Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-07 / 126. szám

DÉLMAGYARORSZAG 1931 választóinak hűségére, akik dacára annak, hogy sem 1922-ben, sem 1926-ban különböző okokból programbeszédet nem tarthattam, mégis imponáló módon állottak a lobogó alá. — Amikor a tiz év előtti nemzetgyűlési képviselőválasztások uLán elsőizben mehettem le Szegedre, tisztelegni akartam Somogyi polgármesternél — aki szerintem nemcsak a város első polgára, de első szolgája is —, mert ugy éreztem, hogy sok közős feladatunk lehet a város fejlesztése érdekében. Ekkor azonban nem volt alkalmam a polgármester urat megismerni, mert éppen akkor valami dolga akadt a tanyán. Azután már csak hét évvel később, az 1929-es árvizi emlékünnep során volt alkalmam a polgármestert megismerni. Ha 1922ben valamelyik miniszter kereste volna a városházán a polgármester urat, bizonyára megtalálta volna... Ettől eltekintve azonban, csak kellemes kapcsolatok fűznek Szegedhez, amelyeket soha sem fogok elfelejteni. — A juniusi választások, képviselő ur? — A most következő választásoktól a mai viszonyok lényeges változását nem várom. A nyilt szavazási rendszer ezt teljesen kizárja. De ha a kormány részéről azt állítják, hogy a titkos szavazás nem javítaná meg a leromlott dolgozó rétegek gazdasági helyzetét, ugy ezzel szemben az az igazság, hogy a titkos választási rendszer az egyetlen lehetőség a politikai vállógazdaságra. A politikai váltógazdaság pedig igenis hozhatna olyan összetételű parlamentet és kormányt, amely mégis a helyzet tisztázásához vezetne. Abban ugyani-, nem lehet kétség, hogy a közterhek csökkentést mellett a kiadásokat lehetne ugy módosítani, hogy azokból a közgazdaság fellendítésére az eddiginél több jusson. — Én például nem kifogásolom Lillafüred felépítését, de azt hiszem, minden józan ember egyet ért velem abban, hogy sorrend szerint Lillafüredet sok mindennek meg kellett volna előznie. Hogy hirtelenében csak egy példát említsek, véleményem szerint a Lillafüredre költött hatalmas összegekből az egész Balaton-környéket modernizálni lehetett volna, ami kétségtelenül sokkal hasznosabb lett volna. Ezzel a munkával a komoly idegenforgalom alapját lehetett volna megteremteni, amit pedig nemcsak a szomszédos vármegyék, hanem az egész ország közgazdasága is javára könyvelhetne. Ha keresnénk, még egy egész sereg hasonló példát lehetne felsorakoztatni — Ez az egyetlen példa is azt bizonyítja, hogy minden erőt össze kell fogni a titkos szavazás általánosítására És ennek érdekében már most. a mai rendszer mellett is, a mai helyzetben is mtnél több, az igazi demokratikus haladás szolgálatában álló képviselőt kell megválasztani. Ilyeneknek a magam részéről elsősorban természetesen a szociáldemokrata párt képviselőit tekintem. És végül még néhány sző: — Szeged egy fáradt, beteg ember helyett most egy energikus, harcrakész fiatal erőt kap. Biztos vagyok benne, hogy Szeged tömegei — ahogy én bátorságukat, gondolkozásukat és hüségüket ismerem — megint diadalra fogják vinni a demokratikus haladás ctondolalaif. A bucsu véget ért. Vér Gvörgy. E. SCHATZ MAGDII íüzőszalonja Somqgyl u. 15., készíti a legmodernebb 'Őzöket, haskölökst és minden e szakmába vágó késiitményeset. it Nök és gyermekek gyógyfürdője Vasas vizek — Mórfürdők. — MoH-rn Inhalatfórlum. — Melegvizű strandfürdő. Elö- és utószezonban ellátással, fürdőkkel, kurtaxával, orvosi vizittel stb. tiz napra 92 P. Husz napra 170 pengd. SO uáialák ei vasúti kedvezmény. K4rj«a rrotpekmttt Délmanvarország kiadóhivatalétól. •fürdő I junius 7. 300 drb kerékpár közül választhat a „Csepel" fölerakatban Tisza Lajos körut -42a. szám. 94 Méray motorkerékpárok ÍS^SSSSASS1^ ASkatrásxek gyári árban. AZ ELET MOZIJÁBÓL (Bürokratak) Annyi szó esik a bürokratákról, hogy már szinte elveszett a fogalom tisztasága. Mert hiszen a vaskalaposság, a kicsinyeskedés is bürokratizmus, nemkülönben a paragrafushoz való merev ragaszkodás, ha az mingyárt értelmetlenséget teremt, — de hol vau mindez az igazi nagyoktól! . . . ,Ugv képzelem, hogy ha már bürokratizmus, akkor legyen az a javából. Ahogy az egyes pályáknak vannak kiválóságai, kontárok, tucatalakok fölé művészek, mesterek emelkednek, — itt is a javával érdemes foglalkozni. Van róla két történetem, egyik sem sablónos. A hivatalfőnők, aki a főszereplője, már régen nem él. Annál inkább el kell mondani, legföljebb név nélkül. Hogy a >de mortuis nil, nisi bene- elve mennyiben helválló, arról sokat lehetne vitat 6ozni. A hozzátartozók azonban csak dicséretét szeretik a halottaiknak, érzékenyek, kegyeletsértést emlegetnek mingyárt. Legyen hát mellékes a név, úgyis a történet a fő. Elég abból annyi, hogy a főnök ur maga szállt ki a vidékre, személyesen akart meggyőződni' bizonyos állapotokról. Apró kis helység volt ez a fészek s bár vasúti állomással rendelkezett, a visszafelé járó vonat csak órák múlva indult. — Kapok én valahol egy falat harapnivalót? —. kérdezte a főnök ur. — Hát bizony, nagyságos uram, mondta az egé. szen kis alárendeltje, rosszul állunk vendéglők • dolgában, mert hogy nincs belőlük egy sem. — Maguknál nem járnak az emberek kocsmába"? '— Kényszerű szolidságban élünk, nagyságos uram. Egyetlen vegyeskereskedésünknek «Scri'£n van korlátolt italmérési joga. — Akkor ott van ennivaló is! — Hideg étel, szalonna^ kolbász akad. — Mindé®' az nekem, csak a gyomrom ne maradjon üres. Egy-két falatról van csak szó. Merre is kell mennem? — Ezen a vágáson haladunk át, aztán jön a két házsor. Hanem elvezetem én nagyságos uramat, nem mintha nem találna oda, hanem a kutyák miatt. Nagyon haragos kutyák vannak errefelé, leszedik a lábáról az idegent Engem ismer, nek. A nagyságos ur nem szólt semmit, megindult, előtte kullogott furkós bottal a kis alkalmazottja. Elül úgyis, mint biztosíték, főleg azonban mint szerény férfiú, aki jól tudja, hogy nem lépdelhet a nagyhatalmú főnőkkel egy sorban. Elérték a boltot, megvették az ennivalót, többet találtak minden reménységnél, mert került szalámi is, meg sajt is. Aztán mentek vissza, kellő időben megérkezett a vonat, a főnök ur felszállt rá és hazatért. Másnap pedig megbüntette a kis alkalmazottat tiz pengőre, mert engedély nélkül eltávozott a posztjáról. Akkor ugyanis, amikor őt elkísérte a faluba. Vele történt meg az is, hogy beállított hozzá a hivatalszolgája. — Nagyságos uram, alig birom a lábamat, olyan kimerült vagyok, rám férne vagy nyolc napi szabadság. — Andris, Andris, nem ismeri maga a rendet? — Nagyon is üsmerem, soha én ellenem pa nasz nem merült fel, amit ép olyan jól tetszik tudni, mint én. —• Tudom, Andris. Nem is arról van sző, hanem a hivaialos formáról, annak a rendjéről. A szabadságot szabályaink értelmében Írásosan kell ám kérni! András megvakarta a fejebubját. — Ez a feneség, nagyságos uram. Nem vagyok én olyan nagyon tudományos a betűvetésben. Kéthárom szót még kikomponálok, de egész kérvényre nem telik. — Hát majd segítek éu, ajánlkozott a főnők ur, akire nem lehelett ráfogni, hogy mentes minden jóindulattól. Üljön le ide az asztalomhoz, aztán diktálok. Oda volt a megtiszteltetéstől az öreg szolga, reszketve fogta kezébe a tollat. —. Ceruzával irjont A nagyságos ur pedig diktált. Takaros bevezetést — persze, önmagához intézvén a szót — csoportosította András érveit, hivatkozott hosszú, becsületes szolgálatára, hajlott korára, amely nagyobb pihenést is érdemelne, ha nem volnának olyan szigorúak az idők, végül összegezte a mondanivalókat s megkérte a nyolc napot Igy, András, mondta végül a nagyságos ur, ez a rend, igy feleltünk meg minden szabálynak. Kend most ezt a fogalmaz ínyt lemásolja tintával egy árkus papirosra, megírja a felzetet és átadja nekem. Az öreg szolga verejtékezett már eddig Is, hullottak izzadtságcseppjei a letísztázás alatt, de másnapra elkészült a feladattal, benyújthatta az irást. Arra aztán a főnők ur nyomban elintézte azt, sajátkezüleg: " , ji — A kérelemnek nem adható hely, mert háború van, amikor az alkalmazottak túlnyomó része katonai szolgálatot teljesít a munkájukat pedig az itthonmaradottak kötelesek végezni. Mikor idáig értem, eszembe jutott egy régi vár. megyei történet, szintén idevág, de mennyire más! A kis joggyakornok nagyon szerette a szolgabírót, aki választás alá került. Arról volt a szó, hogy lesz-e belőle főbíró, vagy sem. Komoly ellenfelek mutatkoztak s bár a vármegye nem foglalt állást —- egyformán kedves lévén mindegyik pályázó a szivének, — sose biztos az ilyenkor várható eredmény. -i- öregem, mondta a kis gyakornok, ha te kerülsz ki győztesen, én megbolondulok örömömbén! — örülhetsz, fiam, szelíden Isii — De ha nem tudok! Hát győztek, másnap hazaérkezett az uj főbiró is, a járáskőzpont óriási parádéval fogadta, a kis gyakornok máris spiccesen. Az állapot azonban fokozódott este bankett következett s a boldog ifjú bevert számos ablakot, elpuffogtatottegy tucat revolverlövést,, amig végre lefogták és ágybafektették. Megjővén a kijózanodás pillajnata, a főbiró behivatta magához. — Fiam, nem viselted magad helyesen, mert mit csináljon az egyszerű nép, ha a vezetői it randalíroznak? Közrend elleni kihágásért ezért meg» bírságollak tiz koronára. Enyhitő körülményt cpak önmagammal szemben találok. Tudniillik az étt örömöm gyújtotta lángra a tiédet is, illendőnefc tartom hát, hogy a pénzbjrságot én fizessem le helyetted. Bab. Fűző, ernyő, női divat különlegességi üzletemet és műhelyemet augusztus hó 1-én Kórósz u. 6. szám alá, Meinl-üzlet mellé, helyesem át. Üzletáthelyezés miatt az elismert elsőrendű különlegességi áruimat leszállított áron árusítom 4í KÁLDOR J. ES TSA Szeged, Kárász u. 8. - Telefon 21 >02. Zálog-árverés A Szegedi KézmUvesbank-ban elzálogosított és már lejárt zálogtárgyak folyó évi funlus hó 10. napján déluíán 3 órakor kezdődő árverésen a bank KArátz UCCA 11. szám alatti helyiségében az árverési csarnok által eladatnak. A zálogtárgyakra adott kölcsönök az árverés napán déli 12 óráig rendezhetők. Szegedi KézmQvesbank 58 zálogháza.