Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-15 / 185. szám

» DftLM \GYARORSZ AG 1931 augusztus 15. mat most könnyen áthárithatom a kormányra, éjszakai nyugalmamat, álmomat nem zavarhatja semmi. Milyen jó így elnyújtózkodni a vékony takaró alatt és élvezni a friss levegőt, amely lágyan ömlik be a nyitott ablakon. Csak most fedeztem fel. hogy belvárosi lakásomnak milyen nagyszerű előnyei vannak. A nyitott ablakon keresztül a friss levegővel együtt idejön hozzám valamelyik közeli kocsma kertjéből a cigánymuzsika is. Ez sem kerül pénzbe. Most szép hallgatót huz a banda. Már érzem, hogy nehezedik az álom a szememre. Néhány másodperc múlva biztosan elalszom. — Az ördög vigye eí" azt a cigányt! Éppen most kellett neki átpártolni a dzseszre. De kivárom, ha beleőszülök is. Most Ismét magyar nótát játszik. De frisset. Csárdást. Valami lump kompánia érkezhetett, jókedvű fickók, kurjongatva óbégatnak. Milyen kellemetlen hangja van annak si leghangosabbnak. Megnézem az órámat. Néhány perc múlva éjfél Ezt a rövid időt már csak átszenvedem valahogy, akkor úgyis be kell szüntetni a kerti muzsikát. Csend lesz, áhított, áldott csend, fis alvás. Pihenés. Nyári szabadság. Lassan üti el a tizenkettőt a toronyóra. A zene elhallgat. A legények Petőfi után szabadon kurjatnanak még néhányat, de aztán elcsendesednek ók is. Hát akkor aludjunk. Az álom rátelepszik ismét a szempilláimra, hogy a kővetkező pillanatban elrebbentse onnan valami rettenetes autótülkőlés. Hallom jól, hogy egyetlen autó tülköl, minden tiz másodpercben megszólaltatja fülrepesztő lánnacsinálóját, de olyan zajt csap, mintha egész autóparkot imitálna. Most a többiek is beleszólnak a koncertbe. Felelgetnek egymásnak, mint hajnalban a kakasok. De a hangjuk sokkaf kellemetlenebb. Hogy teljes legyen a koncert, valami megveszett motorbicikli js dolgozni kezd. Leutánozza Jupiter legharagosabb mennydörgését. A puffogástól reszketnek az ablakok és sajog már a fülem is. Tehetetlenül fetrengek az ágyban és kétségbe, esve várom a motorkoncert végét. De nincs vége, nem lesz vége talán sohasem. A rövid pauzák csak azért vannak, hogy annál jobban érvényesüljön később az újrakezdett pőffőgés, durrogás. Már három óra. A városháza harangja most emlékezik keservesen a nagyárvizre. Ettől az autótülkök is megilletődnek és csend lesz. Csak a szerelmes macskák nyivákolnak még egy darabig a háztetőkön, meg az uccákon, kergetik egymást, simák, jajveszékelnek, de azután elmúlik az is és végre kimerülten, félőrülten eí. alszom. Alvás közben gyorsan röpül az idő. Ugy érzem, hogy öt perc sem telt még el, amikor Ágyúdörgés dob ki az ágyból. Mintha a Doberdó pokla elevenedett volna fel. Csak az udvaron. Verik a szőnyegeket. Olyan nyugodtan és olyan kitartóan, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Minden ütést az idegrendszeremen érzek, mintha a klopfoló azt paskolná, nem a poros klopfolcokat Hét óra van. Befogom a fülemet, ráhajtom a párnát de tul párnán, paplanon, becsukott ablakon át puffognak a dobhártyámon a klopfolók. Nyolc óra. Kilenc óra. Tiz ór» Szakadatlanul zug a klopfer. ...Tévedtem. Még sincs igaza Einsteinnek. RÉGI SZEGEDI CSALÁDOK kta; dr. Szabó LAszM Relativitás Szegeden Igaza van Einstein uruak: minden rflativ ezen • világon, még a kellemetlenség is. Mert, ha nagyon akarjuk, hát a legszörnyűbb kellemetlenségben is találunk valami kell^mességet. Például: Vitathatatlan, hogy ez a bankhistória kellemetlen dolog. Többféle szempontból az. Elsősorban azért, mert az ember nem kapja ki a betétjét. (Ennek természetesen előfeltétele az, hogy legyen betétje.) Nekem van. Egy teljes esztendeig rakosgattam összekuporgatott pengőimet a takarékba, takaros betétkönyvecskémre, hogy augusztusban kivehessem az összegyűlt obulusokat és elmehessek pihenni valamerre. A pihenésre nagy szükségem van, mint minden embernek, aki tizenkét hónapig vonszolja a robotigát. Nem csináltattam az elmúlt tizenegy hónap alatt ruhát, nem gyógykezeltettem gyomorbajomat, nem vettem a feleségemnek uj kalapot, nem fizettem a könyvrészleteket, csakhogy összegyűljön a nyaralási költség. Néhány hét lel erelőtt, közvetlenül a párisi tárgyalások küszöbén őrömmel állapítottam meg, hogy együtt van a pénz. Fiam cipőtalpalására szánt konyhapénztöredékbői megvettem a legújabb menetrendet és kidolgoztam az utiprogramot. Szerény volt, de Ígérettel teljes. — Na, egy hét múlva indulunk! — mondtam hivalkodva feleségemnek. — Indulj, ha tudsz, — üzenték másjiap Pestről és kiadták a bankrendeletet — öt százalékot kaphat a pénzéből, — mondta ridegen a bankár. Szóval itthon maradtam és szinte örültem Is. Megmarad a pénz, nem gazüagitom vele az átkos külföldet. Jó lesz majd télire, ki tudja, mit hoz ft léit Aztán meg Szegeden is lehet nyaralni. És megkezdtem a szabadságomat. Nem mentem be reggel a hivatalba. Gondoltam, odahaza, a hüvős szobában vészelem át a kánikulai kínokat. Einstein elméletével foglalkoztam és rájöttem, hogy igaza van neki. Íme, a példám is igazolja azt a relitivitási elméletet. Az általános kellemetlenség kellemes oldalát magamon, a magam esetén tapasztalhatom. Almokat, terveket szövögettem, hogy mi mindent csinálok majd abból a pénzből, amit nem akarnak kiadni és amivel nem mehettem ki külföldre. Ruha, cipőtalp, elmaradt életbiztosítási járulék, ügyvédi felszólítás, fizetési meghagyás, villanyszámla, tüzelőanyag, télikabát, harisnya, fehérnemü-képzetek kavarogtak körülöttem. Mindent elterveztem magamban, képzeletköltségvetéseket csináltam, kisebb-nagyobb csoportokat alkottam a takarékpengőcskékből, amelyre olyan szörnyen vigyáz a takarék. As asszonnyal is beszélni akartam a dologról, de nem hallgatott rám. Kifutott a konyhába és behallottam fojtott zokogását Hiába, az asszonyok ijélke sokkal felszínesebb, mint a mienk. Beiőlük hiányzik a realitás. Ha ők Ígéretet kaptak, hogy külföldre mennek nyaralni, akkor összedűlhet körülöttük az egész világ, csődót mondhat Németország, felrobbanhat a londoni konferencia, megveszhet Briand és Brünning, ők külföldre akarnak menni. Nem látják be, hogy mennyivel jobb így, mennyivel Jobb ez a maradási kényszer. Az ember egyszerűen átháritja a felelősséget a világválságra és marad. Megmarad legalább a pénze is, ha a takarékban marad is, ha nem is jut hozzá az ember. Aztán megkezdődött a napi ostrom, amiről eddig nem igen tudtam, mert a hivatalban ügynököket és ínkasszánsokat nem fogadok. Jött a részletes, a fűszeres, a könyves, a gázszámlás, a Társadalombiztosító, az adóvégrehajtó, a járásbirósági kézbesítő, ötpercenkint szólalt meg a csengő az előszobámban és a kellemetlen csengőszó mindig legszebb ábrándjaimat rebbeotette szét. — Sajnálom, nem adják ki a pénzemet a bankból. Tessék majd akkor jönni, ha felszabaditigk a betéteket. De csakhamar belefáradtam » meddő harcba, elszöktem hazulról, belemenekúU«m a kánikulába. Csábított a Tisza. A drága, hüzvizü Tisza. Szeged-Fürdőváros aranyos Tiszája. Idegenforgalmi mágnespatkó, vagyamitakartok. Beültem a motorosba és átcipeltettem magam a túlsó partra. A többit már mindenki tudja, aki Szegeden nyarai. A strandolók kőzött bandukoló tehéncsorda, a vii hátán imbolygó dögök, a por, a pisiok, a szenny. Holtfáradtan, undorodva kerültem este haza. Olyan jól esett lemosni a fürdőkádban a magamra strandolt szenujst. Oehát nincs semmi baj. Itt van a csendes, nyugodt, mélységes szegedi éjszaka. Nincs hivatalos gond, magángazdasági gondjai89 Gerentsér. Vasmegye! eredetű nemesi család, mely a XVII. század közepén Meszlen községben volt birtokos és onnan ágazott el Vasmegye más vidékeire, Tolnába és Szegedre. Valószínű, hogy a család eredeti neve Fábián volt; a tolnamegyei ág később a Magyar nevet vette föl. A Fábián.Gerentsér ág a vasmegyei Simonyiban volt birtokos. A családi hagyomány tud valami Gerentsér-várról, mely a család ősi fészke lett volna. Régebben használták is a Gertntsvári előnevet A' család birtokában levő címer kék mezőben zöld hármas halmon álló gólyát ábrázol, mely kigyót tart a csőrében. Szegedre le családból Gerentsér György került Mária Terézia korában. Akkoriban nem szerezhetett más polgárjogot, mint akinek a városban már volt birtoka, vagy igazolta, hogy kitanult valami mesterséget. Gerentsér György igazolta, hogy tanult szabómester és ezen az alapon 1780.ban fel is vették a város polgárai közé. Az erre vonatkozó tanács! határozat nádasdi származásúnak mondja; kétségtelen azonban, hogy a Meszlenben birtokos Gerentsér családbői való volt, mert a feleségének, Nemes Simonyi Juliannának a családja szintén Meszlenben volt birtokos. Valószínű az is, hogy a Gerentsér és Simonyi família között már a XVII. század közepén is közeli rokoni kapcsolat volt és hogy együtt szerezték közös címeres levelüket 1644 február 25-én. Gerentsér György és Simonyi Julianna gyermekei: 1. Rozália, Tarnayné. Ez a Tarnay a nyitramegvei Tarnayak közül való, akik a XVIII. században jöttek le Csongrád-, majd Csanádmegyébe. Tarnayné Gerentsér Rozál gyermekei közül a következőket ismerjük': a) Fanny. Első férje egy Baranyai nevü postamester, második férje Velcsov bessenyei kántor volt. Leánya, Ágnes Kovács István szegedi orgona- és zongorakészitőhöz ment nőül. Ezeknek gyermekei: Ágnes, Etelka, Ilonka, Anna és Sándor; ez utóbbi ma is orgona, és zongoragyáros Szegeden. b) Erzsébet, c) Anna, Kovács József nagykárolyi tiszttartó felesége. Ezek gyermekei: Anna, Sándor és egy Ismeretlen nevü leány, aki Sugárhoz, a Kárász-uradalom tiszttartójához ment nőüL 2. Károly, piarista lett; a pesti rendház főnöke volt egy Időben. 8. Egy ismeretlen nevü Gerentsér leány, aki Adamovits Pál csongrádmegyei gazdatiszthez ment nőül. Gyermektelenül halt meg. 4. Antal, kiskorában halt meg. 5. György, legendás emlékezetű katona, a francia" háborúban huszárfőhadnagy. Valami vitézi tettet vitt végbe s a legenda szerint a király azt kérdezte tőle, hogy mit kiván jutalmul? György vitéz azt felelte, hogy szeretné, ha Szeged határát egy lépéssel meghoszszabbithatná. (T. L akkor Szeged és Szabadka közt valami határper volt.) A király teljesítette a kívánságot, mire György vitéz két nagy lécből »gólya-lábat« csináltatott s azzal kilépte azt a három ől széles »egy lépést*, melylyel Szeged város délnyugati határát tovább tolta. 6. János, 1782-ben született, jogi tanulmányokat folytatott és a kor szokása szerint ügyvédi oklevelet szerzett. Egy ideig ügyvédi gyakorlatot folytatott, 1628-ban a város tiszti főügyészévé választották. Az 1833—36-iki országgyűlésen Szeged város egyik követe volt Az 1843-iki választáson ismét jelölték, de ezt a megtiszteltetést elhárította magától. Az 1836iki országgyűlés berekesztésétől az 1848-iki polgármester-választásig városi tanácsnok volt. 1848 május 15-én a főkapitányságra pályázott, de a demagóg párt jelöltjével szemben kisebbségben marad. (Gerentsér a liberális párt egyik zászlóvivője volt, mint annak a kornak minden szellemi kiválósága.) Az 1848-iki választáson szenvedett veresége hozzájárult ahhoz, hogy amikor a császári seregek a szabadságharc vége felé bevonultak Szegedre, Gerentsér János a kerületi cs. kir. főbiztos kezéből 1849 szeptember 26-án elfogadta a városi tanácsnoki kinevezést Nem sokkal utóbb, 1851 május 28-án meghalt! Intézeti kelengyék, és paplanok Ufannpr F II 6c Fia cégnél matracok a legelönytisebben i* fmyilCI •• H. GO Wia szerezhetők be