Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-30 / 196. szám

A IÍÉLM AHYARORSZIG I^ST augusztus 5n: Értesítem voll üzletfeleimet, hogy butorflzlelem megszűnése folylán régi, be nem felezett ügyeimet T^mSrkény Istvén-uccn 3. sz alatti lakáu »?& Lo^Ibcnt: Wiesner László Iparművész Feketesas ucca 14. sz. alatti bútorüzletét 382 Tísjrte'etiel WSesner Salamon. tüntessék ki bizalommal. AZ ELET MOZIJÁBÓL (Zenuüiés az államfogházban) Hurbán Szvetozár htres tót vezér volt, Andreánszky Jenő pedig pesti gavallér, orvos és párbajhőS. Állandó veszélyben lévén a szabadságuk, nincs rajta csodálkozni való, hogy egyszer Jioszszabb időre összekerültek a szegedi államfogházban. Hurbán, nem tekintve a kedvence foglalkozását, a lázllást, egész kellemetes, rerides ember "olt, akivel érdemes volt összebarátkozni. — Engem lázíts fel, ha annyira értesz hozzá! — biztatta Andreánszky. Akkor elhiszem, hogy értesz a mesterségedhez. Akkoriban (a mult század nyolcvanas, kilencvenes éveiben) az államfogházbeli kedélyes állapotok szünőben voltak már. Hatzinger igazgatóban meglehetett minden jó hivatalnoki tulajdonság, épp csak a kedély hiányzott belőle. — Nem is lesz maholnap érdemes ide jönni, panaszkodtak az államfogoly-jelőltek. Pppen hatan ültek benn és — hogy Hurbán szelleme ne maradjon parlagon — lázadoztak, keseregtek. Hatzinger ugyanis bürokratikusán ragaszkodott a rendhez s egy küldöttségnek, (amely a szokástól eltérően öt hivta magához), kijelentette, hogy naponta csak két órát1 szabad az udvaron sétálni. Négyet, ahogy, a foglyok kívánták, semmi áron. Igen ám, de május volt, a szomszédokban, orgona nyilt, azt csak a szabadban lehet élvezni. A foglyok összeesküdtek hát, hogy egy délutánon, amikor letelik a két óra, nem mennek viszsza a szobájukba, hanem tovább is künn maradnak. Hadd lássuk, mi történiki Az öreg fogházőr eleintén tréfára vette a dorgot — Ugvan, ne bolondozzanak a nagyságos urak, hiszen tudják, hogy az igazgató ur vademberi — Jelentse neki, hogy nem mozdulunk. Most már azért is estig maradunk az udvaron. Hamarosan ott termett maga az igazgató. — >11 baja az uraknak? — Jól tudja. Követeljük a négy órás sétát — Abból semmi se lesz. Tessék visszavonulni a szobáikba. — Már pedig ml nem megyünk. — Tudják-e, hogy én Hatzinger igazgató vagyok' Andreánszky lrtrttttőtte a mellét — Akár hat Zinger, akár hét Zinger, ugy lesz, •hogy én mondtam. Indulatos, vérmes embe^, .volt az igazgató, orditozott, parancsolgatott, szörnyen meg volt döbbenve, hogy valaki nem esik előtte. hasra, — végül átment a Csillagbörtónbe tizenkét börtönőrért. Szörnyű patália kerekedett • dologból. A börtőnőrök szuronyt szegeztek, kiabálás, szitkozódás, Hatzinger majd megpukkadt mérgében, végül is az államfoglyok engedtek az erőszaknak, jóllehet az emberséges örök folyton a fülükbe sugdostak. — Ne tessék komolyan venni, mi ugy se szúrunk. Hanem azért szíveskedjenek mégis viszszamenni. Ugy emlékszem, mintha később beleavatkozott volna a dologba az igazsácjüsyminiszteí is. Azonban a Java része ezután következett. Andreánszky Jenő ujságiró is volt, sokkal jobb, semhogy tqagába fqjtson egy ilyen szenzációt, hogy intelligens ember egy sorba helyezi az államfoglj'okat a betörőkkel. Ráirta hát" egy kuvertára ezt a pár szót: »Aki megtalálja ezt a levelet vigye el a Szegedi Napló szerkesztőségébe^ Bennt felkérte a redakriót hogy pontosan nyolc órakor legyen valaki az Allamíogház előtt, fütyülje <» cserebogarat, aztán figyeljen. Most már kavicsra kötötte a levetet és az ablak vasrácsán, az udvaron és a kőfalon át biztos lendülettel kidobta az uccára. Egy takaros menyecske, (szemközt lakott és sokat kacsintgatott a folyton váltakozó urakra\ ott leselkedett most is. Felkapta az irást, vitte rendeltetési helyére. Nyolckor ott fütyült már Tömörkény István, mig Békéli Antal meleg baritonján dúdolgatott hozzá. Az urakra ilyenkor már ráfordították kívülről a kulcsot, az emeleten lakó Andreánszky következőleg megrugdossa sarkával a padlót Alatta szőtte nagy szláv álmait Hurbán, aki megértette ebből, hogy neki most az ablakhoz kell mennie diskurálni. Az ablakok kinyíltak, Andreánszky megkérdezte. — Alszol Hurbán? — Nem is fogok, annyira felizgatott ez a mai nap. — Én akkor lettem a legdüiiö: e.)b, mikor fenyegetőzni kezdett, hogy belénk lövet . — Nem is ezért engedtem. A szegény börtönőröket sajláltam. Egy ilyen bolond mindenbe be1ckergetheti őket • — Olyan izgatott voltam, hogy már nem is tudók tisztán visszaemlékezni minden részletére. Voltaképen hogyan is kezdődött? — Elmondom elejérül. Figyeld.. • Elmondta a maga szokásos részletességével. Jellemezte a tiszteletteljes kérést a nyers visszautasítást, aztán az elégedetlenséget, az összeesküvést a lázadást annak fegyveres visszaverését. Ugy kiabált, mintha tudta volna, hogy hova beszél. Elő Is kerültek az őrök, de hamarosan visszavonultak. — Csak á nagyságos szerkesztő, meg a nagyságos izgató ur diskurálnak. Hanem Andreánszky elérte célját, mert ezzel az ötletes formával tudomására hozta az uccáBl várakozó újságíróknak a szenzációt Hatzingnj másnap majd leharapta a saját fejét mikor at újságban két oldalon keresztül olvashatta a m®» ga fotográfiáját Nagyon félt a nyilvánosságtól, valóságos inkvizíciót indított, hogy milyen boszorkányos mó-l don, főleg gyorsasággal kerülhetett ki a zárt fak lak közül az esemény, de ugy halt meg, hogj| sose tudta meg. (Bizalom) Egy alacsony növésű, fiatalos arcú, ügyvédről mesélik, hogy ül az irodájában, mikor őszhaj^j öreg magyar nyit be. Ide kommendálták. — Mi jót hoz, bácsi? A kliens előbb végigmérj tetőtől talpig az ügy* védet alaposan körülnéz a szobában, aztán féloldalt fordulva azt mondja. — Csirke vagy te az én dolgomhoz, fiam. Erigy, küldd ide az apádat, majd esek annak mondom el a bajomat. Bob. c. 25 cm -PR márVés e'ígpr lemezek P 5a50 o'csó, jó tanuló hnngtzerétz 18 cm -es P 1*30 KELEMEN UCCA 7. és mindcnfé'e hangszerek RÉGI SZEGEDI CSALÁDOK! Irta: dr. Szab* L&szM önkénfcesi éve után három hónap múlva tartalékos hadnagy lett és csakhamar tényleges szolgálatba lépett. Torrioelli Angelo szegedi mester fölébresztétte érdeklődését a vívás irodalma és elmélet iránt és ettől kezdve űj irányban fejlődtek képességei. 1900-ban megismerkedett Vermes Lajossal, a kolozsvári egyetem torna- és vivómesterével, aki meghívta Kolozsvárra, hogy az egyetemen vezesse be a modern atlétikát és vivást. Ezt a szerepet el is vállalta 1900 szeptember 1-én s e mellé 1908-ban a kolozsvári piarista gimnázium tornatanára lett. 1904-ben letette szigorlatait s az államtudományok doktorává avatták. Miután kolozsvári működésének kitűnő hire volt, Klopathy Jenő egyetemi tanár Karafiáth Jenő és Speidl Zoltán, a budapesti egyetem sportéletének vezérei felhívták Budapestre, ahol 1907 őszén az egyetemi sportklubban megkezdte az atlétika, a torna és vívás tanítását. Az 1908. évi londoni olympiai játékokra a Magyar Atlétikai Szövetség megbízásából ő készítette elő a magyar atlétákat. Még az évben meghívta Gerentsért Bárczy polgármester, hogy a fővárosi iskolák testnevelését helyezze uj alapokra. Iskolai testnevelésünk addig a német torna utánzása volt, noha az nem felelt meg a magyar ifjúság temperamentumának. Gerentsér bevezette tehát az angolamerikai rendszert, sok szabadtéri sportjával és játékával. A régi iskolai hivei természetesen mindent elkövettek, hogy reform-törekvéseit meghiúsítsák s ezek később is hatalmas kerékkötői voltak előbbrehaladásának. Gerentsér azonban a tanárok számára egymásután rendezte az átképző tanfolyamokat s igy reformtervei megvalósulhattak. Mivel az 1908-iki londoni olimpiászon a magyarok szenzációs győzelmet arattak, az 1912-iki stockholmi olimpiászra is ő készítette elő az atlétákat s a vivótréningben is ő végezte az iskolázást. 1910ben a budapesti egyetem tanácsának felterjesztésére megkapta az egyetemi vivómesteri cimet évi kétezer korona tiszteletdíjjal, 1914ben pedig a székesfőváros tesnevelési igazgatója lett. Élénk részt vett a sportirodalom művelésében. A modern atlétika elméletét ő irta meg legelőször » Atlétika* cimmel, 1911ben a MASz megbízásából és ő volt az első, aki a sportszerű életmód óriási jelentőségére a közfigyelmet felhívta. Az absz'.ínens és a mérsékelten ve-etirius életmód nagyon elősegiü a sportképességek kifejlődését. A világháború kitörésekor ónként jelentkezett katonai szolgálatra s az északi fronton harcolt, mig szivneurozisa miatt haza nem küldtékL 1915 őszén elvállalta Zielinszky tanár meghívására a műegyetemi vivómesteri teendők! ellátását is. A' forradalom alatt testnevelési! igazgatói hatáskörétől elmozditották; a torna* tanárképző tanfolyam hallgatói (kik nagyobbrészt leszerelt tisztek és fővárosi tanitók voltak) kérve-kérték, hogy vállalja el a tanfolyam vezetését. A forradalmak bukása után a szabályszerű igazoló eljárás eredményeként testnevelői igazgatói állását újra elfoglalta éat működését megkezdte. Régi ellenfelei azon hant feljelentést tettek ellene a közoktatásügyi minisztériumnál. Bár a fegyelmi vizsgálat megállapította, hogy Gerentsér a proletárdiktatúra! alatt is hazafias szellemben vezette a testneve-; lést s ennek alapján visszahelyezték őt állásába, Gerentsér elkedvetlenedett s miután ugjf látta, hogy a politika-mentes munkálkodás® a viszonyok akadályozzák, 1923-ban nyugalomba vonult. Ettől kezdve teljesen a vivásnalá szentelte életét. Az egyetemen tovább tanitottj s a Lőnyai-u. 7. sz. alatt kibérelte Halász Zsiga egykori vívótermét. Egyik tanítványa, Postai Sándor dr. 1924-ben megnyerte a kardvívás olimpiai bajnokságát. Gerentsér 1913-ban tag-, ja lett az akkor alakult Országos Testnevelési Tanácsnak, 1915-ben pedig egyik előadója lett 1928-ban a m. kir. állami vivómesteri bizottság előadója lett. 1929-ben a közoktatási miniszter! kiküldte Párisba a francia vivás és különösen az epce-vívás tanulmányozására. Erről könyvet is irt. 1917-ben a király a polgári hadi érdemkereszt II. osztályával tüntette ki. 1930ban, harminc évi vivómesteri jubileuma alkalmával az Országos Testnevelési Tanács nagyi aranyéremmel tüntette ki. Gerentsér László dr, 1902-ben nőül vette Pongrácz Jolánt; ettől gyermekei: a) Anna, okleveles tanítónő. b) Géza, Törökországban él. Pongrácz Jolán 1911-ben meghalt. Gerentsér1 László 1918-ban újra nősült; második neje pozsonyi Bampacher Irma, kitől gyermeke: Irma, sz. 1919. 'j Poloska és molyiríásf teljes szavatossággal Szegeden a 6 Lak $sfert5ft!eni£é Vállalat Cián-irodáfa végzi Dugonics tér 12. Telefon 31-77.