Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-07 / 126. szám

DÉLMAGYARORSZAG 1931 választóinak hűségére, akik dacára annak, hogy sem 1922-ben, sem 1926-ban különböző okokból programbeszédet nem tarthattam, mégis imponáló módon állottak a lobogó alá. — Amikor a tiz év előtti nemzetgyűlési kép­viselőválasztások uLán elsőizben mehettem le Szegedre, tisztelegni akartam Somogyi polgár­mesternél — aki szerintem nemcsak a város első polgára, de első szolgája is —, mert ugy éreztem, hogy sok közős feladatunk lehet a város fejlesztése érdekében. Ekkor azonban nem volt alkalmam a polgármester urat meg­ismerni, mert éppen akkor valami dolga akadt a tanyán. Azután már csak hét évvel később, az 1929-es árvizi emlékünnep során volt al­kalmam a polgármestert megismerni. Ha 1922­ben valamelyik miniszter kereste volna a városházán a polgármester urat, bizonyára megtalálta volna... Ettől eltekintve azonban, csak kellemes kapcsolatok fűznek Szegedhez, amelyeket soha sem fogok elfelejteni. — A juniusi választások, képviselő ur? — A most következő választásoktól a mai viszonyok lényeges változását nem várom. A nyilt szavazási rendszer ezt teljesen kizárja. De ha a kormány részéről azt állítják, hogy a titkos szavazás nem javítaná meg a lerom­lott dolgozó rétegek gazdasági helyzetét, ugy ezzel szemben az az igazság, hogy a titkos választási rendszer az egyetlen lehetőség a politikai vállógazdaságra. A politikai váltó­gazdaság pedig igenis hozhatna olyan össze­tételű parlamentet és kormányt, amely mégis a helyzet tisztázásához vezetne. Abban ugyani-, nem lehet kétség, hogy a közterhek csökken­tést mellett a kiadásokat lehetne ugy módo­sítani, hogy azokból a közgazdaság fellendí­tésére az eddiginél több jusson. — Én például nem kifogásolom Lillafüred felépítését, de azt hiszem, minden józan em­ber egyet ért velem abban, hogy sorrend sze­rint Lillafüredet sok mindennek meg kellett volna előznie. Hogy hirtelenében csak egy pél­dát említsek, véleményem szerint a Lillafü­redre költött hatalmas összegekből az egész Balaton-környéket modernizálni lehetett vol­na, ami kétségtelenül sokkal hasznosabb lett volna. Ezzel a munkával a komoly idegen­forgalom alapját lehetett volna megteremteni, amit pedig nemcsak a szomszédos várme­gyék, hanem az egész ország közgazdasága is javára könyvelhetne. Ha keresnénk, még egy egész sereg hasonló példát lehetne felsora­koztatni — Ez az egyetlen példa is azt bizonyítja, hogy minden erőt össze kell fogni a titkos szavazás általánosítására És ennek ér­dekében már most. a mai rendszer mellett is, a mai helyzetben is mtnél több, az igazi de­mokratikus haladás szolgálatában álló képvi­selőt kell megválasztani. Ilyeneknek a ma­gam részéről elsősorban természetesen a szo­ciáldemokrata párt képviselőit tekintem. És végül még néhány sző: — Szeged egy fáradt, beteg ember helyett most egy energikus, harcrakész fiatal erőt kap. Biztos vagyok benne, hogy Szeged tö­megei — ahogy én bátorságukat, gondolko­zásukat és hüségüket ismerem — megint dia­dalra fogják vinni a demokratikus haladás ctondolalaif. A bucsu véget ért. Vér Gvörgy. E. SCHATZ MAGDII íüzőszalonja Somqgyl u. 15., készíti a legmodernebb 'Őzöket, has­kölökst és minden e szakmába vágó késiitményeset. it Nök és gyermekek gyógyfürdője Vasas vizek — Mórfürdők. — MoH-rn In­halatfórlum. — Melegvizű strandfürdő. Elö- és utószezonban el­látással, fürdőkkel, kur­taxával, orvosi vizittel stb. tiz napra 92 P. Husz napra 170 pengd. SO uáialák ei vasúti kedvezmény. K4rj«a rrotpekmttt Délmanvarország kiadóhivatalétól. •fürdő I junius 7. 300 drb kerékpár közül választhat a „Csepel" fölerakatban Tisza Lajos körut -42a. szám. 94 Méray motorkerékpárok ÍS^SSSSASS1^ ASkatrásxek gyári árban. AZ ELET MOZIJÁBÓL (Bürokratak) Annyi szó esik a bürokratákról, hogy már szinte elveszett a fogalom tisztasága. Mert hiszen a vas­kalaposság, a kicsinyeskedés is bürokratizmus, nemkülönben a paragrafushoz való merev ragasz­kodás, ha az mingyárt értelmetlenséget teremt, — de hol vau mindez az igazi nagyoktól! . . . ,Ugv képzelem, hogy ha már bürokratizmus, ak­kor legyen az a javából. Ahogy az egyes pályák­nak vannak kiválóságai, kontárok, tucatalakok fölé művészek, mesterek emelkednek, — itt is a ja­vával érdemes foglalkozni. Van róla két történetem, egyik sem sablónos. A hivatalfőnők, aki a főszereplője, már régen nem él. Annál inkább el kell mondani, legföljebb név nélkül. Hogy a >de mortuis nil, nisi bene- elve mennyiben helválló, arról sokat lehetne vitat 6oz­ni. A hozzátartozók azonban csak dicséretét sze­retik a halottaiknak, érzékenyek, kegyeletsértést emlegetnek mingyárt. Legyen hát mellékes a név, úgyis a történet a fő. Elég abból annyi, hogy a főnök ur maga szállt ki a vidékre, személyesen akart meggyőződni' bi­zonyos állapotokról. Apró kis helység volt ez a fészek s bár vasúti állomással rendelkezett, a visszafelé járó vonat csak órák múlva indult. — Kapok én valahol egy falat harapnivalót? —. kérdezte a főnök ur. — Hát bizony, nagyságos uram, mondta az egé. szen kis alárendeltje, rosszul állunk vendéglők • dolgában, mert hogy nincs belőlük egy sem. — Maguknál nem járnak az emberek kocsmába"? '— Kényszerű szolidságban élünk, nagyságos uram. Egyetlen vegyeskereskedésünknek «Scri'£n van korlátolt italmérési joga. — Akkor ott van ennivaló is! — Hideg étel, szalonna^ kolbász akad. — Mindé®' az nekem, csak a gyomrom ne maradjon üres. Egy-két falatról van csak szó. Merre is kell mennem? — Ezen a vágáson haladunk át, aztán jön a két házsor. Hanem elvezetem én nagyságos ura­mat, nem mintha nem találna oda, hanem a ku­tyák miatt. Nagyon haragos kutyák vannak erre­felé, leszedik a lábáról az idegent Engem ismer, nek. A nagyságos ur nem szólt semmit, megindult, előtte kullogott furkós bottal a kis alkalmazottja. Elül úgyis, mint biztosíték, főleg azonban mint szerény férfiú, aki jól tudja, hogy nem lépdel­het a nagyhatalmú főnőkkel egy sorban. Elérték a boltot, megvették az ennivalót, töb­bet találtak minden reménységnél, mert került szalámi is, meg sajt is. Aztán mentek vissza, kellő időben megérke­zett a vonat, a főnök ur felszállt rá és hazatért. Másnap pedig megbüntette a kis alkalmazottat tiz pengőre, mert engedély nélkül eltávozott a posztjáról. Akkor ugyanis, amikor őt elkísérte a faluba. Vele történt meg az is, hogy beállított hozzá a hivatalszolgája. — Nagyságos uram, alig birom a lábamat, olyan kimerült vagyok, rám férne vagy nyolc napi sza­badság. — Andris, Andris, nem ismeri maga a rendet? — Nagyon is üsmerem, soha én ellenem pa ­nasz nem merült fel, amit ép olyan jól tetszik tudni, mint én. —• Tudom, Andris. Nem is arról van sző, ha­nem a hivaialos formáról, annak a rendjéről. A szabadságot szabályaink értelmében Írásosan kell ám kérni! András megvakarta a fejebubját. — Ez a feneség, nagyságos uram. Nem vagyok én olyan nagyon tudományos a betűvetésben. Két­három szót még kikomponálok, de egész kér­vényre nem telik. — Hát majd segítek éu, ajánlkozott a főnők ur, akire nem lehelett ráfogni, hogy mentes min­den jóindulattól. Üljön le ide az asztalomhoz, az­tán diktálok. Oda volt a megtiszteltetéstől az öreg szolga, reszketve fogta kezébe a tollat. —. Ceruzával irjont A nagyságos ur pedig diktált. Takaros beve­zetést — persze, önmagához intézvén a szót — csoportosította András érveit, hivatkozott hosszú, becsületes szolgálatára, hajlott korára, amely na­gyobb pihenést is érdemelne, ha nem volnának olyan szigorúak az idők, végül összegezte a mon­danivalókat s megkérte a nyolc napot Igy, András, mondta végül a nagyságos ur, ez a rend, igy feleltünk meg minden szabály­nak. Kend most ezt a fogalmaz ínyt lemásolja tintával egy árkus papirosra, megírja a felzetet és átadja nekem. Az öreg szolga verejtékezett már eddig Is, hul­lottak izzadtságcseppjei a letísztázás alatt, de más­napra elkészült a feladattal, benyújthatta az irást. Arra aztán a főnők ur nyomban elintézte azt, sajátkezüleg: " , ji — A kérelemnek nem adható hely, mert háború van, amikor az alkalmazottak túlnyomó része ka­tonai szolgálatot teljesít a munkájukat pedig az itthonmaradottak kötelesek végezni. Mikor idáig értem, eszembe jutott egy régi vár. megyei történet, szintén idevág, de mennyire más! A kis joggyakornok nagyon szerette a szolga­bírót, aki választás alá került. Arról volt a szó, hogy lesz-e belőle főbíró, vagy sem. Komoly ellen­felek mutatkoztak s bár a vármegye nem fog­lalt állást —- egyformán kedves lévén mindegyik pályázó a szivének, — sose biztos az ilyenkor várható eredmény. -i- öregem, mondta a kis gyakornok, ha te kerülsz ki győztesen, én megbolondulok örömöm­bén! — örülhetsz, fiam, szelíden Isii — De ha nem tudok! Hát győztek, másnap hazaérkezett az uj főbiró is, a járáskőzpont óriási parádéval fogadta, a kis gyakornok máris spiccesen. Az állapot azon­ban fokozódott este bankett következett s a bol­dog ifjú bevert számos ablakot, elpuffogtatottegy tucat revolverlövést,, amig végre lefogták és ágy­bafektették. Megjővén a kijózanodás pillajnata, a főbiró be­hivatta magához. — Fiam, nem viselted magad helyesen, mert mit csináljon az egyszerű nép, ha a vezetői it randalíroznak? Közrend elleni kihágásért ezért meg» bírságollak tiz koronára. Enyhitő körülményt cpak önmagammal szemben találok. Tudniillik az étt örömöm gyújtotta lángra a tiédet is, illendőnefc tartom hát, hogy a pénzbjrságot én fizessem le helyetted. Bab. Fűző, ernyő, női divat külön­legességi üzletemet és műhelyemet augusztus hó 1-én Kórósz u. 6. szám alá, Meinl-üzlet mellé, helyesem át. Üzletáthelyezés miatt az elismert elsőrendű különlegességi áruimat leszállított áron árusítom 4í KÁLDOR J. ES TSA Szeged, Kárász u. 8. - Telefon 21 >02. Zálog-árverés A Szegedi KézmUvesbank-ban elzálogosított és már lejárt zálogtárgyak folyó évi funlus hó 10. napján déluíán 3 órakor kezdődő árverésen a bank KArátz UCCA 11. szám alatti helyiségében az árverési csarnok által eladatnak. A zálogtárgyakra adott kölcsönök az árverés nap­án déli 12 óráig rendezhetők. Szegedi KézmQvesbank 58 zálogháza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom