenciók érvényesü­lése, mint a becsületé és az igazságé. Aki­től nincs mit várni, annak érdekei is el­hanyagolhatók. S nem volt és nincs várni való azoktól, akik a maguk politikai tá­mogatását szállították árkon-bokron ke­resztül egymást múlva felül a lojalitás­ban s akik ugyanezzel a buzgósággal akar­ták szolgálni s szolgáltatták is, ha tudták, a lelkiismeretükre bízott városokat. A polgármesterek lelke azért >hasadt ketté*, mert lefelé nem tettek egyebet, mint védték a kormánynak, a minden­kori kormánynak mindenkori intézkedé­sét, fölfelé pedig hangot akartak adni azoknak a kívánságoknak, melyekkel szemben éppen ők védték a kormány po­litikáját. A kormánnyal szemben védeni akarták az önkormányzatot, az önkor­mányzati testülettel szemben pedig véd­ték a kormánynak az önkormányzatot sértő intézkedéseit s védték a maguk fel­duzzasztott hivatali hatáskörének sértet­lenségét, ami pedig magábanvéve is sirja lett az önkormányzatnak. Ennek a kettős­ségnek következménye azután az, hogy felfelé is, lefelé is csorbult tekintélyük. Mi nem vagyunk hivatalból kirendelt vé­dői a tekintélyi elvnek, de azért mi sem látjuk szívesen, hogy egy-egy város mi­lyen — a harmadik felkapott szóval: — drasztikus intézkedésekkel juttatja kife­jezésre súlyos elégedetlenségét a polgár­mesterével szemben. Nekünk sem tellik abban örömünk, hogy ha kilakoltatják a polgármestert hivatali lakásából, ^igy a tisztes megélhetés mértékén alul álla­pítják meg fizetését. Ez az elégedetlenség zúgolódik másutt is: a polgármestert első tisztviselővé s ami ennél is díszesebb: első polgárrá választotta meg a polgárság képviselete, ez a választás azonban azt a kötelességet rótta a polgármesterekre, hogy ne a kormánynak, hanem a város­nak igyekezzenek első tisztviselői lenni. A kormányok változnak, akármilyen el­képzelhetetlenné vált is ez a gondolat a magyar glóbuson — s a kormányok irá­nyához és programjához a polgármes­terek nem köthetik oda egész közéleti és hivatali presztízsüket, ha csak nem akar­nak maguk is rabszolgák módjára a sirba ugrani a lehanyatlókkal együtt. Arra lenne szükség, hogy a polgárság akaratának aranyfedezete álljon a pol­gármesterek állásfoglalásai mögött s a polgármesterek kívánságában ne hajbó­koló tisztviselők esedezését, hanem a sor­sának irányítására képes s a sorsának irá­nyítására hivatott városi polgárság elha­tározását és akaratát lássák ieg. ^z azon­ban a polgármestereken múlik. Nekik is érdekük az, ami a rájuk bizott városoké, hogy a polgármesterben a várost lássák s a polgármester szavában a város egész polgárságának szavát hallhassák meg. Ez azonban nem történhetik meg, csak ak­kor, ha a polgármesterek függetleníteni tudják magukat az uralmon lévő politika kívánságaitól s egyedül a város érdekei által engedik magukat vezettetni. A fő­ispánok lehetnek egy politikai pártnak, vagy a kormánynak exponensei, de a pol­gármesterek csak a városuk képviselői és exponensei lehetnek s csak a városi pol­gárság érdekeinek, védelmezésére vállalkoz­hatnak minden tekintet nélkül arra, hogy; milyen politikai irányzatokból és társa­dalmi rétegeződésből állt össze a város polgársága. A városok polgármesterei tudnának ér­vényt szerezni aikaratuknak. Ehez azon­ban az kell, hogy a várost képviseljék s ne a kormányt. Az angol matrózok a zsoldcsökkentés miatt megtagadták az engedelmességet (Budapesti indósitónk ielefonjelentése.) Az angol hajóhad matrózai körében a zsoldleszállitás miatt nagyfokú elégedet­lenség támadt. A mozgalom azzal kez­dődött, hogy az indulási jeire. megtagadták a horgonyok felvételét, de egyúttal három­szoros éljent kiáltottak a királyra, jeléül annak, hogy nem zendülők. Ezután rá­ültek a horgonykőtélre s nem engedték meg, hogy bárki is felvegye a horgonyo­kat. A mozgalom legerősebb a Nelson ve­zérhajóhoz beosztott 16 csatahajón, arae­lvek a viláe legnagyobb hadihajót. Élesen támadták a kormányt a 33-as bizottságban a sajtórendelet miatt Elfogadták a Máv. szanálási tervezetéi Budapest, szeptember 16. A 33-as országos bizottság szerdán délelőtt Juhász Andor elnök­lésével a parlament éoületében ülést tartott. Napirend előtt Perényl Zsigmond felvilágosítást kért a kormánytól a napilapok oldalterjedelmének csökkentésére vonatkozó rendeletről. Ugy látja, hogy azok az előnyök, amelyeket a rendelet el akart érni, re v álla­nak arányban azokkal a hátrányokkal, ame­lyek vele járnak. Rassay Károly hangsúlyozta, hogy a rendelet nem számolt a sajtó feladatával, sem pedig a tényleges szükséglettel. Lehetetlennek tartja, hogy az oldalteriedelmet azoknál a lapoknál is, ame­lyek teljes szolidsággal szabják meg terjedel­müket, éppen olyan arányban korlátozzák, mint a bő terjedelmű lapoknál. Nagy Emil rámutatott arra, hogy a sajtó közérdekű fel­adatát, a kedélyek megnyugtatását és a fontos kérdések megvitatását ily intézkedések mellett nem teljesítheti. A selyemharisnya és egyéb luxuscikkek több valutát visznek ki az országr bői, mint a papírok. Sigray Antalnak a sajtó terjedelmének a korlátozásáról az a felfogása, hogy a sajtót nem szabad guzsba­kőtni és a közönséget teljes részletességgel in­formálni kell, különösen olyan időben, ami­kor a parlament nem ülésezik. Marsall Ferenc hangsúlyozta, hogy a sajtó ma, amikor a tör­vényhozás szünetel, fontosabb jelentőséggel bir. A legaggodalmasabbnak tálálja az újságok korlátozását. ' Vészi József: A sajtó felvilágosító és megnyugtató hivatásá­nak teljesítésére a mai súlyos viszonyok között nagyobb súlyt kellene helyeznie a kormány­nak. Károlyi Gyula miniszterelnök válaszolt ezután a felszólalásokra és hangsú­lyozta, hogy a rendelet kiadása kizárólag a közérdek érdekében történt. Nem zárkózik el attól, hogy a jogosult kérelmeket teljes el­fogulatlansággal megvizsgálja és a kiadott ren­delkezéseket ehez képest módosítsa. Ezután áttértek a napirendre. Temesvári Imre hangoztatta, hogy feltétlenül szükséges a Máv. pénzügyi egyensúlyának a helyreállítása. Nem tartja indokoltnak azonban, hogy a III. osz­tályú személyvonat menetjegyárát is felemel­jék. Ehelyett inkább további megtakarítá­sokra törekedjék a Máv. A' szabadjegyek és a kedvezményes jegyek további korlátozását is a kormány figyelmébe ajánlja Éber Antal azt kívánta, hogy. a szabadjegyeket és • féJ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom