Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-11 / 155. szám

4 IICLIHiM «• 1931 julius 11. Katonai lazz mellett tánc minden szombat es'e a Préfféta kertjében újonnan felszerelt aszbsszt parkefen. 20| Képek Vierwaldsátti tó körül Altdorf, julius. Altdorf. a Teli rUmos-Iegendn fészke. Az ódon falucskába minden elképzelhető kőzlekpdési eszkőz ontja az idegeneket, akik érdeklődéssel nézik a főtéren álló Teli szobrot Flüdenbőt a Vierwaldstáttj-tó legdélibb csücskétől aszfaltozott országút mellett közúti villamos *isz Altdorfba A faluban lázas izgalommal készülnek a »Tell-Féstspiel«-ckre. Szabadtéren áll már l kész szinpad, felépített tiroli stilusn faházaival. Minden bennszülött erről beszél és várják az amerikaikat, az angolokat. Szeptemberig minden vasárnaponkint megismétlik az ünnepi játékokat, amelyekre a hajókon, vonatokon, villamosokon, autóbuszokon, az állomásokon gyönyöröket hirdető plakátokkal hívogatják a venlégéket \ nagyvilági éld városa: Luzern Csupa angoí szót hallani az uccákon, az üzletek feliratai, cégtáblái angolai, pláne ha dohányt vészünk, angolul kérdezik meg: mit akarunk Luzern Angliára és Amerikára van berendezve, ném a mi szerény zsebünkre, de ez mit sem von le abból, hogy ne gyönyörködhessünk a természetnek két kézzel ideszórt kincsein. A Pilátuson, a Rigia és a Vierwaldstátti tavon kivül azonban kétségkívül vonzerőt gyakorolnak Luzern fényes üzletei, amelyeknek kirakataiban a fényűző élet minden drága ágai láthatók De minden üzlet eltörpül az órás. és éksaerbof'ok mellett A legmagasabb fokra emelkedett svájci órásipar gyártmányai esztétikai és modern formáival látványosságszámba mennek. Van LírzeTiben egy óraáruház a v,Bncherer Watsches«, amelyben csak későn este, kilenc óra körül kezdődik meg a forgalom. A kilenc óriási kirakattaf birő ékszeráruházat ilyenkor özönlik el az angolok és amerikaiak Nagy divatja van az álbrilliánsoknak, Páris kreálta ezt a gazdasági Icrizis hiven kifejező talmi gazdagságot Luzern nagyszerűen van berendezve az idegenek kényelmére. Szálloda, étterem, sörcsarnok, cukrászda egymás hátán. A dohányosok eldorádója a rengeteg trafik, amelyekben fantasztikus áro sz|varrudak ingerlik a vékonypénzü utast Ilaltyularm a tóból kiömlő Reuss partján, a kilenotornya városfal, a Gutseh, a LÖvendenkmal lenyűgöző méreteivel, a Gletscferga-.-ten a zuhogó esőben sem tévesztik el hatásukat Éppen Amerika nemzeti ünnepét ülte Luzern, tiszteiéiből, hogy annyi jenky kél át az újvilágból a Vienvaldstátti-tö paradicsomába Este villanyfénybe öltöztették a várost. A pai tón álló hotel, paloták, a pályaudvar, a Kapellénbrücke a régi őrtoronnyal, a hidak, a Gútsch fényárbán úsznak, minden dining roomban, dancingban a jeniig doödlet fújják, a tisztes svájci polgárok gomblukában miniatűr csillagos lobogó, köröskörül pedig 2000 méter magasságban felgyúlnak a Pilátus, a Rigi, a Burgenstock és a áfansenhorn égbeir.e edő ormain az elektromos csillagok. ti (resztül A Vlerwaldsiattl tavon A Vierwaldstáttl-tó elragadó báján kivül nyüzsgő életévet vonja magára a figyelmet. A legnemzetközibb társaság gvült össze a ragyogóan liszta gőzösen, amelyik három óráig tartó ut után szeli keresztül a tavat Francia kispolgárok a Breta-meból, egyforma széles karimájú szürke kalapokban is dokumentálják egymáshoz tartozásukat Nékik van a legjobb kedvük; a legtöbbje kövér pocakos bácsi. Nincsen ciCerónéjuk. összeálltak a kemény évi munka u!án és elindulnak vi'í-ot látni. Énekeinek, vidámak a sok látnivalón. Egy tiztagu lengyel társaság a hajó indulása után tízszer egymásután elénekelte a lengyel Himnuszt. Nagyon nékibusultak. Mondják: a Vierwaldstátti-tó partja — a svájci Riviéra Egyik hely festőibb, mint a másik. A hajó utasainak tekintete egykedvűen siklik el a Schloss Hertenstein felett, pedig cz a kastély történelmi patinát kapott. Itt fakott és innen indult el magyarországi útjára IV. Károly... Vitznaubaii megrohanják a Rigi vasutat. Weggio virágok és fák között talán a légidilikusabb heive a sze-széiyes alakú tóuak. Brunnen Ninóra emlékeztető óriási hoteljeivé! impozáns képet úyujt, majd jön a Teltplatte, a Tell.lejjnda egyik nevezetes helye, azután a sziklába vágott technikai csoda az Axenstrasse, amely alatt dübörögve vágtat a Gotthard express és Flüelen, ahol megpihen a sok látnivalótól elfáradt utas. Visszafelé vendéget kapunk. Négyméteres dudájával kapaszkodik fél a hajóra egy fiatal svájci és Brünaníg szünet nélküf fújta a havasok dalát, minden strófa után nagyot rikkantva: juhuut... A havas csúcsok elmerengve bámészkodnak a fodrozó tóra, hullámok ringatják a hatőj, nemsokára feltűnik Alpnachstad, amely felett gőgösen terpeszkedik kopár szirtjeivel Svájc egyik legérdekesebb hegyóriása: a Pilátus. A Pilátuson A legnagyobb előzékenységgel kínálja fel a helyet a »Pilátus Bahn« igazgatója az istenkisértö vonalra, amélvnél külómb fogaskerekű vasútja nincsen Európának i8 fokos szögben, a legszéditőbb me. redekséggel küzdi fel magát a vonat 2200 méter magasságba. Nem a vidék elképzelhetetlen nagyszerűsége, de a min-Ien akadályt és nehézséget leküzdő alkotás az, amely1 kiváltja a csodálkozást Ahogy kuszunk fef a magasságokba viaduktokon, alagutakon keresztül, ugy fokozódott az elragadtatás. Nincs a világnak népe, amely ne jönne el ide megnézni ezt a csodát és amikor a mozdony zihálva, prüszkölve ér a legmagasabb pontig, a bires Pilátus.kulmig, az első tekintet egy indián hölgyre vetődik, aki rövid angoí pipával a szájában élvezi a naplementét, ami sehol sem olyan szép, mint itt a Pilátuson. Francia — nyilvánvalóan — nászutaspár, szorosan egymáshoz simulva, szinte alázatosan merül el a berni Oberland havas hegyláncainak szemléleteiében. A nap utolsó- üdvözletét küldi a hótól szikrázó csúcsokra, amelyek ilyenkor rózsaszín mezbe öltöznek. Egyetlen szó, egyetlen hang nem hallatszik Vég. telenül csendben búcsúzik a nap. A Pilátus-kulm tetején háromcme'etes hotelben amerikaiak és angolok hajtják álomra a fejüket hogy kora reggel ismét felmásszanak a kilátó pontra, mert a napkelte éppen olyan szép itt, mint esti lenvu2vása Gábor Arnold. 10 fii'. 1 szál bél, STEINER P egy teljes raketthúrozás! snec'ális szakműhelyében. 198 TIBOR Garanciális munkáért csat ipari szakműhelyhez íorduihat bizalommal. B tt Kánikulai vizit egy sötét raktárban A romboló oiz"-nél és „Az áldásthozó"-nál (A Dél magyar ország munkatársától.) Az ember I nekiindul néha a városnak, minden előre meg- 1 fontolt cél, vagy szándék nélkül. Rendszerint ilyenkor találkozik a legtöbb érdekességgel, dolgokkal, amelyek különben elrejtőznek a szándékosan ku_ tató tekintetek elől. Ilyenformán történt most is, amint arról alábbi hü tudósításban kívánok beszámolni. Nagyon rámnehezedett már a hőség, hiába menekültem előle a szobába, leengedett redőnyök mögé. Gondoltam, tán jobb lenne szembenézni vele, felvenni a harcot, kimenni az uccára, járni az olvadó aszfaltot, a kemenceforró házak mellett, a 40 fokos hőségbea. Elindultam és jó darabig álltam a tüzet, de aztán csak győzött az öreg nap. Szédelegve menekültem előle egy árnyékosnak látszó kapu alá. Ide is utánam nyúlt a hőség és lépésről-lépésre szorított beljebb. Csak akkor néztem körül, amikor már egészen belül kerültem. Valami raktárfélében voltam, vagy ócskakereskedésben. Rokkant cserépkályhák, korhadt ajtófélfák, üvegnélküli ablakkeretek, meg minden elképzelhető holmi vett körűt Embert nem láttam, de éreztem, hogy ilyennék is kell lenni a közelben. Rövid keresés után rá is találtam és bocsánatót kérve tolakodásomért, megkérdeztem tőle — diplomatikusan, ne hogy kitessékeljen —, hógy jó helyen járok-e — Ez a városi raktár —» mondta bosszúsan a kérdezett — Akkor nem tévedtem el, éppen ide igyekeztem. Megkérdezte, hógy mit óhajtok. — Valami jófajta cserépkályhát szeretnék. Ugy hallottam, hogy itt bő választék van. — Ott állnak a kapu alatt —, szólt a rövid utbaigazitás. — A kapu alatt már körülnézem —, mondtam energikusan, mert irtózva gottdóltam a kapu alá rekedt hőségre —, ugy tudom, hogy odabenn is van. ("Odabenn hűvöset sejtettem.) Van ott is egynéhány. Megindultunk, kinyílt előttem a zárt raktár ajtaja és arcomat kellemes hűvösség simogatta meg. Valaki kiáltott az udvaron. Kísérőm magamra hagyott, én pedig felhasználva az alkalmat, mohón siettem befelé. A sok lim-Iom között valóságos uccák vannak szeszélyes kanyarodókkal és mindig beljebb csábító hüvősséggel. A levegő kissé dohos volt, de azért szomjasan kortyolgattam belőle. Szemem lassankint megszokta a homályt és akkor az ezeregvéjszaka tündérvilága tárulkozott eléje. Két ismerős fantom termett előttem: mesevilágbeJi szörnyetegeken lovagló emberalakok. Bronztestük halványan fénylett a bor-ályban. Az egyik 1 férfi volt, a másik nő. Az egyik arcán vad, pusztító szenvedély viharzott, a másikon áldó mosoly. Holt láttam ezeket? — Ki vagy te bátor idegení" — mordult felém a férfi basszusa. Hogy kerülsz ide, szomorú számkivetésem rettenetes birodalmába. Talán téged is kimustráltak már az éiőkl Udvariasan bemutatkoztam és méltóságos urnák tituláltam. Megmondtam azt is, hogy a pokoli hőség elől menekültem ide, az árnyékok birodalmába, de rossz szándék nem lappang a szivemben. — Vigyázz Samu — csilingelt erre egy női hang a másik bronzszörnyeteg hátáról —, ne hogy lépre csaljon I — Drága asszonyom — esedeztem hozzá —, szerény átutazó idegen vagyok, kérem, adja ide a kezét, hogy hódolattal megcsókolhassam. — Sag schont — szólt őnagysága és kecsesen ajkamhoz szorította hűvös bronzkezét — Nemdebár, a strandon tetszett igy Lebarnulni — kérdeztem felbátorodva —, becsszavamra mondom, öné a barnulási világrekord nagydija. — Maga kis huncut! — csípett hirtelen a karomba a másik, a Samu —, nehogy elcsábítsa a feleségemet Mentegetőztem, kijelentettem, hogy ilyen szándékot nem rejteget szivem, belőlem csak az őszinte hódolat beSzéL — Hátha még kijárhatnánk a strandra! — s<5bajtott az asszony. Vagy ott állhalnánk kijelölt helyünkön, a Széchenyi-tér illatos parktükrébent vagy a Stefániánl Most hirtelen rájuk ismertem. Hiszen ezek az ajándékszobrok, a kultuszminiszter ajándékai és Pásztor János művészi remekei: »A romboló viz* és *Az áldásthozó*. — Nem értem a dolgot — hebegtem —, ha nem veszik tolakodásnak, kérdeznék valamit — Kérdezz, felelek — dörögte a Romboló és térdével nagyot szorított az alatta ficánkoló viziszörnyetegen. — Ki száműzte önöket ebbe a lomtárba, miért nem törnek ki és kérnek eget? — Nagy sora van annak, öcsém! — szólt az öreg — Majd én mondom el — szaporázta a szót őnagysága. A dolog ugy tőrtént,, hogy ideajándékoztak bennünket a városnak. Nagy parádéval meg is érkeztünk, de körül sem nézhettünk még, amikor durva stráfkocsikon idehurcoltak bennünket Azóta itt vagyunk és várjuk a feltámadást, várjuk a szörnyű varázslat feloldását Néha idejön néhány komolyarcu ur, nézegetnek, vizsgálgatnak bennünket, ha nem fenne bronzból az arcom, el is pirulnék a kutató tekintetektőL Néha Női és férfi fehérnemüek k<> zen é* r ndeésre mindenféle I I & 1* VA «• A • M l> anyagok nagy választékban rOll9K I ^SiüClCH Üzletében KELENGYE" 25