Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-20 / 188. szám

z 1931 augusztus 20. Hol vagy István király... Szomorú idők szomorú esztendejének ünnepi napján emlékezünk róla, bus magyarok első nagy királyáról. Emlékezünk róla, aki majd egy évezrednek ködös távlatán keresztül elevenen élő ragyogásban jelenik meg közöttünk. Emlékezünk róla, aki egyike a nagyon kevés legnagyobbaknak, akiket nem takar el a feledés fátyola, akikhez oltalomért, tanácsért, uj utakat jelző eszmékért fordulhatunk. A legenda és az egyház kegyelete a szentek glóriájával övezte körül István király alakját. A monda emberi mértéket meghaladó tulajdonságokkal ruházta fel személyét és csodákat tulajdonitott még a koporsónak is, melyben tetemei nyugodtak. Ami megmaradt belőle, a kezet, amely valaha a kardot forgatta és az ország jogarát hordozta, évszázados ereklyéket megillető tisztelettel körmenetben hordozzák körül s az emlékezésnek napján feléje fordul az egész ország tekintete. Az a nagy tisztelet, amelyet az egyház Juttatott István királynak, a magyar kereszténység megalapitójának, némileg elmosta, ködszerüvé tette történelmi alakját. Pedig ha tul a kegyeletes megemlékezés ünnepi külsőségein, ezt a történelmi alakot, az embert keressük, akkor is a legnagyobbak egyike jelenik meg előttünk. Ez a történelmi István király nemcsak az egyháznak glóriás szentje, hanem egyúttal igazi államférfiú, felismerője a megváltozott erőviszonyoknak és megteremtője az uj viszonyok közé került állam épületének. Kemény, erőskezű, vasakaratu, de céltudatos és bölcs király, aki elsőnek vitt bele olyan modern elgondolásokat a nemzet életébe, amelyek felvértezték az elkövetkezendő veszedelmekkel szemben, megóvták az elporlástól és elhárították felőle a történelem színpadán előtte és utána megjelent keleti fajrokonaínak sorsát, a pusztulást. Ezért #iagy István király még a történelmi kritika legszigorúbb mértékével mérve is, ezért testesül meg benne legelőször teljes nagyságában a magyar állami gondolat. Középkori embereket, akik a középkor gondolatvilágában nőttek fel, középkori érzésekkel éreztek és középkori emberek módjára cselekedtek, nem lehet a huszadik század gondolatain és érzésein keresztül megérteni és megítélni, őket a saját korukba kell beállítani, mert nagyságuknak igazi mértékét az a viszony adja meg, melyben tulajdon kortársaikhoz állottak. Ennek a viszonynak szempontjából pedig István király a legmodernebb, leghaladóbb gondolkodású uralkodók közé tartozott. Amit ő cselekedett, amit Magyarországon megvalósított, amit örökül hagyott utódaira, a maga korában a modernség szellemét képviselte állami életben, egyházi életben, hadseregszervezetben és közigazgatásban egyaránt. A magyar öncéluságnak tökéletes megóvása és körülbástyázása melleit uj és szilárd alapokra fektette országát és uj keretet adott"nemzete életének. Olvasván az intelmeket, melyeket fiához intézett, még ma is meglep a gondolatok frissesége, mintha egyáltalán nem lepte volna be a pergament az évszázadok pora. Akit a sors az ország élére állított, ne tegyen fontosabb lépést bölcsebb alattvalóinak megkérdezése nélkül. Akik védői az országnak, azokat a király testvéreinek tekintse, ne pedig szolgáknak. Aki uralkodik, gyakorolja az igazságot, de ezt az igazságot mindenkor könvörüleltel mérsékelje. Ezek egy nagy királynak a gondolatai, aki nemcsak jognak, de kötelességnek is tekinti mindannak teljesítését, ami állásával velejár. Nála talán még azt a sokat vitatott és meg nem értett intelmet is meg lehet érteni, hogy a király fogadja szívesen az idegeneket, mert az egynyelvű és erkölcsű ország gyenge és törékeny. Ez nem fogható fel az egység megbontásának, hanem szívesen látását azoknak, akik nyugatról és délről az uj gondolatokat, szélesebbkörü tudást hozták magukkal és a magyarságot belekapcsolták a nyugati Európa kulturközösségébe. Ez a gondolat az övé lehetett, csak a kifejezés a szövegező idegen íródeáké, aki a trón jövendő örökösénél külön megbecsülést akart biztosítani maga és a többi vendégül látottak számára. Az az István király, aki ezeket a intelmeket intézte fiához s aki aggódó gondoskodással igyekezett müvének jövendő sorsát biztosítani, nemcsak első királya volt országának, hanem első, történelmi méretek szerint igazán nagy megtestesítője a haladó és haladni akarö magyarság gondolatának. Ennek az István királynak a lelke lüktet a magyar történelemben mindannyiszor, ahányszor a haladás szelleme legyőzi a maradiság és tehetetlenség erőit és ennek az István királynak a keze az, amely mindig előre Igazltfa a történelem óramutatóját, valahányszor a végzetes vakhlt és az idők tárását akarja megállitanl. Szomorú idők szomorú esztendejének ünnepi napján ezért emlékezünk róla, bus magyarok első nagy királyáról. Emlékezünk róla és keressük leikét, szellemét, hogy világítson a megpróbáltatások óráiban. Idézzük erős kezét, hogy legyen irányitónk a válságos időkben, mikor ismét egy uj és a huszadik század ér/elmében modern Magyarország kOzd a megszületésért. Ünnepe ezért nem csupán a múlté és az emlékezésé, hanem egyúttal napja az örök célkitűzésnek, a programnak is, amely előbbre viszi országát és nemzetét. Vájjon lesz-e bennünk elég elhatározás és bölcseség, hogy meg tudjuk valósítani, amit a nagy király emlékezete követel tőlünk, kései utódoktól? Sorsunk válságos óráiban idézünk és hozzád fordulunk: Hol vagy Tstván király... Rassay Károly: „Nagy megnyugvást Jelent a kormány lemondása ii A Délmaggarország budapesti munkatársa a pillanatnyi helyzetről beszélgetést folytatott a pártvezérekkel. Rassay Károly a kővetkezőket mondotta: — A kormányválságról véleményemet már három héttel ezelőtt kifejtettem a felhatalmazási javaslat vitájában. Megmondtam, hogy csak azt az egyetlen megoldást látom, hogy a jelenlegi kormány vigye végig a kölcsöntárgyaíásokat, fejezze be azokat sikerrel, vagy sikertelenül, azután adja át a helyét olyan kormánynak, amelynek tagjai a mult ódiumával nincsenek megterhelve, amely a polgárság lelkében bizalomra támaszkodik és azután ez a kormányzat próbálja kivezetni az országot abból a válságból, amelybe a ma lemondott kormányzat tízéves politikája vitte. — Ezek a percek nem alkalmasak arra, hogy a multak kritikájával foglalkozzunk. Az bizonyos, hogy gróf Bethlen Istvánnak nagy tévedései voltak, de nagy tévedései mellett voltak olyan kvalitásai, amelyek értéket jelentettek. Volt azonban egy alapvető tévedése: az államot valami független és különálló lénynek tekintette a küzködő polgároktól, a szerinte éretlen néptől. Erre a tévedésre építette fel politikáját és a mai kritikus időben ez az elfogultság jellemezte pénzügyi és gazdasági politikáját. — Ma kétségkívül nagy megnyugvást jelent a jelenlegi kormány lemondása. A' niai körülmények azonban köteleznek arra, hogy már az első percekben figyelmeztessük a közönséget, hogy ne adja át magát optimizmusnak és csodavárásnak. Az uj kormány óriási, szinte leküzdhetetlen feladatok elé kerül. Az állam súlyos adósságai, az államháztartás rendkívül nagy deficitje, a rossz termés, a teljesen elalélt közgazdaság, az egész világon uralkodó gazdasági és pénzügyi válság mind olyan körülmények, amelyek emberfeletti problémává teszik az uj kormány egyetlen feladatát: a nemzetnek a gazdasági és pénzügyi válságon vali keresztülvezetését. Peyer Károly a következőket mondotta: — A kormány tagjainak lemondásával a kérdés nincsen megoldva. Sem a bel-, sem a külpolitikai, seifc a gazdasági élet terén, mert itt rendszerváltozásra van szükség. Meg kell változni a kül- és belpolitikának és a gazdasági vezetés irányának. Ezeknek végrehajtására nem alkalmas a mostani többségből kikerülő kormány, éppen ezért az uj kormánynak nem lesz más feladata, mint ez általános titkos választójog alapján uj választást elrendelni és csak az igy született parlament többségéből alakult kormány képviselheti igazán a magyar nép akaratát Amig,ez nem történik meg, addig a Bethlen-kormány után következő kormányt a. Bethlen-kormány depedanceának kell tekinteni, amely ugyanazt a helytelen politikát folytatja, amit Bethlenek csináltak. \ gazdasági válság nem oldható meg a Kormány átcsoportosításával", — mondta a szociáldemokrata párt Határozata (Budapesti tudósítónk telefonjctentése. rA szociáldemokrata párt választmánya szerda esti ülésén foglalkozott a helyzettel. Megállapította, hogy a magyar gazdasági válságot nem kizárólag a kapitalizmus válsága és az általános európai válság idézte elő, hanem elsősorban az uralkodó kormányzati rendszer, annak helytelen gazdasági politikája és mérhetetlen pazarlása. A választmány szerint a súlyos gazdasági válság nem oldható meg a kormány átcsoportosításával, egyes tagjainak kicserélésével, hanem az eddigi egész bel- és külpolitikai rendszeri gyökeresen meg kell változtatni. A súlyos válságból csak olyan kormányzat vezetheti ki az országot, amely a nép legszélesebb rétegéből alakul. A pártválasztmány éppen ezért követeli az általános titkos választójog tőrvénybeiktatását, a parlament haladéktalan feloszlatását és uj választások elrendelését. Ezeket a feladatokat a mostani parlamentnek kell elvégezni, ezért követeli a parlament azonnali összehívását. Az országos pártválasztmány már eleve tiltakozik, hogy a mai válságot a dolgozó tömegek ujabb megterhelésével próbálják megoldani