Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-13 / 183. szám

1981 augusztus 13. DÉLMAGYAB0RSZ.4G Ai árverési csonMak be leli siMtnl kereskedelemellenes üzleteli Szerdán aeinen KOliHfflseg tárta lei a városházán o KeresKedOk sérelmeit (A Délmagyarország munkatársától.) Részletesen beszámolt a Délmagyarország a Szegedi Kereskedők Szövetséginek kedden este tartott üléséről, amelyen az árverési csarnok ügyét is szóvá tették. A csarnok ugyanis a kereskedők szerint tisztességtelen versenyt támaszt a szegedi kereskedelemnek és a felszólalók azt követelték, hogy a csarnokot zárják be. A felszólalók konkrét eseteket soroltak fel, majd az értekezlet elhatározta, hogy az árverési csarnok ügyét küldöttségileg teszik szóvá a polgármesterhelyettes előtt, akit megkérnek, hogy a visszás állapotokat szüntesse meg. A Kereskedők Szövetségének küldöttséf

e szerdán délben kereste fel dr. Pálfy ózsef polgármesterhelyettest. Vértes Miksa vezette a küldöttséget, amelynek tagjai voltak Bokor Adolf, Reich Mór, Rosenberg Béla és dr. Landesberg Jenő, a Kereskedők Szövetségének titkára. Vértes Miksa ismertette a küldöttség látogatásának célját, Rosenberg Béla, a szövetség ékszeripari szakosztályának titkára részletesen ismertette a kereskedők sérelmeit az árverési csarnokkal kapcsolatban. Elmondotta, hogy a városi zálogház azoknak a tárgyaknak az eladására, amelyek az árveréseken visszamaradtak, üzletet nyitott és abban nyilt árusítási kereskedést folytat. A kereskedelem szempontjából ez is erősen kifogásolható volna, az azonban sokkal visszatetszőbb^hogy ez az üzlet nemcsak az árverésen visszamaradl árukat árusít fa, hanem olyanokat is, amelyeket más üzletből szerez be. Ez mindenképen tisztességtelen verseny a legális kereskedelemmel szemben és ezt az anomáliát a városnak meg kell szüntetni. Konkrét adatokat sorolt fel ezután. A legkirívóbb ezek közül az az eset, hogy az iparostanoncotthonnak, amit a püspök létesített, szüksége volt 280 méter v'ászo ira. rA tanoncotthon nem a szegedi, üzletekből szerezte be azt a szűkségletét. hanem az árverési csarnok boltjából, amelynek azonban nem volt raktáron 280 méter vászna. Ez azonban nem hozta zavarba a boltot, elsiettek az egyik szegedi textilnagvkereskedőhőz, beszerezték nála a vásznat és továbbadták az ipafostanoncotthonnak. Más . alkalommal egy olyan gyűrűt adtak el, ami szintén nem \olt raktáron és amit szintén másutt szereztek be; részletre adtak el egv szobabútort. Az ékszerészek tudták, hogy az üzletnek van aranynemüje, a bankzárlat után az egyik ékszerésznek szüksége volt aranvra és akkor az üzlettől azt a választ nyerte, hogy arany nincs. Ezek szerint — mondotta tovább — a városi üzem az *ranyneművel spekulál. — Mindezek a dolgok — mondotta Rosenberg Béla — rendkívül sérelmesek a szegedi kereskedőkre. Az ékszerészek felajánlották, hogy az árverésen kimaradt tárgyakat a becsértéken átveszik a várostól, tehát a várost semmiféle károsodás nem érhette volna. A zálogház felügyelő bizottsága azonban nem ment ebbe bele. Arra kérte a polgármesterhelyettest, hogy szüntesse meg az árverési csarnoknak ezt ö kereskedelemellenes tendenciájú üzletét, sőt szüntessék Maradékok féláron (sekonits-ucca 3. 203 meg az árverési csarnokot, ami szintén nagy kárára van a szegedi kereskedőknek. Dr. Pálfy József polgármesterhelyettes a küldöttségnek válaszolva kijelentette, hogy s* i semmi szin alatt sem tűrhető, hogy az árverési csarnok és üzlete kereskedelemmel toalalkozzon. Nem tűrhető az, hogy ez az üzlet 'árut szerezzen be és igy tovább adjon. Arra kérte a küldöttsége^ hogy foglalja irásba sérelmeit és a legrövidebb uton gondoskodik ezeknek a sérelmeknek az orvoslásáról. Az árverési csarnok megszüntetése azonban nem áll módjában, mert a ki nem váltott tárgyakat valahol mégis csak el kell árverezni. ff1 Jz ország mai helyzetében politikailag is le keli venni a fanulságot" Pakots József és FriedrFcfs István nyilatkozata a Délmanyarországnak a kibontakozásról, a rendszerváltozásról és a széleskörű koncentrációról Budapest, augusztus Í0. (A Délmagyarország munkatársától.') A súlyos gazdasági helyzetről és a kibontakozás lehetőségeiről tegnap Rassay Károly adott részletes nyilatkozatot a Délmagyarország munkatársának. A nyilatkozat mindenütt nagy érdeklődést keltett, Rassay szavai megmegvilágitottak egyes kérdéseket. Most az ellenzék másik két vezető tagját kerestük fel, hogy adjanak választ a legégetőbb kérdésekre. Pakoís József a szabadelvű ellenzék monori képviselője a kővetkezőket mondotta a Délmagyarország munkatársának: — A helyzetet nagyon aggasztónak látom és félek tovább mondani a mondalot, nehogy a felhatalmazási tőrvény 9. szakaszának hatálya alá kerüljek... Elvégre reálisan le kell mérni az adott pénzügyi és gazdasági viszonyokat és a hivatalos kommünikék annyi optimista hangján tul, az egész társadalomban felénk zug a leromlott egzisztenciák rémes kórusa — és ez elől nem dughatjuk be a fülünket. — Hogy mi lehet a kibontakozás utja? Ehez sok mindent kellene ismerni az állami gazdálkodásból. Tudni kellene, hogy melyek a felesleges intézmények és kik a felesleges emberek; tudni kellene, hogy mibe kerültek 'és mi lenne megtakarítható általuk. Tudni kellene, hogy az óriási adminisztráció hogyan apasztható és mi takarítható igy meg. Tudni kellene, hogy miniszteriális főtisztviselők, magas állami nyugdijasok, közjogi méltóságot betöltő előkelőségek hány állást töltenek be és mindezeken és még sok minden máson kivül tudni kell azt a gazdasági és pénzügyi programot, amelyet a kormány végrehajtani óhajt, — de nem tudunk semmit. — Az ember csak általánosságban sejti a szörnyű gazdálkodást, tud egyes feltűnő tételekről és jelenségekről, amelyek nagyobb részt legutóbb köztudomásúvá váltak, de kétségtelen, hogy mindez csak kis részlete annak a sok mulasztásnak, tékozlásnak, ami elkövettetett. — Az ország minden józan polgára ma már fantaszta lett. Pénzügyi és gazdasági terveket termel a helyzet megmentésére és el kell ismerni, hogy ezek a közönség részéről felvázolt tervek sokkal tiszteletreméltóbbak, mint azok, amelyek a kormányzati szerveken keresztül, mint kormányzati elgondolások eddig a nyilvánosságra kerültek, mert legalább ezekben egy megindító -áldozatkészségé önadóztatási szándék nyilvánult még. — Ha mai kormányzat méltó volna ehez a sokat sanyargatott társadalomhoz, akkor maeam ni. De hol is ootimista tudnék lenvan a kormáno a társadalomtólS Semmi közős lelkiségük nincsen. rA legmélyebb és a legáthidalhatatlanabb bizalmi válság van, aminek oka ismét csak kormányzati rendszer, amely még a mostani tragikus helyzetben is tűri a vagyonváltságról és pénzlebélyegzésről szóló riasztó hirek elterjesztését. — Nagy pénzintézetek vezetői, akikre ugy néz fel a laikus ember, mint a pénzügyi tudomány tudósaira, olyan bizonytalansággal és tájékozatlansággal ítélik meg a helyzetet, hogy önkénytelenül felmerül a kérdés: hát ezek azok a félelmetes kapitalisták, akiktől ezer és ezer egzisztencia sorsa függ? Ezek azok a vezetők akik dirigálják a gazdasági és pénzügví életet? Istenem,micsoda tehetetlenség, micsoda zűrzavar... Megbuktak ezek az urak valamennyien! — Es az ember kérdi: miért? Rá kell jönni egy különös igazságra: megváltozott a világ és a kapitalizmus hatalmasai még a régi gazdasági és pénzügyi elgondolások minden nagy és komoly kezdeményezéstől irtózó konzervatív gentlemanjei. Valami ujat, valami mást. a mai idők szellemének megfelelőt kellene művelni, Meg kell születni az új gazdasági és pénzügyi embernek, aki nemcsak itthon Magyarországod, de az egész világon szemben a veszedelmekkel, komoly pénzügyi és gazdasági koncepciókkal, Európa és a nyugati világ számára uj utakat tör. —- Nekünk a mi adott helyzetünkben nolitikailac is le kell vonni a tanulságot, helyesebben külpolitikailag. A világproblémák megoldásának homlokterében Franciaország áll. Ebben a vonatkozásban kell egészen meggondolt, komoly kezdeményezéseket foganatosilani. — A kérdés oly nagy horderejű és anynyi közvetlen magyar problémának a megoldásával is járna, hogy idehaza is feltételezné a politikai rendszerváltozást. Azt a rendszerváltozást, amit mi tiz Zvfl sürgetünk és amelynek alapelemei: a de« mokratikus berendezkedés jogi és politikai tételei. Erre különben is rá fogunk kényszerülni, mert sem pénzügyi, sem gazdasági izoláltságunkból máskép nem kerülhetünk ki. — Végeredményben tehát mi a kibontakozás: tessék olyan férfiaknak kezébe venni az ország kormányzásit, akikben