Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-12 / 130. szám

SZEGEn. Sceruenlöség: Somogyi ncca ItLem. Teleion: 23-.13.KladóhlTBtal, kMoMnkOnrvMr legylroila - Aradi uoca S. Telefon: 13-00. - Nyomda : Löw t lpöl ucca 19. Telefon t ZO-34. TAvlioll é» levélcím • Uélmagyaronzég Szeged. Tisztviselők tót mondotta Rassay Károly, vasárnapi programbeszédében, hogy nem szabad a •álság orvosszerét a tisztviselők fizetésé­nek leszállításában keresni és éppen a ke­reskedők és iparosok érdekében nem sza­bad az egyetlen osztályt, amely, még félig­meddig megőrizte vásárlóképességét, el­sorvasztani. Körmendy Mátyás már nem beszélt a tisztviselők fizetéséről, ehelyett azt magyarázta, hogy félreértették őt azok, akik azt tételezték fel, hogy az olcsó für­dő jegyet akarja megvonni a városi tisztvi­selőktől. Hogy, Fajka Lajos a tanyán mi­lyen hangot szokott megütni, mikor a tisztviselőket emlegeti, nem tudjuk, de köz­gyűlési felszólalásai sejteni engedik. Alta­lánosságban. mégis azt kell feltételeznünk, hogy a választások előtt nagyon kicsiny az olyan képviselőjelöltek száma, akik nyíltan a tisztviselők fizetésének leszállí­tásával igyekeznék népszerűségüket öreg­bíteni. Fentartás nélkül elhiheti bárki, hogy a tisztviselők és egyéb közalkalmazottak túl­nyomó része nem lelkesedésből és arany­hegyek kibányászásának reményében vá­lasztotta meg a pályáját. A legnagyobb részük bizonyára jobban szeretett volna akár Budapesten, akár pedig "Szegeden tiz jól jövedelmező házat örökölni és nyu­godtan nézni mások tülekedését az állá­sok elnyeréséért, izgalmad várakozásukat a lassú előléptetésért és rezegésüket a ki­csinyke karéj kenyérnek még szűkebbre szabásáért. Az egész tisztviselői szociolo­giának és etikának két sarkalatos pillére van. Az egyik a nem túlságosan nagyra méretezett, de biztosnak tekintett kenyér, a másik ennek ellenében a közszolgálat­nak becsületes és részrehajlás nélküli el­látása. A tisztviselő viszonya kenyéradó gazdájához, az államhoz, vagy más közü­lethez tulajdonképen kétoldalú szerző­dés: bármelyik fél megszegi ezt a szerző­dést, az csak a köznek a rovására és a tisztviselő által szolgált egyetemes érde­kek rovására történhetik. Ujabban mégis divatba Jött a tisztvise­lők fízetésleszállitásának emlegetése. Akik ezt hangoztatják, ugy cselekszenek, mint­ha egyáltalán sejtelmük sem volná róla, hogy az utolsó»szíáz esztendőnek legáltalá­nosabb termelési és hitelválságával állunk szemben, amellyel szemben annyit jelen­tene a tisztviselői fizetéseknek öt- vagy tízszázalékos leszállítása, mintha a baro­métert akarnák előrenyomni, hogy, vele jó időt csináljanak. Megfeledkeznek róla, hogy a viszonylag is csekély megtakarí­tást pusztító hatásában sokszorosan felül­múlná a hitnek, a bizalomnak megrendü­lése és csak a közérdek látná kárát, ha azokat keserítené el, akiknek élethivatá­suk a köznek szolgálatában csúcsosodik ki. Hiszen már most is látni lehet, hogy milyen romboló hatásuk van a létszám­apasztásra, elbocsájtásra vonatkozó hí­reszteléseknek, amelyek csak azt eredmé­nyezik, hogy minden tisztviselő energiá­ját nem hivatásának ellátására, hanem el­foglalt pozíciójának megvédelmezésére igyekszik fordítani. Csodálatos ellenben, hogy ilyen esetben közéletünk egyes kiváló képviselői, akik máskülönben nem nagyon szoktak törődni Péntek, 1931 Junius 12 Ara lö fillér JJt VII. évfolyam, 130 szám Európának rólunk alkotott véleményével, mily hamar készen vannak a külföldi pél­dákra való hivatkozással. Mussolini is le­szállította az olasz közalkalmazottak fize­tését és a német kormány is szükségrende­lettel hajtja végre a közalkalmazottak illetményeinek ötszázalékos redukálását. Amint azonban nálunk, a népszerű balvé­lemények országában történni szokott, a külföldi példákra való hivatkozás ezúttal téves, vagy legalább is hiányzik az igazi összehasonlítás alapja. Ehelyütt nem akarjuk a fasizmus politikáját és szociá­lis elgondolását bírálat tárgyává tenni, de az kétségtelen, hogy átfogó jellegű kí­sérlet az egész állami és társadalmi rend­nek nj alapokra fektetésére. Ennek a tisztviselői illetménykérdés csak egy alá­rendelt részletkérdése. Az illetményleszál­litás ott az egész elgondolás keretébe volt beállítva és a tisztviselők bőséges ellen­szolgáltatást kaptak a lírákban kifejezett fizetés számszerű csökkentéséért. Német­országnál is tudjuk, miről van szó. Ott a kormány azért küzd, hogy kétmilliárd aranymárka évi jóvátételi terhet vegyen le az egész ország válláról. Ennek a nagy nemzeti célnak az érdekében kell átmeneti áldozatot hozni a tisztviselői karnak: igy akarják elhitetni, valószínűvé tenni a fran­ciákkal szemben, hogy az ország mármos­ELÚFIZCTÉS: Havonta helyben 3.ZO vidéken é« Budapesten 3-00, ktllfHldtfn 0-40 pengd. — Egyes uAm Ara hetkdi­nap IO, vnsAr- és Ünnepnap 2-* MII. Hir­detétck felvétele tarifa szerint. Megje­lenik héttd kivételével naponta reagel tani terhei alatt is összeroppan. Nálunk azonban van valami szomorúan groteszk jellege, mikor nem államférfiak és nem politikusok, hanem a nagytőkének és az álláshalmozásnak legpregnánsabb képviselői, akiknek hatszoros számjegyek­ben kell kifejezni évi jövedelmét, igyek­szenek a közvéleményt a tisztviselőkre uszítani. Szinte azt lehet mondani, hogy, vagy a közfigyelmet akarják magukról elterelni, vagy csak jelre várnak, hogv, az állam megkezdje saját tisztviselőinek fizetési eszállitását, hogy azután hatványo­zottan lehessen az elvet érvényesíteni az egész vonalon. Nem hisszük és nem hihetjük, hogy en­nek a lehetetlen közgazdasági és szociál­politikai elvnek éppen Szegeden volna ta­laja. Éppen egy olyan városban, ahol * lakosság lélekszámához képest százaléko­san sokkal többet tesz ki a tisztviselők és egyéb közalkalmazottak száma, mint más városokban, nem képzelhetünk olyan saját érdekei ellen dolgozó iparost, vagy kereskedőt, aki vevőjének vásári őképessé­gét akarná csökkentem és azt a százalékot akarná tőle elvenni, ami a megélhetésen felül éppen a vásárlásra marad. Mert ha mégis van, az csak a válság káros elvál­tozásának és lázas tüneteinek lehet az egyik jelensége. n szükségrendelet belpolitikai válsággal fenyegeti Németországot (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelenük: Az uj szükségrendelet bel polifikai válsággal fenyeget. Még a kormány­párt egy része sem helyesli a szükségrende­letek szigorú intézkedésejt és minden jel arra mutat, hogy a birodalmi gyűlés ügyrendi taná­csának jövő heti ülésén megszavazzák' a biro­dalmi gyűlés azonnali összehívására irányuló indítványát Bríuüng kancellár csütörtökön megkezdte ebben az ügyben a pártvezérek­kel a döntő tárgyalásait és közölte velük, hogy ha a parlamentet rendkívüli ülésre hiv* riák össze. a kormánp azonnal beadja lenmttr dását. Ui fegyszékvállás a Valikán és Mussolini köszöli (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Rómából jelentik: A Vatikán tiltakozó jegyzé­kére adott olasz válaszjegyzék' a Szentszék­hez közelálló körök szerint a várt előzékeny­ség helyett tele van polémiával és olyan éles hangú, hogy a Vatikán elöszór nem rs akart választ adni rá. Később a Szentszék mégis ugy határozott, hogy nj jegyzéket dolgoz ki, amit pénteken nvujtanak át az olasz kor­mánynak, / Az elsülyedt Poseldon tengeralattjáró legénysége elpusztult (Budapesti tudósítónk teléfonjelentése.) Londonból jelenlik: A koreai öbölben elsü­lyedt Poscidon tengeralattjárót nem sikerült a felszínre hozni. Csütörtökön egész nap bú­várok dolgoztak a tengerfenéken és kalapács­csal kopogtatták a búvárhajó oldalát, de vá laszt nem kaptak. Most már semmi remény nincs arra, hogy a buvárhaíóban levő matró­zokat élve megmenthetik. Megszűnt az angol kormányválság veszélye (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.) j burghban elmondott beszédében beismerte, Londonból jelentik: A fenyegető kormányvál- hogy a helyzet tagadhatalanul válságos, han­ság veszélye elmúlt. Lloyd George egy Edin- | goztatta azonban, hogy a kormány és> a libe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom