Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-23 / 165. szám

1931 julius 36. ÍJÉLMAGYARORSZAG 3 Sporí Izgalmak a vasárnapi osztályozó mérkőzés előtt Szeged sportnyilvánossága élénken reagáli a Dél­magyarországnak arra a jelentésére, hogy vasár­nap végre sor kerül a most már két hónap óta húzódó osztályozó mérkőzés lejátszására. A Bás­tya mindeneseire jobban járt volna, ha akár a So­moggyal, akár a VAC-cal kellett volna lejátsza­nia a létét jelentő két mérkőzést, de ha már ugy alakultak a körülmények, hogy az Attila lesz az ellenfél, a Bástya nem tehet egyebet, mint azt, hógy leljes ambícióval készül a vasűraapi mér­kflzésre. A tréningeken a csapat tagjai lelkiismere­tesen dolgoznak és a csütörtöki igazgatósági ülé­sen döntenek arról, hogy a rendelkezésre álló játé­kosok közül kikből álljon a vasárnapi együttes. Kincs eltérő vélemény abban a kérdésben, hogy a védelem változatlan marad, de arról már vi­tatkoznak, hogy az életbevágóan fontos meccsre ki kerüljön a csapat tengelyébe, a center halt poszt­jára. Először ugy volt, hogy Kurunczjra esik a választás, de szerdán mindinkább előtérbe nyo­mult annak a megoldásnak lehetősége, hogy ez­úttal ezt a tisztséget Tólhn ruházzák. A csatár­sorban a régebbi összeállításokkal szemben na­gyobb eltérésekről nem lehet szó. Havas lesz a center, a baloldalt egészen bizonyosan a Harmat— Kronenberger II. szárny alkotja, a jobboldalit pedig vagy a Koszla— Ki'tl, vagy a Hernádi—vitíi pár. A mérkőzésre meglehetősen izgalmas atmoszférában folynak az előkészületek. Sok szóbeszéd esik ar­ról, hogy mi lesz, ha az Attila nem tudja meg­fizetni a szövetségnek 1800 pengőt kitevő tarto­zását, amiért játékjoga jelenleg fel van függesztve. Miskolcon is súlyosan jelentkeznek az anyagi ba­jok. Nagy kérdés, hogy ezt a jelentős összeget az Attila vasárnapig elő tudja-e teremteni. A szö­vetség valószínűleg ellenőrt küld ki a m?rközísre és ha a mérkőzés kezdetéig az Attila az ellenőr kezeihez lefizeti a tartozást, akkor jogosan állhat ki az osztályozóra, egyébként vesztett ügye van. A megoldásról még tárgyalnak a szövetségben. A játékosok teljesen tisztában vannak a mérkőzés fontosságú­val és bár a nehéz viszonyokat ök Is nagyon ér­zik jól tudják, hogy minden az elkövetkezendő ket mérkőzései függ Épen ezért lelkiismeretesen fog­ják fel a vasárnapi meccset és valamennyi kije­lentette, hogy erejük latbavetésévei mindenáron igyekeznek a győzelmet megszerezni. A Bástya vezetőségébén az osztályozók ügyének késlekedése nagy visszatetszést keltett, főleg azért, mert a Bástya a rendelkezésre álló csekély időben nem tudja az esetleges uj játékosokat beszerezni. Most ugyanis julius 31-ig az úgynevezett »sza. badr.iblás«-i időben a proficsapatoknak szabad az amatőrcsapatokból minden ellenszolgáltatás nélkül játékosokat akvirálni. A Bástya most ettől a j >gtól elesik, holott már igen előrehaladott megbeszélé­sek folytak több szegedi amatőrjátékos szerződ­tetésére. Addig azonban, amíg a Bástya sorsa nem dől el, szó sem lehet arról, hogy a játékosokkal szerződéseket kössenek. A transferlistáról a Bástya igazgatósága még nem tárgyalt. Erre is az osztályozó mérkőzések ulán kerül sor. (Kisfaiudtj Sándor ifjúságának es aggkorának szerelmei) (Kor festő történeti re géni Irta: Darnau Kálmán 83 Üldögélése közben újra megülték agyát té­pelődő gondolatai. Hogy lelki elhatározásának nyomatékot adjon, feléje se néz többé az aka­démiának ! Jogi könyvek helyett Lessing, Schil' ler és Shakespearenek remekmüveit tanul­mányozza. Ugy érezte, hogy fordításokkal pró­bálkozva, megszerezhetné az első gyakorla­tot a költészet terén. Csak azután szedi tol­lára elmemüveit, melynek szövevényeit oly régen csiszolgatja agyában. Közelebb férkő­zik a magyar nép szivéhez. Ellesi szavuk járását, hogy irodalmi nyelvünk szegénysé­gét azzal is gazdagítsa. Kisfaludy álmodozó lelkében megjelent Zrinyi Miklós és Balassa Bálint, kiknek homloka köré nemcsak a tö­rökverő harcok dicsősége, de a költői érdem is babérokat font. Pázmány Péter, Gyöngyösi István, Ányos, Péczely, Kazinczy, milyen va­rázsló erővel tudták megeleveníteni messze századok letűnt korát. . . Már tüzelte lelkét a szózat, mely sasvij.jogásként rázza majd fel a magyarságot: »Ébredj magyar! Nem látod, hogy őserődet alattomban akarják le­nyűgözni kívülről szí/ott pártvillongás<;kkal? Mert félnek, remegnek, harcban edzett iz­maid halálos suhintásá(öl!« Kábultan járta megszokott sétautjait. Ösz­szebolvongta a Duna Tüzeseit, nádas ingová­nyait. A természet csendjében sem volt egye­dül A nádsuhegástól, a madárdaltól várta az igenlő választ no«y kérdéseire. Csak a dóm órájának távoli harangütése kapatta ész­be. Sietni kell, mert a várbeli szemináriumban várják barátai! A toronykapun át izzadva jutott fel a hegytetőre. Ez volt Kisfaludy Sándor első zarándok­helye, amikor életsorsa Pozsonyba vitte. De sokszor megjárta azóta a kapaszkodót! Mindig akadt látnivaló, mely összeölelkezett lelkével. Itt kezdi meg útját a méltóságteljesen sikló hatalmas folyam, hogy magába árassza a Kár­pátoktól határolt Magyarország forrássz mei­bői fakadó könnyeket. Ez termékenyíti mg a Nagyalföld kalásztermő rónaságát. Innen in­dulnak el az ezredéves hazánkat ővedző bér­cek. Ezek zárják el azokat a határokat, ame­lyeket a Duna és a Száva vize beszegetlenül hagyott. Mintha a Magyarok Istene, már a világ teremtésekor, gondoskodni akart volna kiválasztott népének körülbástyázott otthoná­ról, hogy megvédelmezze ellenségeitől, de Nyu­gat felől mindig tárva legyen kapuja a müveit­ségnek. Hova lettek a sokezeréves multu ő-lakók nyomát járt trákok, kelták, dákok, rómaiak, huni ok, gótok, longobárdok, gepidák, avarok, frankok? Birtoklásuk alig volt egy-egy perc a világtörténelem óralapján! Csak nemzetünk erősbül ezredév óta. Magyar kéz irtotta ki az erdősegeket. Lecsapolta a nagy folyók sze­szélyeiből élősködő lápokat, dagványoket. Ma­gyar buza hullott az ősi faekével feltűrt erdő­irtások barázdáiba. Magyar csákány szülte világra a hegyek nemes, csillogó érceit. Ma­gyar páncél védte a határokon a magyar mű­veltséget hollós Mátyás korában, kiérdemelve Európa csodálatát. Magyar várurak vitézke­désén tört meg a kereszténységet fenyegető ozmán áradat. A magyar fegyver ezután is megvédelmezi vérszerezte ezeréves örökségün­ket! — Ilyen gondolatok motoszkáltak Kisfa­ludy agyában, amikor a fellegvár erődítmé­nyén nyugtatta tekintetét. A négytornyos vár is épen maradt, néma tanuja történetünk öröm- és gyásznapjainak. Kisfaludy megbűvölve gyönyörködött a Bu­davára felé lehanyatló nap bibor testében. Ilyen szépnek még sohasem látta cdes hazájá­nak szivéhez nőtt töldjctl A tavaszi alkonyat köclpárái ráereszkedtek a Duna sodrára, jnire Kisfaludy belépett a szeminárium kaprán. Az udvar tölgyfaasz­talánál üldögélő kispapok riadozó éljenzéssel fogadták diáktársukat, aki a magyar szent ko­ronát kisérte. Maguk közé ültetve, lelkesedés­sel hallgatlak a köpcsényi diadalul esemé­nyeit. Fejér György közbeszólásaiból kiérzett, hogy nem az ünnepségnek, hanem az" alkot­mány tipró császári hatalom kudarcának ör­vendezett. Az estébe sötétlő alkonyat hideg szele meg­zavarta beszélgetésüket. Felkerekedtek és a szeminárium társalgójában vertek tanyát Döme Károly száraz fenyőhasábbal lángra lobbantotta a kandalló hamujából előkapart parazsat. Kisfaludy lelkesedve fűzte tovább m^sélgetését a koronázási ereklyékről. Disz­őrséget állt ő is, mikor nagy ünnepségek köze­pette bíborpárnán közszemlére tették a ma­gyar szent koronát, többi ftemzoti ereklyéink­kel együtt. A félköralaku koronázó-palást szederjes kék" selymének szinét hizony megfakitotta az idő forgataga, csak a szentek aranyhímzésű képei csillognak rajta. Azt beszélték, hosjy a palástot Gizella királyné. Szent István felesége himez­tette a székesfehérvári templom részére. A' drága miseruhán a királyné maga is öltögetott a veszprémvőlgyi apácák kolostorában. Kis­faludy gyönyörűséggel emlékezett meg a ki­rályi jogarról, a régi ötvösművészet remekéről. Az aranyozott, sodronydiszes ezüst nyél vé­gén ara: yhálós kristálygolyó csillog, oroszlán­díszes :r.; agásokkal, láncon csüngő aranygöm­böcskékkel. Az ország almáján a magyar ci­mer az Anjou-ház címerével van egyesítve. Igy hál a jogarnál ujabb keletű. Bizonyára Bóbert Károly vagy Nagy Lajos készíttethette. Szinte a fővitézek "derekára kívánkozik a vö­rösbársony hüvelyes egyenes kard. De nem' látszik oly réginek, hogy egykor Szent Ist­ván oldalán díszeleghetett volna. Ujabbnak látszanak a piros-selymes koronázási saruk és a harisnyák is. Utolsónak' hagyta Kisfaludy a szent_ ko­ronáról való beszámolóját. Hogy barátjai ér­deklődését felcsigázza, a hangja is suttogóbbá, vált, amikor a kincses korona szépségéről me­sélgetett. A főurak halk beszélgetéseiből bal­lotta. hogy a szent korona későbbi keletű, sem­hogy II. Szilveszter pápa ajándékából került volna Szent István fejére. A korona hátsó zo­máncképén görög felirattal megtalálható Du« kásx Mihály bizánci császárnak és I. Géza ma­gyar királynak arcképe. Nyilván ez az a ko­rona. melyet a bizánci császár küldött rokoni barátsággal Géza királynak. Szent István ko­ronájának nyoma veszhetett a magyar nem­zet viharos századaiban vagy talán István királv sírjába helyezték. 'Folvt köv.) B^HMHaanaBBHBiBammxxM Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JrtZSF.F. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország fíirlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában. Felelős üzpnirPzrtfS: Klein Sándor. H. Lengyel Greíe kozmetikai intézete Kállay Albert ucca 1. sz. Egyéni arcápolás, alkalmi ki­készítés, összes szépséghibák kezelése. Olcsó bérletrendszer. Attll a-Bástya osztályozó méú&m iegyei vasárnap délelőtt 11-iq 20% kedvezménnyel válthatók a Délmagyarország jegyirodájában

Next

/
Oldalképek
Tartalom