Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-12 / 130. szám

SZEGEn. Sceruenlöség: Somogyi ncca ItLem. Teleion: 23-.13.KladóhlTBtal, kMoMnkOnrvMr legylroila - Aradi uoca S. Telefon: 13-00. - Nyomda : Löw t lpöl ucca 19. Telefon t ZO-34. TAvlioll é» levélcím • Uélmagyaronzég Szeged. Tisztviselők tót mondotta Rassay Károly, vasárnapi programbeszédében, hogy nem szabad a •álság orvosszerét a tisztviselők fizetésének leszállításában keresni és éppen a kereskedők és iparosok érdekében nem szabad az egyetlen osztályt, amely, még féligmeddig megőrizte vásárlóképességét, elsorvasztani. Körmendy Mátyás már nem beszélt a tisztviselők fizetéséről, ehelyett azt magyarázta, hogy félreértették őt azok, akik azt tételezték fel, hogy az olcsó fürdő jegyet akarja megvonni a városi tisztviselőktől. Hogy, Fajka Lajos a tanyán milyen hangot szokott megütni, mikor a tisztviselőket emlegeti, nem tudjuk, de közgyűlési felszólalásai sejteni engedik. Altalánosságban. mégis azt kell feltételeznünk, hogy a választások előtt nagyon kicsiny az olyan képviselőjelöltek száma, akik nyíltan a tisztviselők fizetésének leszállításával igyekeznék népszerűségüket öregbíteni. Fentartás nélkül elhiheti bárki, hogy a tisztviselők és egyéb közalkalmazottak túlnyomó része nem lelkesedésből és aranyhegyek kibányászásának reményében választotta meg a pályáját. A legnagyobb részük bizonyára jobban szeretett volna akár Budapesten, akár pedig "Szegeden tiz jól jövedelmező házat örökölni és nyugodtan nézni mások tülekedését az állások elnyeréséért, izgalmad várakozásukat a lassú előléptetésért és rezegésüket a kicsinyke karéj kenyérnek még szűkebbre szabásáért. Az egész tisztviselői szociologiának és etikának két sarkalatos pillére van. Az egyik a nem túlságosan nagyra méretezett, de biztosnak tekintett kenyér, a másik ennek ellenében a közszolgálatnak becsületes és részrehajlás nélküli ellátása. A tisztviselő viszonya kenyéradó gazdájához, az államhoz, vagy más közülethez tulajdonképen kétoldalú szerződés: bármelyik fél megszegi ezt a szerződést, az csak a köznek a rovására és a tisztviselő által szolgált egyetemes érdekek rovására történhetik. Ujabban mégis divatba Jött a tisztviselők fízetésleszállitásának emlegetése. Akik ezt hangoztatják, ugy cselekszenek, mintha egyáltalán sejtelmük sem volná róla, hogy az utolsó»szíáz esztendőnek legáltalánosabb termelési és hitelválságával állunk szemben, amellyel szemben annyit jelentene a tisztviselői fizetéseknek öt- vagy tízszázalékos leszállítása, mintha a barométert akarnák előrenyomni, hogy, vele jó időt csináljanak. Megfeledkeznek róla, hogy a viszonylag is csekély megtakarítást pusztító hatásában sokszorosan felülmúlná a hitnek, a bizalomnak megrendülése és csak a közérdek látná kárát, ha azokat keserítené el, akiknek élethivatásuk a köznek szolgálatában csúcsosodik ki. Hiszen már most is látni lehet, hogy milyen romboló hatásuk van a létszámapasztásra, elbocsájtásra vonatkozó híreszteléseknek, amelyek csak azt eredményezik, hogy minden tisztviselő energiáját nem hivatásának ellátására, hanem elfoglalt pozíciójának megvédelmezésére igyekszik fordítani. Csodálatos ellenben, hogy ilyen esetben közéletünk egyes kiváló képviselői, akik máskülönben nem nagyon szoktak törődni Péntek, 1931 Junius 12 Ara lö fillér JJt VII. évfolyam, 130 szám Európának rólunk alkotott véleményével, mily hamar készen vannak a külföldi példákra való hivatkozással. Mussolini is leszállította az olasz közalkalmazottak fizetését és a német kormány is szükségrendelettel hajtja végre a közalkalmazottak illetményeinek ötszázalékos redukálását. Amint azonban nálunk, a népszerű balvélemények országában történni szokott, a külföldi példákra való hivatkozás ezúttal téves, vagy legalább is hiányzik az igazi összehasonlítás alapja. Ehelyütt nem akarjuk a fasizmus politikáját és szociális elgondolását bírálat tárgyává tenni, de az kétségtelen, hogy átfogó jellegű kísérlet az egész állami és társadalmi rendnek nj alapokra fektetésére. Ennek a tisztviselői illetménykérdés csak egy alárendelt részletkérdése. Az illetményleszállitás ott az egész elgondolás keretébe volt beállítva és a tisztviselők bőséges ellenszolgáltatást kaptak a lírákban kifejezett fizetés számszerű csökkentéséért. Németországnál is tudjuk, miről van szó. Ott a kormány azért küzd, hogy kétmilliárd aranymárka évi jóvátételi terhet vegyen le az egész ország válláról. Ennek a nagy nemzeti célnak az érdekében kell átmeneti áldozatot hozni a tisztviselői karnak: igy akarják elhitetni, valószínűvé tenni a franciákkal szemben, hogy az ország mármosELÚFIZCTÉS: Havonta helyben 3.ZO vidéken é« Budapesten 3-00, ktllfHldtfn 0-40 pengd. — Egyes uAm Ara hetkdinap IO, vnsAr- és Ünnepnap 2-* MII. Hirdetétck felvétele tarifa szerint. Megjelenik héttd kivételével naponta reagel tani terhei alatt is összeroppan. Nálunk azonban van valami szomorúan groteszk jellege, mikor nem államférfiak és nem politikusok, hanem a nagytőkének és az álláshalmozásnak legpregnánsabb képviselői, akiknek hatszoros számjegyekben kell kifejezni évi jövedelmét, igyekszenek a közvéleményt a tisztviselőkre uszítani. Szinte azt lehet mondani, hogy, vagy a közfigyelmet akarják magukról elterelni, vagy csak jelre várnak, hogv, az állam megkezdje saját tisztviselőinek fizetési eszállitását, hogy azután hatványozottan lehessen az elvet érvényesíteni az egész vonalon. Nem hisszük és nem hihetjük, hogy ennek a lehetetlen közgazdasági és szociálpolitikai elvnek éppen Szegeden volna talaja. Éppen egy olyan városban, ahol * lakosság lélekszámához képest százalékosan sokkal többet tesz ki a tisztviselők és egyéb közalkalmazottak száma, mint más városokban, nem képzelhetünk olyan saját érdekei ellen dolgozó iparost, vagy kereskedőt, aki vevőjének vásári őképességét akarná csökkentem és azt a százalékot akarná tőle elvenni, ami a megélhetésen felül éppen a vásárlásra marad. Mert ha mégis van, az csak a válság káros elváltozásának és lázas tüneteinek lehet az egyik jelensége. n szükségrendelet belpolitikai válsággal fenyegeti Németországot (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelenük: Az uj szükségrendelet bel polifikai válsággal fenyeget. Még a kormánypárt egy része sem helyesli a szükségrendeletek szigorú intézkedésejt és minden jel arra mutat, hogy a birodalmi gyűlés ügyrendi tanácsának jövő heti ülésén megszavazzák' a birodalmi gyűlés azonnali összehívására irányuló indítványát Bríuüng kancellár csütörtökön megkezdte ebben az ügyben a pártvezérekkel a döntő tárgyalásait és közölte velük, hogy ha a parlamentet rendkívüli ülésre hiv* riák össze. a kormánp azonnal beadja lenmttr dását. Ui fegyszékvállás a Valikán és Mussolini köszöli (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Rómából jelentik: A Vatikán tiltakozó jegyzékére adott olasz válaszjegyzék' a Szentszékhez közelálló körök szerint a várt előzékenység helyett tele van polémiával és olyan éles hangú, hogy a Vatikán elöszór nem rs akart választ adni rá. Később a Szentszék mégis ugy határozott, hogy nj jegyzéket dolgoz ki, amit pénteken nvujtanak át az olasz kormánynak, / Az elsülyedt Poseldon tengeralattjáró legénysége elpusztult (Budapesti tudósítónk teléfonjelentése.) Londonból jelenlik: A koreai öbölben elsülyedt Poscidon tengeralattjárót nem sikerült a felszínre hozni. Csütörtökön egész nap búvárok dolgoztak a tengerfenéken és kalapácscsal kopogtatták a búvárhajó oldalát, de vá laszt nem kaptak. Most már semmi remény nincs arra, hogy a buvárhaíóban levő matrózokat élve megmenthetik. Megszűnt az angol kormányválság veszélye (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.) j burghban elmondott beszédében beismerte, Londonból jelentik: A fenyegető kormányvál- hogy a helyzet tagadhatalanul válságos, hanság veszélye elmúlt. Lloyd George egy Edin- | goztatta azonban, hogy a kormány és> a libe-