Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-02 / 174. szám

1931 augusztus 2. DÉLMAGYARORSZAG o „B mai mocsárláz lézengő ritterei ne lopják meg a tragédiámat..kéri Szahó Oezsfi, aki még mindig nyitva tartja 9 kivándorlás ajtaját Budapest, julius hó. Szabó Dezsőre már régen kimondták a halálos Ítéletet és a sors még any»yit sem juttat neki, hogy legalább a mindennapi nélkülözések ellen biztositva legyen. Most is szokott helyén, Budán, a >Philadclphia< kávéházban ül törzsasztalánál. Korántsincs valami rózsás színben ez a robusztus iró, a nézése, mintha homályos l^nne. , — Beteg voltam —• mondja, — s magam is ériem, hogy rosszul nézek ki. Fejfájás gyötör s a gondolataim ki-kihagyogatnak. — Hogy most megint irok a >Magyar Életben = — folytatja — semmifélekép sem megélhetés számomra. Az a hir pedig, hogy a népjóléti minisztérium Emszt Sándor minisztersége óta bármi lépést is tett volna érdekemben, nem felel meg a valóságnak. Valaha a kiváló Vass József, ezelőtt három évvel egy év folyamán tényleg hozzájárult anyagi gondjaim enyhitéséhez 5600 pengővel, A minisztériumhoz soha semmi kérvényt be nem adtam. Nagyobb összegű tétel a nevem mellett nem szerepelhet és a sok fennálló álhirrel szemben szeretném Ernszt miniszternek a figyelmét felhívni ennek a megállapítására. Általában, hogy a sok legendát: a nekem hozott áldozatokról végleg megcáfoljam, itt felsorolom, hogy az utóbbi nyolc nehéz év alatt a Vass József fennebb emiitett szívességén kivül milyen kísérletek történtek arra, hogy megint lehetővé tegyék számomra a munkát. A kultuszminisztérium eljuttatott hozzám egyezer pengőt, de 15 évi tanárságomért kijáró nyugdijat nem kaptam meg. Pethö Sándor révén az utolsó két év alatt körülbelül 800, Kádár Lehel révén 300 pengőt juttattak hozzám, az Újságírók Szanatórium Egyesütének szívességén és Kodály Zoltánnak nagyszerű baráti tettén kivül minden egyéb híresztelés nem felel meg a tényleges helyzetnek. — Amikor nemrégen a Gheorghe Mille-féle tragikus eset kirobbant, — folyta'ja — egy sokat szereplő ifjúsági egyesület tagjai eljöttek hozzám a következő ajánlattal: Adjak nekik engedélyt, hogy egyik társuknak a művészeti metszetét az én javamra árusítsák, ha jól emlékszem á 10 pengőért, de lehet, hogy 20 pengőt mondtak. Ebben az esetben biztosítanak, hogy olyan összeget szednek össze, hogy nekem éveken át több száz pengő havi jövedelmet juttathatnak. Én erre szelíden azt feleltem; ez tulsok nekem, soha se adogassanak el semmit, — hanem ehelyett nagyon kérem, Írjanak egy szerényhangu kérvényt a törvényszék elnökéhez és kérjék benne, hogy, az egyik kiadóvállalat ellen folytatott pörömben mondja ki a sürgősséget és ezt a kérvényt, hogy •nagyobb nyomatéka legyen, írassák alá két-háromezer emberrel. A küldöttség vezére erre igy felelt: »Gondolja Mester, hogy most tudnánk találni Mesternek három embert, aki ezt a kérvényt a Mesternek aláirja?...« Tehát az előbbi percben még ezer és ezer magyar embert találtak arra, hogy értem 10 és 20 pengőket áldozzanak, de arra, hogy egy kérvényt aláírjanak, hármat sem .. Érti ennek egész irtózatos morálját? — De különben is ezer okom van most ilyen óvatosságra. A magyarságnak a háború előtt az volt a nagy baja, hogy nem volt megszervezve. Most meg az a még nagyobb baja, hogy összevissza, keresztül-kasul van szervezve. A különféle titkos társaságokban, sok jóhiszemű, magyar buzgóságu ember mellett a Ieglrtózatosabb banditák ülnek, akik a pénzszerzés semmilyen észKözétől sem riadnak vissza. Ezek a szép dolgok nem is olyan uj keletűek, hiszen már ezelőtt hét évvel, "abban az időben, amikor kétévi börtönre Ítéltek, a különböző vidéki lapok közlései révén arra a meglepetésre jöttem rá, hogy gyűjtések történtek az egész országban az én nevem felhasználásával. Kérem, irja meg, hogy felszólítok az országban mindenkit, legyen az magánegyén, vagy hivatalos intézmény, hogy ha bárki, bármilyen természetű cirpen reám való hivatkozással kér pénzáldozatot, rögtön közvetlenül velem tudassák, mrrt ha már az életen minden perce tragikus vonaglás s ha már Magyarországon nincs kéz és sziv, amely megadj > nekem azt, amii elvégzett munkám után megérdemlek, legalább a mai mocsárláz lézengő ritterei ne lop. hassák meg tragédiámat... — Mi van emigrációs tervével? — Ez a terv egy még mindig fájdalmasan nyitott ajtó. Ha megtörténik az, amit elképzelni sem tudok, bofiy. a Kúria szintén másnak itéii « ««. i egész életem munkásságát, természetszerűen el kel] het kifogása, sőt mindenki >a legnagyobb maimennem... Ha itt minden kötél szakad, akkor gyarnak« kell, hogy tartson. írásbeli tervem egyekimegyek külföldre. Szó van egy olyan állás be- lőre nincs! löl'c ,-rőI, amely ellen igazán senkinek sem le- Csákány Balázsi. A NAGY HŐSÉGBEN VISELJEN " UJP1VATI), KELLEMES, KŐNNYC NYÁRI INGET KÉSZEN ÉS MÉRTÉK SZERINT KAPHATÓ LAMPEL ÉS HEGYI CÉGNÉL Elsárgul a fehértói rissvetés 4 szikes ialaf még sem alkalmas rizsiétmelésre (A Délmagyarország munkatársától.) Szegeden annakidején nagy reményekkel néztek az elé a kjsérlet elé, amely a Fehértó szikes területén kezdődött a rizstermelés lehetőségének felkutatása érdekében. Már a mult évben megkezdték a rizs termelési kísérleteket, amelyeknek azonban külőnbőző technikai okok miatt semmiféle eredménye nem volt. Az idén, amikor megkezdték a fehértói halgazdaság kiépítését, ezzel kapcsolatban ismét felmerült a rizstermelés kísérletének a gondolata. A kísérleteket az Alföldkutató Bizottság közreműködésével meg is kezdték és a Fehértó egyik 80 holdas részén a nyár közepénelvetették a rizst. A rizsvetés szépen ki is kelt, legutóbb pedig már arról számoltunk be, hoc kalászokat is hajtott. Most arról értesülünk, hogy a rizstermeléskisérlet még sem fog sikerülni, mert a rizs növésében és fejlődésében megállt, a kalászok sárgulnak Ugy látszik, a szikes talaj még sem alkalmas rizstermelésre. A szegedi kísérletek sikertelenségével ellentétben a fertői részen bevetett 3 és félholdnyi terület a legszebb termést ígéri. A szegedi gyümölcsértékesítés válsága Irta: dr. Szivessg Lehel. A képviselőház most tárgyalja a felhatalmazási törvényt, de csak későbbi korok kutató közgazdasági politikusa fogja megállapítani azokat az okokat, amelyek az egész világot és igy köztük Magyarországot is, tragikus helyzetbe sodorták. Jól tudjuk, hogy ilyen körülmények kőzött az egyes részletkérdéseknek nincs nagy ielentősége, de mert az országos gazdasági válság közepette van egy külön szegedi gyümölcsértékesitési válság is, meg kell keresnünk annak módját, hogy a nagy bajt enyhitsük és a mezőgazdasági lakosságon valahogy segítsünk. Egy év gazdasági munkája vész különben kárba. Hiába volt szorgalmas a gazda a földjén, hiába munkálkodott, a gyümölcsfákat hiába nemesitette, metszette, hiába permetezett, — javított dolgozott A munkájának eredményét, — ebben az évben nem tudja biztosítani, mert mire tisztázódik a helyzet, vége lesz a gyümőlcsidénynek. A gyümölcsnek nincs ára. Hitel nélkül és hitel hiányában a kereskedelem nem vásárolhat és igy a gyümölcstermelő 'gazda vevő hiányában nem tud megfelelő áron eladni. Mindenhonnan jönnek a jajkiáltások: A tanyai piacokon semmi ára nincs a _gyümölcsnek. A termelő alig kap érte valamit hiszen a magánforgalomban is olyan az olcsóság, ami kicsit kinyithatja azoknak a szemét, akik mindig az olcsóságért kiáltoznak, pedig Amerikában jól tudják, hogy akkor megy jól az emberek dolga, amikor a terményeknek és az ipari cikkeknek megvan az ára és nem akkor, amikor ingyen hajítják a vevő után azt a portékát amely a termelőnek nagyon sok pénzébe kerül. • • • . A szegedi körzetben ebben az 'évben nagy a gyümölcstermés. Sajnos azonban nincs vevő. A vevő nem a betétjéből szokott vásárolni, hanem abból a hitelből, amelyet a bankok adnak és ki képzelheti azt el, hogy a modern gazdasági élet el tudja viselni a hitelnélküli állapotot. A piacokon, még pedig nemcsak' a szegedi piacokon, szünetel a gyümölcskereskedelem és tegnap hiába hordta be termését a piacra a kisgazda. A nemzeti erőfeszítés tragikus napjaiban sem veszíthetjük el a fejünket, ha nem akarjuk kisgazdáink bérlőink munkaerejét munkakedvét örökre elveszíteni. A közigazgatás őrködésére és gondoskodására főleg nehéz időkben van szükség. Ez a nyár nem a pihenés, nem az üdülés, nem az erőgyűjtés nyara. Minden tényező és főleg a közigazgatás gazdasági tényezői járják a piacokat és igyekezzenek — bár ez nagyon súlyos feladat — megoldási módokat keresni és találni A megoldás módjához egy gondolatot magam is adok. Azt hiszem, helyes volna, ha a város hatósága sürgősen összeköttetést keresne és találna azokhoz a szegedi exportőrökhöz, akjk más években a gyümölcs kereskedelemmel foglalkoztak. Vitassa meg ezekkel a sürgős segítség lehetőségeit és módjait. A szege eb kereskedelem utján irányítsa a címet, cseh, osztrák gyümölcskereskedők figyelmét, a szegedi piacra, ahol az idén ízletes, rendkívül olcsó gyümölcsmennyiségek kerülnek eladásra. Minthogy a Mars-tér még nincs kész, a régi helyen, a Rudolf-téren kezdjük meg azonnal a gyümölcspiac létesítését, adjunk me6zszemenő kedvezményeket a helypénz és ba kell, a kisvasúti fuvar terén is. Sürgős és gyors intézkedéseket kérünk és sürgetünk. Meg vagyunk arról győződve, hogv az emberfelettien nehéz viszonyok ellenére is a hatóság, a kereskedelmi és mezőgazdasági kamarák sürgősen összehívandó együttes tanácskozása segítséget, uj gondolatokat hoz az égető kérdés sürgős meg^ fsához. Ez alkalommal azonban 'hagyjuk az államot, ne követeljük a központi'segítséget. 101 éve, 1830-ban megírta a nagy Széchenyi »Hitel «-ében, hogy nem lehet mindent a kormánytól várni és tudnunk kell, hogy ma csak az önsegély segit u^b COLUMBIA!^ P

C-en STEINER haagaiariH «#V KILiHiN UCCA I.JI, «