Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-29 / 195. szám

S2S EGED. Szerkesztőség: Somogyi ucca Z2.1.cra Telefon: 23-33.^Kiadóhivatal, klllcsönkönyvlór és legylroda • Áradt ucca S. Telefon: 13—Oö. — Nyomda : L8W I JDÓ1 ucca 19. Telefon : 26-34. Tóvlrnll és levélcím - Délmagyarország Szeged. Szombat, 1931 augusztus 29 Ara le fillér VII. évfolyam, 106 .-szám ELŐFIZETÉS! Havonta helyben 3.ZO vidéken és Budapesten 3-eo. klllfiSldttn h'40 pengő. — Egyes szóm Ara hétkliz­nap 16, vasár- és Ünnepnap 24 tlll. Hir­detések felvétele tarifa szerint. Megje­lenik hétfő kivételével naponta reoael Artúr Sfrohsohneider Artúr Strohschneider bizonyára derék ur, aki ellen nem lehet kifogást emelni, tessék elképzelni, esetleg a párbajkodex paragrafusai szerint sem. Azt mondják, íschlben régiségkereskedése van és anyagi viszonyaitól egészen nyugodtan otthon ül­hetne, mert van mit a tejbe aprítania. Neki azonban igy szebb az élet. Elindult kelet felé, azt mondják azért, mert szeret vándorolni és mert szenvedélye a kötél­táncolás. Artúr Strohschneider esetének a mi szempontunkból sokkal több jellegzetes­sége és érdekessége van. Legelőször: figyel­mes fogadtatás a hatóság és gyors nép­szerűség a közönség részéről. Különösen az előbbiben bizonyára nagy szerepet ját­szik, hogy idegen hangzású neve van. Ha például Kovács Péternek hivnák, egészen bizonyos, hogy magaslati levegőjű min­dennapi kötéltáncolását kevesebb erkölcsi és anyagi sikerrel végezné, mint amennyi­vel közel egy hét óta halmozzák el dél­titán hatkor és este féltízkor lejátszódó mutatványaiért. Hiába, nálunk kötéltán­cosi karrierhez is idegen név szükségelte­tik és ennek az urnák nagy szerencséje van, mert nem elég, hogy vezetékneve a leghatározottabban idegen hangzású, nyel­vének törvénye és nemzetének szokása szerint előbb a keresztnevét írja le és mondja ki s csak azután keríti sorra a -saládi nevét. Strohschneider ur, azt mondják, oszt­rák s az idegen kultúra ellen Pesten az utóbbi években a belügyminisztérium többször megvédte a magyar kulturát. Gátat állitolt a külföldi vendégszereplések áradatának. Nem egészen simán tőrtént, hogy Josefine Bakker az egyik varieté színpadon egy hónapon át mutogathatta karcsú és rugalmas feketés testének mez­telen bájait s ismerünk világhírű nagy­ságot, aki csak két-három estére tudott kikunyorálni játszási engedélyt, de pengőt sokkal jobb viszonyok között se vitt ki innen, mert akkor már csak a presztízs kedvéért szerepelt, az egész bevételt odad­ta jótékony célra. Ismerünk világhírű színtársulatot, amelynek egyetlen egy es­tére se adtak ki játszási engedélyt. Nagy volt a külföldi szereplők beözönlése és védeni kellett a mi színházi vállalatainkat, amelyek épületet emeltek, állandó társula­tot és műszaki személyzetet foglalkoztat­nak, állandó keresetforrást adnak keres­kedőinknek és iparosainknak s állandó bevételhez juttatják az állami és városi adópénztárt. Védeni kellett színészeinket, akik közül a legnagyobbak részére is csak itthon s esetleg a megszállott, területeken terem babér és kenyér. Artúr Strohschneider a legnagyobb könnyedséggel megkapta Szegeden a ját­szási engedélyt, a köztérhasználati enge­délyt, az átaíányozást vigalmi adóban, a mentességet a forgalmi adó alól, nem fizet házbért, nincs gondja se a pótadó, sc a csatornázási illeték miatt s azért sem fáj a feje, mert közel van az elseje s fizetni kell a személyzetet. Nem vagyunk hivei az elzárkózási politikának s a tövéig le­rombolandónak tartjuk azt a kinai falat, amelv gátolja a kulturális importot vagv exportot. Ezért sürgettük mindig annak az ósdi rendszernek a reformját, amely, a színházi szezon alatt nemrég hangversenyeket sem szívesen engedélye­zett, amely tiz hónapra kizárt ebből a városból minden artistaszámot s amely a magyar kabaréélet kiválóságait legutóbb is azzal a föltétellel engedte szerepelni, hogy előbb fizessenek be a szinház pénz­tárába hatalmas váltságdíjat. Igaz, akkor házikezeléses volt a szinház s tömérdek szószólója akadt annak az álláspontnak, ha megnyomorította a házikezelés a szín­házat, mért ne nyomorítson meg — csak egy kicsit, hogy meg ne sántuljon — más szórakoztatásra hivatott intézményt is. Azt azonban még sem lehet vitatni, hogy most egészen rendkívüli időket élünk, hogy ezek a rendkívüli idők egészen rendkívüli intézkedéseket tesznek jogosulttá, sőt szük­ségessé, amelyek nélkül a gazdasági krí­zis Szegeden ezentúl is sokkal több áldo­zatot fog szedni, mint bárhol az ország­ban. A moziktól nem vagyunk elragadtatva. Egy kézben vannak. Ez is baj. De a ható­ság is hibás abban, hogy gyönge a mű­soruk, helytelen a helyárpolitikájuk s hogy az élet lassankint elsorvad bennük. Ha igy folytatódik, a városházáról egészen kivesz a kultúrpolitika. De kulturtanács­nokunk lesz. Mégis. A mozirészvénytár­saság tekintélyes vállalat. Szép ingatlana, három tágas nézőtere van s igazgatósá­gában ismert szegedi urak foglalnak he­lyet. Az egyik mozi színpadán szoktak lezajlani a legnagyobb és legünnepélye­sebb zenei események s a mozivállalat, különösen jobb időkben, megtette a kö­telességét kulturális és jótékonysági moz­galmak felkarolásával is. A mozi gör­nyed a 15 százalékos vigalmi adó miatt, ad 8 százalékot a hadirokkantaknak, 2 százalékot forgalmi adó cimén s Artúr Strohschneider minden adókötelezettségét előadásonkint tiz pengővel váltja meg. Hangversenyek, képkiállitások bevételeit az utolsó fillérig ellenőrzik. Artúr Stroh­schneidert átalányoztatják s nem látják, hogy minden előadás után nyolc tűzoltó gyűjt s nem hallják, hogy van olyan nap, amelyiken 300 s van olyan, amelyiken 600 pengő a bevétel. Artúr Strohschneider mutatványai tetszenek. Nem is fosztanánk meg tőlük a közönséget. De azzal a hely­beli vállalattal szemben, amely, évtizedek óta dolgozik a szegedi piacon, amely adót fizet itt, embereket foglalkoztat, termel és fogyaszt, nem biztositanók az előnyök valóságos áradatát annak az egyetlen ur­nák, aki külföldi, aki egy hétre jött ide, aki nem fizet személyzetet, biztosítást, házbért, házadót és pótadót, aki sorra járja a magyar városokat, összeszed pen­gőket, kiviszi külföldre, s ott idegen pénz­nemet vesz rajtuk* Ad vocem, idegen pénznem. Hát ez ho­gyan fog sikerülni Artúr Strohschneider­nek? Mert a magyar kereskedőnek vagy, nem sikerül vagy csak a legnagyobb ne­hézségek és erőmegfeszitések árán sikerül. Pedig állandóan különb kötéltáncot vé­gez, mint Artúr Strohschneider. Sokkal különbet, sokkal veszélyesebbet s ha ugy tetszik, sokkal bravúrosabbat és látványo­sabbat is. Méltóztassék csak fölvonulni a megbámulására. Egészen biztos, hogy min­den egyes néző olyan nevető görcsöt kap, amelytől könnyekbe lábbad mind a két szeme... 80 millió iont kölcsönt kap Anglia Párisban létrefött az elvi megállapodás (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.') Párisból jelentik: A Francia Bank tanács­termében újból összeültek az angol és francia megbízottak, hogy befejezzék az Angliának nyújtandó kölcsön tárgyalásait. A megbízottak között elvi megállapodás jött létre. A kora délutáni órákban már megtáviratozták a kölcsönszerződés szöve­gét az angol kincstári hivatalnak és az amerikai bankároknak, akik hir szerint a kölcsön ötven százalékát vállalták. A köl­csön összege 80 millió font sterling lesz. MacDónald utóda Henderson a munkáspárt élén „A munkáspárt harmadszor is gyézni fog az uj válasz­tásokon", — mondotta Henderson (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Lon­donból jelentik: A három nagy politikai párt pénteken délután tartott értekezlete minden za­varó incidiens nélkül folyt le. A fconztervaliv iís' liberális párt parlamenti frakciója jóváhagyta a koalíciós kormány megalakulását, a munkás­párt parlamenti frakciója pedig hivatalosan is ellenzéki párttá alakult. A legnagyobb érdeklődés a munkáspárt ér­tekezlete felé fordult, amelyen Hendersont választották meg a lemondott MacDónald he­lyett a parlamenti frakció elnökének. A mun­káspárt miniszterei közül csak lord Shankey jelent meg az ülésen, aki hosszabb beszéd­ben próbálta megindokolni: miért követte MacDonaldot és miért lépett be a koalíciós kormányba. A munkáspárti képviselők fagyos közönnyel hallgatták lord Shankey beszédét és minden vita nélkül napirendre tértek felette. Henderson az ülés végén kijelentette, hogv a munkáspárt harmadszor is győzni fog az vj választásokon és ismét átveszi a hatalmat. Nagy feltűnést keltett Snowdennek választó­kerületének polgáraihoz intézett levele, amely­ben bejelenti a politikai élettől való teljes visszavonulását, amit magas korával indokol. Természetesen egyelőre nem hagyja el azt a posztot, ahová a nemzet bizalma állította — irja levelében Snowden —, csak akkor tá­vozik, ha befelezte a szanálás nasv tervét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom