Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-05 / 150. szám

DftLMAíSYARonsT ÍO A megegyezés alapja az, hogy Franciaország abban az eset­ben, ha a Young-tervben emiitett moratórium valóban létrejönne, a szünetév letelte után nem fizetik ki azonnal a biztositékalapba be­fizetett összeget, hanem csak később. A francia—amerikai tárgyalásokkal kapcso­latban beavatott helyről a kővetkezőket kör­ük: — Az egyezmény érintetlenül fentartja azo­kat a fizetéseket, amelyeket Németország a Young.tervezet értelmében a feltételhez nem kötött adósságai után köteles fizetni. Két pont került még tisztázásra, az első az, hogy azt az ötszázmillió aranymárkát, amelyet Német­ország fóváíétel elmen továbbra is fizetni köteles és amelyet Francia­ország Németország rendelkezésére bocsájt, nem közvetlenül a német birodalomnak adják kölcsön, hanem a német államvasutaknak. Igy teh.ít ez a kölcsön kereskedelmi jellegű, lesz 1931 julius 5. A másik tisztázásra szoruló pont az, hogy Németország 1932-ben a Young-terv rendel­kezéseire támaszkodva moratóriumot kér, eb­ben az esetben Franciaországot mentesítik a biztosíték alakban való befizetés alól. Washingtonból jelentik: Hoover Mellontól kapott telefonértesítés után a fran­cia kormány által kiadott közlemény tartal­máról kijelentette, hogy ez a kommüniké még nem jelenti Franciaország elvi hozzájárulását a Hoover-féle tervhez. Amig ugyanis Fran­ciaország nem fogadta el mindazokat a pon­tokat, amelyekhez az amerikai kormány ra­gaszkodik, addig megegyezésről nem lehet be­szélni. Londonból jelentik': Amerika hivatalosan kö­zölte az olasz kormánnyal azt a javaslatát, hogy abban az esetben, ha a párisi megbeszélé­sek nem vezetnének eredményre, at morató­riumtárgyalások által elsősorban érinlett hatal­mak tartsanak konferenciát; Fényképezzen a világhírű angol „Imperiál" filmre « lemezre! Kopható I0S £i eb ma nn ,dísíierésOTéí Kelemen u. 12 Optimizmus és pesszimizmus Párisban (Budapesti# tudósítónk telefonjelentése.') Párisból jelentik: Az optimizmus és a pesszi­mizmus állandóan váltakozik Párisban. Szom­baton ismét a pesszimizmus kerekedett felül, miután Washingtonból az a hír érkezett, hogy az amerikai kormány az éjszaka kiadott kom­münikét sem tekinti véglegesnek. Az esti lapok megdöbbenéssel kommentálják Costle amerikai delegátus nyilatkozatát, amely azt mondja, hogy Amerika és Franciaország között nem jött létre végleges megegyezés és a kiadott kommünikét nem lehel ugy tekin­teni, mintha Franciaország elfogadta volna a Hoover-tervet. Valósággal hideg zuhanyként hatott Snoiv­áen angol pénzügyminiszternek az a kije­lentése, .hogy Anglia nem hajlandó ujabb ál dozatokra. A francia és amerikai delegátusok" szomba­ton is tovább tárgyaltak és a tárgyalások alapja egy ujabb Hoover-jegyzék volt, ame­lyet szombaton reggel hoztak a delegátusok tudomására. Mellon és Edge amerikai dele­gátusok háromnegyed órán át tárgyaltak Flandln francia pénzügyminiszterrel. A tár­gyalás anyagát Flandin minisztertanács elé terjesztette, de nyilvánosságra nem hozták. Londoni jelentések alapján, miután Angliá­ban pesszimista a hangulat, nem hiszik, hogy az angolok elfogadják a megegyezést, miután Franciaországnak az a kikötése, hogy Anglia ujabb többmiilió fontos áldozatot hozzon Fran­ciaország javára. Politikai körökben azt hiszik, hogy szűk­ség iesz az érdekelt főbb államok konferen­ciájára. - ­Olaszország moratóriumot ad Ausztriának Bécs, julius 4. A bécsi olasz követ kormá­nyától kapott utasítás alapján a külügyi szö­vetségi kancellári hivatalban kijelentette, hogy az olasz kormány, amely az amerikai kor­mány javaslata tárgyában az összes érdekelt államok végleges megállapodását várja, ideig­lenesen hajlandó a Youngterv és a hágai egyezmény alapján az őt megillető fizetésekre halasztást adni, viszont ami azokat az össze­geket illeti, amelyekkel az olasz kormány tar­tozik, e fizetéseket a nemzetközi fizetési bank­nál várakozási számlára fogják vezetni. A párisi lapok Páris, julius 4. A Temps mai vezércikke nagy megelégedéssel ismerteti a francia—ame­rikai tárgyalások során létrejött e\vi megegye­zést A megegyezés rendkivül nagy fontosságú, irja a lap és megnyitja az utat Amerika és Európa gyümölcsöző együttműködése számára. Mussolini táviratozott Bethlennek Budapest, julius 4. A MTI. jelenti: Musso­lini olasz miniszterelnök a kővetkező távira­tot intézte Bethlen miniszterelnökhöz: . »Gróf Bethlen önagyméltóságának, Buda­pest A választások eredményéről értesülve, engedje meg Nagyméltóságod, hogy baráti és őszinte szerencsekivánataimat fejezzem ki. Ezt a választási eredményt ugy a magyar nem­zet szempontjából, mint a két ország baráti viszonyára való tekintettel magasra értéké­lem. Fogadja Nagyméltóságod legszívélyesebb üdvözletemet. Mussolini.* A táviratra Bethlen a kővetkező sürgöny­nyel válaszolt: »Mussolíni Benito miniszterelnök, Róma. Nagyméltóságodnak a választások alkalmával hozzám intézett értékes szerencsekivánatait hálásan köszönöm. Magam is meg vagyok róla győződve, hogy a választások eredménye ujabb hathatós biztositéka a két nemzet baráti viszonyára. Kérem Nagyméltósásodat fo­' gadja szívélyes üdvözletemet. B?thíen» Levél Makóra Irta Móra Ferenc. Először ugy volt, hogy özv. Nacsa Andrisné nagyságos asszonynak címezem ezt a levelet, aki nagy jót tett velem a múltkoriban. Ugyan tán nem Is velem, hanem Szegeddel, amelynek a ké­pét akkor viseliem. Most már félreértés veszé­lye élkül mondhatok ilyen nagyot, amit egy hét­tel ezelőtt még nem vakmerősködtem volna le­írni. Azért moít is sietem hozzátenni, mielőtt ijedelem lenne belőle, hogy olyan szakmában kép­vj-tlem én Szegedet, amelyikből nem származ­hat semmi veszedelme, még ha kompromittálnám is in archaeologicis. Csontokban, amelyek már a kutyának se kellene — legföljebb a disznó túrja ki őket — és cserepekben, amelyeket évez­redekkel ezelőtt vagdostak ősanyáink ősapáink fe­jéhez. S a felelősséget nem is egyedül viselem ifbben az ártallan szakmában sem, osztja velem Banner János barátom, az egyetem ásató régésze. Véleményeltérés csak annyi van köztünk, hogy ö az ősférfiakat pártolja, mert ő még fiatalember, én pedig az ősasszonyoknak fossom pártját mint öregemberhez illik. Elég az hozzá, hogy egy kiszomborf kubikos behozott a muzeumba a tavaszon egy görbe bög­rét, amit bizonyosan valami kancsal gölöncsér szerkesztett az ántjvilágban. Beszámolt róla, hogy innen, meg innen való, lesz ott több is, ahol ez volt. örvendetes tudomásul szolgál. Igen ám, csak­hogy az a hely állami ut amit a télen Ínség­ből nyesegettettek s azt állami engedély nélkül nem lehet tovább nyesegetni. Ez már kevesebb örvendezéssel vétetett tudomásul. Tapasztalatból tudom, hogy hivatalos helyeknek a régészet nem sokat köszönhet Még az jó, ahol a hivatalos urak nem érdeklődnek, mert ahol érdeklődnek, ott leginkább aggatódznak, kőtözködnek Hogy mért, azt nem tudom. Hogy rossz akaratból ten­nék, nem hiszem. Inkább gondolom, hogy ez csak olyan uri passzió, olyan >majd megmutatom én annak a csontszedő zsidónak*. S mivel a Kauká­zusban sincs annyi nagyhatu ur, mint nálunk, a régészeti pálya megrőgősödik már az első lé­pésnél. Be kell vallanom, hogy Makóról olyan nagy meglepetés ért, amilyenben közigazgatási viszony­latban ritkán van részem s ami maga megérde­melne egy levelet.. Elküldtem a kérvényt a ma­kói államépitészetl hivatalhoz állami ut felbon­tásának engedélyezése tárgyában. De mint óvatos ember, egyben megkértem Diósszilágyi Samut is, a kórházi fölorvost — mert ez a főorvos ér­telmes cime ott, ahol alorvos is van — bogy ne sajnáljon értünk egy-két jó szót szólni. Nem csak az irányban, hogy megadassák az engedély, hanem hogy ide is érjen három hónapon belül. Mert ugy gondoltam, hogy ez á terminus felel meg Makó földrajzi távolságának, arányítva ah­hoz, hogy tudok helybeli hivatalokat, ahol hat hét alatt mondanak bát, vagy büt. (Igaz, hogy olyan hivatalt is tudok, amelynek első hivatali elődöm, Beizner János tette föl a kérdést 1000-ban s fán még az utódom is reszketni fog érte, hogy hátha nemet mondanak.) Egyszerre ment el a két levél s harmadnapra már itt volt a fölorvos ur válasza. Az volt bennne, hogy az államépitészeti hivatal engedélyét már másnap m«g kellett kapnom. Mert mire ő felment a jószándékával, pedig igen Iparkodott vele, akko­rára már postára is tették a választ A főorvos ur szavára mindig mérget lehet v*n­ni — nem akarom megbántani a többi doktorokat* az övékére is lehet — most is ugy volt, ahogy irta. Mire a levele megjött akkorára már fői is tarjsznyáztuk egymást a személyem körüli minisz­terrel, kinek neve János. Indultunk volna is már, ha meg nem állit bennünket a levél utóirata — At engedély tehát megvan, de autó, sajnos, nincs. Ez nem ugy volt értelmezendő, hósy. az ál­lamépitészeti hivatal nem ád autót az engedély mellé, hanem hogy a doktor nem ád. Mert 6 szokta adni, a magáét, minden reggel és minden este, már jó valahány esztendő óta, hónapokon keresztül, koszttal, kvártéllyal együtt s ez külön fejezet a makói vidéki ásatások történetében. A kis-zombori hunok, gepidák, avarok és honfog­laló magyarok föltámasztásának dicsőségében neki több része van, mint nekem, sőt talán több, mint maguknak az itt fölsorakoztatott vitézkedő nem­zeteknek. Koszt kvártély, szeretet az idén Is kiutaltatott, azonban autó nélkül, mert az autót leépítette a doktor ur. Hm, hát mi lesz most? Nézzük csak a blattot. Már mint a Messtisc h blatt ot a katonai térképet. Mennyire van az a kis-zombori tetthely Makótól. Hat kilométer etrv kis föllel. . Akkor a kutya se sánta. Napközben ;.z ásató ember úgyis ácsorog hat kilométernyit, h-t kilométer­i nyit meg guggol. Ehhez képest csupa üdülés reg­gel, meg este hat kilométernyit sétifikálnt. Tettünk ennél sokkal nagyobb utakat is az utolsó három esztendőben, mióta a város rájött arra, hogy a gyaloglás jót tesz a muzeumigaz^tó egészségé­nek, ennélfogva megvonta tőle az autót. No nem ilyen ridegen, csak abban a formában, hogy amit a város ásatásokra ád a múzeumnak, azt a mú­zeum fizesse vissza a városnak autódiiban. Szó­val »a macska megvan, de hol a hus?« Hát akkor gyerünk, János, az apostolok lovain, — hanem nini, van itt még egy utóirat fölé is van irva, hogy '•okvetlen elolvasandóc. — Most értesülök róla, — irja a doktor — hogy özv. Nac$a Andrásné makói lakos, aki hal­lott róla, hogy ásatni készülsz a környéken, ko­csit, lovat szívesen bocsát rendelkezésedre az ása­tás egész tartamára. Uri hintó, pompás lovak, jó kocsis, — I.ieb;iien, was willst da mehr? Igy aztán, özv. Nacsáné lovait belopván a kul­tura szolgálatába, föl is ásattuk az állami utat, megmentettük a hunok encsenbencseit, — májd

Next

/
Oldalképek
Tartalom