Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-18 / 135. szám

1931 junius 18. DÉLMAGYARORSZAG 9 Salamon Béla és a Terézköruti Szinpad vendég­játéka a színházban- A Terézköruti Szinpad gár­dája a vidéki turnék számára beállitott pót- és rohamcsapattal vendégszerepelt szerdán este a színházban- A közönséget nem nagyon érdekelte a pótcsapat, csak Salamon Béla és Boross Géza, a két kitűnő humorista, akikben ezúttal sem csalatkozott és akik alaposan megnevettették- Né­hány tréfájuk igen jól sikerült, hangulatot hozott, kis vidámságot a nyomasztó gondokban örlődők­nek. Különösen Salamon Béla, a méla és naiv em­ber groteszk karikatúrájával mulattatta a néző­teret, de zúgott a kacagás Boross Géza kupiéi nyomán is. A tréfákban, amelyeket Vadnai László, Lőrincz Miklós, Nőti Károly irtak, résztvettek Berky József, Kom lós Vilmos, Rolkó Jó­zsef, Gőtz Erzsi, Cziráky Judit és Sass Olly, aki néhány dalos konferánsszal is szerepelt Sala­mon Béláékat örömmel és a kacagásért hálásan tapsolta meg a közönség A színházi iroda hirei: A kaeagtalas u!ó!é~h'trt!en fejedelme, Salamon Béla, tegnap este bevonult kiváló társulata élén a szegedi Városi Színházban és soha igy még nem mulattatta a közönséget, mint az idén- Nem lehet kifejezést találni arra, hogy milyen nevető orkán vonult végig három órás műsorukon- El­felejtettük, hogy 1931-ben élünk és mintha egy láthatatlan kéz letörölte volna homlokunkról a napi gondjainkat. Ami jókedv, humor és groteszk­ség van ebben a ragyogó képességű művészben, ezerszínű csillogással érvényesült ma este A szen­zációs műsorban a Terézköruti Szinpad legki­válóbb művészei lépnek fel: Boross Géza, Komlós Viümos, Berky József, Rolkó József, Sass Olly, Götz Erzsi és Cziráky Lucy. Külön említésre méltó Bonoss Gézának szenzációs, aktuális kupiéi, amit a közönség szűnni nem akaró tapsai között alig győzött ismételni- Ma, csütörtökön este búcsúzik Salamon társulata és hogy mindenkinek módjában le>jyen az előadását megnézni, a tisztviselő utalvá­nyok ma estére is érvényesek ÍPént 'ken este búcsúzik a Sziklai-pár a ,Lili bttrónőbfn«. holnap péníeken esfe mm nmcstcig! Mtsi Halászlé P 1a40 Egész r&ntott Harcsa P 1"60 Uccai kihordásra is. Asztalrendelés telefon: 12—90. y*""" Y"vrYYVYVuuuuuuuuumiuuiniam fl Rassay-párt választási irodája Kárász-ucca 8 (Rosmann-ház) I. emelet. Telefon: 32-47.. (KisfaludQ Sándor ifluságánah es agghoránah szerelmei) (Korfest6 történeti regény) irta: Darnag Kálmán Még két hét és bezárja kapuit a szinház. Az Tiskolsó napokban azonban nem kisebb események, xinint vasárnap este Dobos Annié vendégjátéka a Viktóriában és hétfőn este és kedden délután az Országos Színművészeti Akadémia jelesen végzett együttesének szegedi bemutatkozása teszik szen­zációssá a műsort- A Király Szinház nagytehetségű, fiatal primadonnája, Dobos Annla mellett Ruttkay Mária, az operettszinpadok kedvelt epizódistája és Márkus Lajos, a jónevú bonvivant játszanak j a Viktóriában- A hármas vendégjáték elé nagy ér- j deklődéssel tekint a közönség. Az akadémisták i nagyszerű együttesét pedig Odrv Árpád, a főiskola igazgatója, személyesen vezeti Szegedre, öt egyfel- • vonásossal mutatkoznak be Szegeden a legfiatalabb | generáció legtehetségesebb tagjai, akik közül már többet leszerződtettek a jövő évre előkelő buda pesti színházak A tavalyi színlévad egyik legnagyobb sikere volt í a iSíökik az asszony*. Most, egyévi szünet után ismét színre kerül a kitűnő operett, amelynek címszerepét most Elek Ica játsza bucsuestéjén­Felelős szerkeszlő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatolt a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap- és Nyonidavállalat Rt. könyvnyomdájában. Felelős ü7.rnivezető: Klein Sándor. . r-. 11 A hatváltás fehérnemű már ott nyújtóz­kodott az utazóláda fenekén. A szabó is rend­behozta a viselő ruhákat, most készül a kony­hában az utrayaló. Liza néni a fonottkalács tésztáját dagasztja, Teruska diót tört, mandu­lát hámozott. A szolgáló nagy harangozássnl a kamara küszöbén zúzta a mákot. A szorgos­kodók kőzött settengett a kis Nanica, ki szin­tén részese akart lenni a nagy készülődesnek. A nagyobbacska fiuk, Bódi és Dani már régen elutaztak Győrbe. Csak Miska gyerek rója egyedül szülővárosának iskolapadjait. Á futókocsi a kúria lépcsős feljárata elé gördült Mihály nemzetes ur a saraglában terpeszkedő vasveretes láda kötelékét szoron­gató János kocsissal zsörlölődik. A Nagy­mama, balkarján az alig féléves Károlykát tartva, rekesztékes kosarat csúsztatott az ülés alá. Italban se legyen hiányosság útközben! Sándor úrfi illemtnidóan csókolt kezet a nagy­mamának s édesatyjának. Mielőtt a kocsi­ülésbe fellépett volna, összevissza ölélgette kedvencét, a csitri Nanicát. — Azután szégyent ne hozz a fejemre! Ezt kiáltotta a nemzetes ur szárnyára eresz­tett elsőszülött fia után, amikor János kocsis rácsettentett a mérgesi ménes csikóira. Még egy búcsúpillantás a lépcsőn heverő Hektorra és a kocsi elindult. Liza néni, Sán­dor öregedő dajkája, könnyező szemekkel állt a virágoskert farácsa mögött. Kinyújtott kéz­zel búcsúzót intett szive Sándorkájának. Estig eljutnak Kőszegig! Másnap sötéttel, ha jókor hajnalban indulnak, bekocoghatnak Pozsonyba! Borús szeptemberi reggel volt. Nem moz­gott a levél a Jánosházi utat szegélyező fákon. Az őszi ködpárák homályba burkolták a Fehérkővek hegylábát. A kocsi zörgéstől f el­röppent pacsirtapár énkelve keringett a kopár harasztos felett. A csabrendeki utkanvarodó­nál Sándor búcsúpillantást vetett a hegyoldal­ról lefehérlö oszlopos szőllőhajlékra. A sár­guló diófák árnyékában szinte látni vclte a vörös malomkőasztalt, ahol falatozva a szöllő­nrunVá ok kapáinak csattogását, a kftőleánvok csintalan dalait hallgatta. Fájó szívvel gon­dolt árván hagyott puskájára, a foglvászás közben vidáman nyüszikelő Hektor kutyára. Pozsonyba érkezve nyakába vette az Óvárost. Az ódon uccák" szűk sikátorait véfjig­róva, a Várlelek uccában talált otthonra, hol az alacsony háznk" kapui felett sűrűn lógtak a csizmadia-, szűcs- és takács:uostcrek cég­táblái. El is helyezkedett óvómban Fcrbcr József takácsmester portáján. Az első nap csalódást hozott számára. Kiábrándult a koro­názó városból. Idegen volt előtte a német szó, a bécsi ruházkodás. A séta óráiban ke­rülte is a belváros előkelő ueeáif Szinte piron­kodva osont át reggelenként az akadémiába. Nem kivánt mutatkozni a sétatereken pom­pázó sokaság kőzött. Szabad óráiban a szép kilátással kecsegtető Zege-he^ magaslatát rótta. Égett testén a sümegi szabócéh érde­mes mesterének, Baka Pál úrimnak kisvárosi szabású kék és szürke moldon ruhája. Nagy türelmetlenséggel most a szabómes tert várta, kivel divatos szabásura alakittatja át kéktnoldon ruháját. A kelő nap őszi sugárverése rávilágított keletre néző ablakára a szomszédos műhely­ből áthallatszott a szövőszékek orsóinak futó csattogása. Annak ütemére fújta Marci zalai legény kuruckodó incselkedését: i>Horihorgas gólyalábu rozoga németséy« Szerencséje volt, hogy a bécsi legény nem értette szavát: bizonnyal szélnek zavartatta volna mesterével a •hKaiserstadtz gemütlich lakóinak kigunyolóját Sándor úrfinak Marci nótázásátől nyílott először mosolyra arca, mióta itt lakik a német szólói megfertőzött városban. Hej, pedig de máskép képzelte a koronázó székvárosát hazánknak, mikor elő­ször megpillantotta a kimagasló vár sarok­tornyát Nyolcat kondított a barátok templomának órája, amikor, Marci nótázásával együtt el­halkult az orsócsattogás. Mosakodáshoz ké­szülődtek a takácslegények, hogy kiöltözköd­hessenek a vasárnapi nagymiséhez. Sándor diákszobájában, a tabernákulnmo« szekrény tetején, unottan ketyegett az oszlo­pos óra. Kopott aranyozású kagylós díszítései meg-megcsillantak a reggeli nap sugárverésé­ben. A barokk faragású ruhásszekrény tete­jén befőttes üvegek sorakoztak. Szinte kima­gaslott közülük a csurgatott méztől sárguló1 öblös üveg. Kisfaludy a szekrény szélére rakott bécsi poroellán csecsebecsékben gyó­nyőrkődőtt, amikor beperdült a szabómester. Oda is tessékelte a karosszék támlájára « nemzetes nrfi divatossá alakított ünneplő öl- í tönyét. Jó kedvvel ugrott ki Sándor ágyá­ból. Sebtében előkereste ezüstkarikára járó kötött erszényét, abból olvasta ki az átalakí­tásért járó négy húszast. Maradt még tizen­hat költő pénznek. Ahogy felőltözködőtt odaállptt tükre elé. Testéhez simuló sárgagombos szárduthj'ában gyönyörködött, melynek" szárnyai térdeit ver­desték'. A pulinderhez vágott a csatos cipő. Még csak a sápápát kellett fejére csapni és indulhatott reggeli sétájára. De vasárnap lé­vén, a mesterné asszony késlekedett a regge­livel. Csak most szalasztotta át az inasgyereket Wéinsteinék pékboltjába. Kisfaludy selyemszalagos nádpálcájával büszkén sétált végig a piacon. Kedvetlenül hallgatta a németül karattyoló asszonyok bős­törködéseit a pergő nyelvű kofákkal. A céhbeli asszonyságok csirkét, tyúkot, si­vító malacot cipelve igyekeztek hazafelé. Inas­gyerekek görnyedezve vitték ulánok a zöld­séggel megrakott szatyrokat. Sietniök kellett, mért ugy hozta a tisztesség, hogy minden céhbeli asszony hites urával s kisasszony lányával megjelenjék a vasárnapi szent­misén. Az ájtatoskodás utáni korzózás volt a be­mutatója a bufántos szabású bécsi ruháknak'. Nem egyszer izzadt bele a mesterné asszony, mig Málcsika leányát beleerőltette a halcson­tos derékba. De meg azért sem volt tanácsos a céhbelieknek lekésni a nagymisét, mert a főbejárat lépcsőjén őrködött a legfiatalabb Dszolgáló mestert s rovásba tette a késleke­dőket. Pedig a céhüléseken elnöklő atyames­ter a templommulasztókkal szemben uem érta be az intő szóval, (folyt kör.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom