Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-09 / 180. szám

2 nfXM\C.Y\RO " 1031 augusztus 9. rüon foglalkoznak, akik az 19~3'1. évi 3600! M. E. sz. rendelet 37 §-a értelmében őrleményraktárkőnyvet kötelesek vezetni, ezek a malmok, cseretelepek, sütőiparosok. vagy pékek, továbbá azok a kereskedők, akik iparigazolvány alapján liszt forgalombahozatalával üzletszerűen foglalkoznak. Mindenki más részérc bármilyen cimen és módon liszt vagv dara forgalombahozatala tilos. 2 §. Azok, akik az előző szakasz ellenére lisztet, darát forgalomba hoznak, jövedéki kihágást, illetve szabálytalanságot követnek el 3. Jelen rendelet a kiadásától számított 8-ik napon lép életbe. Hétfőn megnyitiék a tőzsdén a gabonahatáridős forgalmat Budapest, augusztus 8. A tőzsdetanács augusztus hó 8-ik napján tartott ülésén elhatározta, hogv a határidős forgalmat az 1931. évi termésű búzában, rozsban és tengeriben e hó 10-én megnyitja. E forgalom búzában és rozsban oly ügy" letekre vonatkozik, melyeknek szállítási hónapja az 1931. évi december, vagy az Í932. évi március, tengeriben pedig az 1932. évi május, junius, julius, augusztus, szeptember és október. Nem terjed ki a forgalom az 1930. évi termésű tengerire. A városi költségvetés egyensúlyéi csak a tisztviselői létszámcsökkentéssel lehel biztosítani (A Délmagyarország munkatársától.) Scultéty Sándor főszámvevő — mint ismeretes — elkészült a város jövő évi költségvetésével. A költségvetés adatait hét lakaj alatt őrzik a városházán. Megvárják, amig dr. Somogyi Szilveszter polgármester szabadságáról visszaérkezik," átnézi, esetleg át is dolgozza a város büdzséjének egyes tételeit és csak azután bocsájtják a nyilvánosság elé. A költségvetés állítólag a legszigorúbb takarékosság elvén épült fel és a városi háztartás egyensúlyát az általános vélemény szerint csak ugy lehet biztosítani, ha ~a tisztviselői létszámot csökkentik. A torony alatt nem szívesen nyúlnak ehez a megoldáshoz, de más kiút nincsen. Ellenkező esetben a pótadót kellene emelni, de a lakosság ujabb terheket nem bír már el. Értesülésünk szerint elsősorban a városnál alkalmazásban lévő létszámfeletti tisztviselőket bocsájtják el, ami évi 60 ezer pengős megtakarítást jelentene. II szegedi detailkereskedők ezentúl csak 30 napos hitelt adnak vevőiknek Fényképezzen a világhírű angol „Imperiál" filmre é, lemezre! Kopható v> Ciebmann Kelemen u. 12 (A Délmagyarország munkatársától.') A Szegedi Kereskedők Szövetsége uri divat, rövidáru és virágszákosztálya szakosztályülésen foglalkozott a szakmabeli kereskedők nehéz helyzetével. Az ülésen Káldor József elnökólt. Budntf r-ő, a Szimbólum Irta Móra Ferenc. 4 spanyol yene'oona juttatja eszembe ezt a tör. ténetet. Az, hogy amint olvasom, a toledói városháza lépcsői cl járójáról leverlék a hires márványtáblát. A tavaszon mult két esztendeje, akkor jártam Sevillában, mikor ott kongresszusnak harmadfél világrész közigazgatásának oszlopai. Én csak olyan önköltséges csavargó voltam, de ajért anynyihan én is tagja voltam a kongresszusnak, hogy én sc mentem el az üléseire. Inkább a fehér asztalnál kerestem az összeköttetést a közigazgatással. Már tudniillik azokkal i hazai jóbarátokkal, akik a magyar közigazgatást képviselték, ki itt, ki ott, mindenki a temperamentuma szerint. Leginkább egy csöndes kis sörházban ialálkozfunk a Calle de la Campanán. Egyszer, Toledóból érkezve, éppen akkor toppantam be a tár aságba, mikor arról disputáltak, kinek mi tet z?tt legjobban spanyol földön. Persze, nyolc magva"' kilenc felé vélekedett én aztán beálltam kilencediknek a tizedik véleménnyel. — Hallgassátok meg. urak, mit találtam » toledói városháza lépcsőházában márványláblába vésve: Nobles diseretos varones, ' • Que gobernáis á Toledo... Azaz hogy inkább átheven.vé zert magyarra: N'.mts és bólcs urasagrk, Kikre bizua szép ToltdAnl, E lépcsőkön kint hagyjátok öntésiek is pártosságtok.•••U iiazság a mi Crt'dáuk* Minden szépnek k«r kitár tan, Cs«k a közjót nézni bátran: Pillérekben tett meg Isten, szakosztály titkára felszólalásában hangsúlyozza, hogy egyes gyárak és nagykereskedők magatartása nehéz helyzetbe hozta a detailkereskedőket, mert kizárólag külföldi valutában hajlandók eladni. Felhívja a kereskedők figyelmét arra, ii i mmmmmmmmmm »u»mmtwmmm Tartsátok a törvényt itten. Mint a szikla, olg szilárdanl — tátjátok, feleim, ilyen a spanyol közigazgatás. Ezt érdemes volna hazavinni Magyarországra s ott is márványba vésetni! Nem szavazták meg az indítványomat. Azt mondták, hogy a kongresszus a modern közigazgatáshoz van címezve, ez a vers uedig nem egészen látszik modernnek. — Hiszen nem is az. Lehet már vagy háromszáz esztendős az ayuntamiento fálában. Ahogy a betüformákról ítélem. — Szóval háromszáz esztendővel ezelőtt volt ilyen a spanyol közigazgatás. Mikor még spanyol csizmában járt az icazság. Már azt nem csempésszük maza. — Nem tudom én, — mosolyodott el az egyik vidéki polgármester. — Tudjátok-e, mit láttam az előbb a Calle de las Sierpesen egy cinősbolt kirakatában? Valódi magyar csizmát — Ugyan ne beszélj, — hitoíleykedtüqk.- — Mit tudnáuak ezek a nyavalyások a, csizmához? Hiszen láthattad, hogy még a kannáik is szalmaszandált hordanak. — Hát én azt már nem tudhatom, mire való nekik a csizma. Lehet, hogy a királyuk. a,->ban jár űrnapján, máskor meg a tiszta szobában tartja a szögön. De szavamra mondom, hogy igazi . nagyar csizma, olyan jóizüt néztem raita, a'ig tudtam otthagyni. Egy kicsit irigyen néztük a szerencsés embert, aki magyar csizmát látott a sevillai nágyuccán és rajta estünk, hogy vezessen pi oda minket is. Az nem igazság, hogy mink ebből a műélvezetből ki legyünk zárva és csak a Giraldával, meg az Alkázárral érjük be. A Calle de las Sierpes a mindenütt nyüzsgő Sevillának is a legforgalmasabb uccája. (Sierpes, yagyis kigyó azért, mert reltentő sokat csavarodik. De a* is lehet, azért kigyók uccája, mert ott Kilángolnak a szép asszonyok.) Most hogy magyar gyárostól és kereskedőtől ne fogadjanak el idegen valutáról szóló számlát. Felpanaszolja, hogy egyes gyárak teljesen megszüntették a hitelezést Minthogy a mai bevételekbő, a detailkereskedők nem képesek a régi tartozásukat fizetni és az uj árukat készpénzért megvásárolni, elvárja a detailkereskedelem azoktól, akik a jövőben is dolgozni kívánnak vele, hogy legalább annyit hitelezzenek, amennyi a lejárt és kifizetett számlák összege volt. Koch Imre felszólalásában kérte a szakosztály elnökségét, hogy az érdekképviseletek utján szorgalmazza a bankhitelek megindítását. mert addig, amig a gyáros és nagykereskedő váltóit leszámítolni nem tudja, nem fog tudni hitelezni. A szakosztály egyhangúlag arra az állás-; pontra helyezkedett, hogy bár a kereskedők ma hitelt nem kapnak^ még srm akarják a kihitelezést megszüntetni. Hiszik, hogy a vevőközönség méltányolni fogja a nehéz helyzetben hozott határozatot, amely szerint a jövőben csak 30 napon belül eszközölt vásárlások erejéig nyújthatnak hitelt és ezen időpontot túllépőt már a kővetkező hónapban áruval nem látják el. Nem nyereségvágyból, vagy bizalmatlanságból teszik ezt a kereskedők, hanem a kényszerítő körülmények parancsára. meg délfelé járt az idő — ez ott a mi reggeli kilenc óránk — egymás hegyin-hátán az ember, öt lépéssel tettünk meg egyet, azt se mindig 9 magunk lábán. Ott van ni! — mutatta- csizmafölfedező barátunk Jose Garrido suszterboltját — De' nézzétek csak, alighanem valami szerencsét' enség történt ott, nagyon megtorlódott a tömeg. Meg ím, mert szirtekbe ütközött az emberfolyam. Nemcsak a ml vehetőnk fedezte fel a csizmát, hanem más jószemü honfitársak is. S csodálták olyan szilárd elhatározással, hogy elakadt bele az uccai élet — Gyertek, gyertek, emberek, mi van itt! — integettek büszkén, amikor megláttak bennünket. — Magyar csizma! Még pitvkéje is van! Mit részletezzen a műremek szépségeit? Volt annak nemcsak pitykéje, hanem még struflija is. De aznap estének ez volt a szenzációja. Addig ha két magyar találkozott, ilyéneket kérdezett egymástól: No, mit szólsz az Alhambrához? Voltál-e a Herkules oszlopainál? Mikor mégy ki Escorjálba? Hogy izlik a spanyol bori Láttad-e narancsvagonokai? Most nem lehetett egyéb kérdést hallani, csak ezt: — Láttad a csizmát" Hát persze, hogy mindenki látta és mindenki meg volt hatva. Él is határoztam, hogy ezt a nevezetes csizmát hazahozom spanyol emléknek és beteszem a muzeumba, azzal a fölirással, hogy ez látta a magyarok egyetértését, tehát, ezt .míg nagyobb tisztelettel nézze a jövő nemzedéke, mint elrongyolt lobogóinkat. Csakhogy mire u'at verekedtem magamnak a csizmadia boltig, akkorára már megelőzött valame-, lyik honfitársam. Lehet, hogy azóta valahol Dunántul vitrinben mutogatják a bőrből való szimbólumot Hiszen ha mink itthon ugy megbecsülnénk a' magunkét, mint ahogy odakint nekiörülünk'