Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-15 / 185. szám

A DfiLMAGYARORSZVG Í931 augusztus 15. megadóztatják a fizetéseket, leszállítják a miniszterek és képviselők fizetését, felemelik a vagyonadót budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Londonból jelentik: Az angol kormány az államháztartás egyensúlyozására kikül­dött bizottságnak uj adónemek bevezetését jelentette be. A kormány a fizetések és a munkabéreknek héttől tiz százalékig ter­jedő megadóztatását tervezi, azonkívül fel­emeli a vagyonadót, leszállítja a minisz­terek és a képviselők fizetéseit. A jövő hét csütörtökjén az angol mun­kásság két legfontosabb szervezete, a vég­rehajtó bizottság és a szakszervezeti kong­resszus főtanácsa közös tanácskozásra ül össze, hogy megvitassa a szanálási torve­ket. Bizonyosra veszik, hogy a munkás­párt a javaslatokat elfogadja. A szegedi nyugdijasok tiltakoznak a fizelésleszállilás ellen Memorandumot dolgoznak ki fedezetjavaslattal (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi nyugdijasok pénteken este a Raffay-vendéglő nagytermében elkesere­dett hangú értekezletet tartottak dr. Balló István elnöklete alatt. Mintegy 200 nyug­díjas vett részt az értekezleten," amely első­sorban a tervezett fizetéscsökkentéssel íog­íalkozott. Dr. Balló István megnyitója után, amelyben vázolta az 1927 november el­seje előtti nyugdijasok méltatlan helyzetét, Helmberger György ismertette a tervezett csökkentést. Néhány izgatott hangú fel­szólalás után az értekezlet elhatározta, hogy memorandumot intéz a kormány­hoz, elsősorban az illetménycsökkentések, illetve a kereseti adó felemelése ellen, másodsorban javaslatot tesz fedezeti alap előteremtésére.. Az értekezlet ezután ötös bizottságot választott, amelyet megbízott az értekezleten elhangzott kívánságoknak memorandumban való megszerkesztésé­vel. A memorandum lényegében a követ­kezőket mondja: — A nyugdijasók tiltakoznak nz eílcn, hogy as 1927 év előtti nvugdijasok nyug­diját leszállítsák, vagy Itereseti adójukat felemeljék. Amennyiben az összes nyugdi­jasok megterheléséről lenne szó, akkor kérik, hogy a mostani 10—lí százalékos levonást tudják be a kivetendő adóba, vagy a tervezett leszállításba. Az 1927 utáni nyugdijasoknál is csak a Vl-ik és ennél magasabb fizetési osztályok jöhet­nek tekintetbe a csökkentéseknél, az ala­csonyabb fizetési osztályokban lévők nyug­dija csak akkor csökkenthetők, ha kis­korú gyermekeik nincsenek. A méltányos­ság azonban azt kívánná, hogy a nyugdi­jakat az 1927 november 1-ei fizetésren­dezés alapján állapítsák meg és azulán történjék általánosan akár a leszállítás, akár az adóemelés. — Tekintettel az ország mostani súlyos gazdasági helyzetére, a nyugdíjasok kívá­natosnak tartanák a fedezet előteremtésé­re: hogy a miniszterek mondjanak le kép­viselői fizetésükről, az országgyűlési, fel­sőházi elnökök, alelnökök, háznagyok, jegyzők ugyancsak mond innak le fiszfefet­1.3 NAPI pár fillérért kapja On a TISZA 3+1 csöves váltóáramú hálózati hangssó'ó> val egybeépített készüléket? Kapható minden rádiókereskedésbeit. Gyártja; TelCtOIlgljdr R. T., BüdOPCSf. dijukról. A képviselők tiszteletdíja olyan mértékben csökkentendő, amint ez az ötö­dik fizetési osztályba lévőknél történik. Azoknál a képviselőknél, akik egyúttal nyugdíjas tisztviselők is, a nyugdíj a fe­lére szállíttassák le, a folyó évi julius ha­vára felvett kétszeres illetményeket a kép­viselők térítsék vissza, a kormányzóságot kivéve az összes állami autók és luxus­vonatok használata beszüntetendő, a hi­vatali kiszállások korlátozandók, minden­féle dugsegély, pótlék, prémium beszün­tetendő, a kormány részéről különböző vállalatokhoz kiküldött megbizottak tisz­teletdija, jutalma az állampcn^árt illesse, az álláshalmozás és a mammutfizetések megszüntetendők. A nyugdijasok a memorandumot meg­küldötték a miniszterelnöknek, a pénz­ügyminiszternek és Szeged képviselőinek. - Disztingválás Irta Móra Ferenc. • Három napja ásatom a Basahalmot s basát ugyan nem találtam, de ráíaláltam magamra. Már olyanformán, hogy megtudtam, kí vagyok. Azaz disztingváljunk, megtudtam, hogy én nem én va­gyok. Bőrcsöknek hívják a legöregebb napszámosomat, ő mondja, hogy beszélhetek én, amit akarok, 6 jobban tudja, ki vagyok én, mint én magam. Per­sze nem nekem mondja szemembe, hanem a há­tam mögött mondja az egyik szolgámnak, de ugy, hogy én is halljam. — Mondja mán no, hány csillagja van a maga gazdájának? — Melyiknek? Börcsök a. válla fölött a gödör felé bök az ujjával, amelyikben vallatom a kutyafejű tatárt — CnekL ' A tüsztölt kincskereskedőnek. — I.áthatja, nincsen annak egyse. — Nono. Most. De otthon? Mikor a parádés ruháját fölvőszi? Hány azon a csillag? Kapitány-e, vagy ezredös? — Mőg van kend keverődve, — mondja bosz­szusan a szolgára. ^ Börcsőr megpróbál egy sokat mondó kacsin­•ást, már amennyire a ráncai enjrdik. — Nézze, neköm mögmondhatja. Úgyis tudom ín azt, hogy ezt a röttentő nagy titkos munkát, akit ü végeztet, nem bízzák mezítlábas embörre. Bőrcsök az olyan ember fölényével nevet, akit nem tud falhoz állítani a városi úrféle. Vagy ahogy errefelé mondják: aki nem issza mőg az oltott meszet tej helyött — Tudok én mindőnt, kérőm. Maguk azt a kád aranyat keresik, akit akkor ásott el a török császár, mikor a Kossuth apánk kiadta neki a nyargalót Más ember azt mondaná erre a történeti fej­tegetésre Börcsöknek, hogy vén szamár. A szol­gám azonban tudja, mivel kell éreztetni a tanult­ságát ezekkel a tudatlan emberekkel. Olyant mond Börcsöknek, amitől egyszerre meg kell benne állni az ütőnek. Azt mondja neki: — Kend nem tud disztingválni, tatám. Erre csakugyan nem tehetett mást Bőrcsők, mint hogy elhaUgatott s tartotta a haragot es­tig. Akkor a többi napszámosok hazaszéledtek s csak maga maradt ott halompásztornak, ami igen kellemes foglalkozás. Csak annyiból áll, hogy az ember leteríti a subáját a sirok felett és nézi a csillagokat, még el nem alszik. És mivel ezért is nappali napszám jár, Böresók megengedheti magának azt a tékozlást, hogy kemény tarhonyát pörköl magának vacsorára, még pedig olyant, ami­ben szalonnadarabok is pirulnak. És mikor leveszi a bográcsot a szolgafáról, odaszól a szolgámnak: — No tartson velem maga ís. Hadd lássa ez a városi úrféle, hogv a pusztai ember is tudja ám, mi a becsület A városi úrféle köszöni szépen az invitálást nem is kéreti magát. Egyelőre azonban csak a halhatatlan szaga élvezhető a töpörtyűs tarho­nyának. nyelvvel nem tanácsos hozzá közeledni, mert mind leszedné róla a bőrt A bográcsnak egy darabig a homokon kell tartózkodni hülés tekintetéből, a puli felügyelete alatt A puli nem városi kutya, szó se férhet a be­csületéhez. Börcsök nyugodtan kerülhet egyet a városi úrfélével a szőlők közt a napszállat piros­ságában. Nem a tájképi szépségeket magyarázza neki, hanem egy gazdátlan körtefát keres, mert ha már vendéget adott az Isten, adjon hozzá egy kis vendégnek-valót is. Ad is, mert napszál­lat után már minden körtefa gazdátlan. Csak * nagy dongással röpködő cserebogarak zavarják a két összebékült embert a közgazdasági tevékeny­ségben. — No, hagyjunk holnapra Is, — mondja Bőr­csők. mikor megtelik a kalap. Fele uton leffegve gumi eléjük a puli. Farka csóválásával jelzi, hogy minden rendben van, vár­ja a bogrács a magas uraságokat — Most mán ügön, — kóstol bele Bőrcsók a tarhonyába és ülést szerkesztve a subából, meg­kínálta vele a városi cimborát — No, maga erre helyhőzködjőn. neköm Jó a főidőn is. A városi ember nagyon meg van illetődve. Kü­lönösen mikor észreveszi, hogy Börcsök mind el­hárítja maga elül a töpörtyüket és ő eléje tolo­gatja a kanalával. Ha látná a vém ember mosoly­gását a bajusz alatt, még jobban meg volna hat­va. De a városi szem előtt minden elmosódik, már a szürkületben, a városi gyomor azonban vaktában is érzi, hogy ezért a tőpörtyüért ér­demes' volt kijönni, ilyent nem árulnak a hen­tesboltban. Már a bogrács feneke felé ütődnek össze a ka­nalak, de Börcsök még egyre kedveskedik a cim­borának. — Ugyan mit csinál már fcend? — szabódik illendőségből a városi ember. — Mit csinálok? — mondja kedvetelten Börcsök, — nem csinálok én sőmmit, csak disztingválok­— Hogy-hogy disztingvál? — Hát csak taszigálom én elülem maga elé a cserebogarakat, akik belehullottak a bográcsba. • Fogadok, hogy őszre már járja a közmondás a határban: disztingvál, mint Börcsök.a bográcsban. Városi Szinház művészgárdája fellepte. » Ui műsorI Tánc! Hólabda! Jajs-bandI CigányzeneI Záróra reggel 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom