Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-23 / 190. szám

1331 augusztus 23. ^•niRaBMBHaBHi^nRlHI lam-tam, Monsieur Cotv és egy káoéskanőinyi Spenier Párisban Páris, augusztus. Az Exposition Coloniale látszólag ártatlanul nyüzsögve, a sötétség beálltával periig színesen lángolva (sokszor a szó szorosabb értelmében is), várja az özönlő idegeneket és gyermekded párisiakat. Tam-tam zenekarok kopogasa, Chevalier-képü kikiáltók harsogása és gúnyosan járkáló négerek közepette. Nem hiába vár. Tizenegymillió ember jírl kinn a vinoennesi erdőn, legújabb hírek szerint, a naponta ötször is érkező dézsányi esők ellenére. Népség és katonaság to'ong a gyarmati házak s templomutánzaíok között, a franciásan elsti'izált Bauhaus-épitményü irodák, tornyok, lámpák és oszlopok alatt fis szórakozik. Ki-ki a maga módján. Az Idegen a zsebeibe nyúlkál, idő multával mind fájdalmasabb arccal, a párisi lehetőleg ingyen bökdösi és tapogatja a dolgozó, kiállított gyarmatiakat Mert dolgoznak szerte-szét. Faragnak, égetnek, gyurpak, kalapálnak, szőnek^ tam-tamot vernek és táncolnak, aki mit tud. Mert csak azt hozták el Parisba győnyörödni, aki tud valamit A többi otthon maradt. - Nos és a szelíd párisi citoyen tnegbökdósi a dolgozó nég«r orrát, meghuzgálja a haját és ldvígyorogja. Ki igyorogja és játszik vele ugvanugv, ahogy a trópusok alatt véle játszanának a »primitive feketék olyan vidéken, ahol még nem járt fehér ember, csőből sistergő istennyiláival. Itt az Expositionon tűri egy ideig csöndben 4 gyarmati polgár, anyaországbéli társa játékait, azután tanáros arccal mutat a szerszámai mellett fekvő tányérra és többszőr elismételve, szigorúan mondja: deux sous! deux sous! — hogy dobjanak bele. S az ujjain mutatja. Említettem, hogy a citoyen szeret ingyen szórakozni. Vagy elsomfordál, vagy kinyújtja a négerre a nyelvét. De a tányérba nem dob. A néger megvetően néz körül és leteszi a szerszámot, amivel dolgozik. Sztrájkol. A mindegyik körül bámészkodó embergyürü vár egy sort és mikor megunja, kórusban jön a biztatás: travailler, tfavajllerl Mikor erre sem hederít az ártatlan, akkor taszigálni kezdik. Az üvölt és otthagyja őket Megy panaszra a néger katonatiszthez, aki szomorkás mosollyal veregeti meg vállát és küldi vissza, — dolgozni. Ez is egyik összetevője annak a súlyos gyarmati komplexumnak, mely a kiállítás reflektorokkal öntözött falai mögött az árnyékban húzódik meg. Amelyről a párisi baloldali lapok ugy írnak, hogy '— »az állati sorban élő színes elvtársaink között sikerült tegnap röpcédulákat osztogatnunk...« —/ és amely kirobbantotta az annamiták forradalmát, akik elleni harc irányítására a gyarmatügy legfőbb intézői hagyták és hagyják el Párist /igen, súlyos dolgok lapulnak a kiállítás árnyékán/annak ellenére, hogy Coty ur is ir róla... Néha élesebben és mozogva játszanak árnyékok a főidőn. Amikor fölrepül a kiállítás egy-egy részéből a vörös kakas. A hollandi pavillon leégett és azóta is gyakran lángol fel hol itt, hol ott, a gyorsan eloltott tűzvész. >Gondatlan munkások eldobott cigarettája okozza a tüzeketi, — ahogyan a hivatalos jelentésekben is olvasható. De azért működik a verkli. (\ néger iiuk meghódították, — jaj, nem kei! megijedni, még nem Párist, — csak a párisi nőket, akik nagyon értékelik a deli fiukat. Érdemes megnézni, milyen nyugodt és trópusi unalommal ülnek, vagy baktatnak a dörgölődző, ragyogóan szép párisi macskák oldalán ezek a fekete bölcsek! Spenglert is Ígértem. Nos, hát mostanság nem igen hallani annyit a fekete veszedelemről, mint annak idején a sárgáról. Pedig ilyen is létezik. Tán ők váltanak fel minket, csődöt mondott európaiakat. (Ezt csak azok oivassák, akik hiszfk is Spenglert) Mindenesetre nagy reményekre jogosifja. hogy ugy mondjam, az erről gondolkodókat az, amit .ha akar, láthat épp Párisban itt/Az, íiogy oly nagy bizalmatlansággal és krííi' ával szivják ma már a fehér kultúrát, hiteti, hogy nem teszi tönkre őket a gyarmatosítás. És hatalmas, friss szellemiség az, amit magukkal hoznak./Nem hiszik? Itt az Expositionon az angkoni templomot utánzó épületben állit ki az ottani festő- és szobrásziskola. Másod- és harmadéves növendékek ugy dolgoznak, olyan látással, színekkel és technikai felkészültséggel, olyan művészettel, hogy egész modern képzőművészetünk, az egy-két tényleg nagy piktor és szobrász kivételével, tanulhat tőlük A Sorbonnet-járó színes diákok kitűnő szellemi képességeit pedig professzorok igazolják. Érdekes lesz talán a néger nőkkel kapcsolatban az a kevesek állal tudott dolog, hogy az asszonyok DÉLMAC.YARORS71G elcsufitása, a tömlő mellek, átszurkált és elnyújtó t> ajkak, orrok, fülek csak nagyon kicsi részben és egyes vidékeken vallási hagyomány. A középkorban kezd ék szé'.es körben általános!tani, asszonyaik védelmére a benszülöttek, a fehérek ellen, akik nem mi'id voltak éppen misszionáriusok. Az európaiktól járatlan, vagy kévéssé járt vidékeken ma is hibátlan szépségű fekete asszonyok élnek. Egy egyetemet hallgató néger bölcsész könyöA család ugy tudja, hogy Gerentsér Jánosnak Nagyszőllősi Szegheő Julianna, báró Gerliczy tiszttartójának leánya volt a felesége. Gerentsér János és Szegheő Julianna első gyermeke 1831-ben született, amikor Gerentsér már 49 éves volt Ez feltűnő dolog. Mivel azonban a XIX. század húszas éveiben Gerentsér János sokat pereskedett a napával, Nagy Annával különböző vagyoni kérdések miatt (például azért, mert Nagy Anna eladta azt a házat, melyhez csak özvegyi haszonélvezeti joga volt), alig lehet kétséges, hogy Gerentsérnek Szegheő Julianua már második felesége volt, hogy első feleségétől kik voltak a gyermekei, azt egyelőre nem tudjuk. Gerentsér János az atyjától örökölt házban lakott a Szentháromság-utcában. Szegheő Juliannával kötött házasságából a következő gyermekek származtak: a) Etelka, sz. 1831. László Mihály földbirtokoshoz ment férjhez. 1901 április 13-án halt meg. Számos ivadéka él. b) Ilona, sz. 1838. Zélits István szabadkai földbirtokoshoz ment felségül. Férje utóbb megyei főpénztára* lett, de aránylag fiatalon meghalt. Ilonának gyermekei nem voltak. 1891 augusztus 23-án hall meg. c) Zoltán, gyógyszerész volt Bécsben. Fiatalon halt meg. JANTZEN FÜRDŐRUHÁK Tréningöltöny FQrdődrasszek valamint az önzés fürdőcikkek nagy választékban LUSZTIG IMRE Széchenvl tér 2. 122 9 ' ' • J kőlte kf nékem ezt keserűen a Rotonde terraszán két apéritif és husz cigaretta fölött és utána sokáig elnézegettünk a Montpamasse esti fényein. Még valamit Mesdames et Messieurs! Különösen Messieurs! mert hisz az önök zsebét terheli majd a költsége ennek a kis kirándulásnak Európából. Sohase vegyen jegyet, ha ide kijön, a pénztárnál.Öt lépésre a fülkétől jobbra, vagy balra »kér alatt» — egy frankkal olcsóbban kapja. Radnóti Mik!ó«. , d) Jolán, 18 éves korában haTt meg, e) László, sz. 1844-ben. Tanulmányait BécSben és Budapesten végezte. 1865-ben a városi szolgálatába lépett, mint irnok; csakhamar pénztári ellenőr, majd 1884-ben a város főpénztárosa lett. Igen élénk részt vett a város közügyeiben és a társadalmi életben. Mint tisztviselő, hires volt szigorú pedantériájiróL, melyről a közigazgatásban még ma is számos legenda kering. A szegedi irók kőzött alig van, aki ne irt volna több-kevesebb történetkét Gerentsér László igen érdekes és fölötte tiszteletreméltó egyéniségéről. Negyvennyolc évi szolgálat után, 1913-ban nyugdíjazták, nyugdiját azonban igen méltánytalanul állapították meg s ez igen bántotta. Mivel érelmeszesedés is kínozta, 1914 október 11-én véget vetett életének. Halála előtt családjának a következőket irta: -.Megkövetelem, hogy halálos ruhámul a magyar atillái, nadrágot éü csizmát használják. A régi sárga kardom pe%i5 a muzeumba adassék. Ez utolsó akaratom.< Gerentsér László Gömőri Gömőry Annát, e<»ji kecskeméti tanitó leányát vette nőül, akivel Korona-u. 21. sz. családi házában élt az árvíz óta. Gyermekei; Margit, sz. 1871, meghalt 1876., II. László, Jolán, Zoltán (sz. 1875, gyógy* szerész volt, meghalt 1894 december 7-én) és Rózsi; ez utóbbi tisztviselőnő Szeged város főpénztárában. Gerentsér II. László, az államtudományok doktora, európai hirü sport-férfiu, 1873 január 23-án született s a gimnáziumot Szegeden végezte. A' vívásban Izecseszkul Leó volt a mestere, de Sokat foglalkozott képességeinek fej* lesztésével Szeged város akkoriban legjobb vívója, Aigner Ödón is. 1891-ben részt vett az első országos középiskolai tornaversenyert s a magasugrás diját megnyerte. Érettségi vizsgája után az atyja mindenáron mérnököt akart belőle nevelni, ő pedig orvos szeretett volna lenni; jogász lett tehát belőle a pécsi jogakadémián, miután a család egyik rokona, Dobszay Antal, ki szintén szegedi származású volt, akkoriban kanonok volt Pécsett. A sporttal Pécsett is sokat foglalkozott s a Pécsi Athlétikai Club által 1895-ben rendezett versenynek majdnem minden diját megnyerte. Miután a zenei életben nagy szerepei játszott; Girardi családnál lakott, a zenével is foglalkozott és mint cellista számos házi és nyilvános hangversenyen részt vett 1895 őszén Budapestre költözött, belépett a Magyar Vthlétikai Clubba s az egyetemet egyelőre némileg mellőzve, minden idejét a suort müvelésének és tanulmányozásának szentelte. A klub" ban Harry Perry, a Londonbói jőte tréner, látva Gerentsér képesége'.t, igen sokat foglalkozott vele; igy Gerentsér a mi'lenáris versenyeken a rövid- és közép*ivu jutásokban már verhetetlen volt 1895 te'én Ernssto de Bidsa mestertől megtanulta az olasz vivás elméletét Az 1896-iki nemzetközi viVóvti senyék egyik rendezője és jegyzője volt 1896 nyarán Szegeden az ovezősporttai foglalkozott. 1898 augusztus 1-én kinevezték Zomborba joggyakornoknak. Dr. Tatits Péterrel karöltve íellenditel'<a a zombori sportéletet. 1897 tavaszán Budapesten felállította a negyed angol mérföldes síkfutás 52Vi másodperces ofszagos rekordját 1897 október elsején megkezdte katonai szolgálatát az 5 honvédgyalogeznedbep Szegeden, Raketfhurozás ' TenniszQtők Cíaraneiáli s munkáért oaak ipari szak- • BkB g* p apeciália »zakmflhelvéhenK*;l«»Tr»T« n "7 leezállitott Sszj műhelyhez fordulhat bizalommal 9 I tegtobbnl leoolc<óbboa irnaittna RÉGI SZEGEDI CSALÁDOK Irta: dE. Suütf