Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-05 / 150. szám

DftLMAíSYARonsT ÍO A megegyezés alapja az, hogy Franciaország abban az esetben, ha a Young-tervben emiitett moratórium valóban létrejönne, a szünetév letelte után nem fizetik ki azonnal a biztositékalapba befizetett összeget, hanem csak később. A francia—amerikai tárgyalásokkal kapcsolatban beavatott helyről a kővetkezőket körük: — Az egyezmény érintetlenül fentartja azokat a fizetéseket, amelyeket Németország a Young.tervezet értelmében a feltételhez nem kötött adósságai után köteles fizetni. Két pont került még tisztázásra, az első az, hogy azt az ötszázmillió aranymárkát, amelyet Németország fóváíétel elmen továbbra is fizetni köteles és amelyet Franciaország Németország rendelkezésére bocsájt, nem közvetlenül a német birodalomnak adják kölcsön, hanem a német államvasutaknak. Igy teh.ít ez a kölcsön kereskedelmi jellegű, lesz 1931 julius 5. A másik tisztázásra szoruló pont az, hogy Németország 1932-ben a Young-terv rendelkezéseire támaszkodva moratóriumot kér, ebben az esetben Franciaországot mentesítik a biztosíték alakban való befizetés alól. Washingtonból jelentik: Hoover Mellontól kapott telefonértesítés után a francia kormány által kiadott közlemény tartalmáról kijelentette, hogy ez a kommüniké még nem jelenti Franciaország elvi hozzájárulását a Hoover-féle tervhez. Amig ugyanis Franciaország nem fogadta el mindazokat a pontokat, amelyekhez az amerikai kormány ragaszkodik, addig megegyezésről nem lehet beszélni. Londonból jelentik': Amerika hivatalosan közölte az olasz kormánnyal azt a javaslatát, hogy abban az esetben, ha a párisi megbeszélések nem vezetnének eredményre, at moratóriumtárgyalások által elsősorban érinlett hatalmak tartsanak konferenciát; Fényképezzen a világhírű angol „Imperiál" filmre « lemezre! Kopható I0S £i eb ma nn ,dísíierésOTéí Kelemen u. 12 Optimizmus és pesszimizmus Párisban (Budapesti# tudósítónk telefonjelentése.') Párisból jelentik: Az optimizmus és a pesszimizmus állandóan váltakozik Párisban. Szombaton ismét a pesszimizmus kerekedett felül, miután Washingtonból az a hír érkezett, hogy az amerikai kormány az éjszaka kiadott kommünikét sem tekinti véglegesnek. Az esti lapok megdöbbenéssel kommentálják Costle amerikai delegátus nyilatkozatát, amely azt mondja, hogy Amerika és Franciaország között nem jött létre végleges megegyezés és a kiadott kommünikét nem lehel ugy tekinteni, mintha Franciaország elfogadta volna a Hoover-tervet. Valósággal hideg zuhanyként hatott Snoiváen angol pénzügyminiszternek az a kijelentése, .hogy Anglia nem hajlandó ujabb ál dozatokra. A francia és amerikai delegátusok" szombaton is tovább tárgyaltak és a tárgyalások alapja egy ujabb Hoover-jegyzék volt, amelyet szombaton reggel hoztak a delegátusok tudomására. Mellon és Edge amerikai delegátusok háromnegyed órán át tárgyaltak Flandln francia pénzügyminiszterrel. A tárgyalás anyagát Flandin minisztertanács elé terjesztette, de nyilvánosságra nem hozták. Londoni jelentések alapján, miután Angliában pesszimista a hangulat, nem hiszik, hogy az angolok elfogadják a megegyezést, miután Franciaországnak az a kikötése, hogy Anglia ujabb többmiilió fontos áldozatot hozzon Franciaország javára. Politikai körökben azt hiszik, hogy szűkség iesz az érdekelt főbb államok konferenciájára. - Olaszország moratóriumot ad Ausztriának Bécs, julius 4. A bécsi olasz követ kormányától kapott utasítás alapján a külügyi szövetségi kancellári hivatalban kijelentette, hogy az olasz kormány, amely az amerikai kormány javaslata tárgyában az összes érdekelt államok végleges megállapodását várja, ideiglenesen hajlandó a Youngterv és a hágai egyezmény alapján az őt megillető fizetésekre halasztást adni, viszont ami azokat az összegeket illeti, amelyekkel az olasz kormány tartozik, e fizetéseket a nemzetközi fizetési banknál várakozási számlára fogják vezetni. A párisi lapok Páris, julius 4. A Temps mai vezércikke nagy megelégedéssel ismerteti a francia—amerikai tárgyalások során létrejött e\vi megegyezést A megegyezés rendkivül nagy fontosságú, irja a lap és megnyitja az utat Amerika és Európa gyümölcsöző együttműködése számára. Mussolini táviratozott Bethlennek Budapest, julius 4. A MTI. jelenti: Mussolini olasz miniszterelnök a kővetkező táviratot intézte Bethlen miniszterelnökhöz: . »Gróf Bethlen önagyméltóságának, Budapest A választások eredményéről értesülve, engedje meg Nagyméltóságod, hogy baráti és őszinte szerencsekivánataimat fejezzem ki. Ezt a választási eredményt ugy a magyar nemzet szempontjából, mint a két ország baráti viszonyára való tekintettel magasra értékélem. Fogadja Nagyméltóságod legszívélyesebb üdvözletemet. Mussolini.* A táviratra Bethlen a kővetkező sürgönynyel válaszolt: »Mussolíni Benito miniszterelnök, Róma. Nagyméltóságodnak a választások alkalmával hozzám intézett értékes szerencsekivánatait hálásan köszönöm. Magam is meg vagyok róla győződve, hogy a választások eredménye ujabb hathatós biztositéka a két nemzet baráti viszonyára. Kérem Nagyméltósásodat fo' gadja szívélyes üdvözletemet. B?thíen» Levél Makóra Irta Móra Ferenc. Először ugy volt, hogy özv. Nacsa Andrisné nagyságos asszonynak címezem ezt a levelet, aki nagy jót tett velem a múltkoriban. Ugyan tán nem Is velem, hanem Szegeddel, amelynek a képét akkor viseliem. Most már félreértés veszélye élkül mondhatok ilyen nagyot, amit egy héttel ezelőtt még nem vakmerősködtem volna leírni. Azért moít is sietem hozzátenni, mielőtt ijedelem lenne belőle, hogy olyan szakmában képvj-tlem én Szegedet, amelyikből nem származhat semmi veszedelme, még ha kompromittálnám is in archaeologicis. Csontokban, amelyek már a kutyának se kellene — legföljebb a disznó túrja ki őket — és cserepekben, amelyeket évezredekkel ezelőtt vagdostak ősanyáink ősapáink fejéhez. S a felelősséget nem is egyedül viselem ifbben az ártallan szakmában sem, osztja velem Banner János barátom, az egyetem ásató régésze. Véleményeltérés csak annyi van köztünk, hogy ö az ősférfiakat pártolja, mert ő még fiatalember, én pedig az ősasszonyoknak fossom pártját mint öregemberhez illik. Elég az hozzá, hogy egy kiszomborf kubikos behozott a muzeumba a tavaszon egy görbe bögrét, amit bizonyosan valami kancsal gölöncsér szerkesztett az ántjvilágban. Beszámolt róla, hogy innen, meg innen való, lesz ott több is, ahol ez volt. örvendetes tudomásul szolgál. Igen ám, csakhogy az a hely állami ut amit a télen Ínségből nyesegettettek s azt állami engedély nélkül nem lehet tovább nyesegetni. Ez már kevesebb örvendezéssel vétetett tudomásul. Tapasztalatból tudom, hogy hivatalos helyeknek a régészet nem sokat köszönhet Még az jó, ahol a hivatalos urak nem érdeklődnek, mert ahol érdeklődnek, ott leginkább aggatódznak, kőtözködnek Hogy mért, azt nem tudom. Hogy rossz akaratból tennék, nem hiszem. Inkább gondolom, hogy ez csak olyan uri passzió, olyan >majd megmutatom én annak a csontszedő zsidónak*. S mivel a Kaukázusban sincs annyi nagyhatu ur, mint nálunk, a régészeti pálya megrőgősödik már az első lépésnél. Be kell vallanom, hogy Makóról olyan nagy meglepetés ért, amilyenben közigazgatási viszonylatban ritkán van részem s ami maga megérdemelne egy levelet.. Elküldtem a kérvényt a makói államépitészetl hivatalhoz állami ut felbontásának engedélyezése tárgyában. De mint óvatos ember, egyben megkértem Diósszilágyi Samut is, a kórházi fölorvost — mert ez a főorvos értelmes cime ott, ahol alorvos is van — bogy ne sajnáljon értünk egy-két jó szót szólni. Nem csak az irányban, hogy megadassák az engedély, hanem hogy ide is érjen három hónapon belül. Mert ugy gondoltam, hogy ez á terminus felel meg Makó földrajzi távolságának, arányítva ahhoz, hogy tudok helybeli hivatalokat, ahol hat hét alatt mondanak bát, vagy büt. (Igaz, hogy olyan hivatalt is tudok, amelynek első hivatali elődöm, Beizner János tette föl a kérdést 1000-ban s fán még az utódom is reszketni fog érte, hogy hátha nemet mondanak.) Egyszerre ment el a két levél s harmadnapra már itt volt a fölorvos ur válasza. Az volt bennne, hogy az államépitészeti hivatal engedélyét már másnap m«g kellett kapnom. Mert mire ő felment a jószándékával, pedig igen Iparkodott vele, akkorára már postára is tették a választ A főorvos ur szavára mindig mérget lehet v*nni — nem akarom megbántani a többi doktorokat* az övékére is lehet — most is ugy volt, ahogy irta. Mire a levele megjött akkorára már fői is tarjsznyáztuk egymást a személyem körüli miniszterrel, kinek neve János. Indultunk volna is már, ha meg nem állit bennünket a levél utóirata — At engedély tehát megvan, de autó, sajnos, nincs. Ez nem ugy volt értelmezendő, hósy. az államépitészeti hivatal nem ád autót az engedély mellé, hanem hogy a doktor nem ád. Mert 6 szokta adni, a magáét, minden reggel és minden este, már jó valahány esztendő óta, hónapokon keresztül, koszttal, kvártéllyal együtt s ez külön fejezet a makói vidéki ásatások történetében. A kis-zombori hunok, gepidák, avarok és honfoglaló magyarok föltámasztásának dicsőségében neki több része van, mint nekem, sőt talán több, mint maguknak az itt fölsorakoztatott vitézkedő nemzeteknek. Koszt kvártély, szeretet az idén Is kiutaltatott, azonban autó nélkül, mert az autót leépítette a doktor ur. Hm, hát mi lesz most? Nézzük csak a blattot. Már mint a Messtisc h blatt ot a katonai térképet. Mennyire van az a kis-zombori tetthely Makótól. Hat kilométer etrv kis föllel. . Akkor a kutya se sánta. Napközben ;.z ásató ember úgyis ácsorog hat kilométernyit, h-t kilométeri nyit meg guggol. Ehhez képest csupa üdülés reggel, meg este hat kilométernyit sétifikálnt. Tettünk ennél sokkal nagyobb utakat is az utolsó három esztendőben, mióta a város rájött arra, hogy a gyaloglás jót tesz a muzeumigaz^tó egészségének, ennélfogva megvonta tőle az autót. No nem ilyen ridegen, csak abban a formában, hogy amit a város ásatásokra ád a múzeumnak, azt a múzeum fizesse vissza a városnak autódiiban. Szóval »a macska megvan, de hol a hus?« Hát akkor gyerünk, János, az apostolok lovain, — hanem nini, van itt még egy utóirat fölé is van irva, hogy '•okvetlen elolvasandóc. — Most értesülök róla, — irja a doktor — hogy özv. Nac$a Andrásné makói lakos, aki hallott róla, hogy ásatni készülsz a környéken, kocsit, lovat szívesen bocsát rendelkezésedre az ásatás egész tartamára. Uri hintó, pompás lovak, jó kocsis, — I.ieb;iien, was willst da mehr? Igy aztán, özv. Nacsáné lovait belopván a kultura szolgálatába, föl is ásattuk az állami utat, megmentettük a hunok encsenbencseit, — májd