Délmagyarország, 1931. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-13 / 207. szám

DÉLMAGYAROK 1931 szeptember 13. Ne Akkor vegyen kályhái MAJD HA FAO-"Yl VCRDCRBCR vaskereskedő Fekeíesas uc 13. sz. most mélyen leszállítóit ár*; m ári sltja különböző rendszerű kályhái! a Szerzői jogvédelmet Irodalmi téren lg legalább annyira fel fedi terjeszteni,mini ahogyan zenei téren felterjesztenék és bizto i oltáh nemzetközi egyezményekkel. i I fr>s,»®» ff? ty> eb Erdélyi terv a könyvírás és a könyvkiad megmentésére flz erdélyi Irók szerzői Jogvédelmet követeinek a kölcsönkönyvtárakka! szemben Is (A Délmagyarország munkatársától) Az elmúlt héten néhány napig Budapesten tartózkodott Tabéry Géza, a neves erdélyi iró és újságíró, akinek vezető szerepe van az erdélyi magyar Szépmüves Céh néven müködó irodai mt vállalkozásban. A Délmagyarország munkatársa hoszszabb ideig együtt volt Tabéry Gézával, aki rendkívül érdekes dolgokat mondott el az erdélyi magyar irók törekvéseiről, terveiről és céljairól. A magyar irodalom helyzete Erdélyben — mint ismeretes — igen súlyos, de talán éppen ez az oka annak, hogy az erdélyi magyar irodalom nap' ról-napra ujabb, mrg ujabb irodalmi meglepetése, ket produkál. Az erdélyi Írókat ugyanis az tartja együtt és az sarkalja őket felekezeti és vildgné" teli különbség nélkül közös, vállvetett én harcos munkára, ami Magyarországon mesterkélt válaszfalakat emel a magyar írók közé: a magyarságuk Erdélyben körülbelül ugyanazt jelenti kisebb, eégi magyar írónak lenni, mint magyarnak lenni, mind a kettő komoly, súlyos és felelősségteljes ellenzékiséget jelent és Erdély kisebbségi sorba jutott magyarsága egyre világosabban érzi, hogy magyarságát egyetlen téren, az erdélyi magyar irodalomban élheti ki. Az erdélyi magyar Iró, újságíró és művész azt a társadalmi poziciót tölti be, amit az elszegényedett magyar középbirtokos osztály elveszített. Az erdélyi magyarság íróiban ás újságíróiban látja hivatott vezéreit. Az erdélyi irók ezért olyan népszerűek a Királyhágón tul. A gazdasági válság azonban az erdélyi magyar irodalmat sem kimélte meg. A nagyfokú elszegényedés következtében fokozatosan csökken a könyvvásár lók száma és joggal fé'nek Erdélyben is attól, hogy maholnap üzleti lehetetlenséggé válik a könyvkiadás, ami pedig megöli az irodalmat Az erdélyi irók ujabban sokat foglalkoznak ezzel a problémával és komoly mozgalom indult meg az irodalom űz" téti biztonságának Intézményes megvédelmezése érdekében. A mozgalmat Tabéry Géza irányítja és Tabéry dolgozott ki a probléma megoldására egy rendkívül érdekes és egészen újszerű tervezetet, amelynek kétségtelenül nagy visszhangja lesz a Királyhágón innen is, tul ls, mert hiszen az irodalom, mint üzleti vállalkozás, az egész világon a csód szélére került már. Erről a tervezetről Tabéry Géza a következeket mondotta: — A legsúlyosabb aggodalommal kell látnunk a helyzet sorozatos rosszabbodását és nem csak a magunk egyéni érdskében, hanem az irodalmi munkálkodás lehetőségének biztosítása érdekében is foglalkoznunk kell a kérdéssel. Az kétségtelen, hogy az általános gazdasági válság egyik szülőoka az irodalmi válságnak. A könywásárló emberek száma Ijesztő arányokban csökken és ma' holnap n»m lesz üzletember, aki könyvkiadásra marne vállalkozni. Az erdélyi magyar irók munkáit maguk az irók adják ki Szépmüves Céhükbe tömörülve. Ez a tömörülés a céhtagok szempontjából igen hasznos, mert a lehető legnagyobb honoráriumot biztosítja az irók számára Azonban a válság közeledése már a Céh körül is érezhető. Amikor vizsgálni kezdtük a könyvvásárló tábor nagymértékű csökkenésének okait, megállapítottuk, hogy itt a gazdasági válságon ki. Dűl igen fontos szerepe uan egy másik momen' tumnak ts: * fefllcíönkönyvlárak elszaporodásának. A kölesönkönyvtárak üzleti tevékenysége következtében az a belyzet alakult ki, hogy sokkal többen nem vásárolnak könyvet, mint amennyit a gazdasági krízis rovására lehetne írni. Nem vásárolnak könyvet azért, mert a kölesönkönyvtárak jelentéktelen kölcsöndij ellenében ellátnak mindenkit olvasnivalóval. A probléma ezek után igy formálódott meg: Hogyan lehetne megakadályozni azt, hogy az iró rosszat fizetett munkájának eredményét úgyszólván ingyen használhassa a közönség, hogyan lehetne megakadályoz nt azt, hogy ar Iró könyvét egy embe. rjieg Jogtalanul közbefurakodott harma. difc személy, a kölesönköny vtárhil; jtlonos üzletszerűen kikölcsönözze anélkül, hogy ebbőt a könyv szerzőjének és a könyv kiadójának egyetlen fillér hasma lenne — Tudom jól — folytatta Tabéry —, hogy ennek a kérdésnek a felvetése bizonyos körökben berzenkedést kelt majd, mert tagadhatatlan, hogy a beállítás első pillanatra kulturaellenesmek látszik. A berzenkedők, akik természetesnek találják, hogy a földbérlők a föld használatáért a tulajdonosnak bért fizessenek, hogy a kávéházi muzsikusok a szerzővel, illetve a kiadóval szemben pénzzel váltsák meg egy-egy dal, vagy sláger előadási jogát, azt fogják mondani ebben az esetben, amikor irodalmi alkotásokról, amikor az irók és a könyvkiadók jogának védel meséséről van szó, hogy azért kultura-ellenes az, amit akarunk, mert az olvasótábor csökkenésére vezetne. A legfontosabb kulturális érdek az, hogy minél többen jussanak a könyv közelébe. Első pillanatra tényleg ugy látszik, mintha alapos lenne ez az ellenvetés, de ha mélyebben nézünk a dologba, rá kell jönnünk, hogy súlyos tévedés. Az olvasótömeg növekedése tagadhatatlanul fontos kulturális indok, azonban, ha nem tesz majd olvasnivaló, e* a tó. meg is megsemmisül. Pedig hát rohamlépésben közeledünk ahhoz az időhöz, amikor nem lesz olvasnivaló, amikor a gazdasági válság megöli az irodalmat. Maholnap ott tartunk, hogy nem akad kiadó a legjobb, a legértékesebb könyvek számára sem, maholnap ott tartunk, hogy nem lesz iró, aki pénzt tudjon kapni alkotásaiért, mert: az nj könyvet megvásárolja néhány — sajnos nagyon kevés — könyvgyűjtő és néhány kölcsönkönyvtár. Az olvasótábor jelentéktelen számú fillérek ellenében hoz. zájuthat ezekhez a könyvekhez, már pe. dig könyvet kiadni azért, hogy 100—200 példányban fogyjon el: nem üzlet. — Amikor a probléma igy kijegecesedett, fantasztikus tervek születtek meg. Az egyik fiatal erdélyi iró például elkeseredésében azt javasolta, hogy a regényeket fényérzékeny papírra nyomjuk mert igy a papir egyseeri olvasás után megfeketer dik, tehát másodszorra már — olvashatatlanná válik Valamennyien nevetve ismertük el, hogy a legideálisabb megoldás ez lenne, de sajnos, karesztülvihetetien. A hosszas beszélgetések, tanakodások eredményeképen azután kialakult egy tervezet, amely ugyan nyers még, de végrehajtása érdekében már indulóban van a mozgalom. A tervezet lényege az, hogy Valamilyen formában meg kell adóztatni a kölcsön1 könyvtárakat, illetve azokat, akik nem vesznék könyvet, hanem csak kölcsönkönyvel olvasnak iegy pengőért egy hónap alatt harminc regényt«, — m: nt ahogyan a= «gyik kölcsönkönyvtár hirdbtétéi-én olvastam. A megadóztatás módjára azután i n ajánlottam egy formát, ez pedig az lenne, hogjr a kölesönkönyvtárak a könyveket a bolti ár bizonyos meghatározott sokszorosáért vásárolhassák csak meg. egy ötpengős köny. vet—mondjuk — 25, vagy 50 pngőért. At árlöbhlet a kiadóé, illetve a szerzoe fen. ne, de ennek a többletnek a lefizetése feljogosítaná a kfilcsönkönyvláral, hogy tet. szésszerfntl dij ellenében kikölcsönözhesse az Iró alkotását. Az ellenőrzés igen egyszerű. A kölesönkönyvtárak példányait hatósági bélyegzővel látnák el és • kölcsönkönyvtárat csak ilyen bélyegzett könyvet kölesönkönyvtárak csak ilyen bélygzett könyvet csönzésével szerzői jogbitorlást követnének el, kártérítési kötelezettségüket megfelelő törvény alapján a biróság állapítaná meg. — £n hiszem, hogy Erdélyben törvényhozási uto» meg tudjuk valósítani ezt a tervezetet és meg vagyok győződve arról is — fejezte be Tabéry — hogy ez a mód föltétlenül alkalmas lenne a könyv* irást és könyvkiadást fenyegető halálos veszedelem elhárítására, mert megsokszorozná a könyvévásrlók számát is. Tánc A Belvárosi Mozi tánciskolában ma vendégtáncest „ kezdődik, tanfolyamára iratkozás kedd, csütörtök és vasárnap este 8-tól. Olcsó tandij A Balkánon keresztül Irta dr. K«tay Lajos. Egy lelkes kis csoport hagyta el augusztus 10-én a budapesti Keleti-pályaudvart azzal a szándékkal, hogy megismerje Keletet és pár napig alkalma legyen annak érdekességeiben és számunkra ujszerűségeiben gyönyörködni. Elszorult sziwel uta& tunk keresztül az elszakított Bácska kövér földjein, majd régi Szerbián át Bulgáriába, ahol els5 állomásunk Szófh volt. A bolgár főváros igen kellemesen hatott ránk. Mindenképen igyekszenek szegénységük dacára is fejleszteni, bár talán az összes balkáni számottevő városok közül itt volt a háború után a legkevesebb építkezés. Szép, rendezett uccái é« terei vannak, sok régi köi. és magánépületekkel. Uccáin vilamos közlekedik és főbb utvonalain elég nagy arányú forgalom bonyolódik le. Legjellegzetesebb épülete az »St. Alexandra Naskg* nevü ó-görög székesegyháza. Szemkápráztató mozaikok, nagyarányú pompás freskók, szép márványfalai, 4 kupolája és pazar díszítései teszik feledhetetlenné. Templomai közül még igen szép a kis orosz templom és érdekes a földalatti orthodos templom, azonkivül mecset is van a városban. Parkban van a kastélyszerü királyi palota; parkjának egy része a király adománya folytán, mint nemzeti park jelenleg a közönség rendelkezésére áll. Vannak érdekes kis muzeumai, mint a néprajzi és történelmi muzeum, ez utóbbi helyisége régebben templom volt. Nevezetesebb épületei közül említendő a parlament és a katonai kaszinó épülete. Külön ki kell emelnem a Nemzeti Színházat, amely Európa akármelyik világvárosának díszére válnék. E nagyszerű szinház fel van szerelve a modern szinpadrejfálásnál, ideges, csúzos és köszvényes fájdalmak esetén kiválóan beváltak a Togal tabletták. Kérdezze meg orvosát 1 Ara P 180'