Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-30 / 171. szám

DEL M AQVfl ROKSZ A(J Csüíöríök, 1931 julius 30 Ara 16 tlllér /II. évfolyam, 171. szám Csütörtökön hozzák nyilvánosságra az uj bankkorlátozási rendeletet Wekerle tárgyalásai a parlamentben tzeCED. SzerKeszIflstg: Somogyi ucca 12.1.em Telelőn: 23-33.^Kiadóhivatal, kölc»8nkilnyviAr éa legylroda r Aradi Ucca S. Telefon: 13-OÖ. - Nyomda : LHw UdöI ucca 19. Telefon : 26-34. Távirati és levélcím DélmsqyarorMAa Szeged. Névtelen Polgár levele Mélyen tisztelt Közvélemény! Tudom, hogy az egyéni sorsoknak háttérbe kell szorulniok a mindenséget megmarkoló szent közérdek előtt, amelynek most a görög mithosz 'félelmetes Kiklopszainál is hatalmasabb világbankárok' a gigászi kovácsai. Pontosan tizenhét esztendeje, hogy jómagam is elkotródtam a szürke kis életemmel, kicsinyes gondjaimmal, beleakasztva sorsomat a történelem robajló szekerének küllőjébe, amely azóta is vonszol szerb hadüzeneten, orosz tömegrohamon, doberdói poklon, szibériai hadifogságon, Trianonon, vagyonváltságon, forradalmakon, polgárháborúkon, gazdasági összeomláson, szanáláson, áltakarékosságon és ujabb tönkremenésen keresztül. Most is »félve szőlamlok meg*, bár deresedő fejjel abban a balga reményben kezdtem ringatózni, hogy mint nagy idők nagy kockázatainak szenvedő részese talán előóvakodhatok a magam dolgával s nem veszik túlságosan rossz néven tőlem, ha égzerigésföldindulás után szerény szavamat hallatom. Elvonuló zivatar után az erdő szelíd madárkája is kinyitja a csőrét, csattogó dallal köszöntve a kisütött napot és dicsérve a Mindenhatót, aki meghagyta az ő remegő kis életét. Most tizenhét esztendeje... Vesszen Szerbia!* — kiáltoztam rekedt torokkal és először csak ákkor tértem magamhoz, amikor a B-osztályu népfölkelők harmadik sorozásán harctéri szolgálatra alkalmasnak minősítettek. Azután valamelyik'hadikórházban tértem magamhoz — bekötött fejjel, golyóktól átluggatott testtel, megcsonkult lábbal. Harmadszor a Murman-vasutnál tértem magamhoz, amikor összeaszott testtel találtak meg egy mocsaras árokban és hosszú élesztgetéssel ismét talpra állítottak. A vöröskereszlesek segítségével kerültem • haza. és minden erőmet összeszedve újra felépiteUem hat esztendeig nem látott otthonomat. Negyvenesztendős voltam. Örültem az uj életnek, • elfelejtettem sebeimet s mint porszem a Szaharában, ugy tapadtam o'da a nemzethez, mert megtanultam, hogy csak a nagy közösség, védheti meg az embert. Szerettem volna odatapadni az egész emberiséghez,' az ooeántuli világhoz is, hiszen épp a háboru mutatta meg, milyen szörnyű végzet vár az emberre, ha tovább folytatja a meg nem értés, a gyűlölködés, az uszítás munkáját. Fájdalom, a világ, nem értett meg. Az emberiség ja-, vithatatlan és minden uj nemzedék uj katasztrófákat készit elő. Sőt- saját vérem, a nemzetem Sem értett meg. Odatapadásomat gyanúsnak találta, élősdinek nevezett, ki akart rekeszteni s bizonyára börtönbe is veteti volna, ha akkor őszintén megmondom: mi a véleményem az ország helyes kormányzásáról, a nemzet feltámasztásáról, a krisztusian szenvedő nép megmentéséről. Csakhogy: ezt a resszórt akkor a -fajvédők^ sajátították ki maguknak. Hova vitték a társadalmat, — most már ők is látják. De csaknem tiz esztendő mult el — meddőn, civakodással, visszahozhatatlanul. Nem politizáltam, régi szürkeségemet uj meg uj mimikrizmussal vontam be s ugy osontam el falak mentén, házak eresze alatt, mintha valami bűn nyomná lelkemet. Gyakran támadtak meg félelmi érzések. Hogy miért, ma sem tudom. Az a bizonyos :>Mindcrkeitsgefühl*, amely lefordíthatatlan tömörséggel fejezi ki a 'kispolgár lelkiállapotát, végképen eröt vett rajtam s anélkül, hogy eltökéltem (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Miután a képviselőháznak az éjszakai órákba nyúló szerdai ülése miatt Wekerle pénzügyminiszter nem távozhatott el a képviselőházból. magához kérette a jegybank és. a TÉBE vc(Budapesfl tudósítónk telefonjelentése J Berlinből jelentik: Néhány nap óta több külföldi szakértő tartózkodik Berlinben, hogy a külföldi hitelezők megbízásából behatóan tanulmányozzák Németország gazdasági helyzetét. Laval és Briand augusztus első napjaiban érkezik Berlinbe. A szükségrendeletekkel kapcsolatban szerdán délelőtt Ausztria, Svájc és Csehszlovákia követei együttes demarsot nyújtottak át a külügyminisztériumban, amelyben, leszögezik, hogy milyen kellemetlenül érinti az érdekelt államokat a 100 márkás utlevéladő. A minisztériumban közölték a követekkel, hogy a külügyminisztérium nem helyesli az utlevéladót és tárgyal annak hatályon kivül helyezése érdekében. Három részletben fizetik ki a közalkalmazottakat Berlin, julius 29. A minisztérium elrendelte, hogy az állami és közséqi alkalmazottak fizcvolna, ellenállhatatlanul sodródtam azokba az uj jelszavakba, amelyeket a sors kegyeltjei, az ország kormányosai és ezek fegyverhordozói bocsátottak ki esetről-esetre. Sajnos, sok ilyen eset volt. Aldozatosságra hivtak fel és én áldoztam. Takarékosságra intettek és én takarékoskodtam. Közben 'felnövekedett két fiamat és két leányomat is a legszigorúbb életmódra szoktattam. Az Úristen kegyes volt hozzám. Családom segítségével az elmúlt tiz esztendő alatt szerény kis tökét szereztem. Körülbelül a tizedrészét annak, amit a háboru végéig hadikölcsönbe fektettem. Nem mondom, hogy megvontuk mag .nkiól a falatot, azt sem állítom, hogy kisebb-nagyobb szórakozásokat elutasítottunk volna. Ezzel nemcsak magunknak, a civilizált igényeinknek tartoztunk, hanem annak a józan elvnek is. hogy nem szabad elvenyveszteni egy nemzet kultúráját Újságokat tartottunk, színházba, moziba jártunk, könyveket vásároltunk. De külföldre nem utazott egyikünk se, ez már fényűzés lett volna. Itthon maradt a kis pénzünk és bankba tettük. Minek folytassam?... A mélyen tisztelt Közvélemény épp oly jól tudja, mint én, milyen helyzetbe kerültek ismét a takarékoskodók. Azt mondtam: ismét. Mert a háboru spórmejszterei egyszer már ugy megégették az ujjukat, hogy esküvel fogadták: soha löbbé nem leszünk takarékosak az életben. Csakhogy a takarékosság a vérben van — és másodszor is takarékoskodtak. Most olt állnak a LÖFIZETCs: Havonta helyben 3.20 vidéken és Budapesten 3-»o, kllIfiSldttn 6-40 pengO. — Egyes tcAm Ara hétköznap 16, vasAr- és Ünnepnap tlll. Hirdetések felvétele tarifa »znlnl. Megjelenik hétfA kivételével namlup renqel zetöit, valamint a pénzügyminisztérium illetékes osztályának főnökeit, akikkel letárgyalti a bank- és a devizaforgalom korlátozásának meghosszabbításával kapcsolatos rendeletet. A rendeletet csütörtökön hozzák nyilvánosságra. tését a jövő hónapban három részletben fizessék ki, még pedig augusztus 1-én, 11-én és 21-én. MacDónald Londonban London, julius 29. MacDónald miniszterelnök, aki délelőtt elrepült Berlinből, délután a London melletti repülőtérre 'érkezett. A sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a német miniszterekkel folytatott megbeszélései sikeresek voltak. Mindenről szó volt, békéről, kereskedelemről, leszerelésről és az összes hasonló kérdésekről. — Munkánkat tovább folytatjuk — mondotta a miniszterelnök — és elsősorban a bankárok jelentésére várok. Egyébként nagyon meg vagyunk elégedve berlini tanácskozásaink eredményével. Ugyancsak ma délután érkezett haza Berlinből a londoni Viktória-pályaudvarra 'Henderson külügyminiszter. Kijelentette, hogy berlini látogatása igen kellemes és sikeres volt. bankok pénztárketreoei előtt és ki husz, ki ötven, ki száz pengőt koldul ki a saját vagyonkájából. Tudom, óh tudom: ez mini csak' átmeneti dolog. De kérdezem: miért sújtják' az ilyen átmenetek mindig csak' a kisexisztenciákat? Miért nem halljuk jajveszékelni azokat, akik nem takarékoskodtak, vagy akik" — máskép takarékoskodtak? Például azokat, akik a fórumon takarékosságról szónokolnak és — évenként négyszer utaznak ki Svájcba, a Bíviérára, Itáliába? Akik valutában tartják a pénzüket — külföldi nagy bankokban. Akik >vérző szívvel* bocsájtják el a ^'fölöslegessé vált* kishivatalnokokat, gépirónőket, munkásokat s ugyanazzal a vérző szívvel nyugodtan veszik fel a száz-kétszáz-háromszáz s még ennél is több ezer pengős fizetésüket. Akiknek még ma sincs közvetlen tudomásuk a nyomorról, a barlanglakások rémségeiről, családok kétségbeeséséről, akik nem tudják és sohasem is fogják tudni, mi az. tiz fillér bérért dolgozni óránként, vagy mi az pengős alamizsnát hajszolni az éhező lateinernek... Hogy mindezt mért mondom el, kérdezi ön, tisztelt Közvélemény, amely valószínűleg nem is kíváncsi rám. Azért, könyörgöm alássan, mert most végül az állam fog takarékoskodni. Meg az úgynevezett ^közületek*. És olvasom, hogy csupa olyan nagyeszű szabja meg a takarékosság hogyan-Ját és miként-jét, akik (adjanak érte hálát az Istennek!) soha. nem próbáiiák meg, mit tesz az: nem reggelizni. vaev megspórolni a vacsorát, hogy ki Külföldi gazdasági smmm Berlinben itusiírta, Svdlc ** Csehország demarsa a 100 tndrhás utleveiodd miatt