Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-19 / 187. szám

SzeOEO. ScerKe*ztőt«g: Somogyi ucca 22.1. em Teletora: 23-33.^KlnrtAhlvotnl, kmctOnkOnyvilAr «* legylrodn Aradi ucca 8. Telefon: 1 f-Oti. ~ Nyomda r I,«w U»<M ucca 1». Telefon : Tövlrat! levélcím DélmagyaronzAn Szened. Szerda, 1931 augusztus 19 Ara 16 fillér VII. évfolyam, IST. szám ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3.20 vidéken é« Budapesten 3-ÖO. tcUlfUlddn Ö-40 pengd. * Egyes w&m Ara hélkiilnap ÍO. vnsAr- és Ünnepnap 24 >111. Hirdelétek felvétele tarifa szerint. Meg|eIcn'k hélfO Kivételével naponla renoel Egyensúly Van-e, ami olyan rettenetesen sokba került ennek a nemzedéknek, mint az egyensúly? Nem az egyensúlyukat vesztették-e el, akiknek tizenhét éwel ezelőtt gyors egymás után következő elhatározásai zene- és énekszó mellett terelték a háború vágóhídjára az emberek százezreit? 1919 tavaszán nem az egyensúly megbomlása juttatta korcs végkifejléshez 18 októberét s a társadalmi és lelki erők egyensúlya müködött-e közre zord és véres ellenforradalmi események ránkzudulásánál? Megtalálta-e azóta is az ember az egyensúlyát, az ember az ót világrészen, az ember Európában, az ember itt Magyarországon s az «mber ennek a megtépázott kis országnak csendes városában, Szegeden? Az egyensúlyát keresi Európa. Egyensúlya helyreállításán fáradozik Anglia, a világhatalom. Az egyensúlyát nem találja Spanyolország s egyensúlyának tartós megbillentése miatt tör ki brutális excesszusokban a katolikus klérus ellen Olaszország. Egyensúlyának visszaszerzése miatt fejti ki az erőfeszítések egész sorozatát a nagy német nép s az egyensúly ki nem tapintása, meg nem találása miatt vannak a franciáknak olyan mozdulataik, amelyektől végigrázkódik egész Európa. Az egyensúlyát'nem tudja megtalálni Ausztria, az egyensúlyt véti el állandóan a kisántánt s dolgos lakosainak minden szorgoskodása ellenére sem engedik egyensúlyára eszmélni a magyar népet. Csoda-e, ha az egvensuly-szédúletnek £s rémületnek ebben a kaotikus korszakában a városok sem találják egyensúlyukat s ha nemcsak a milliós Budapest, hanem a 130 ezer lakosú Szeged, sőt 40— 50 ezer lélekszámú városok is az egyensúlyukat keresik? A városi költségvetés egyensúlyát keresi a közgyűlés. Hogy gyönge kezekkel cselekszi, az más lapra tartozik. A hatóság is ugy tesz, mintha a költségvetés egyensúlyát keresné s egészen bizonyos, hogy a fizetésen kivül nem keres mást. Ugyanezzel az egyensullval bíbelődik a takarékossági és a pénzügyi bizottság, amikor az elnök összehívása folytán egyáltalán alkalma van bíbelő Ini s ezentúl — a hódmezővásárhelyi főszámvevő kezdeményezése folytán — a főszámvevők kongresszusa, tehát még egy testület fogja fúrni, faragni, keresni, kutatni, hajszolni, zaklatni, gyúrni, kavarni az — egyensúlyt. A városok háztartásának sokat emlegetett, sokat vitatott, féltve ajnározott, de jól soha meg nem őrzött egyensúlyát. A világ őrült kavargása közben is — egyre vészesebben billenvén félre az egyensúly — föl kell neszelnünk, amikor Csonkamagyarország egyik csendes életű, poros városában, a szomszédos Hódmezővásárhelyen arról beszélnek a városok számvevői, hogy a pénzügyi egyensúly visszaállításának és megóvásának legelső kelléke, hogy az állam vállalja vissza állami kötelességeknek a városokra áthárított terheit, lásd városi pénzen fentartott állami rendőrség és viselje állami bevételeket is kezelő városi hivatalok fentartási költségeinek arányos részét, lásd állami adókat is beszedő és kezelő városi adóhivatal. Jól tudjuk, itt összeütköznek a különböző egyensúlyok. A kérdés ugyanis nem olyan egyszerű. Ország-világ tudja, hogy baj van nálunk az állami háztartás egyensúlyával is. Viszont annak, akinek az állami háztartás egyensúlyára kell vigyázni, megvan a hatalma ahoz, hogy az állami háztartás sajátkezüleg félrebillentett egyensufyának előnyt biztosítson a városi háztartás alacsonyabb rangosztályu kezektől megbillentett egyensúlyával szemben. De volt idő, nem is túlságosan régen, amikor még nem voltak nagy bajok a különböző háztartások egyensúlyával. Tisztánlátók akkor is voltak. Közért harcolók is. Ezek már akkor sürgették, tehát a bőség esztendeiben, nem a takaré-' kossági bizottságot, hanem a takarékosságot. Ezek már akkor sürgettek, a háztartási egyensúly prevenciója miatt, erőteljes akciót annak érdekében, hogy a kormány mentesítse a városokat az állami rendőrség fentartási költségeinek viselése alól. Ezek nem elvi deklarációkat tettek, mint a számvevők kongresszusa. Ezek országos mozgalmat akartak kezdeményeztetni. Ezek kiszámították, hogy az állami adókat is kezelő városi adóhivatalok fentartási költségeiből igazságos megosztás szerint mennyit kellene a kormánynak viselni Ezek meginditványozták, hogy a város követelje a kormánytól, hogy viselje a költségek arányos részét. De as egyensúly ápolása körül az előrelátás mindig hiányzott. Egyébként is olyan időket élünk, mikor az emberek elsősorban magukat akarják egyensúlyban tartani s tessék elhinni, ennek van legnagyobb szerepe abban, hogy megbillent nemcsak az állam és a városok, hanem a magánosok háztartásának egyensúlya is, A főszámvevők összeültek Vásárhelyen s nem tudtak kisütni semmi ujat, amivel helyre lehetne állítani az egyensúlyt Ki tud ezért követ vetni rájuk? Európa politikusai a háború befejezése óta hányszor összeültek s mire jutottak mégis az egyensúllyal. Az ember nem tudja, mi inog jobban: a szegedi háztartás, az európai helyzet, a századelejei gondolkodás vagy a jövőt egyre kevesebb bizakodássaT fürkésző egész, mai nemzedék egyensúlya. A 33-as bizottság ellenzéki tagjai le akarnak mondani tisztségükről és nem vesznek részi az albizottságban „4 kormányzat nem hajlandó változtatni eddigi rendszerén", — hangoztatják az ellenzéki képviselők (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.") A 33-as bizottság hétfői ülésén, mint ismeretes, öttagú albizottság kiküldését határozták el, amelynek az lesz a hivatása, hogy a költségvetés egyes tételeit felülvizsgálja. Az albizottságban a 33-as bizottság ellenzéki tagjai nem hajlandók résztvenni, mert nem tartják célravezetőnek és alkalmasnak az albizottságot a felmerült problémák megoldására. Azonban nemesek az ellenzéknek az albizottság munkájából való távolmaradásáról folynak és folytak megbeszélések, de arra is komolyan gondolnak a 33-as bizottság ellenzéki tagjai, hogy lemondanak bizottsági tag? ságukról is. •A 33-as bizottságban az ellenzéket — mint ismeretes — Rassay Károly, Sigray Antal gróf, Pallavicini György őrgróf, Kállay Tibor és Nagy Emil képviselik. Az ő véleményük szerint a bizottság tárgyalásai és a bizottságban elhangzott kormánynyilatkozatok azt mutatják, hogy, a kormányzat nem hajlandó változtatni azon a rendszeren, amely a pénzügyi és gazdasági válság okozója volt. Már pedig az ellenzék felfogása szerint enélkül az orvoslás lehetetlen. Elkedvetlenítette az ellenzéki politikusokat az is, hogy a 33-as bizottság kivétel nélkül elvetette a beterjesztett ellenzéki javaslatokat, továbbá, hogy a bizottságot erre a hétre már nem hivták össze és nem is tudják, hogy a bizottság legközelebbi ülése mikor lesz. Ilyen körülmények között az ellenzéki politikusok a munr kát céltalannak látják és foglalkoznak a kilépés gondolatával. Döntés még nem történt, de a tárgyalások igen komoly mederben folynak. Sérelmezik azt is, hogyi nincs elég nyilvánossága a bizottság üléseinek, amelyekről csak rendkivül szukszavu hivatalos közléseket adnak ki. Az ellenzéki tagok tiltakoznak a titkolódzás ellen és 1 hangoztatják, hogy a mostani rendszer mellett a nyilvánosság nincs tájékozódva arról, hogy tulajdonképen mi történik a bizottság ülésein. Minisztertanács Ma ülést tartott a minisztertanács, amelyről a következő szűkszavú közlést adták ki: »A mai minisztertanács, amely, gróf Bethlen István miniszterelnök elnöklésével ma délután 5 órakor ült össze, a folyó ügyeken kivül foglalkozott mindazon kérdésekkel, melyek az államháztartás egyensúlyának biztosításával kapcsolatosak és